Fascia terápia

Ha egy izom hipoton, laza, gyenge, akkor nyilván erősíteni kell. De nem csak az izmot kell erősíteni, hanem az ízületeket, a csontokat és a teljes szervezetet behálózó kötőszöveti fascia rendszert is, hiszen ez utóbbinak támasztó, tartó szerepe van, és az izom nélküle nem bír időben sokáig működni, kell a testnek a kellően rugalmas és szilárd fascia, hogy átvegye az izom működésének szerepét.

Ha egy izom spasztikus, feszes, akkor hagyományosan a feszes izmot lazítják, szétszedik, hogy ne feszüljön és ne okozzon később kontraktúrákat. Az ABR terápia során nem az a cél, hogy azt a feszes izmot lazítsuk, hiszen ő a "kis hős izom", aki próbál tenni valamit azért, hogy a gyermek tartsa magát, életben maradjon. A cél a környező szövetek megerősítése, a gyenge területek fejlesztése, hogy a feszes izmot tehermentesítsük. A környező területek erősösödésével a feszes izmok kiengednek. Ha már megrövidült, "botmerevvé" keményedett, egy túlkristályosodott területről beszélünk, akkor sem nyújt izmokat az ABR, hanem szegmentálja, egymáson elcsúsztathatóvá, mobilissá teszi az egyes rétegeket.
Joggal merül fel a kérdés, hogy miért nem nyújt az ABR, miért ellenzi? Mert az erőteljes nyújtások során mikrosérüléseket, mikroszakadásokat okozunk az izmoknak, amelyre a szervezetnek gyógyítással kell reagálnia. Ha az agy azt az információt kapja visszaattól a sokat dolgozó (feszes) izomtól, hogy amit próbál stabilitást elérni még mindig nem elég, mert folyton megsérül, akkor még erősebbé, még feszesebbé kell varázsolnia, és már benne is vagyunk egy ördögi körben... Minél többet nyújtunk, annál feszesebb lesz az izom - legalábbis hosszútávon ez lesz az eredménye. Ha pedig drasztikusan (pl. műtéttel) oldjuk a feszes izmot, akkor pedig egy újabb bizonytalanságba sodorjuk a gyermekeket, amire szintén csak feszességgel tud reagálni - nyilván ebben az esetben már más helyet fog keresni az agy és a test, amibe kapaszkodhat, amit megfeszíthet.

Képzeld el, hogy teljes bizonytalanságban vagy, nem tudod, hol vagy, nem érzékeled a külvilágot rendesen. Mi a te első reakciód? Befeszítesz, és próbálsz érzékelni és túlélni...

A gyerekek is épp ilyen okosak, nem a rossz agyi utasítás alapján feszítenek. Rossz agyi utasítás nem létezik. Az agy mindig is szuper okos marad, mindegy milyen a sérülés mögötte. Próbálja a számára lehető leglogikusabb választ megkeresni abban a testben, amiben van. A szuper okos agy - függetlenül a sérüléstől - védeni szeretné először is magát és vele együtt a fejet, nyakat. Keresnie kell egy biztonságos pozíciót magának, ahol túlél... Ezért feszítik kezüket, vállövüket, lábukat, hogy azon megtámaszkodva érezzék a biztonságot akár fekvésben, akár ülésben, akár állásban vagy épp járásban.

(Például: ha egy hajón vagy, amely dülöngél ide-oda a viharban, vagy egy számodra kellemetlen magasságban, sziklán, ahol nem érzed magad biztonságban, te is feszítesz, mert így teremtesz magadnak nagyobb biztonságot. A gyerekek sem érzik magukat biztonságban, hiszen nincs rendes térérzékelésük, hiányos a testtérképük, nem tartja őket össze semmi.)

Az ABR tehát feszesség, spazmus esetén a többi környező szövetet, kötőszövetet, fasciát, az ízületeket erősíti, hogy egyensúlyba kerüljenek az erők és az egyes testrészek elkezdjenek kommunikálni egymással, összeköttetésbe kerüljenek és a test térképük kialakuljon, fejlődjön.

Fontos kiemelni, hogy MINDEN FESZESSÉG MÖGÖTT VALÓJÁBAN EGY GYENGESÉG HÚZÓDIK MEG! Az ellenoldali és a környező szövetek gyengesége.

       

Ajánljuk a következő cikk elolvasását és értelmezését: Mi a spazmus/feszesség? Hogyan és miért alakul ki? >>

A gyermekek tehát azért feszítenek, mert nem érzik magukat biztonságban, sokan még fekvő pozícióban sem. Egyszerűen szenved a testük, hogy valami biztonságos pozíciót találjanak maguknak. Mivel nagyon okosak, így egyéb utakat találnak ki arra, ahol nagyobb biztonságot éreznek, ezért feszítenek, mert csak ez a feszesség tudja őket megtartani valamennyi ideig stabilan, bármely pozícióban.

De az izommunka nagy energiát igényel, hosszú távon nem fenntartható.
Itt jön elő az energiaháztartás képlete és a fascia lényege, amely átveszi az izom munkáját.
Ezért, egy CP-s gyermek, aki nagyjából már tud ülni vagy állni, vagy járni akár segédeszközzel, akár nélküle, minden tevékenységét nagy részben izomból végzi, mert gyenge a fascia állománya. Ez sok energiát fogyaszt (minimum 3-szor többet, mint az egészséges társaik), így hamar kifárad, hosszú távon nem fenntartható.

 

Agysérülés nyomán fellépő élettani és életmód változások következtében a fascia meggyengül, elveszíti a tónusát, és a test összeesik, benyomódik, deformálódik, mert ez a zselés anyag, a fascia eltávozik, szétolvad, és nem képes a megtámasztó, szerkezeti funkciót ellátni. Születés körüli sérülés esetén a szerepe ki sem alakul. Így nem tud a gyermek a helyes fejlődési úton haladni, és sokszoros problémát szül ezzel a jövőre nézve magának, beindítva az ördögi kört.

Nagyon fontos, hogy abban az esetben, ahol a fascia nem alakult ki vagy sérült, annak helyreállítása vagy felépítése megkezdődjön, mert ez a nulladik lépés mindennemű fejlesztés előtt, amely a funkciókra, a mozgásfejlődésre fókuszál. Kellően kialakított test struktúra nélkül képtelenség a funkciókat, a mozgásokat kivitelezni, megtanítani, függetlenül attól, hogy hányszor gyakoroltatod azt a mozgás mintát. Lehet, hogy 5 másodpercről eljutsz 20 másodpercre, vagy 2 percről 8 percre, de hatékony mozgást képtelenség kivitelezni izommunkából.

LÉGZÉS és ENERGIA GAZDÁLKODÁS

A helyes légzéssel a babák képesek a nyaki, és törzsi fasciákat megerősíteni, így kezd el kialakulni a testtartás már azelőtt, hogy elkezdenének mozogni (forogni, kúszni, mászni). Ezzel együtt a csecsemőkori reflexek is képesek leépülni és átalakulni. Egy törzsét és fejét nem tartó, sérült gyermek mellkasát teljesen össze lehet nyomni, hasát összecsíppenteni, mert teljesen hiányzik az a mély fasciaréteg, amely a tartásért lenne felelős.

       

Hogy mennyire fontos a jó légzés, mutatja a következő kis számítás:
- bordánként 3 irányú mozgás (előre-hátra, jobbra-balra, föl-le)
- 12 *2 = 24 borda (12 pár)
- percenként 18 légzési ciklus
- 60 perc/óra és 24 óra/nap
- 3x24x18x60x24 = 1.866.240 inger, amely a gerincre és a teljes szervezetre, belső szervek kialakulására, elhelyezkedésére, működésére hat, valamint az izmok, csontok, kötőszövetek (fascia) fejlődésére.

Sérült gyermekek esetén jellemző a paradox légzés is. Normál légzés esetén a mellkas és has egyszerre emelkedik és süllyed. Paradox légzés esetén, belégzéskor a mellkas kifejezetten emelkedik és a gyomorszájnál a has beesik (egy kis mélyedés is látható), kilégzéskor pedig a mellkas süllyed és a has emelkedik.

Látható, hogy paradox légzés során nem tud kialakulni az a szükséges hasűri prés a rekeszizom helytelen mozgása miatt, ami elősegítené a törzs megerősödését. Nem alakul ki az elengedhetetlenül szükséges fascia állomány, amelynek támasztó/tartó szerepe lenne a törzskontrollban. Ennek hiányában a sérült gyermekek hasa nagyon vékony, még a gerincük is jól tapintható a hasi oldalról, mert nincs megfelelő mennyiségű kitöltő anyag benne. A belek, szervek csak úgy elcsúsznak egymáson, szinte lebegnek, hiányzik az összetartó közeg, azaz a fascia.

A légzés hatása a beleinkre, gerincünkre, medencénkre és tartásunkra

Sokszor a helytelen légzésminta okozza már csecsemő kortól a székrekedési, emésztési, felszívódási problémákat, valamint a gyenge csontokat, a kis volumenű és nem megfelelő tapadással bíró izomzatot, ízületeket, és a nem megfelelő csontosodást (pl: csípőben). Szintén nagy mértékben felelős a test strukturális gyengeségéért és feszességéért.

A CP-s (cerebralis paresis), baleseti, genetikai és egyéb mozgásszervi érintettséggel járó gyermekeknél, a fasciaháló nem is tud kialakulni a kellő mértékben.

Hogy miért? Nézzünk meg egy egyszerű példát. Mi lehet annak a magyarázata, hogy egy súlyos mozgássérült gyermek nem tudja tartani sem a fejét, sem a törzsét, annak ellenére, hogy heti 3-12 órát "edz", és gyönyörűen kifejlett, atletikus izmai vannak. A sok torna ellenére csak feszít, spasztikus izomzatú. Vagy lehet a gyermek teljesen hipoton is, egyszerűen szinte semmi izomzata, izomtónusa nincs a rengeteg fejlesztés ellenére sem. A válasz igen egyszerű és logikus. Egy baba, születése után 3 hónappal már kezdi tartani magát az ölünkben, pedig nem kapott izomfejlesztést, "csak eszik-alszik-lélegzik". A sérült gyermekek a napi torna ellenére sem képesek még a 3 hónapos csecsemő képességeit sem elérni, hogy tartsák magukat.

   

A válasz a rossz légzésben rejlik. Ha egy csecsemő nem helyes mintával lélegzik, és nagyon felületes marad a légzése (látszólag semmi baj a légzésével), akkor a szükséges hasűri prés hiányában nem erősödnek meg azok a fasciák, amelyek a törzs megszilárdításához, a mély fascia állomány kialakulásához kellenek. A helyes légzésmintával alakul ki a szabályos csípő formája is. Ez az előszobája minden későbbi mozgásformának.

A tensegrity (tenszegritás) kifejezés a tension (húzás) és az integrity (integritás, egyesítés) szavak összeolvadásából jött létre. A bio az élő szervezetet jelképezi. A fascia a tenziós (húzó) erők hatására alakul ki. A biotenszegritás azt jelenti, hogy a szervezetben a húzóerők bizonyos pontok körül alakulnak ki és állandó egyensúlyban vannak, és megőrzik egységüket, integritásukat. A szervezet bármelyik pontján lévő sérülés hatására az integritás megbomlik, ezzel az egészben csavarodásokat és deformitásokat okozva. Ezért alakulnak ki a mozgássérült gyermekekben a csavarodások, mert valahol felbomlott az egyensúly, és ez jellegéből adódóan csak csavarodni tud.

Ha eltávolítják az emberi testből a fasciát és csak a csontváz és a fascia nélküli izmok maradnak meg, ez az egész azonnal szétesik, mert megszűnik a csontokat, izmokat összetartó tenziós erő. Így a legújabb kutatások szerint a fascia az, ami az emberi test vázát adja, az tartja össze.

Dr Steve Levin ortopéd orvos, Leonid Blyum egyik kutatótársa jött rá, hogy a csontok nincsenek összeköttetésben, csupán úszkálnak a fascia hálóban, és a tenszegritás tartja össze a struktúrát.

           

A fasciaháló képes arra, hogy átépüljön, újra épüljön vagy felépüljön a semmiből. A CP-s gyermekek nagy részénél ez a fascia háló sérül meg, vagy ki sem alakul a születés körüli vagy születés utáni nehézségek, rendellenességek miatt.

Minden mozgászavar, funkciókárosodás, sérülés esetén a habilitáció - rehabilitáció nulladik lépése szükségszerűen a fascia állomány regenerációja, újraépítése illetve újonnan való kialakítása.

A biotensegrity elmélete
A biotensegrity feltalálója, Dr. Stephen Levin, Leonid Blyum kutató társa

Tom Myers bemutatója a biotensegrity-ról, valamint egy példa a tensegrity erejéről, amely érzékelteti, mi történik a testben, ha sérül a fascia háló, a tenziós erők alatt lévő szövetek

A teljes testben (ECM rendszerben) megtalálható fasciahálózat az az alapvető rendszer, amelybe az izmok, inak, szalagok és csontok, vagyis a mozgás kulcselemei beágyazódnak.
Ez az ABR általi megközelítés egyik központi elve, hogy a létező rehabilitációs módszerek és fejlesztések a cerebralis paresis esetekben nem építik fel a test számára a kellő alapot, hanem közvetlenül a mozgásokkal kezdenek, akár összetett mozgásfunkciókkal is, amikor a test szilárdságát alapvetően befolyásoló fasciahálózat egyensúlya felbomlott, és nem alkalmas a mechanikai terhelés (pl: saját testsúly elbírása) megfelelő eloszlatására még a legegyszerűbb szituációkban sem.
Ez különösen igaz a quadriplegiás esetekben (gyerekek a GMFCS skála III. fokozatától a IV - V. fokozatáig), amikor a legtöbb gyermek nehézségekbe ütközik még az alapvető horizontális, fekvő és az ülő pozíciókkal is, illetve a minimális átmenetekkel is.

       

A GMFCS (Gross Motor Function Classification System) szerint, az önálló járásra nem képes gyermekek, 7-8 éves kortól csak egyre súlyosabb állapotba kerülnek. Érdekes, hogy az eredmény teljesen független attól, hogy milyen terápiát végeznek 7 éves kortól, az eredmény azonos, lefelé tendál.

Ezért, az ABR terápia, - teljesen máshonnan megközelítve, mint a többi, hagyományos terápia -, azzal az alapozó munkával kezd, amely még a funkció-előtti és mozgás-előtti szükségletet elégíti ki, ezzel lehetővé téve a gyermek számára, hogy először kiépítsen egy megfelelően erős teherviselésre alkalmas, támasztó és teherviselést-elosztó fasciahálózatot, ahol a mozgások fokozatosan jelennek meg, ahogy és amikor a gyermek képessé vált arra, hogy természetes módon kipróbálja őket.

I. Mozgást megelőző fejlesztés

Önmaga súlyának teherbírása, elbírása. Alapvető testtartások megtartása kényelmesen. A nyugalmi és aktivált izomtónus kontrollálása az izomösszehúzódások megjelenése előtt. Képesség adott pozíciókban a mikro mozgásokra, apró kiigazításokra. Erős szenzoros érzékelési képesség, gyakori erős szenzoros inger hatásra a stabilitás megtartása. Az emocionális, helyzeti és mozgási izomtónus elkülönítése. A teherviselés egyenletes elosztása az izmok és az ízületi kapcsolódások körül. Megfelelő légzési- és emésztőképesség a mozgásokhoz szükséges energiaellátás biztosítására. A pihenés és a megerőltetés utáni helyreállás képessége.
Ez csak egy rövid lista az előzetes feltételekről, amelyeket a gyermek szervezetének képesnek kell lennie kezelni, mielőtt bármilyen hosszútávon fenntartható kontrollált mozgást várunk el tőle, akár kisebb, lokális mozgás esetén is (fogás, tárgyak felfedezése, a környezet megfigyelése, testtartás és testhelyzet önstabilizálása).
Az ABR megközelítés egyedülállóan nyújt eszközöket és stratégiákat olyan fejlesztési és oktatási módszerekhez, amelyek lehetővé teszi a legmotiváltabb fejlesztők, a szülők hozzájárulását gyermekük fejlődéséhez, rehabilitációjához saját otthonukban.

II. Szelektív mozgások fejlesztése

Kéz-szem koordináció, fogás, tárgyak felfedezése, a legegyszerűbb játékban való részvétel, testsúly áthelyezések megtapasztalása stb. Ezek azok az elemek, amelyek esetében hasznos egy tapasztalt terapeuta/ gyakorló orvos részvétele hetente 1-2 alkalommal. A hagyományos gyógytornán kívül és belül is sok fejlesztési módszer van, amelyek erre összpontosítanak.
Mégis, a III, IV, V fokozatú cerebralis paresises gyerekeknél az ilyenfajta fejlesztés heti 1-2 óránál tovább nem tarthat. Máskülönben túlterhelné a fasciarendszert, ezzel másodlagos instabilitást és torzulást okozva.

III. Komplex funkcionális feladatok

Az állás, járás, kúszás nagyon előrehaladott és nagy energiaigényes feladatok, amelyek a fasciarendszer sok előzetes képességét igénylik a különböző terhelések véghezviteléhez, mint az irányok, a mozgás intenzitása és mozgásformák váltakozása. Ezért tanácsos a III., IV. és V. fokozatú cerebralis paresises gyerekek számára csak a minimális (5-10 perc) ilyen jellegű feladat -mintegy élményként-, mert túl magas a kockázata annak, hogy egy negatív irányban, destruktívan fog hatni a test teljes szerkezeti egyensúlyára.