CIKKEK CSOPORTOSÍTVA

A LEGFRISSEBB CIKK

VISSZAFORDÍTHATÓAK A TEST ALAPVETŐ STRUKTURÁLIS ELTÉRÉSEI, HIÁNYOSSÁGAI, GYENGESÉGEI, DEFORMITÁSAI?


2020. október | Forrás: Leonid Blyum, ABR Hispano | Fordította: Hárosi Brigitta

A LEGFONTOSABB KÉRDÉS, AMIT MINDEN ÉRINTETT SZÜLŐNEK FEL KÉNE TENNIE AZ ELSŐ ALKALOMMAL, HOGY:

"VISSZAFORDÍTHATÓAK-E A TEST ALAPVETŐ STRUKTURÁLIS ELTÉRÉSEI, HIÁNYOSSÁGAI, GYENGESÉGEI, DEFORMITÁSAI? Átfordíthatóak a rosszul alakult elemek, hogy a jó irányba fejlődjenek?"

Valóságban, csak nagyon-nagyon kevesen teszik fel ezt a kérdést.


Ha nem visszafordítható, akkor az a terápia nem több, mint "egy szerencsejáték"... és még ha valamennyi eredményt látszólag el is ér vele, azok hamarosan el is tűnnek, ha a strukturális hiányosságok, gyengeségek és deformitások nem kerülnek megszüntetésre.

Ha viszont visszafordíthatóak a strukturális hiányosságok, gyengeségek, akkor az "egy igazi terápia", hiszen egy olyan úton vagy, amivel a fejlődés előmenetele kiszámítható, tartós, hathatós és eredményes lesz hosszú távon is.


 

Az alábbi példán keresztül mutatjuk be a visszafordíthatóság kérdését.

A legfontosabb kérdés a törzzsel kapcsolatban, hogy visszafordíthatóak-e a deformitások és a hiányosságok, gyengeségek, feszességek.

   

Nagyobb méretben >>

A korábban készült képen jól láthatóak a következők:

 - a hát hátrafelé görnyed, ahol a gerincoszlop elemei egyáltalán nem láthatóak (1)

 - az ülőfelülete nagyon behajlik, és meglehetősen a farok csontján ül, valamint teljesen alulfejlett gluteális rész (hiányos a farizom és tájéka) (2)

 - a lapocka és a karok között nem láthatóak az átmenetek, ezért nem tud önállóan jól működni a kar, hiszen az egész vállöv egy merev tömböt alkot (3)

 - a lapocka instabilitása, és hogy mennyire el tud csúszkálni (4)

 - a trapéz izom szűkülete miatt, amely miatt a fejkontroll is hiányos - egy merev háromszögben való mozgásra korlátozza a fejmozgást. (5)

 - a fejen, a koponyalapnál lévő hiányosságok (6)

 

Ezek adják számunkra - egy hasonlattal élve - az "autó" mechanikáját, az alapokat.

Ezek adnák a képességet, hogy tudjon ellenegyensúlyozni és ha a test kibillen az egyensúlyból, akkor a test képes legyen

    a) megállítani az esést, azaz lelassítani előbb, majd megállítani, és onnan

    b) visszajönni egy külön mozgással.

Ezek lennének a legalapvetőbb dolgok.


A fenti képen látható elemek nem tudnak külön-külön mozogni, funkcionálni, hanem egy egységként viselkednek, mintha egy betontömb lenne.

Nincs a földön egy ember sem, aki képes lenne ilyen szintű strukturális hiányosságok mellett egyensúlyozni, ellen-egyensúlyozni.

Legfeljebb egy megoldással tud megpróbálkozni ebben az esetben a gyermek az egyensúlyozás tekintetében: a lábbal való megsegítést tudja alkalmazni. De ebben az esetben a láb nem kétszeres, hanem inkább négyszeres munkát kell, hogy végezzen, hogy kompenzálni tudja a felső test hiányosságait.

Kicsit leegyszerűsítve, az autó példáját hozom fel: a modernebb, de még a kevésbé modern autó négy kereke is tud egymástól függetlenül menni az úton, mindegyik külön-külön tud igazodni az útviszonyokhoz, így segítve a egyensúlyt, a harmóniát, a kényelmes út felfekvést. Ehhez arra van szüksége az autónak, hogy megfelelően tudjanak külön-külön működni az egyes kerekek. Ha egy merev tengelyre vannak felfüggesztve a kerekek, mint például egy lovas szekér esetében is, akkor vélhetőleg nem lesz egy kényelmes, zökkenőmentes utunk. A sebesség fokozatot pedig tekinthetjük az egyes izmoknak. A mély és rövid izmok az egyik sebesség fokozat, valamint a felületesebb, de nagyobb izmok a másik fokozat. Látható az autó esetében is, hogy képes egy olyan teljesítményt nyújtani a sebesség fokozatokon keresztül, amikor is meg tudja választani, hogy mikor melyiket használja attól függően, hogy gyorsítani szeretne vagy lassítani, illetve gyorsan vagy lassan szeretne menni.

Ami biztos, hogy a MECHANIKA FONTOS.


Ez a gyermek is a lehető legjobbat hozza ki magából: tudja és képes vezetni az autót, de bizony számít az autó minősége is...

Ez az egyik legfontosabb az ABR szemléletében, hogy a test struktúrája, annak állapota számít a leginkább, hogy mit tud belőle kihozni (az agy) mozgás tekintetében.


 

A másik nagy kérdés, - miután felfedtük a nehézségeket- , hogy VAJON A (fenti) HIÁNYOSSÁGOK VISSZAFORDÍTHATÓAK-E?

Természetesen visszafordíthatóak ezek az alapvető fontosságú elemek. Ugyan összetett, hiszen több száz összeköttetésen, ízületi kapcsolaton kell dolgozni, de a lényeg, hogy az ABR rendelkezik azzal a tudással, technikával és eszközállománnyal, amivel ezeket vissza lehet fordítani és át lehet alakítani ezeket a strukturális elemeket. Ez a legfontosabb ebben...

Amely területeken dolgozunk, ott mindig megtörténnek az átalakulások, átváltozások.


Az újonnan készült képen is látható, ahogyan a gyermek mobilitása, mozgékonysága mennyit fejlődött.

 

Látható, hogy megkezdődött az átalakulás:

 - lapockájánál,

 - a nyakánál,

 - a vállövben, valamint

 - jól láthatóan a hát szépen alakul át: a görnyedt hátból egy szép, differenciált mozgásra képes hátat kezdünk kapni, mindeközben a gerincoszlop csigolyái is szépen kirajzolódnak, továbbá

 - a farizom, a gluteális terület is szépen elkezdett kidomborodni. (Ez még a járás miatt is fontos, hiszen enélkül a járás sem lehetséges.)


Összefoglalva, a lényeg, hogy a test strukturális változásai megkezdődtek a jó irányba, az alapvető elemek már változnak, fejlődnek. A szülők munkájának hatására a gyermek szépen változik.


Nyilván, ezen felül még számos kérdés szokott jönni a szülőktől:

- Milyen gyorsan változnak a gyerekek? Mennyi idő kell a változáshoz?

- Mennyi elemet kell még megjavítani, átváltoztatni?

- Milyen mélységű és kiterjedésű területen kell még változnia a gyermeknek, hogy egy kézzel fogható, magasabb funkcionális teljesítményre legyen képes?

Ezek is folyamatosan felmerülő kérdések, de ez már egy másik téma lenne, hiszen nagyon sok mindentől függ.


Azonban a fő kérdés mindig az, hogy az elváltozások, deformitások, hiányosságok visszafordíthatóak-e?

És erre a válasz IGEN, visszafordíthatóak, hiszen nem azért emeljük ki a korlátokat, nehézségeket, mert nem tudjuk rá a megoldást, és tovább akarnánk frusztrálni ezekkel a szülőket, hanem pont azért emeljük ki, mert ezeken tudunk javítani.

 

Forrás: Structural Reversibility_Cerebral Palsy Therapies Single Most Important Question >>

Vissza a tartalomhoz

MIT TUD AZ ABR KÍNÁLNI NEKÜNK? MILYEN AZ ABR HELYZETE A TERÁPIÁK KÖZÖTT?


2020. szeptember | Írta: Hárosi Brigitta

Engem két dolog sokáig emésztett az előző cikk fordításából, amelynek a lényege a következő:

1. Ha közepes vagy súlyos mozgássérült a gyermeked, akkor szinte mindegy milyen terápiát csinálsz (vagy nem csinálsz), a motorikus funkciókban úgysem fogsz előbbre lépni. Ez a nagy átlag a világon, bármilyen hagyományos terápiát is követsz vele... - írja le a következtetést egy nemzetközi felmérés... (Hát azért ez szíven üt mindegyikünket, nem?)

2. És a fenti esetben pedig a legtöbb, amit várhatsz, hogy a sok műtéttel pedig egy olyan "bionikus" gyermeket kapsz, akiből csövekkel és olvasztott fémekkel teli lényt "eszkábáltak" az orvosok, aki már ültethető lesz a kerekesszékbe... Ha pedig nem mész bele a műtét-sorozatba, akkor pedig deformitások tömkelegére számíthatsz. (Hát ez nagyon fájdalmas..., nem erre számítottunk, amikor elkezdtük azt a rengeteg terápiát születése után rögtön...)

(Forrás: Szükség van vajon egy új megközelítésre a CP-s rehabilitációban??? )


Az ABR sem csodamódszer... DE!!! Képes arra, hogy a testet széppé és stabilabbá és statikailag erőssé alakítsa át sok-sok száz vagy ezernyi óra munkájával. Még a súlyos mozgássérültek esetén is tud jelentős javulást elérni, mind a fej és törzskontrollban, a gerincben, a végtagok használatában, a deformitások csökkentésében, az emésztésben, a jólétben, a kognitív képességekben, a szemkoordinációban, a figyelemben, a magatartásban, a krónikus betegségekben és végül, de nem utolsó sorban a károsodott idegpályák megsegítésében.

 

Egy kis múlt: Leonid matematikusként végzett és édesapja klinikájának dolgozott huszonévesen, amikor is rájött, hogy ez az anatómia így nem kerek, ahogy van... nem értette a miértekre adott hivatalos válaszokat, mert nem volt logika benne. Matematikusként láncolatokban gondolkodik, így látnia kell, hogy mi mire épül. De ez a lánc sehogy sem állt össze, ezért is kezdett ezzel mélyebben foglalkozni. Kicsit "szűzen" kezdett neki, mert nem volt orvosi előtanulmánya, ami már a gondolkodását befolyásolhatta volna. Így kezdte felismerni azt, hogy az iskolákban tanultakon kívül kell lennie valami másnak is, mert ezek alapján még nem kerek az egész, hiányzik egy láncszem.

A fasciáról ő már több mint 20 éve beszél, kutatja.

Ő az egyik legelismertebb kutató és terapeuta a világon a fascia és a mozgástudomány témákban. Olyan barátokra és egyben kollégákra tett szert időközben, akik a legeslegjobbak, legnagyobb nevek a szakmában (Olyanokkal dolgozik együtt, mint Stephen M Levin, Graham Scarr, John Sharkey, Joanne Avisson, Mark Flannigan, Wilbour Kelsick, stb. (Pl: Biotensegrity Online Konferencia >>)) Leonid még köztük is egyfajta kincsnek számít, hiszen olyan gyerekekkel foglalkozik, akiknek nem volt soha kialakult, erős fasciájuk, ők nagy hátránnyal születtek, viszont ő az, aki képes ezt a hiányt pótolni és szépen lassan felépíteni.

A nyugati és amerikai orvostudomány nagyjai is már eképpen vélekednek - idézem: "Hát, jól benéztük ezt. A fasciáról, mint szervezetünk legnagyobb szervéről tudomást sem vettünk."

 

Kérdem én, hogyan eshet meg, hogy a fasciáról csak most kezdenek beszélni, amikor a nanotechnológiában is már az emberiség mondhatjuk, hogy otthon van, amikor a távoli galaxisokat mérik fel és az űrkutatás is meglehetősen fejlett, és közben itt van a szemünk előtt egy szerv, amivel minden házi asszony találkozik napi szinten, a marhától a csirkéig mindenhol, és ezzel meg nem foglalkozott senki...

Itthon még csak kevesen foglalkoznak vele, de akik ezzel foglalkoznak, azok is csak a meglévő fascia lazításával, felengedésével foglalkoznak. Ez Leonid terápiájának kb. a 3-5 %-át teszi ki. Természetesen ennek is meg van a maga helye a rehabilitációban, például sportbaleset vagy baleset esetén, vagy akár egy felnőttkori agyvérzés esetén is. De sajnos azoknál, akiknél ki sem alakult az egészséges kötőszöveti, fascia állomány, hát... igencsak csak kevésnek bizonyul.

A fascia felengedésén, lazításán kívül rengeteg dolog van, amivel foglalkozni kell: az egyik legfontosabb, hogy tudomásom szerint, Leonid az egyetlen, aki képes ezt a fasciát és kötőszöveti állományt felépíteni, akár a semmiből is. Erre biztos, hogy nem sokan képesek a világon, legalábbis én nem tudok róla...

 

Mikor elég a fascia felengedése/fellazítása, vagy mikor elég, ha a hagyományosnak mondható tornákat és gyógytornákat, fejlesztéseket választjuk?

Jól látszik, hogy a hagyományos tornák már több évtizedes múlttal rendelkeznek, amelyek alapvetően az enyhén érintettekre lettek kitalálva. Egyszerű ennek az oka: a súlyosabbak sajnos nem élték túl az első pár napot/hetet régebben.

Ahogy az orvos tudomány fejlődött, és egyre több súlyosan sérült gyermek is túlélte az élet első viszontagságait, úgy sajnos nem fejlődött vele együtt a terápiás megközelítés, a fejlesztés. Mindenkire egyformán ugyanazt a megszokott terápiát akarták ráhúzni, egységes formában (én magam ezt franchise-nak hívom).

Azok, akik csak kicsit bicegnek, vagy esetleg bottal járnak, de önállóan járóképesek, azoknak szemmel láthatóan hasznosak a megszokott terápiák. Azoknak is megfelelő választás lehet, akik például baleseti sérültek, hiszen valamikor ők rendelkeztek egy jó struktúrájú testtel, ami részlegesen megsérült, és valamennyire azt vissza lehet építeni a hagyományos gyógytornákkal, fejlesztésekkel.

Ezekben az esetekben már tud segíteni a fascia fellazítása is, és valamennyi eredményt már ez is tud produkálni.

 

De mi van azokkal, akik még ülni sem tudnak? Sőt, a fejüket sem tartják?

A megszokott tornákkal sajnos csak a felszíni izmokat lehet erősíteni, amelyet az élet első pár évében látványosan lehet fejleszteni. Így az 5 másodpercből tudnak 15 vagy 30 másodpercet elérni, például a fejtartást illetően, vagy az ülés megtartásában, aminek mindenki nagyon örül... De mi történik ezekkel a gyerekekkel később? Sajnos ezek a felszíni izmok bekeményednek, merevek lesznek, az ízületi kapcsolatok nagyon alulfejlettek maradnak, hiányosak, a szalagok bekristályosodnak, és minden egyre merevebb és nehezebb lesz, egyre több kóros mozdulatokkal párosulva. Különösen, ahogy elérik a pubertás korát, megnőnek, és minden eddig funkció elkezd lefelé zuhanni. Jönnek a fájdalmak, beszűkülések, és az előző cikkben ecsetelt műtétek sorozata (gerinc műtét, csípő műtét, botox, baclofen, adduktor műtét, achillesz, stb...). A végén mindenki örülhet, ha képes lesz a kerekesszékbe tenni a súlyosan sérült gyermekét (és talán a fájdalmak kicsit enyhülhetnek) a sok-sok műtétnek és idegbénító vegyületeknek köszönhetően. Ennyi várható? Valóban ennyit tudunk ma tenni a súlyos mozgássérült gyermekeinkért?

Természetesen a fentiek okát mindig az agysérülésre fogják mind az orvosok, mind a terapeuták, hiszen ők így tanulták. Nem okolhatok ezért senkit, mert mindenki a tőle telhető legjobbat fogja mutatni, de a célom, hogy felnyissam mind a szakemberek, mind a szülők szemét arra, hogy van más alapokkal rendelkező terápia is már a világon. Ezt legalább kicsiny országunkban szeretném megtenni.

 

Az ABR - tudtommal- az egyetlen, amely képes elérni azokat a mélyen fekvő területeket, amelyek a valódi mozgást és a valódi testtartást biztosítják. Hiszen te magad sem izomból ülsz, nem tartod a fejedet izomból, nem feszül közben semmid. Ilyenkor a mélyen fekvő szalagok, ízületek, mély izmok, és a jó csontszerkezet az ami tart. Valamint, amire szintén nem gondol senki a gyógyítás szakmájában: az előbbieket kitöltő kötőszövetek, fascia és zsírok.

A közepesen vagy súlyos mozgássérült gyermekeknél az lenne a cél, hogy a puszta létezés kényelmes és örömteli legyen. Nem annak kell örülnünk, ha a gyerekek egyik nap 10 másodpercig ültek, és 2 évvel később meg már 20 másodpercig. De közben minden erejét összeszedve, megfeszítve minden izmát, kis olimpikoni teljesítményt nyújtva érte el ezt. Ez nem jelenti a boldogságot nekik.

Számukra az a boldogság,

  • ha nem fáj semmi sem most, sem később,
  • ha úgy tud ülni, sőt akár feküdni is, hogy nem fáj semmije, nem feszül semmije és nem erőlteti meg magát kifejezetten ahhoz, hogy abban a pozícióban legyen,
  • ha nincs korlátozva a mozgás szabadsága az adott pozícióban,
  • ha a gerince nem bot merev,
  • ha a feje nem bicsaklik ide-oda,
  • ha nem feszül be minden zajtól, hangtól, új ingertől, és nem vágja el magát,
  • és ha legfőképp nem él abban a nagy fokú bizonytalanságban, amit a hiányos test struktúra okoz számára az év 365 napjában, a nap 24 órájában, az óra 60 percében, a perc 60 másodpercében... hiszen ezek az ő életükben folyamatosan jelen vannak...


Akkor lehet örvendezni, ha a test struktúrája erősebb, sűrűbb, szilárdabb, és ennek hatására a következőket érjük el:

  • javuló fejkontroll: körbe tud nézni (ekkor már izommunka nélküli fejkontrollról beszélünk, nem feszül be sem a trapézizom, sem a fejbiccentő, amit általában nem funkciószerűen használnak)
  • javuló törzskontroll: jobb ülés megtartás (izommunka nélküli test megtartásról beszélünk), ezáltal jobb egyensúly
  • javuló végtagok: deformitások visszaszorítása, kijavítása és végtagok megerősítése (ízületeken, csonthártyák, zsírok, szalagok, inak és izmok)
  • javuló látás, szemkoordináció
  • javuló gerinccsigolyák mozgása 3D-ben,
  • javuló egyensúlyozás és ellen-egyensúlyozás, valamint letámasztás
  • javuló emésztés és felszívódás

A fentiek révén javul az energia szintjük, így fog vele együtt javulni a kognitív képességük is.

 

Viszont van egy rossz hírem... A mi gyermekeinket mind szinte nagymozgásokra tanítják. Ezek sajnos a legtöbb esetben nem sikerülnek, főleg a súlyosan sérültekről beszélvén. Miért? Mert a nagymozgások a sok aprólékos, mini mozgásokból állnak. Pedig igazából a sok-sok mikromozgás fogja adni a nagymozgást - a végén. Jó lenne, ha a terápiák innen közelítenének, szerintem az igazi mozgás eléréséhez végül közelebb állnának. Így nem csak a felszíni izmok lennének túlterhelve, hanem a mélyebb izmok is dolgoztatva lennének. Kevesebb lenne a későbbi gond, műtét, fájdalom.

A kevésbé súlyos gyermekeknél/felnőtteknél természetesen jobban működnek a mélyebb szintű elemek, mint a súlyosan sérült társaiknál, de többnyire még nem kellő hatékonysággal. Ahhoz, hogy az enyhe mozgássérülteknek kevesebb energiába kerüljön az adott mozgás kivitelezése, jobb minőségben és könnyeden menjen, ahhoz a mélyen fekvő területeket és a köztes kötőszöveti állományt, a fasciát kell megerősíteni, hogy tehermentesítse az amúgy túlhasznált izmokat.

Az, hogy kinél mennyire lesz érintett a mélyebb szint, mennyire sérül, az egyelőre ismeretlen, a véletlenen múlik. A hagyományosan alkalmazott terápiáknak nem sok közük van a mély szintek erősítésében, azok inkább csak a felületes izmokra hatnak. Az ABR a mélyen fekvő területeket célozza: erősíti, robosztusabbá teszi, rugalmasabbá alakítja és mozgékonyabbá teszi folyamatosan. Ez időigényes. És a szülő/gondozó részéről pedig energia igényes. De egy gyakorlat, ami működik agysérülés és oxigénhiány esetén, genetikai betegség esetén, baleset esetén, autizmus esetén, down-szindróma esetén, bárhol, ahol a mozgás és a testtérkép nem működik tökéletesen. Gyereknél és felnőttnél, egyaránt.

 

Mit tehetünk mi? Szülők, terapeuták, orvosok?

Csak annyit, hogy nyitottak vagyunk más elképzelések felé is, és vesszük a fáradtságot és elgondolkodunk, van-e benne valami, érdemes-e tanulmányozni, megérteni, energiát fektetni ebbe...

Én nagyon örülnék, ha ezen orvosok, terapeuták és a szülők is egyaránt elgondolkodnának. Köszönöm, és bármilyen kérdést szeretettel várok emailben (brigittaharosi@gmail.com).

Vissza a tartalomhoz

SZÜKSÉG VAN VAJON EGY ÚJ MEGKÖZELÍTÉSRE A CP-S REHABILITÁCIÓBAN?


2020. szeptember | Forrás: Leonid Blyum (2009) | Fordította: Hárosi Brigitta

Eretnekség, lázadás a fizikai rehabilitációban???

Bár ez a cikk már 11 évvel ezelőtt íródott, így mondhatni, hogy nem mai, de még mindig illik sajnos a mai időkre is. Érdemes rajta elgondolkodni, mennyit változott a világ bő 1 évtized alatt. (Az ABR viszont azóta már rengeteget változott, hiszen folyamatosan, évről évre fejleszt Leonid és hoz be újabb és újabb dolgokat a terápiába, folyamatos kutatásai révén.) Most 2020-at írunk, tekintsük ezt most egy időkapszulának, nézzük meg, mikor landol itt szélesebb körben. (Hárosi Brigitta)

Leonid Blyum a Nemzetközi CP Konferencián tartott előadást orvosi szakembereknek Sydney-ben (2009)

 

A cím talán kicsit provokatív: "Eretnekség, lázadás a fizikai rehabilitációban???". Ez a cím - akárcsak sok novella esetében is -, felhívja a figyelmet talán már első látásra is az ABR paradox vagy mondhatjuk "különleges" nézőpontjaira is.

Miért is "Eretnekség, lázadás"? Néhány kiegészítéssel és megjegyzéssel szeretném megelőlegezni a jelentését és tartalmát. Egy 4 napos Nemzetközi CP Konferenciára érkeztünk Sydney-be. Ezt a címet már több héttel ezelőtt választottam ehhez az előadásomhoz.

A világ minden tájáról jöttek előadók, legalább háromszázan. Arra számíthatnánk, hogy az itt résztvevő gondolatvezérek a CP témakörét igen széles skálán le tudják fedni. És a témakör valóban széleskörű volt, DE... Meglepő módon senki, egyetlen előadó sem használta azokat a kulcsszavakat, mint a "felsőtest stabilitása" vagy a „törzs ereje, stabilitása ”… És senki sem foglalkozott mélyebben a „fejkontroll”-lal sem.

Nos, volt egy-két alkalom elvétve, itt vagy ott megemlítve, de igazából ennyi volt... Semmi leírás, semmi erről készült elemzés nem volt, nem kezdeményeztek beszélgetést az új megközelítésekről, módszerekről, nem voltak work-shopok, semmi hasonló sem volt gyakorlatilag... Ugyanakkor minden nap a konferencia alatt végtelen számú prezentáció volt a csípő beültetésekről és a botox-ról...

Őszintén szólva, nagyon meglepett. Tapasztalatból tudtam, hogy a törzs- és fejkontrollal kapcsolatos problémákat nem kezelik a helyén, nagyon félreteszik, de azért nem gondoltam volna, hogy ennyire nem foglalkoznak a törzs és a nyak stabilitásával, annak szerepével az akadémiai elitben... Engem nagyon zavart, hogy ilyen mértékben figyelmen kívül hagyják ezeket a valós problémákat a súlyosan sérült CP-s gyermekek esetében, akik valóban azzal küzdenek, hogy tartsák a fejüket, vagy hogy ne dőljenek el ülés közben. Ezek a gyerekek képesek akár úgy elvágódni, hogy a legkisebb ellenegyensúlyozási kísérletet sem teszik meg.

Elgondolkodtatja az embert... például, ha lenne egy képzeletbeli marslakó, aki leereszkedne a Földre, és csak hallgatná a konferencia előadásait, akkor valószínűleg azt gondolná, hogy a CP-s gyermek egy éteri alkotás, amely az eldeformált karokból és lábakból áll, és semmi másból, köztük nincs semmi, mert mindenki csak a végtagokról beszél.

Nem furcsa ez? Mi van a felső test fejlesztésével? Mi van a fej-, és törzskontrollal?

A CP (Cerebral Palsy, cerebrális parézis) definíció alapján, testtartási és mozgászavart jelent. Magától értetődőnek kellene lennie, hogy legalább olyan fontos a törzs és a nyak, mint a végtagok nem? Mégsem beszélt senki sem erről, mintha ez nem lenne fontos vagy releváns.

Éppen ezért, manapság, amikor is a teljes mozgásszervi rendszerből a végtagokat (a lábakat és a kezeket) tartják CP-s esetekben az egyetlen méltó célnak a világ gondolkodó vezetői, az ABR valóban eretnekségnek hangzik, mivel pontosan ellentétes szemlélettel rendelkezünk, hiszen mi elsősorban a törzsre koncentrálunk, és nem a végtagokra.

Szeretnék egy rövid összefoglalót adni most az ABR módszer közelítéséről. És remélem, hogy be tudom mutatni, hogy a felsőtest igazán mélyen fekvő részeinek erősítése már nem is hangzik eretnekségnek az előadás végén, azonban rengeteg lehetőséget nyújt, hogy egy CP-s gyermek vagy felnőtt élet minőségét javítani tudjuk, például a jobb testtartással, a saját súlyának jobb teherviselésével, és jobb egyensúlyozási képességgel.

Az ABR egy mozaikszó, amely az 'Advanced Biomechanical Rehabilitation' szavakból tevődik össze.

Az "Advanced" szó önmagát hirdeti, feltételezve, hogy ez a módszer innovatív, és néhány extrát hoz a klasszikus modellekhez képest.

A "Biomechanical" kiemeli azt a tényt, hogy az ABR a biomechanikai szempontokra összpontosít, szemben a neurológiai, biokémiai, és pszichológiai szempontokkal.

És a "Rehabilitation" - hangsúlyozza, hogy az ABR elsődleges célja a gyakorlati eredmény, nem pedig csupán bizonyos strukturális biomechanikai szempontok és modellek bizonygatása.


Nagyobb méretben >>
 

SZÜKSÉG VAN ERRE???

Valóban szüksége van a világnak egy másik módszerre a CP rehabilitációban, amikor számos eszköz áll már rendelkezésre a testtartás és a mozgás javítására az agyi sérült gyermekek és felnőttek részére?

Igaz, hogy számos módszer létezik a CP rehabilitációjában, de a kérdés, hogy mennyire működnek valóban sikeresen?

Régebben erre a válasz meglehetősen homályos volt. Sok módszer és szakember állította, hogy a siker különböző mértékű volt, és ezáltal az érintett szülők összezavarodtak és csak találgattak a lehetőségek és ígéretek rejtélyében. Azonban, ez a zavar már a múlté kell hogy legyen a várható eredményeket illetően, legalábbis az egészségügyi szakemberek részére mindenképp, akik azért naprakész információval vannak ellátva.

Az elmúlt évek során az orvosi közösség konszenzusra jutott a CP-s rehabilitációs eszközök és módszerek hatékonyságának korlátai tekintetében, amelyet a GMFCS görbék mutatnak meg.

A GMFCS - Gross Motor Function Classification System (Nagy Motoros Funkciók Osztályzási rendszere), amely a GMFM-en (Gross Motor Function Measurement, Nagy Motoros Funkciók Mérése) alapul, a CP-s társadalmat 5 csoportba sorolja, a motorikus képességek súlyosságának függvényében.

Az 1. szint a legjobb (csak kisebb zavar), míg a 4. és 5. szint, a legsúlyosabbak, a legnagyobb kihívást jelentik, elektromos kerekesszékhez kötöttek, és az 5. szinten az érintetteknek a fejkontrollja is teljes mértékben hiányzik.

A besorolások és leírások elérhetőek részletesen a www.canchild.ca honlapon, ahol a kanadai (Ontario) kutatócsoport 1991-től több éven át nyomon követett CP-s gyermekek fejlődési ívét tanulmányozhatjuk. A projektet a US NIH finanszírozta.

Bármelyik résztvevő hozzáférhetett a legújabb CP-s kezelések teljes köréhez, de voltak gyerekek, akik kevesebb kezelésen vettek részt és voltak akiknek, egyáltalán nem volt kezelésük különböző okokból kifolyólag. Nem kizártak gyerekeket a kezelésekből, hanem a különböző családi körülmények miatt alakult így.

Íme az eredmények:

- A GMFCS 1. szintű gyermekek meglehetősen korán elérték a plafont, nagyjából 6 éves koruk körül, és nem mutattak további fejlődés a motorikus funkciókban, teljesen függetlenül attól, hogy milyen terápiát folytattak.

- A 4. és 5. szintű gyermekek már nagyon korán elérték a plafont, gyakorlatilag további fejlődés nem volt várható már 3 éves koruk után! És 6-7 éves koruk után, pedig már sajnos lefelé ment a korábban elért mozgásminőségük.

 

A maximum motorikus funkciókban elért eredmények igen csak függetlennek bizonyultak a végzett terápiáktól !!??

Bármelyik GMFCS skálához is tartozik a gyermek, a későbbi években várható eredményt már nagyjából 1.5-2.5 éves kora körül jól lehetett előre látni, függetlenül attól, hogy milyen terápiát csinált a gyermek.

Magyarul, a maximálisan elérhető motorikus funkciókat már a gyermek első pár évében jól lehet látni, függetlenül a végzett terápiától.

Más szóval, ez azt jelenti, hogy a GMFCS görbéken belül csak kicsit lehet mozogni - amely világosan megmutatja, hogy a mostani CP-s gyermekek számára alkalmazott terápiák (gyógytorna, oszteopátia, botox, műtétek, stb.) nem hoznak igazán javulást, a motorikus funkciókban sem, az előre látható szinten felül.


"A GÖRBÉT NEM TUDJUK ÁTLÉPNI" - mondogatták mantraszerűen a CP-s terület vezetői. Folyamatosan ezt lehetett hallani...

A helyzet még speciálisabb a 4-es és 5-ös szintű gyermekek esetében, az ő esetükben ez még érzékenyebb, veszélyesebb.

A GMFCS 4 és 5-ös szintű gyermekek alkotják az összes CP-s gyermek 35%-át.

A GMFCS 5-ös szintű gyermek esetében a képen látható "legoptimálisabb" dolgok várhatóak 15 éves korára, elektromos kerekesszékhez kötve.

   

Lássuk csak, mit várhatunk ma az optimális cél keretein belül: a teljes kezelési és ellátási csomag olyan elemeket tartalmaz, mint etetéshez szükséges csövek, PEG, botox injekciók az adduktor izomcsoportba, illetve műtétek, mint

- nagyon invazív csípő műtétek (VDRO = a femur fejet, a combcsont fejét vágják le, a combnyak fölött, hogy a vápába illeszthető legyen)

- gerinc műtétek - a T3-as csigolyáktól végig, egészen az L4-es csigolyákig, fém beültetésekkel

- lábfej műtétek - a boka és lábfej csontok műtéte

- baclofen pumpa a gerincvelőbe - ITB (egy fém korong a hasüregben, amelyből csepegtet folyamatosan a gerincvelőbe)

- lágyszövet műtétek, izomműtétek a feszesség oldására

- botox

- lábhosszeltérés (LLD), csípő szubluxáció - láb hosszabbító műtétek + osteotomia (végtagok tengelyének korrekciója)

 

EZEN ERŐTELJES BEAVATKOZÁSOK EREDMÉNYEKÉNT EGY OLYAN GYERMEKET KAPUNK MAJD, AKINEK A TESTE BELEHELYEZHETŐ A VÉGÉN EGY KEREKESSZÉKBE.

Őszintén szólva, ez nem túl kecsegtető egy 2-3 éves, GMFCS 5-ös szintű gyermekkel rendelkező szülő számára... Nem túl kecsegtető az, hogy úgyis jól tudott, hogy hova lehet elérni a görbe alapján, és a végén a lehető legjobb megoldás az lesz, ha a kerekesszékbe tudod majd ültetni a gyerekedet a végtelen számú műtétek után.

ELÉG NEHÉZ LENNE EZEK ALAPJÁN ELADNI A SZOKÁSOS TERÁPIÁKAT AZ ÉRZÉKENY ÉS GONDOLKODÓ SZÜLŐKNEK.

Ennek eredményeként, a döntési hatalmukat féltő orvosok szeretik a megfélemlítés taktikáját alkalmazni, hogy ezt az "optimális szintet" elérjék.

Úgy vélem, hogy ezek a jelenlegi opciók és "célok" a mai terápiák mellett felvetik azt az alapvető kérdést, amit már korábban is feltettem: "SZÜKSÉG VAN VALAMI ÚJRA A CP-S GYERMEKEK REHABILITÁCIÓJÁBAN? - KÜLÖNÖSEN, HA A SÚLYOSAN ÉRINTETTEKRŐL BESZÉLÜNK... ?"

A következő példát a konferencián fényképeztem le, miszerint, ha a szülő nem dönt a korábban részletezett műtét csomag mellett, akkor a képen látható következmények várhatók.

   

Ezek a képek egy olyan gyermekről készültek, akit sosem műtöttek, sosem kapott botoxot vagy egyéb injekciókat.

Nyilván, ezek a képek csontig hatolóan fájdalmasak... DE:

Először is, amint a GMFCS kutatás is mutatja és statisztikailag igazolható, a motorikus funkció eredménye szinte független attól, hogy milyen fejlesztést kap, illetve hogy kap-e egyáltalán, így ez a kép egy nem túl 'fair' kép... A GMFCS kulcsszava, hogy az átlagra igaz. Nyilván vannak extrém esetek, amelyek megindítóak, és amelyek ezáltal segítik a szülők részére az "optimális szint megtalálását a műtétek révén".

Másodszor is, a fő és egyben legnagyobb kérdés: Valóban ilyen korlátozottak a lehetőségeink, hogy csak a teljes elesettség és a műtéti úton elérhető "bionikus" lét között választhatunk, amikor is a beültetett olvasztott fémek segítségével tudunk csak kerekesszékbe ülni?

A szülők és a nem-invazív szakemberek részére azt mondják és hitetik el velük, hogy csak 2 lehetőség áll a rendelkezésünkre:

- "a nagyon rossz" alternatíva - teljeskörű, többszörös műtéti eljárásokkal a GMFCS 4-es és 5-ös szintű gyermeket a tolószékbe ültethetővé formáljuk, és ez lenne az un. "optimális megoldás"

- "a rendkívül rossz" alternatíva - teljes összeomlás, és óriási deformitások, amelyek a gyermek életét veszélyeztetik, ha a szülő meghátrál a műtéti beavatkozás elől.

TOVÁBBRA IS A KÉRDÉSEM, HOGY VAN HELYE A VILÁGBAN EGY OLYAN NEM-INVAZÍV ÚTNAK, AMELY A FENTI ESETEKBEN JAVÍTANI TUDNA?

Ez a fontos kérdés, ahol képbe jön az ABR.

A tudományos közösség szerint a bizonyítást mindig az új módszert ajánlónak, az új gondolatébresztőnek kell elvégeznie.

Azért én úgy gondolom, hogy amikor a CP rehabilitáció ma csak a "nagyon rossz" és "rendkívül rossz" eredményeket tudja felmutatni, akkor minden új ötletnek örülni kellene, és ha még ők nem is érzik teljesen a járható útnak, akkor is komolyan kellene venni és megfontolni.

     

Forrás: Leonid Blyum: Is Cerebral Palsy in need for the new approaches to physical rehabilitation? >>

Vissza a tartalomhoz

MIÉRT JÓ AZ ONLINE TRÉNING (IS)?


2020. szeptember | Írta: Hárosi Brigitta

Idén nyáron itthon is bevezetésre került az online tréning. Tudtam, hogy már sok országban, ez jól működik, de nem tudtam ténylegesen elképzelni, hogyan is fog megvalósulni itt Magyarországon ez.

Az online tréning ára 50-60%-kal olcsóbb, mint a Leonid-dal való személyes találkozó. De a felmérést ugyanúgy maga Leonid Blyum csinálja, csak online, általatok készített videók alapján. Jó alternatíva lehet sok család számára, akár beszélnek angolul, akár nem.

A legtöbb család kért Leonid-tól egy videós elemzést, amely egy kb. 15-20 perces komplex elemzés volt. Komolyabb probléma vagy egyedibb esetben akár 30-40 perces videós elemzést is készített Leonid a család számára.

Nagyon pozitív tapasztalatokkal és élményekkel zárhattam le a nyári online tréningeket. Úgy láttam, hogy minden online tréninget választó család is elégedett volt, minden szépen nyugodtan zajlott, mindenre volt sok idő, mindent át tudtunk beszélni.

A legfontosabb jellemzőket kiemelném az online tréninggel kapcsolatban:

  • otthoni környezetben látta Leonid, hogy hogyan etetitek, itatjátok a gyermeketeket, vagy hogyan eszik, iszik ő maga egyedül
  • otthoni környezetben láthatta, hogy miket játszik, illetve hogyan, milyen pozícióban játszik, ténykedik, valamint hogy milyen mozdulatok jellemzők rá
  • otthoni környezetben elemezhette Leonid hogyan mozog, hogyan ül a székében, hogyan jár kint a kertben vagy bent a lakásban, ilyen vagy olyan cipőben
  • otthoni környezetben volt megfigyelhető, hogy hogyan beszél, milyen a mimikája, hogyan reagál számára tetsző vagy nem tetsző dolgokra, stb...

Ezek mind olyan dolgok, amelyek egy "idegen környezetben" nem mindig mutatkoznak meg. Ezért ez nagyon sokat segíthetett a családoknak, hogy mit is csináljanak kicsit másként a hétköznapokban is, a feladatokon túl is, így újabb ötleteket kaptak a mindennapokra. Ezek mind-mind nagyon hasznos és a jól használható tippek, ötletek, tapasztalatok.

Természetesen a személyes találkozót nem pótolja teljes mértékben, de egy nagyon jó alternatívának gondolom abban a tekintetben, hogy ár-érték arányában nagyon sok jó és hasznos információt lehet kapni. Az online tréning ára sokkal kedvezőbb, és az új feladatsort pedig szépen kényelmesen otthonodban tudod megtanulni és begyakorolni.


Nagyobb méretben >>
 

Szülői vélemények:

"Tetszett a felmérés, meg vagyunk elégedve, látszik hogy Leonid nagy tudással rendelkezik, minden apróságra felfigyel. Minden gyengeségre felhívja a szülők figyelmét. Jól esett a végén a biztatás, hogy ha nem megy egyből minden feladat, akkor apránként építsük fel a kiszabott terápiát. Ez adta a megnyugvást, mivel tartottunk attól hogy hogyan is tudjuk mi ezt idehaza kivitelezni. A mi esetünkben talán jobb is az online változat a kisfiunk miatt. Türelmetlen, a vírus miatt még anyásabb, izgő mozgó, és nem szeret máshol lenni, ami nem a megszokott környezet. Azt nézzük ami neki a jó. Nem fárasztjuk az utazással, idegen környezettel, emberekkel. Mert eddig tettük és most a bezártság miatt rájöttünk, hogy többet ér, ha szép nyugodtan itthon vagyunk, tesszük a mi kis megszokott dolgainkat, több eredményt érünk el, mint az állandó foglalkozásokra járással. Kaptunk annyi feladatot, hogy jól lekötjük vele magunkat, mire bejön a hideg, remélem belejövünk és akkor nem fogunk bent sem unatkozni a télen." CS.K.É.

"Mi meg voltunk elégedve, nyilván jobb, ha személyes a találkozás Leoniddal es Andresszel, de ha az idő nem engedi, vagy ha valakinek jobban megéri az ára miatt, akkor ez a megoldás szuper és nagyon gyümölcsöző lehet. En szeretnem, ha Leonid latna a lányomat egyszer egy évben személyesen is, de nekünk az online trening is nagyon jó, főleg kényelmes, nem kell utazni... A prezentációt bármikor vissza lehet nézni és a gyakorlatokat a linken át youtubon megtekinteni..." B.L

"Nekünk jók a tapasztalataink, mind a felmérés, betanítás terén. Kicsit lassan sikerült kapcsolatot létesíteni, de nekünk bevált, decemberben is mehet így, ha járvány lesz." J.K.

"Én személy szerint nagyon jó ötletnek tartom az online tréninget. Kisfiam 12 éves, nehéz vele már közlekedni, szállítani, így örültem, hogy megoldható a házhoz jövetel." N.H.I.

Vissza a tartalomhoz

PÁR SZÓVAL LEONID BLYUM-RÓL


2020. szeptember | Írta: Hárosi Brigitta

Leonid Blyum-ot sokféle végzettséggel, hivatással jellemezhetjük.

Kutató, matematikus, egy zseniális elemző, terapeuta, a fascia szervünk fontosságának egyik fő úttörője, mozgatórúgója, a Biotensegrity elmélet egyik alapítója, és aktív fejlesztője, részese.

De Leonid Blyum leginkább egy mozgástudomány szakértő és kutató. És természetesen az ABR módszer alapítója és atyja.

Nem ragadt le a fasciánál, aminek fontosságára ő már évtizedekkel ezelőtt rájött. A fascia fontossága csak az elmúlt 2 évben kezdte betenni a lábát hazánkba, és az elmúlt 4-5 évben az orvosi körökbe világszerte. A fascia tekintetében még csak annak lazításáról, felengedéséről beszélnek. Ez az ABR módszernek körülbelül az 3-5%-át teszi ki, az ABR ezen felül korát jóval meghaladva, sokkal több mindenre tér ki és fejleszt.

Leonid Blyum már rég ezen felfogás előtt jár: az izmokon és a fascián túl, folyamatosan vizsgálja

  • a bőr és a zsír kapcsolatát,
  • a zsír és az izom kapcsolatát,
  • az izom és a csont kapcsolatát,
  • a csont minőségét, tapadási felületét,
  • továbbá az ízületi tokok, szalagok helyzetét, kapcsolódását, erejét,
  • valamint a fentiek kötőszöveti elemekkel való kapcsolatát, és
  • a lágy szövetek összeköttetéseinek minőségét

is elemzi évtizedek óta.

Kiemelkedően fontosnak tartja, a fentiek "tépőzár jellegű hatását" a stabilitásban, a tartásban és a mozgásban, a mozgáskoordinációban, valamint a harmonikus mozgás kivitelezésében.

Leonid Blyum mindezek kapcsolódásának minőségeit a lehető legaprólékosabban tanulmányozza és foyamatosan javítja az emberi testben. Minden egyes esetben, külön-külön.

Köszönet Leonidnak, hogy ennyit tesz a gyermekeinkért, és mindezt ilyen alázattal és szeretettel teszi.

Öröm nézni, ahogy minden áldott gyerekkel kommunikál. Ha nem is mindig szavakkal (hiszen angolul kevés gyerek ért és beszél), hát a CP-sek, az autisták, a genetikai betegek speciális nyelvén, egy speciális testbeszéddel és nemzetközi alap hangokkal kommunikál a gyerekekkel, akik mind, szinte kivétel nélkül azonnal ráhangolódnak Leonidra.

 

**************

Erről jutott eszembe, hogy kicsit számolgassak saját magamat illetően is.

- 5 éve vagyok ABR szülő

- kb. 5.000 órát ABR-eztem eddig a saját gyerekemen

- ABR terapeuta/tréner/assessor mellett töltöttem eddig kb. 1.300 órát

- ebből kb. 800-900 órát töltöttem közvetlenül Leonid mellett

- ezen felül még legalább 80 órát tartott személyes egyéni oktatást a részemre

- megnéztem, tanulmányoztam, megértettem eddig kb. 50 órányi ABR videós elemzést és legalább 15 órás egyéb fasciáról és biotensegrity-ről szóló videót

- már minimum 900 órát töltöttem el a fascia-terapia.hu honlap elkészítésével

- 2.500 órát tanultam suliban és itthon anatómiát és gyógymasszázst

- már 55 családot kísértem eddig végig, ahogy az ABR az életük részese lett

- az utóbbi másfél évben pedig már személyes jelenlétemmel is segítem a családok betanulását.

Összesen nagyjából: 10.000 óra

Szeretem a számokat, bár matematikus nem vagyok, de mindig is szerettem. Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy Leonid Blyum kezei között ismerhetem meg a szakma legkifinomultabb részleteit, amit sem iskola, sem egyetlen, általam ismert terápia sem tenne lehetővé, még megközelítőleg sem. Hálás vagyok ezért, felbecsülhetetlen érték ez számomra.

Nem ismerek logikusabb, jobban felépített terápiát. Hiszem és tudom, hogy jó és hasznos. Látom a sok-sok fejlődést mindenhol, kortól függetlenül. Látom sokszor, hogy minek kell bekövetkeznie a következő fejlődési lépcsőhöz, a következő javuláshoz, mi mit hoz magával, milyen hullámvölgyek és hegyek várhatóak. Sokszor viszont rejtett dolgokat is tartogat az a test, aminek új struktúrát kell kialakítanunk.

A fejlődés útját nem mindig látjuk mi szülők egyenesnek. Göröngyösnek látjuk sokszor, de összességében határozottan felfelé ívelő minden egyes esetben.

Az ABR-ben következetesen és hosszú távon kell gondolkodni, viszont sokkal kiegyensúlyozottabb életet nyújt az egész család számára, mert a saját ritmusunkban, a saját életvitelünkbe ágyazva tudjuk mi szülők is gyógyítani a saját gyermekünket, időre való rohangálások nélkül, nyugalomban, meghittségben a saját otthonunkban.

Vissza a tartalomhoz

HOGYAN KÖZELÍT AZ ABR? MI A CÉL? MIRE ALAPUL?


2020. augusztus | Írta: Hárosi Brigitta

Az ABR terápia során Leonid Blyum mindenekelőtt, megnézi, hogy mire képes a gyermek, melyek azok a legapróbb elemek a testében, amelyeket használ és arra épít tovább.

Ellentétben a legtöbb terápiával, nem azt kezdi fejleszteni, ami nem megy a gyereknek, ahol hiányosságai vannak... Tudom, elsőre ez nagyon furcsán hangzik, hiszen nem az a célja a szülőknek, hogy amit tud a gyermeke, azt gyakorolja, hanem az, hogy a szakemberek megtanítsák gyermeküket arra, amit még nem tud.

Gondoljunk csak bele, hogy minden egészséges gyermek olyan sportra jár, amit ő maga is szeret, olyan mozgásokat hajt végre, amiket szeret és örömmel végez, nincs kényszerítve olimpikoni teljesítményre folyamatosan.

Mindeközben, mind mi szülők, mind a terapeuták egyaránt, azt kívánjuk a sérült gyermekeinktől, hogy olyan fejlesztéseken vegyenek részt folyamatosan, éveken keresztül, heti több alkalommal, ahol arra fókuszálnak, hogy mi az, ami nem megy neki... ráadásul mindig ott van az elvárás, hogy egy-egy hajszálnyit egyre jobban, és egyre nagyobb erőfeszítéssel, valamint töretlen jó kedvvel és akarattal hajtsa a tanultakat végre. Kis olimpikonokká akarjuk nevelni őket, kis hősökké... De vajon ezt szeretnék ők is? Ez minden sérült gyermek álma, hogy végig egy-egy megtapsolható újabb apró dologért küzdjön egész életében?

   

Az ABR mindig arra épít első körben, ami már igenis megy valahogy, valamilyen formában. Mindegy, hogy milyen formán, de megy. Még a legsúlyosabb esetekben is mindig megtalálja Leonid azt, ami megy. Ha mást nem, valahogy az evés és ivás vagy szájmozgások körül mindig van valami, amire lehet építeni. A kevésbé sérültek esetében is ugyanez az eljárás, megnézi, milyen mozgás, milyen minőségben megy.

A kezdetekben az a cél, hogy ezt a meglévő mozgást és képességet fejlesszük fel úgy, hogy amire képes a gyermek, azt minél könnyebben, minél harmonikusabban, minél jobb minőségben tudja véghezvinni, hogy ne legyen egy nehéz, fáradtságos dolog ez számára. Ezáltal a mozgásban, - legyen az bármilyen kicsi is (akár csak egy kis ujj mozgatása, vagy száj vagy szemmozgás) - már örömét leli, és egyre többet fogja ő maga, saját belső elhatározásából ismételni, mivel a saját belső motivációja megnő.

Ezt a felfejlesztett minőséget tudja a gyermek tovább vinni egyéb területekre is, és így nyílnak meg folyamatosan újabb és újabb mozgásfajták, mozgásnemek, egyre és egyre jobb minőségben.

Az ABR segít, hogy az izmok ne legyenek annyira leterhelve, és ne csak izomból tudjon megcsinálni mindent a gyermek, hiszen az nagyon fárasztó, és egy adott időn túl már nem bírja (nem is beszélve a serdülőkorról, a növekedési fázisok miatti összeomlásokról, romlásokról).

A sérült gyermekek az izmaikat "túlhasználják", és ezáltal egyre feszesebbek lesznek. Utána várnak rájuk a műtétek, illetve a véget nem érő folyamatos olimpikoni teljesítmények, hogy minél kevesebb funkcióromlás és minél kevesebb deformitás alakuljon ki a növekedés során.

A nagyon hipotón gyerekeknek is a nagy része idővel átmegy feszességbe, mert csak a felszíni izmokat próbálják használni. Mindkét esetben, akár hipotónia, akár feszesség esetén, a mélyen fekvő, apró, kis elemeket kell megerősíteni a testében, hogy a mikromozgások beinduljanak.

A sok kis mikromozgás összessége fogja adni a nagymozgások harmonikus végrehajtását.

A feszes gyermekeknél főként a nagyobb méretű, felszíni izmok működnek, viszont a mélyen fekvő elemek, - beleértve az ízületi kapcsolatokat, a mélyebb izmokat, a szalagokat, a kötőszöveteket -, már nem működnek.


Nagyobb méretben >>
 

Ha ezeket a mélyen fekvő elemeket is megerősítjük, akkor a felszíni túlterhelt izmok is kiengednek, ellazulnak, nem lesz rájuk szükség olyan nagy mértékben. A mozgás szebb lesz és könnyebb, valamint tovább, hosszabb ideig tudja majd fenntartani, így jobban bírja.

Mindezt anélkül lehet elérni, hogy különösebb olimpikoni teljesítményre kényszerítenénk folyamatosan a gyermekünket.

Az ABR abban (is) segít, hogy a felszíni, deciméterekben mérhető, nagy izmok helyett, a mélyen fekvő, milliméternyi vagy centiméternyi elemeket (izmokat, inakat, szalagokat, zsírokat, kötőszöveteket) is használja a test, amely a szebb, könnyedebb, harmonikusabb és élvezetesebb mozgást teszi lehetővé.

Ezáltal az élet minősége nagy mértékben javul, hiszen, minden, amit tud tenni, azt már a saját belső motivációja indítja el, mert a testét, szervezetét képessé teszi az ABR arra, hogy próbálgassa saját maga. A testtérképe úgy épül fel folyamatosan, ha saját maga csinálja és fedez fel újabb és újabb dolgokat a testében. Ehhez nekünk szülőknek vagy terapeutáknak nem kell megtanítani az adott kívánt mozgásformát, mert arra az agy magától fog rájönni.

Leonid bizonyított alapfeltevése, hogy az agy nem küld rossz információkat a testnek. Az agy azokat az elemeket használja a testen belül, ami a rendelkezésére áll. Ha mi szülők egy külső mechanikai inger hatására megsegítjük a testet, hogy jobban épüljön és több elemet tudjon használni, akkor az agy már maga fogja tudni, hogy mit kell tennie, hiszen az agy folyamatosan keresi a legjobb lehetőséget, a legoptimálisabb megoldást azokból az elemekből, amit használni tud a testből.

Az agy inkább egy koordináló szereppel bír, mint irányítóval. A lehetőségekből választja ki a számára legmegfelelőbbet.

Mi szülők abban tudjuk segíteni a gyermekeinket, hogy egyrészt olyan környezetet alakítunk ki a számára, ahol megerőltetés nélkül jól érzi magát, másrészt, a folyamatos finom mechanikai inger hatására a testének az apróbb, de rengeteg összeköttetéseit megsegítjük, így az ízületeket, a mélyizmokat, a szalagokat, a kötőszöveti állományt, a zsírokat, hogy a mozgás azok bevonásával már sokkal szebb és könnyebb legyen, aminek eredményeként a szociális és kognitív képességek is javulnak és ezek által segíthetjük, GYERMEKÜNK HOSSZÚ TÁVÚ BOLDOGSÁGÁT.

Forrás: Leonid Blyum konzultációi során szerzett tapasztalataim a 2020. nyári online és személyes tréningek alatt

   
Vissza a tartalomhoz

EGY FELMÉRÉS LEONID BLYUM-MAL


2020. augusztus | Írta: Hárosi Brigitta

Újra meg újra ámulatba ejt Leonid Blyum tudása, szakértelme. Minden család egy részletes elemzést kap, valamint egy alapos betanulást a személyre szabott feladatokkal.

Hihetetlen pontossággal, a legapróbb részletekre is kitér, hiszen a sok apró dolog alkotja a nagy dolgot. Így van ez a testünkkel is: a sok-sok milliméter alkotja meg a nagyobb decimétereinket. Az ABR a milliméterekkel foglalkozik, és annak javulásával a deciméternyi mozgások is javulnak automatikusan.

Az elemzések során kitér a következőkre:

  • a bőrön árulkodó jelekre: minden egyes ráncra vagy behajlásra
  • a zsír hiányára vagy jelenlétének a fontosságára,
  • minden egyes ízületi gyengeségre, a túlkristályosodott, merev ízületekre
  • csont vastagságra és annak tapadási felületére
  • az izom tapadásának a nem megfelelő helyére vagy a befeszült, tömbként egybeálló izomrostokra, amelyek akadályozzák a mozgást és az adott funkciókra a nem megfelelő izom működésével lát el
  • az agy nagyszerű jelenlétére, együttműködésére az adott testben a látásra, hallásra, egyensúlyra
  • az emésztésre
  • az alvásra,
  • a kognitív és szociális fejlődésre.


Akár személyes, akár online módon látják el a feladatot, mind-mind nagyon nagy segítség nekünk, szülőknek a gyermekeink életére nézve, sokat tanulunk. Folyamatosan tanít az ABR Csapat minden szülőt, folyamatosan jönnek új és új dolgok, hiszen Leonid a mi gyerekeinktől tanul és tapasztal és a világ most nagyon ebbe az irányba halad.

Köszönjük szépen Leonid Blyum-nak, Andres Medina Chozas-nak és Manuel Pascual-nak, hogy itt vannak, értünk dolgoznak, segítenek, és a gyerekek fejlődnek, mindenki halad előre.

   
Vissza a tartalomhoz

BESZÁMOLÓ A 2020. NYÁRI TRÉNINGRŐL


2020. augusztus | Írta: Hárosi Brigitta

Lezárult az ABR tréning, amelyről megosztanék pár gondolatot Veletek, hogy milyen szép fejlődéseket láttam az elmúlt két hétben:

  • gerincferdülés javulása, gerinc menti szalagok erősödése
  • csípő csont erősödése, javulása
  • fejkontroll fejlődése
  • ülőfelületet javulása, jobb ülés minőség
  • kézhasználat javulása, jobb fogás, markolás
  • zsírral teltebb bőr, ami nagy támasztó szereppel bír, jobban tartja magát a gyermek
  • feszesség enyhülése testszerte
  • hipotónia, gyengeség javulása, általános erősödés
  • extrém laza ízületek, ízületi tokok, szalagok erősödése
  • kevesebb stressz a gyerekben, kevesebb feszítés, kevesebb fájdalom, kevesebb sírás
  • sokkal kevesebb náthás, megfázásos időszak
  • kevesebb és kisebb myoklónusos epilepsziás roham
  • a légzés minőségének javulása, amely egyrészt segít abban, hogy jobban bírjon a gyermek mindent csinálni, több energiája marad, másrészt táplálja a gerincet, a hasat, a beleket, a medencét, így a napi 20.000 légzéssel már folyamatosan egy öngyógyító folyamat indul be
  • jobb emésztés
  • jobb evés-ivás, jobb nyelés, jobb rágás
  • javuló beszéd, artikuláció, természetesebb hangszín, jobb érthetőség, kisebb erőlködéssel járó beszéd
  • sokkal jobb látás és optimalizált hallás, ezáltal jobb egyensúlyérzék
  • és a fentiek hatására megnyílnak a gyerekek a külvilág felé, sokkal kommunikatívabbak lesznek, sokkal többet látnak és értelmeznek a külvilágból, jobban köztünk élnek, kilépve fokozatosan a saját belső világukból
  • kognitív fejlődés ezek hatására
  • és ami a legfontosabb, hogy az egész család, papa-mama-gyerekek mind-mind sokkal BOLDOGABBAK


Nagyon szépen köszönöm Nektek, hogy ennek részese lehetek, annyira sok erőt ad ez nekem, hogy látom, hogy mindenki - kivétel nélkül -, halad előre szépen. Annak is örülök, ahogy látom, hogyan változnak a családok, hogyan lesznek egyre nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, egyre boldogabbak, hiszen az ABR erre is nagy hangsúlyt fektet.

Az ABR lényege, hogy a szülőket folyamatosan tanítsa arra, hogyan lehetünk mi szülők a gyermekeink legfőbb gyógyítói, melyek a fontos dolgok a gyerekek számára, mitől lesz neki jobb minőségű és szebb az élete.

   

Fontosnak tartja, hogy a meglevő mozgásokat élvezze a gyermek, saját magától kezdeményezze, saját örömére mozogjon és ne kelljen fájdalmak árán teljesítenie egész évben, amely a növekedési fázis során, 10-15 éves kor között 80%-ban úgyis összedől.

   

Így finom technikával, fájdalommentesen közelít a gyerekekhez, a test legkisebb elemein dolgozik fizikailag, amelyek ha megerősödnek, helyreállnak, szépen beépülnek a nagymozgásokba már maguktól. A fentiek hatására sokkal egészségesebbek, ügyesebbek és kiegyensúlyozottabbak lesznek és megnyílnak a gyerekek a külvilág felé, sokkal kommunikatívabbak lesznek, sokkal többet látnak és értelmeznek a külvilágból, jobban köztünk élnek, kilépve fokozatosan a saját belső világukból.

GRATULÁLOK MINDEN CSALÁDNAK, AKIK A SOK-SOK ÓRÁS, KITARTÓ MUNKÁIKKAL, ELKÖTELEZETTSÉGÜKKEL FOLYAMATOSAN SEGÍTIK, FEJLESZTIK A GYERMEKEIKET, ÉS NAGY ÖRÖMMEL TÖLT EL ENGEM, HOGY ENNEK A FOLYAMATOS TANULÁSNAK ENNYIEN A RÉSZESEI LEHETÜNK.

   

Nagyon nagy öröm számomra, hogy már több, mint 50 magyar család szavazott bizalmat az ABR terápiára (világszerte több ezer család). Az ABR már közel 30 éve működik a világ számos pontján, de 3 évvel ezelőtt, amikor úgy döntöttem, hogy ezt a fantasztikusan logikus és kézzel fogható, otthon végezhető terápiát itt, Magyarországon is megmutatom a sorstárs szülőknek, nem gondoltam volna, hogy ennyien ténylegesen életük részévé teszik. :-)

Köszönjük szépen Leonid Blyum-nak és Andres Medinának, hogy szakértelmükkel, szeretetükkel, alapos és gondos betanításukkal a magyar családokat is segítik, hogy a mindennapokban a szülők maguk válhassanak gyermekük fejlődésének forrásává.

   
   
Vissza a tartalomhoz

HOGYAN DUPLÁZD MEG AZ AUTISTA GYERMEKED ÉS CSALÁDOD BOLDOGSÁGÁT?


2020. július | Forrás: Leonid Blyum, Facebook live webinar | Fordította: Hárosi Brigitta

Leonid Blyum (mozgástudomány kutató) és Sonia Castro (Chile-i érintett anyuka, Mamá Terapeuta) beszélgetnek az autizmusról, és arról, hogyan tegyük 10-szer boldogabbá az autista gyermeket és családját. A beszélgetést éppúgy javaslom a CP-s vagy genetikai sérült gyermekek szüleinek, mint az autista vagy a tanulási, magatartási, viselkedési nehézségekkel küzdő gyermekek szüleinek.


Leonid: 27 éve vagyok a rehabilitáció területén, és azóta is azt látom, hogy ezalatt a 25-30 év alatt a szülők ugyanazokat a "hibákat" követik el, mint korábban, semmi sem változott. Feltettem magamnak a kérdést: miért akarnak engem mindenhol az autista gyerekek megölelni szerte a világban? Mindig azt hallom a szülőktől, hogy szeretnének engem hazavinni magukkal, soha nem viselkednek így a gyerekeik másokkal, mint velem, sem orvosokkal, sem más idegenekkel, sőt még ismerősökkel sem.

A válaszom nagyon egyszerű: én beszélem a nyelvüket. És ha ők megérzik, hogy valaki beszél a nyelvükön, máris nagyon boldogok lesznek. Ez a nyelv egy neuro-specifikus nyelv, ami nem látható általában az átlag ember számára. Ez egy speciális nyelv: én az autizmus nyelvének hívom. Én 4 nyelvet beszélek: oroszul, angolul, CP nyelven, és autizmus nyelven.

Függetlenül attól, hogy épp hol vagyok a világban, akár svédül, angolul, németül, szuahéli nyelven, thai nyelven, bárhogy is beszélnek körülöttem, én azt a nyelvet hívom második nyelvnek, míg a fő nyelv mindenhol ugyanaz lesz az autista gyerekekkel: az autizmus nyelve. És ha beszélsz ezen a nyelven, akkor már megérted őket, és az élet nagyon leegyszerűsödik. A tisztelet egymás irányába megnő és minden sokkal élvezhetőbb lesz egyszeriben. Azonban, ha nem beszéled, akkor mind a család, a szülők, mind a gyermek nagyon szenved, rosszul érzik magukat így együtt.


 

Én ezt az autizmus nyelvet egy totális, teljeskörű nyelvnek nevezem, mert tartalmazza:

1. A fizikai kommunikációt: hogyan közelítesz, hogyan érintesz, hogyan tartod, hogyan mozogtok együtt, így egy teljeskörű fizikai kommunikációt jelent.

2. A szenzoros kommunikációt: a szemtől-szembe, orrtól-orrig, fültől fülig, hangtól hangig, ízleléstől ízlelésig, illattól illatig terjed minden. Így meg kell találnod a tökéletes optimumot ebben is.

Megjegyzem, hogy a CP-s gyermekek esetében is ugyanezeket kell használnom. Van, akihez például oldalról kell közelítenem, van, akihez középről, attól függően, honnan milyen az észlelése. Minden szülőnek meg kell tanulnia a saját gyermeke esetében, hogy honnan, hogyan, milyen szögből, milyen sebességgel kell közelíteni a gyermekéhez. Ha tudod, honnan közelíts, akkor a gyermek közelíteni fog hozzád, leveti magáról azt a páncélt, amit magán hord, és megnyílik. Sokan kérdezik, hogy hogyan tudtam ezt elérni? Egyszerűen megfigyelem a gyerekeket, rászánom az időt, és utána már megy, és jól érezzük magunkat együtt.

3. A virtuális kommunikációt, az atmoszférát. Nyilván mindannyian tudjuk, hogy az érintett gyerekek mennyire érzékenyek az atmoszférára. Amikor az atmoszféráról beszélek, akkor nem egy ezoterikus dologról beszélek, hanem egy nagyon is kézzel fogható, valós dologról.


Sonia: Én nyelvész vagyok, így különösen izgat ez a téma. A beszéd egy agyból jövő, kognitív tevékenység. Mi az alapja ennek a teljeskörű autizmus nyelvnek?

Leonid: A modern tudomány szerint, a beszédünk 70-80%-a nem verbális. Ez a nem-verbális beszéd a tartalmat már meg is alapozza, amelybe a szavakat csak beleültetjük. Például Latin-Amerikában, az emberek 1 méternél közelebbről beszélgetnek egymással, míg Dániában mondjuk ez inkább 1.5 - 2 méterre történik. De ha tovább gondolod ezt, mit is jelenthet? Ha én 2 méterre állok tőled Latin-Amerikában, azt hinnéd, hogy rideg, mérges, távolságtartó vagyok, mert mások az észlelési, percepciós szokások ott. De ha Dániában olyan közel lennék hozzájuk, mint Latin-Amerikában, akkor máris túl közelinek tartanának, zavarná őket, hogy túlságosan beléjük akarok látni, így azonnal egy páncélt építenének maguk köré. Mit jelent ez egy autista gyereknél, akinek nagyon változó szenzoros alapjaik vannak? Például az egyik gyereknek 3-szor gyengébb a szaglása, a másiknak 5-ször erősebb a hallása, ezeket mind számításba kell venni, és alkalmazkodni kell ehhez, és újra kell tervezni azt a távolságot, ahonnan közelítek, azt a sebességet, ahogy közelítek. Természetesen nem kalkulálok folyamatosan az életben, csak sokat elemeztem ezeket a gyerekeket, megfigyeltem és sok tapasztalatot gyűjtötte össze. Ha ezt nem teszem meg, akkor nem lenne ilyen kapcsolatom a gyerekekkel. De Neked, mint szülőnek, ha az állandó mókuskerékben futkostok és rohantok ide-oda-amoda, akkor nincs lehetőségetek ezt így megfigyelni. Erre próbálom a szülők figyelmét felhívni, mennyire fontos ez. Például Sonia gyereke súlyosan sérült gyermek, etetni kell, de imád enni. Amíg a kanalat középről helyezték a szájába, addig nagyon félt, befeszült, nem tudta, mi történik, és nehéz folyamat volt az egész etetés, hamar elfáradt nagyon, hiába szeretett enni, belefáradt abba, hogy a kanál középről jön, ahonnan számára a percepció, az észlelés nagyon nehéz, és egyszerűen nem ment. Utána javaslatomra oldalról kezdték adni a kanalat és az egész etetés folyamata megváltozott, azóta imád enni és sokat eszik.

Én is egy kicsit egyféle autisztikus ember vagyok, így könnyű megértenem őket. 10 éve olvastam egy könyvet, Tyler Cowen írta, Create your own economy címmel. Akkor villant be nekem az ötlet, hogy az autista gyerekek nem ugyanazt a nyelvet beszélik, mint mi. Mondok egy példát: én is csak nagyon speciális dolgokat szeretek enni, például, semmi zöld, semmi brokkoli, stb. De el sem tudod képzelni, hányan próbáltak már rábeszélni, hogy próbáljam meg, jó lesz... mondhatom, igen unalmas már. De valahogy mindig van egy-egy alkalom, mondjuk havonta egyszer, amikor azt érzem, hogy oké, megpróbálom, hogy vajon még mindig elutasítom vagy már szívesen eszem meg a brokkolit. Ezeket hívom egy-egy ablaknak, amikor megpróbálok nyitni a brokkoli vagy egyéb zöld étel felé, és pontosan 5 kanállal eszem belőle, de a 6. kanál már annyira elviselhetetlen lesz, hogy el sem tudom mondani. 5 kanál maximum, és azzal a szenzoros rendszerem telítődik vele. Ez egy nagyon egyszerű példa, de tudod tesztelni magadat is. Mondhatnád, hogy milyen finnyás ez az ember... Ha érzelmileg nem értesz ezzel egyet, sajnálom, de nem én, hanem te leszel bajban. Nagyon nehéz lesz közelítened az autista gyerekedhez. Nagyon kifejezett és érzékeny a szenzoros érzékelésük. Ha próbálod rábeszélni az autistát, hogy milyen jó lesz neked, ha megeszed a brokkolit, akkor rossz úton jársz.

Azonban, biztosíthatlak afelől, ha megtanulsz a gyereked autizmus nyelvén, az egész életed 10-szer könnyebb lesz.


   

Minden gyermek úgy születik meg, hogy könnyű, egyszerű vele. Csak attól lesznek nehezen kezelhetők, hogy félreértik őket és a szociális normákhoz mérik őket.


Megoldás: Neked kell megváltozni előbb! Ne akard megváltoztatni a gyermekedet, te változzál előbb!

Hogyan lesztek boldogabbak?

1. Csak egy boldog szülő tudja boldogabb útra terelni az autista gyermekét.

2. Változz előbb te, hogy utána tudjon a gyermeked is változni.

3. Sokat kell tanulnod előbb, hogy igazából meg tudjál változni.

A boldogságot definiálni és mérni nem könnyű, de a lényeg úgy is az, hogy milyen eredményt szeretnél elérni. A boldogság egy gradiens. Csökkentsd a mérget, a dühöt, a boldogtalanságot!
Szeretem a sportból ezt a mondást: "A támadók adják el a jegyeket a meccsen, de a védelem nyeri meg." Mit is jelent ez?

 

Sok-sok száz szülő jön hozzám ugyanazokkal a kérdésekkel, problémákkal:

- "Egy vulkán tetején élünk, ami bármikor ki tud törni."

- "Sosem tudok pihenni, mert sosem tudom, mi fog történni a következő pillanatban a gyerekemmel."

- "Frusztráltak vagyunk, túl sok energiánkat emészti fel és túl sok munkát kell beletenniük évek óta a gyerekünkbe a különböző terápiákon, és csak kevés eredményt látunk."

- "Elszomorít, hogy a gyermekem nem tudja ezt és ezt... Fáj nekem... "

- "Megőrülök már... Elvesztem, nem tudom, mit tegyek... Próbáltam már sokat, DE..."


Ezeken át kell menniük, és utána javítani az egész életüket folyamatosan.

Tudni kell, hogy:

- Egy autistát mindig félreértenek, a házastárstól kezdve az idegenekig, mindenki.

- Mindig fáradtak a szülők, és nincs elég energiájuk már.

- Sosem tudják, mit és hogyan tegyenek, mit hoz a jövő, stb.

Tudnod kell, hogy hol állsz most, és apránként javítani rajta. Melyik oldalon állsz? Támadó vagy védő vagy? Bár unalmasak a számok, de érdemes ezeket mérni. A cél az, hogy az autista gyerekek boldogságát növeljük.


   

Sonia: Mit kell megfigyelni? Mi az alapja annak, amit mondasz?

Leonid: A kérdés az, hogy mi a különbség a belső és a külső életünk között? Mindennek az alapja, hogy ő egy 100% teljes értékű ember. Nem egy olyan egyén, aki ezt vagy azt nem csinálja, vagy késve csinálja, hanem mindent jól csinál. 

1. CSAK A GYERMEK SAJÁT BELSŐ VILÁGA A LÉNYEG. Csak az számít, hogy ez a világ hol áll a fizikai és szenzoros és virtuális világban. Ez a legfontosabb. A gyermeknek a saját világa a legfontosabb, onnan indul ki minden.

2. Nézd meg, hogy mennyi minden miatt aggódsz a gyermeked miatt. Ezek miatt fogja bántalmazni magát, másokat vagy épp tárgyakat összetörni.

3. Prioritizálni kell, hogy mivel fogsz foglalkozni, mert nem tudsz egyszerre mindent megváltoztatni, mert akkor végül semmi sem sikerül.

4. A belső problémákat le kell építeni. 

A fő kérdés, hogy képes vagy arra, hogy ezt megtedd? Mentálisan eléggé oda tudsz figyelni ezekre? 

Épp a ezekről beszélek, amikor azt mondom, hogy a védelem nyeri meg a meccset. Sokkal többet, tízszer több energiát kell, hogy ebbe fektessél, mint korábban. Az emocionális és belső jólétet kell elérni. Utána jön a korábban nagy problémának jelzett, fizikai jólét. Az evés, mozgás, öltözködés, önellátás, stb., de ezek sokkal kisebb jelentőségűek, mint a belső dolgok, de azért a prioritásaink között szerepel ez is természetesen. Minimalizálni kell a belső problémákat. Utána megnézzük, hogy milyen terület tetszik a gyermeknek nagyon, mi az, amiben nagyon ügyes, mi az, amivel nagyon sokat szeret foglalkozni, mi érdekli a leginkább, ugyanis ez az, ahol a szenzoros, a fizikai és a virtuális kommunikáció együtt van jelen. És csak ezután jöhet  végül a külvilág felé való külső kommunikáció. 

Ezeken mind végig kell menni, hogy egy boldogabb életetek lehessen.  


 

Sonia: Mit kell tenni, hogy sikerüljön?

Leonid: A szülők mindent egyszerre akarnak tanítani a gyerekeiknek: a fizikai képességeket, a mentális, a kommunikációs, a magatartás-viselkedés-szociális képességeket, mindent. Nem megy. Túl sok, és nem ér célba.

1. számú szabály: amit tudsz csinálni szavak nélkül, tedd úgy. Ne beszélj hozzá túl sokat, csökkentsd le a kommunikációt. Gondolj arra, hogy a gyermek kapacitása véges, korlátozott, nem tud olyan sok mindent folyamatosan feldolgozni. Gondolj csak a western filmekre, mindenki mindent ért, szavak nélkül. A gyermek sem bír el annyi információt, csak limitáltan tudja feldolgozni, túl van terhelve. 

2. Azt mondják, ha továbbra is a megszokott sztereotípiákat folytatja a gyerek, akkor az egyre rosszabb lesz, nem tud majd belőle kiszállni. Először is, ez nem igaz, senki sem vizsgálta ilyen formában ezt. Ezek a tipikus tevékenységek, amiket az autisták csinálnak, azok mind egy-egy neuro-muszkuláris levezetésnek minősülnek. 

A tested 80%-a fascia, kötőszövet, és van benne még izom, ideg, és egyéb. Mit csinál egy autista? A központi idegrendszere van túlterhelve, "túlhasználva" olyankor, amikor a megszokott sztereotíp dolgait csinálja. Három szövetről beszélünk: ideg-, izom-, és kötőszövet. Az idegek túlműködnek, ami egy "nem-igazi tevékenységbe" torkollik, de aktiválják az izmokat és valahol ki kell csapódnia ennek a tónusnak. Sokszor kérdezik tőlem, hogy miért vagyok ennyire anti-verbális, miért beszélek ennyire keveset a gyerekekhez? Miért nem utasítom a gyerekeket, hogy csinálja ezt vagy azt? Például, hogy miért nem mondom neki, hogy "ne repülgess a kezeddel..."? 

Gondoljuk csak végig, ha mondanám, mit tennék: további utasításokat küldök az agy magasabb szintjére, így magasabb agykérgi szintet aktiválok. Amíg ezeket az utasításokat feldolgozza az agya, addig is, az izomtónusa megemelkedik ennek hatására. Mi történik ilyenkor? Az izomtónus megemelkedésével a kezek repülése még fokozódni fog tovább. Szóval, bármilyen szóbeli utasítás, közbeavatkozás teljes mértékben az ellenkező irányba hat a fenti okok miatt. Így, ha már megkezdődött ez a sztereotíp aktivitás, már túl késő beleszólni és utasítani. Nem lenne hatékony, sőt... 

Ezért is mondom, hogy a védelem nyeri meg a csatát. Unalmasnak tűnik talán, de működik. Egy nap mondjuk 16 aktív órából áll, 1.000 percből. Azt kell végiggondolnunk, hogy a gyermek ezalatt az idő alatt mennyiszer csinálja a sztereotíp mozdulatokat. Ha beleszólunk, csak emeljük ezt a szintet, a gyermek is teljesen ideges lesz tőlünk, mi is. Ha most épp csinálja ezeket a sztereotíp mozgásokat, akkor nem most csináltunk valamit rosszul, hanem lehet, hogy 1 órával, vagy 2 órával ezelőtt, de lehet, hogy 1-2 nappal ezelőtt, és mostanra kummulálódott fel annyira, hogy ebben a formában kicsapódott. 

Ezért is hangsúlyozom, hogy a nem-verbális kommunikációnak óriási a szerepe. Nem-verbális módon tudsz a leginkább a gyermekeddel a leghatékonyabban kommunikálni. A szenzoros és a fizikai kommunikációk a legfontosabbak. És ezek láthatatlan kommunikációs formák.


 

Tudom, hogy nagyon furcsán hangzik most, amit mondok - és talán páran most be is fejezik a tovább olvasást-, de a kognitív tudás nem olyan fontos, mint gondoljuk. Az csak annyit jelent, hogy hogyan fejezi ki magát ebben a világban. Először is a boldogság és a világgal való kapcsolatnak kell megteremtődnie. És ennek a tetejére tud épülni a kognitív tudás. Fordítva ez nem működik. Egyszerre viszont nem tudod ezt a három területet fejleszteni. Egyszerűen nem működik. A kognitív tanulás az egész gyermeket túlterheli, és mindent elront, lerombol. Mindenki a kognitív tudással próbálja javítani az autista gyermeket, bálványozzák a kognitív tudást. De ez nem jó irány, pont ez a bálvány tesz tönkre mindent. Szétrombol mindent belül. 

Miért? Mert mindenki azt szeretné, ha az autista gyermeket a mi világunkba tudná hozni, ahelyett, hogy előbb mi mennénk bele az ő világába. Nem tudod őt onnan a kognitív tudás révén kihozni a saját világából. Nem fog működni! Először a világgal kell rendben lennie a gyermeknek, a megfelelő kapcsolódásokat kialakítania. A kognitív tudás egyszerre lehet egy ajándék és egy átok is. Ha nem tudsz a gyermekek felé közeledni nem-verbálisan is és kimutatni a szereteted, érzéseid szavak nélkül, akkor bizony rossz helyen jársz. Meg kell érezni azt az igazi intimitást, a csendet, amit együtt tudtokk megosztani egymással. Ha a gyermek szívesen osztozik a csenden veled, akkor az már azt jelenti, hogy jó helyen vagy. Nem az az érték, ha a gyereked kimondja, hogy mennyire szeret, vagy elszámol 10-ig, nem, nem, egyáltalán nem. Az igazi belső intimitás elérése közösen a cél. Hiába tanítod kognitív dolgokra, attól még nem válik belőle a jövőben adófizető polgár, nem tudják majd alkalmazni munkában. 

Mindig csak a kognitív és a szocializációs képességekről van szó. Ezek állnak a középpontban. De valójában, ezek nem számítanak első körben. Csak az anya-gyerek, és az apa-gyerek kapcsolata számít. Az anya-gyerek és az apa-gyerek kapcsolat nyilvánvalóan különböző, mindegyik jó, ha bensőséges. Egyik fél sem mondhatja meg a másiknak, mi a jó. Lehet nagyon különböző is a két fajta kapcsolat. Nagyon privátnak, nagyon intimnek, bensőségesnek kell lennie mind az anya-gyermek, mind az apa-gyermek kapcsolatnak, amely akár nagyon eltérő jellegű is lehet. Ez a kezdete az egésznek. Csak ebből fog tudni kialakulni egy háromszög alakú kapcsolat a gyermek-anya-apa között, amely megint más kapcsolat lesz, mint az anya-gyermek és apa-gyermek között lévő kapcsolat. Aztán jönnek a nagyszülők, amely megint különböző lesz, és annak is szépen lassan egy nagyon bensőséges kapcsolatnak kell lennie. És arról beszélünk, hogy a gyereket iskolai közösségbe visszük??? 15-20, akár 30 másik gyerekkel együtt??? Én úgy gondolom, hogy az inkluzivitás fontos, de nem az érintett gyermekek számára, hanem az egészséges társaik részére, hogy lássák, hogy van másik oldal is. Igen nagy mértékben segíti ez az egészséges gyermekeket. Kérdezed, hogy a te érintett gyermekedet segíti-e? Nem túl valószínű... egy-két dologban részt vesz, de aztán már menekülne is... 


Tipikus kérdés szokott lenni például, hogy jó-e, ha zenél az autista gyermek. A válasz az, hogy az első számú hangszer az anya és az apa hangja kell, hogy legyen. Én nem javaslom a hangos, erős behatású zenéket, sokkal inkább a halk, mormoló, mély hangokat javasolom. Ezek nagyon egyszerű hangok. Ha te adsz ki ilyen hangokat feléje, máris egy olyan környezetet teremtesz körülötte, amely segít neki levetkőznie azt a páncélt, amit maga köré von, és egy barátságos környezetet teremtesz így a számára. Fontos, hogy ez egy privát, bensőséges kapcsolat legyen, és nem egy kifelé irányuló zajos, nagy felhajtást keltő bemutató legyen. Nem olyan zenére és hangokra, szórakozásra vágynak, amitől még izgatottabbak lesznek. Az nem szórakozás számukra, ez inkább egy koncert élmény, amit ritkán hallgat meg az ember. Olyan hangokat kell keresni, ami nyugtatja őket, és figyelni kell az erre adott testi reakcióikat. 


 

Térjünk vissza az ABR megközelítésre. Az ABR során azokat a testi strukturális alapokat erősítjük meg, amelyek még az izommunka beindulása előtt történnek meg a szervezetben a nap 24 órájában. Mielőtt az izmaidat elkezdenéd használni egy tevékenységhez. Azt nézzük meg, hogy mi a gyermeked részére az a minimális stimuláció, amire az ő teste már válaszol, de ez a stimuláció még minimális szinten tartható. Minden fejlesztés nagyon erőteljes, rengeteg stimulációval, rengeteg izommunkával, erőlködéssel, beszéddel, gondolkodással, és párhuzamosan sok dicsérettel párosul, egyszóval rengeteg energiát igényelve nagyfokú túlterheléssel jár. Én onnan közelítek, hogy megkeressem azt a minimál stimulációt, ami a gyermeket nem terheli meg, de már hat rá, és prioritási sorrendet alkotok, hogy mivel foglalkozzak: a légző rendszerével, a szenzoros rendszerével, stb... Számos helyről tudunk kezdeni, így a kezektől, a fejtől, a mellkastól, a lábaktól, a gyomortól, bárhonnan. Megnézem, hogy a gyermek részére melyik lesz a legjárhatóbb út. Amikor megkérdezem a szülőket, melyik pozíciót szereti a gyerek a legjobban, akkor azt a választ kapom, hogy "Nem tudom". Ha megkérdem, melyik testrészét fogadja el leginkább, hogy érintsük, akkor szintén általában a "Nem tudom" választ kapom, ha megkérdezem, hogy szerintük vajon mennyire tolerálja majd, hogy napi 5x10 percet csináljunk vagy 2x30 percet, megint nem tudják megmondani. Ez engem nagyon elszomorít, amikor azt látom, hogy még a fejlesztőik sem tudják az alapokat, és közben meg egy "nagyon bonyolult, sok egyetemi év és tapasztalat útján megszerzett" dolgot próbálnak véghezvinni a gyerekeken, miközben ezekkel az alapokkal sincsenek tisztában. Nekem kicsit olyannak tűnik, mintha lenne a hátizsákjukban valami, amit megpróbálnak, kipróbálnak a gyerekeken, hátha segít. 


Ahhoz, hogy boldogabb legyél te is, a gyermeked is, a családod is, nem kell sokat tenned: még az ABR-t sem kell igazán elkezdened ehhez, csak hátra kell dőlni, újragondolni a dolgokat, átalakítani a gondolkodásmódodat. Az ABR ennek a láthatatlan nyelvnek a további finomítása, kiterjesztése lenne. 

Ez az első lépés mindenekelőtt, és az ABR még a saját eszköztárával, technikájával tud ebben tovább segíteni. És ha naponta csak 1 órát a fentiek szerint jársz el, és éves szinten ezt összeadod, akkor már egész szép óraszámot kapsz, aminek hatására már hatalmas változásokat fogsz tapasztalni. Az ABR segítségével sokkal kevesebb lesz a problémád. Sokkal kevesebbszer fog a gyermeked dühöngeni, repülni, sztereotíp mozgásokat végezni, sokkal kevesebb lesz benne a feszültség. Ezek szépen mind lecsökkennek, javulnak.

De mit szoktak mondani erre a szülők? Mikor látom már a gyermekem kognitív fejlődését? Az iskolában a matekot szeretnék fejleszteni nála, vagy hogy most vizuális fejlesztésben részesül, stb... Az emberek egyre több dolgot próbálnak belesűríteni a gyermek életébe. 

Mindig hallom, hogy a gyerek nem szeret utazni, nem szeret levetkőzni orvos előtt, mi lesz, ha megharap engem vagy elkezd rombolni, dúlni-fúlni? Mi lesz, ha nem is szereti az ABR-t, és mi meg fizetünk, utazunk, stb... A jó hír, hogy erre megoldást találva, elkezdtük az online beszélgetést is az autista gyerekek családjaival is. 

Kiemelném, hogy az ABR előtti technikát már el lehet kezdeni bármikor, hogy újragondolva közelítsünk a gyermekek felé. Megnézheted, hogy ez a mentalitás működik-e számotokra. A focira visszatérve, mindig a védelem nyeri meg a végső csatát, a támadók a jegyeket adják el. A támadók az erőteljes fejlesztések, akik könnyen adnak el jegyeket a fejlesztésre, míg a védelem (a csend, a belső egyensúly, bizalom, non-verbális kommunikáció) már nem ad el annyi jegyet a meccsre, mégis rajtuk múlik minden.  


Ezzel a beszélgetéssel nekem nem az a célom, hogy rábeszéljelek Titeket az ABR-re. Mielőtt egyáltalán elgondolkodnál azon, hogy elkezd-e az ABR-t vagy sem, a következőket szeretném javasolni és bevezetni:

1. Oktató videókat fogok készíteni és ingyen a rendelkezésedre bocsátom, ha feliratkozol a hírlevélre. Ez egy kb. 10-12 órás oktató anyag lesz, hogy nagyjából lefedjem a témakört. Ez lesz az első lépés. Ha soknak érzed ezt a 10-12 órát, akkor már ne is gyere ABR-ezni, ez az első szűrő. Szívesen segítek, de nem biztos, hogy az ABR neked való. Ha viszont tetszik ez az út, akkor szuper, menjünk tovább. 

2. Második lépésként egy már fizetős 6 hetes online oktatást fogok tartani, amely integrál sok tudást az előzőekre alapozva. Minden a videóban benne lesz, nem tartok vissza semmilyen információt, és teljes mértékben elérhető lesz a feliratkozók, előfizetők számára. Ha bármiben segítség kell, valami nem világos, vagy nem megy, nehézségek adódnak, akkor a rendelkezésedre állunk. Ez valahol 600€ körüli összeg lesz, a korai feliratkozóknak 50% kedvezménnyel. 

3. És ha ezeket mind teljesítetted, és tetszik a szemlélet, és hajlandó vagy fizikailag is dolgozni a gyermekeden, akkor jöhet a személyes találkozó, konzultáció, és az ABR feladatok a mindennapokra. De mielőtt ebbe belekezdesz, szeretném, hogy már képes legyél megfelelően közelíteni a gyermekedhez, mind fizikailag, mind szenzorosan. 


Az oktatáshoz online hozzá tudsz jutni, hogy képezd magad, és ha meg van benned a tanulási hajlandóság, akkor tudsz tovább lépni ebben a témakörben. 


A kérdéseiteket szívesen fogadjuk, küldjétek el emailben a brigittaharosi@gmail.com címre, melyeket majd összegyűjtve, egyben fogunk megválaszolni, a levél tárgyába kérlek ezt tüntessétek fel: "ABR - autizmus kérdés". 

   

Forrás: Élő Facebook webinar lejátszása (angol, spanyol, 141 perc) >>

Vissza a tartalomhoz

AKCIÓBAN AZ ABR


2020. július | Forrás: ABR International | Fordította: Hárosi Brigitta

Ez a képsorozat jellemző az ABR feladatokra.

A négy kép ÖSSZESEN 25 másodpercig tartott.

   
   

Furcsának tűnik, ugye?

A képek bal felső sarkában látható, hogy a nyomásmérő mutatója folyamatosan változik, nő a nyomás.


A külső megfigyelők első reakciói általában:

- Ezt nem mondod komolyan?

- Ez kizárt, hogy hasson és működjön!

- Biztos, hogy csinálsz valamit egyáltalán?

- Most biztos meg akarsz viccelni: több réteg törülköző is van rajta…

- Valami kozmikus energiáról vagy Új Világ dologról van szó?


És miután megtapasztalták, átváltanak csodálkozásba:

- Nahát, aztaaa, mennyire lehet ezt érezni!

- Hihetetlen érzés!

- Sosem hittem volna, hogy ilyen mélyre tud ez hatni!


Forrás: ABR International Facebook >>

Vissza a tartalomhoz

OTTHONI REHABILITÁCIÓ - MIT TEKINTÜNK JÓ EREDMÉNYNEK? MENNYIT KELL DOLGOZNI ÉRTE?


2020. június | Forrás: Leonid Blyum | Fordította: Hárosi Brigitta

Mi éri meg? Mennyi éri meg? Mi a cél? Eléggé fejlődik-e a gyerek, hogy tovább csináljam?

Milyen célok vannak hosszú távon és milyen eredményeket lehet elérni?

Az ABR-es szülők, számos erőforrást biztosítanak, hogy a gyermeküket fejlesszék: idő, figyelem, energia, pénz, stb... Van olyan szülő, aki úgy gondolja, hogy ő mindig mindent megtesz a gyermekéért. Ezt azonban mindig szélesebb körben kell nézni: ezen kívül van a saját életed, a teljes családod, a többi gyermeked, a férjed, a családtagjaid, a munkád, amelyeket szintén számításba kell venni. Ennek együttes tükrében, hogyan tudjuk értékelni a haladást, az előrelépést? Ebből a tekintetből szeretném elmondani a meglátásaimat.


   

A GMFCS 1. skálájától az 5. skáláig rengeteg különbség van a gyerekek között. Mindenkinek meg kell találnia azt az optimumot, ami a számára a legmegfelelőbb. Mindenkinek különböző erőforrásai vannak, más-más ideje erre, más-más elkötelezettséggel, más-más anyagi háttérrel, más-más energia szinttel, amit erre tud fordítani. Mindig viszont ugyanarról szól: mi az értelme? Mekkorát tudunk vele nyerni, ha csináljuk? Kicsit, nagyot, közepeset? Mindig az a kérdés, hogy mennyit, mit és miért csináljunk?

Nem lesz egy mindent tudó válasz ez, csak egyfajta magyarázata a témának az utóbbi tapasztalatok alapján, ami a mi együttműködésünkön alapul a családokkal. Hiszen a családok teszik bele azt az energiát, időt, munkát, pénzügyi részt, ami ehhez szükséges. Én pedig az elmúlt 27 évben történetesen felhalmoztam egy olyan tudást, amely a CP-s gyerekek esetében úgy tűnik, hogy jobban működik, mint a hagyományos gyógytorna vagy fejlesztés, akár ortopédiai, akár neurológiai jellegű.

 

4 gyermeket fogok bemutatni, mind 10-11 évesek, mégis nagyon eltérő életekkel találkozunk.

1. gyerek: "I": fél éve kezdte az ABR-t, nagyon súlyos quadriplég gyermek, GMFCS 5

2. gyerek "H": nagy fiú, már jó ideje ABR-ezik. A felső teste meglehetősen erős, de a kezei, főleg a jobb keze nem működik jól. Nem tud állni, de jól tud ülni, jól kezeli a tabletet. 8 éve ABR-eznek. GMFCS 3-4

3. gyerek "A": disztoniás gyermek, négy végtagot érint, jól haladt előre az egyensúly megtartásban, a mozgáskoordinációban, a test felépítésében, de nagyon gyenge térdekkel rendelkezik, emiatt a felállás szinte lehetetlen, de a földön tud körbe mozogni. 8 éve ABR-eznek. GMFCS 3-4

4. gyerek "E": a legkevésbé érintett, monoplég, csak egy végtagja érintett, és nagyon jól haladnak, már a GMFCS 2-es szintről feljebb lépett az 1-es szintre, tud focizni, sportol, hagyományos suliba jár, stb...Most egy térdsérülés miatt jöttek vissza. Több, mint 5 éve ABR-eznek. GMFCS 1

   

Mielőtt bármibe belemennénk, kezdjünk egy nem szokványos témakörrel, mégpedig azzal, hogy ezek a gyerekek milyen "világban" élnek, milyen a saját kacifántos világuk.

1. gyerek: "I": nem tud beszélni, de ha a szülei beszélnek hozzá, látszik, hogy az általános nyelvi használatot érti, és van néhány egyértelmű jel, hogy hogyan érzi magát, főleg a jólétét tudja jól kifejezni. Szereti a könyveket és rajzfilmeket, de az interakciókban nem tud igazán jól részt venni. Sok nehézsége van, nagyon nagy mértékben érintett: a fejkontroll hiánya, izomfájdalmak, reflux, deformitások a lábban és kézben, spasztikus és disztóniás izmok, állandóan behajlított lábak, stb. Azonban, amilyen világban él ez a gyermek, a kifelé való kommunikációnak köszönhetően, több, mint 50%-ban van a hagyományos világban, és kevesebb, mint 50%-ban a kacifántos, befelé irányuló világban. A "világ" szót nem szabad félreérteni, nem tudományos, nem pszichológiai értelemben értem, hanem tényleg az a világ, amiben ő él, elmerül. (GMFCS 5)

2. gyerek "H": egyrészt szereti a családi fotókat, szeret enni, de a mindennapi életben, a kommunikáció szintjén, azt láthatod, hogy az idő 3/4-ében ő a speciális saját kacifántos világában él és csak 1/4 részt él a hagyományos, általunk is megélt világban. (GMFCS 3-4) .

3. gyerek "A": ez a gyermek hagyományos sulba jár, egy segítő asszintenssel, ő 3/4 részt van a hagyományos világban jelen és 1/4 részt van a saját kacifántos világában. (GMFCS 3-4)

4. gyerek "E": ez a gyermek teljes mértékben a hagyományos világban él.

   

Ezzel azt szeretném kihangsúlyozni, ha nem tekintjük legalább általánosságban át ezeket a "világokat", akkor közelébe sem tudunk kerülni annak, hogy megértsük, hogy milyen is lehet valóban egy gyermek élete, életének minősége, a kommunikáció, az interakciók területén.

Ez a probléma az általános tesztekkel nem jön elő reálisan, hiszen nagyon sok helyen félreérthetjük a tényleges helyzetet. És ez az egyik legnagyobb problémája a hagyományos rehabilitációnak. Hiszen ha csak ezt a 4 igen különböző esetet vizsgáljuk, akkor csak azt néznék, hogy az:

- 1. gyermek: disztóniás,

- 2. gyermek: általánosan spasztikus, pluszban súlyosan hipertón elemekkel tarkítva,

- 3. gyermek: disztóniás,

- 4. gyermek: spasztikus.

Az 1. gyermek kicsi és vékony 110 cm, és 20 kg alatti, a 2. gyermek pedig 50 kg, és több, mint 160 cm. A 3. gyermek is kisebb méretű, kb 25 kg, a 4. gyermek átlagos termetű és súlyú.


Nézzük meg, mi is itt a paradox, ellentmondó helyzet. Egészen elképesztő, hogy mind a 4 gyermek, ennyire eltérő és különböző adottságokkal, mind ugyanazt a terápiás ajánlást kapják: AFO a kézre, lábra, állítógép még a járó gyermek részére is, járató gépek mindegyiknek. Látszik, hogy mennyire különbözőek, mennyire más-más az életminőségük, mégis ugyanúgy rehabilitálják.

Mit is szeretnék ezzel mondani?

Amikor arról beszélünk, hogy mi éri meg és mi nem, akkor először is a legfontosabbal kell, hogy kezdjem:
a FELTÉTEL NÉLKÜLI TISZTELET mindennemű kacifántos világ irányába. Ez a legfontosabb, még akkor is, hogy ha olyan a gyermek, hogy 100%-osan a saját maga speciális világában él, semmilyen külső interakciót nem mutat, akkor is ez a legfontosabb, mivel ő is teljes értékű személy.

Például egy GMFCS 5 skálájú gyermeket, a legsúlyosabban érintett gyermeket (aki mindenben segítséget igényel, nem tud beszélni, folyamatosan fájdalmai, nehézségei vannak) nem is annyira a régmúltban, úgy illettek, hogy olyan fű-fa-virág gyermek, mentálisan retardált, stb, amelyek ma már enyhültek, de sajnos a köztudatban, a helyzet kezelésében még benne van. Sajnos a jelentése még nem változott meg, akkor sem, ha már nem ezeket a szavakat használják.


Elmondom most részleteiben, én hogyan tekintek az emberekre.

A test és az élet egy nagyon komplex rendszer. A testünk több, mint 10 billió sejtből áll, rengeteg kapcsolódási ponttal. A test egy nagyon kompakt rendszer.

Az emberi test felszíne körülbelül 3 m2, ami a külvilággal érintkezik közvetlenül.

Mekkora a testünk belseje? - 1 millió m2 kollagénból áll. Olyan kicsit, mint egy szőnyeg, ami nagyon szorosan össze van tekerve. Ez a testünk belső mérete.

Konzervatívan számolva, ez azt jelenti, hogy az életfolyamatok 99%-a belül zajlik, szinte függetlenül attól, hogy egy egészséges sportolóról vagy egy súlyosan érintett egyénről legyen szó. Az összkapacitás mindig ugyanaz mindenkinél: 100%.

   

A szerencsés egészséges egyéneknél a 99% belül zajlik és az 1% a külső felszínen.

Mi a különbség köztünk és egy kacifántos gyermek között, aki egy speciális világban él?

Mindannyian 100%-ok vagyunk, csak az elosztás különbözik, ami a belsőre és a külsőre irányul. Egy súlyosan érintett egyénnél a kapacitás 99.9%-a zajlik belül és csak 0.1%-a zajlik kívül.

Ha összehasonlítjuk, hogy az egészségeseknél a történések 1%-a zajlik kifelé, míg a sérült társaiknál a 0.1%, akkor látjuk, hogy ez 10-szeres szorzó. De mindenkinek a kapacitása 100%, akár az idegrendszerről, a szervek működéséről, a belső folyamatokról van is szó, gyakorlatilag azonos, csak egy kis különbség van abból a tekintetből, hogy kifelé mekkora rész jut. Nem tudom, hogy kit mennyire érdekelnek a számok, de engem ezek nagy mértékben formálnak. Láthatjuk, hogy bárkiről is beszélünk, egy olimpiai bajnokról, vagy egy Nobel-díjasról, vagy egy GMFCS 5-ös skálán a legsúlyosabb CP-s egyénről, mindenki egy 100%-os, teljes értékű személy. És ezt nem spirituálisan mondom, hanem a biológiai szabályozás, a kibernetika oldala felől közelítve. Tehát az egészséges emberek 99%-ban a belső folyamatokkal és 1%-ban a külsőségekkel foglalkoznak, míg egy súlyosan érintett egyén kapacitása pedig 99.9%-ban befelé és 0.1%-ban kifelé irányul.

Így ha a külső részéket nézzük, akkor látható, hogy 10-szeres a különbség. Mondhatnánk, hogy mennyivel fejlettebbek vagyunk, mennyivel többet tudunk kifelé mutatni, de ha megnézzük a másik oldalt, a belső kapacitást, akkor már megfordul a helyzet, és a súlyosan érintettek azok, akik előrébb járnak, mint mi egészséges emberek.

   

Mindennek az alapja: az IGAZI TISZTELET.

Sokszor azt értik tisztelet alatt, hogy "egy nagy harcos, küzd", de számomra nem ez. Mindannyian 100%-ok vagyunk, mi egy kicsit többet tudunk kifelé foglalkozni, az érintett gyerekek meg kicsit kevesebbet. Ennyi az egész.

A feltétel nélküli szeretet egy kicsit más, mint a tisztelet. A tiszteletet valahogy meg kell tapasztalni. A tisztelet alapfeltevése, axiómája, hogy mi mindannyian 100% biológiai rendszerek vagyunk. Néhány ember költőibb, néhány racionálisabb, vagy néhányan humánusabbak, néhányan logikusabbak, vagy néhány ember spirituálisabb, néhány jobban a földön jár, mindegy. Számomra ez a fajta tisztelet alapja mindennek, innen közelítek minden egyes gyereket.

Számomra ez meglehetősen egyszerű volt. Sokan jönnek erre a területre, önkéntesek, orvosok, szakemberek, de nagyon gyorsan ki tudnak égni: az az emocionális húzóerő, ami ide vonzotta őket, gyorsan alábbhagy, és vagy elmennek erről a pályáról vagy elhidegülnek teljesen. Egy jó példa a nálam 12 évvel fiatalabb húgom. 10-15 évvel ezelőtt kezdett dolgozni a rehabilitációban, de pár év múlva nem tudta folytatni, nem tudott mit kezdeni a súlyos quadriplég gyerekekkel, így az egészségesebb egyének felé fordult inkább. Számomra ez sosem volt probléma, és ha a legsúlyosabb gyermekeket is látom, nem érint engem rosszul, mert mindig a fenti axiómára gondolok, hogy mindannyian 100%-ok vagyunk. Arra a 0.9% plusz befelé fordulásra tekintek, ami engem igazán izgat, hogy hogyan is működik vajon. Ezért is tekintek rájuk úgy, mint hogy ők befelé sokkal fejlettebbek, sokkal jobban előttem járnak, így én tanulok tőlük. Én nem "szakértősködök" felettük, én tanulok tőlük. Ezért is van, születésüknél is fogva joguk, hogy a saját speciális világukban legyenek, más-más arányokkal a belső, speciális világuk és a külső, megszokott világ között, mint mi.


 

Miért is olyan fontosak ezek az arányok?

Nézzük a 4. gyermeket, "E"-t, akiről beszéltem korábban. Ő egy GMFCS 2-es szintről indult és ő teljes mértékben az egészséges emberekre jellemző kifelé irányuló világban él. De a mozgásbeli hiányosságai sok energiát, nagy kapacitást elvettek tőle. Mi történik ilyenkor? Az ilyen esetekben az ABR nagyon sikeres. A gyermek anyukája egyetemi tanár, el lehet képzelni, hogy meglehetősen jó piackutatást végzett, mielőtt elkezdtek ABR-ezni. Sokat javult nagyon a gyermek, így a törzse megerősödött, sokkal mozgékonyabb lett, minden mozdulata kifinomultabb lett, minden tevékenység sokkal jobban ment neki, így nagyon sokat javult, és sokkal könnyebb lett neki minden. Nagyjából a kapacitása 99.2%-a volt ami befelé irányult, és 0.8%, ami kifelé, és az ABR technikával és az ABR eszközök segítségével új lehetőségek nyíltak a számára, sokkal hatékonyabban tudta megvalósítani a dolgait, több energiája maradt, jobban tudtak a szövetek felépülni, javultak a fibroblasztok, kevesebbet kellett a korábban túlhasznált izmokat igénybe venni, kisebb erőfeszítésbe került minden, és ide jutottunk, hogy sokkal jobb állapotba került. Ez az eset, amikor is az ABR-nek egyértelműen, jól látható a sikere.

Ez a 4.számú gyermek sportol, jól van, de most egy kis sportbaleset miatt visszajöttek, mert azért még a kapacitás nem teljesen ugyanolyan, mint másnál, a sérülésekből való felépülés még nehezebb, nincs annyi tartalék kapacitása a szervezetnek, hogy mindenre jusson. De náluk teljes mértékben biztos vagyok, hogy a heti 3-4 óra munkával sokat tudunk elérni: a szervezet felépítése és terhelése nagyon nagy mértékben javul, sokkal jobb lesz a teherviselés eloszlása a lábfej, a boka, a térd, a csípő között, be tudjuk vonni a lábujjak használatát, megtanulnak ugrálni, stb. Ez az eset, amikor a befektetett energia és az elért eredmény egyenes arányos, jól látható.


Ne felejtsük el, hogy a hagyományos terápiák, a gyógytornák és eszközök, mind ezekre a GMFCS 1-2 szinten lévő, enyhébb gyermekekre vannak kitalálva. Innen indul ki minden terápia, az enyhe érintettséggel rendelkező gyermekekre fókuszálnak, és ezt tovább vetítik a súlyosabb, a GMFCS 3-4-5-ös esetekre. Az ABR viszont nem így közelít. Mi pont, hogy a másik irányból közelítünk, azoktól, akiknél a belső kapacitásra 99.9%-ot vagy akár 99.99%-ot kell allokálnia a szervezetnek, és csak nagyon pici kapacitás marad arra, hogy külvilág felé is tudjon érvényesülni a gyermek, azaz a legsúlyosabbakra koncentrálunk, tőlük indulunk ki.


Nézzük meg a 3.számú gyermeket. Ez már más történet lesz, egyrészt, ő 3/4 részt van a hagyományos világban. Most 10 éves, 7-8 évvel ezelőtt kezdték az ABR-t, 2-3 évesen, amikor is még nehéz megmondani, hogy mekkora lesz az aránya a hagyományos és a kacifántos belső világnak. Ez pedig nagy mértékben befolyásolja, hogy milyen mértékű javulást lehet elérni, fizikai szinten és funkcionálisan.

Meglehetősen disztóniás gyermek, harapdálta magát, csavargatta az állkapcsát, hátradobta a fejét, csavargatta a kezét és a lábát. Így egy általános izomtónus problémával küzdött. Ráadásul nagyon gyenge, hipotón és az ízületei is nagyon gyengék, különösen a térde egyáltalán nem tart, teljesen hiányzik mindennemű összeköttetése a lábszárcsontokkal és a combcsonttal. És ha megnézzük a gyermek történetét, már nem lesz annyira egyértelmű sikersztori, mint a másik gyermeknél. Sokat javítottunk a fej és nyakkontrollon, sokat erősödött a törzse, a vállöve és a medencéje is sokat erősödött, amely által sokat fejlődött a beszéde, az környezettel való interakciója, kommunikációja, így például az iskolai és egyéb külső környezettel való viszonya sokat javult. De ugyanakkor, ha megnézzük, hogy mennyire érte meg, mondván, hogy az ABR egy szuper terápia, mindenkit egy szinttel feljebb emel a GMFCS skálán, akkor már a válaszunk nem lenne egyértelmű. Amikor 2-3 évesen jöttek, tudott kicsit kúszni, és nyuszi hopp-ban előre haladni és több évünkbe került, hogy eljussunk addig, - igazából a tavaly évben sikerült az új eszközeink bevezetésével -, hogy a térdeket is be tudjuk vonni használatba, és jól reagáljon. Ekkor már úgy tudott függőleges helyzetbe kerülni, hogy lábfeje, a talpa, a lábujjai megfelelően illeszkedtek a földhöz. Nyilván még nem jó szögben, de rá tudott terhelni, elkezdett a földdel illeszkedni, tudott kicsit így mozogni, testsúlyt áthelyezni, és nem csak lógott és úgy állt. Korábban, ha állítani próbáltuk, nem működött, mert rögtön felhúzta lábait. Aztán később ahogy próbáltuk lábra tenni, akkor amint a földhöz ért a lába, akkor vagy befeszítette a lábait vagy összeesett. Ahogy nőtt, gyarapodott a súlya, továbbra is kényelmetlen volt számára az állás, feszítésbe torkollott. Az anyuka rendszeresen csinálta heti 5-7 órát a gyakorlatokat, évi 200-300 órát. Így, ha megnézzük ezt a gyermeket, hogy mennyit fejlődött, feltéve azt a kérdés, hogy radikálisan tudott-e fejlődni ezzel a gyermek? El tudott-e jutni a kúszó-mászó gyermek egy nagyjából járni tudó gyermekké? Akkor a következő választ adhatnánk: bár javult a térdelése, de azon még nem tudna járni. De ha a teljes képet nézzük, akkor igen, sokat javult. Sokkal könnyebb az öltözködés, szebben ír, rajzol, jobban kezeli a tabletet, a billentyűzetet.

Ezek az eredmények fokozatosan jöttek, de ha valaki ezt kívülről nézi, akkor lehet, hogy egy másik terapeuta azt mondaná, hogy ugyanezt el tudná érni egy másik funkcionális fejlesztéssel. De az én véleményem más. Ha valaki megkérdi, hogy ennél a gyermeknél minek örülök a legjobban, az az, hogy az életminősége sokat javult. Ez az életminőség javulása annak tudható be, hogy az izomtónusa nagyon sokat javult, ami lehetővé tette számára a "szabadságot". A SZABADSÁG az én olvasatom az igazi nagy érdem.

 

Mindenki csak a funkciókat értékeli, de sok mindent felvet, ha csak a mozgásbeli funkciókra koncentrálunk. Például, ha vannak nagyon gyenge ízületek, mint például a nála a térdében, akkor sokkal nagyobb erőfeszítést kell alkalmaznia a gyermeknek, hogy azt a gyakorlatilag kikapcsolt területet áthidalja valamilyen plusz munkával, sokkal több izom használattal, amit nagyon nehéz elérni. Szokták a szülők kérdezni, hogy hány órát kell dolgozni azért, hogy ez a nagyon gyenge térd elkezdjen tartani? Én erre mindig azt felelem, hogy nem tudom megmondani, nem olyan egyszerű kérdés, amire egyszerű választ adhatnék. Lehet, hogy 1.000, de lehet, hogy 3.000 óra szükséges. Nem tudom. Annyi mindentől függ, például, hogy a gyermek hogyan reagál rá, az egyes szövetek milyen gyorsan kezdenek felépülni, mekkorát és milyen gyorsan fog nőni, valamint, hogy milyen világban él a gyermek, mennyire él a saját belső világában, mennyire használja majd, amire már a szervezete képes. Ezalatt a 7-8 év alatt, az anyuka már számos alkalommal feladhatta volna ezt a terápiát, lecserélhette volna más funkcionális terápiára, amely által viszont a gyermek részvétele a hagyományos világban nagyot változott volna negatív irányba, sokkal inkább a saját belső világára kellene összpontosítania a fokozott leterheltség mellett. És amit mondjuk 500 órával felépítettél, akár 10 óra alatt el is veszítheted. Egy 10 órás nagyon intenzív, túlterhelt tréning hatására, elszállhat. Ugyanígy egy nagyobb betegség is könnyebben előfordulhat, ha leterhelt a szervezet, például akár az emésztést is komolyan érintheti. Ezeket mind nem tudjuk pontosan. De ha más oldalról nézzük, akkor biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat nyert a gyermek azzal, hogy a szabadsága nagy mértékben javult.


Mi is a szabadság? Mindenki tudja, csak nem gondolja át.

A GMFCS 3-4-5 gyermekekről beszélünk. Az emocionális tónus hatással van a funkciókra, a mozgásokra. Ha relaxált és semmi nem izgatja fel (sem öröm, sem bánat, sem félelem), akkor viszonylag jól van, de amint gondol valamire, az izomtónusa máris testszerte megnövekszik, befeszül, kicsavarodik keze-lába, teste, amint el akar mondani valamit, megint csak megnövekszik testszerte az izomtónusa, amely hasonló reakciókba torkollik. Amint megijed valamitől, vagy megörül valaminek, akár csak rajzfilmet néz, vagy mesét hallgat, máris belövell a fokozott izomtónus.

 

Minden ilyen emocionális és és mentális tónus testtartásbeli, mozgási és funkciós akadályba ütközik. Az izomtónus megemelkedik, és képtelen lesz saját magát kontrollálni. Számomra, ez a legrosszabb eset, hiszen ilyen esetekben a gyermek a saját szabadságától van megfosztva.


Mi a szabadság az én olvasatomban?


A szabadság a személyiség szabadsága. A személy szabad legyen, és a teste ne befolyásolja ezt a szabadságot. Enyhébb esetekben, amikor a mentális és emocionális tónus megemelkedik, akkor az független kell, hogy maradjon a testtől, bármire is gondolsz, bármit is érzel, megfigyelsz, nem szabad, hogy emiatt elveszítsd az uralmat a tested fölött, nem szabad, hogy ettől befeszüljél, és kontrollálatlan mozdulatokat tegyél. Szerintem ez a nagy győzelem, ha ez a szabadság javul, és egyre nagyobb lesz.

Ha sikerülni elérni azt, hogy a gondolataid, érzelmeid függetlenek a testedtől, akkor már a funkciók magától fognak jönni, javulni. De a funkciók valódi megjelenése előtt az előbb említett szinteket meg kell lépni. És ezt nem könnyű megjósolni, mi mennyi ideig tart. De nagyon fontos, hogy igazából nem a funkciók, a mozgások a leglényegesebbek, hanem ez a fajta szabadság.

Nem felejtem el, tavaly Indiában találkoztam egy kb. 8 éves gyermekkel, aki meglehetősen okos, már programozni tanul, beszél, kommunikál, de fél percenként elveszti a fejkontrollt és befeszít teljesen. Beszéltünk arról, hogy hogyan tudjuk fejleszteni, hogy boldogabb legyen, többet tudjon. Mire én a következőket válaszoltam: napi 16 órát vagyunk átlagosan ébren. Percenként 2-szer felmegy a gyermek izomtónusa, így napi 2.000-szer fog befeszíteni, elveszítve a fejkontrollt, így naponta ennyiszer kerül ez a gyermek a teste saját 'börtönébe'. Ha továbbra is ennek a GMFCS 3-4-es gyermeknél a funkciókat, a mozgást helyezitek előtérbe, akkor lehet, hogy abban kicsit javulni fog, de minek a (k)árára? Ennek az az ára, hogy a szabadsága, a saját testének a szabadsága tovább romlik. Ez a nagy helyzet, ez a tragédiája ennek a helyzetnek. Nem mindegy, hogy csak a funkciókra koncentrálunk és azt gyakoroltatjuk a gyerekkel, vagy előbb elérjük a testi szabadságot és abból megyünk szinte automatikusan a funkciók felé. Mindenki előbb a funkciókhoz nyúl, csak sajnos ennek az az ára, hogy az emocionális és a mentális tónus állandóan megemelkedik, fokozott igénybevételnek van kitéve, ami pedig a test szabadságának és kapacitásának, energiájának a kárára megy.

Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy ahogy az emocionális és mentális szabadságra fókuszálsz, azt fejleszted, hogy minél nagyobb legyen, és ne kövesse a testnek egy kényszerű mozgása, akkor utána már a mozgások, funkciók szép fokozatosan maguktól fognak megjelenni. Azonban, ha csak mozgást, mozgás funkciókat fejlesztesz, az sajnos nem vezet sehova, különösen, amikor elérkezik az a pont, hogy nagyot nő a gyermek, 9-10-12 évesen, amikor a magasságuk nagy mértékben megváltozik. Éppen ezért is történhet meg, hogy a GMFCS 3-as szintű 5 év körüli gyermekek 80%-a ugyan járóképes, meg tud állni, de 15 éves korukra ez az arány sajnos leesik 15-20%-ra. Magyarul, 5 éves kor körül az ebbe a csoportba tartozó gyerekeknél, 5 főből 4 fő valahogy meg tud állni, de 10 évvel később fordítva, csak 1 fő tud valahogy állni, a többi elveszíti ezt a képességét, nem beszélve ekkor még a járás minőségéről, hogy mennyire nehéz és fájdalmas azt fenntartani a gyermek számára. Ennyire fontos, ennyit számít a szabadság.

 

Ha pedig áttérünk a még súlyosabb gyerekekre, például az 1. gyermek esetére, aki GMFCS 5-ös szintű, a szabadság még több részből áll: a fájdalom mentességből és a belső szervek, zsigerek szabadságából. Ez azt jelenti, hogy megfelelő légzéssel, légző kapacitással, megfelelő emésztőrendszerrel, székletürítéssel kell rendelkeznie. Ha nem rendelkezik a zsigerek, a belső szervek szabadságával, akkor az magával hozza az emocionális és mentális problémákat is.

Ebből adódóan sokszor nehezebb azokkal a gyermekekkel dolgozni és haladni előre, akik jobban a hagyományos világban vannak jelen. Azokkal a gyerekekkel, akik jobban a saját, speciális-kacifántos világukban élnek, könnyebb dolgozni és haladni, mert ezek az emocionális és mentális tónusfokozódások, problémák kevésbé vannak jelen, így a szabadságot kevésbé veszélyeztetik. Így látnotok kell, hogy ha a gyermeketek egy kicsit inkább a speciális világa felé hajlik, akkor a fizikai és szenzoros szabadságát keresi éppen.

A másik fontos szempont, hogy fájdalommentes legyen, így deformitásoktól mentes legyen, ne legyenek nagyon gyenge összeköttetései a testében, ne legyenek gyenge ízületei, és ne legyen egy-egy része "túlhasználva", ne kelljen feszítenie. Ezeket a feszesek részeket mentesíteni kell, és a gyenge területeken az összeköttetéseket a test egyes elemei között (izom-ín-csont-szalagok kapcsolódásait, az ízületi tokokat) pedig fel kell építeni. Ezt is meglehetősen nehéz megjósolni, hogy mi mennyi idő alatt következik be. Ezért is nehéz azoknál a gyerekeknél, akik akár önszántukból, akár külső nyomásra a funkciókat, a mozgásformákat gyakorolják, mert gyakran náluk ez a fenti szabadságok (fájdalom, emésztés, deformitások, spazmus) kárára megy. A szabadság eléréséhez az első számú helyen áll a fej, a nyak, a szem és a fül. Ez határozza meg a kapcsolatot a belső és a külső érzékelés között, a mozgáshoz és a vesztibuláris (egyensúlyi) rendszerhez.

 

Egyszerűen fogalmazva: fejkontroll, szem kontroll (figyelés, fixálás, követés), fülkontroll. A kérdés, hogy mennyit érdemes abba fektetni, hogy ezek javuljanak, fejlődjenek? Ha ezek javulnak, az már nagy fejlődésnek tekinthető vagy csak kicsinek értékelhető? Ha 4-5 éven át a fejkontrollon és a szemkontrollon dolgozol, akkor az túl sok idő, vagy egy ésszerű időtartam ennek a fejlesztésére. Ezek a nagy és praktikus kérdések?

Hiszen, amikor jönnek családok a súlyosabb gyermekekkel, és azt mondják, hogy már 3-4-5-6 éve dolgozunk az ABR-rel, és mit értünk el vele? És aztán elkezdik mesélni a szülők, hogy hát nincsenek fájdalmai, javult a fejkontrollja, tud szemmel követni, tud enni, stb... szóval körbeírja ezeket a szabadságokat tulajdonképpen, amiben fejlődtek, és aztán jön a DE: de nem tud ülni, nem tud a kezével manipulálni. És aztán egy külsős ember nyilván megkérdezi, hogy megéri ezt csinálni? Lehet, hogy mást kéne csinálni, hiszen nem javultak a funkciói. Ekkor kell azt megérteni, hogy a fejkontroll eléréséhez a lényeg a fej pozíciója, hiszen itt található a legtöbb, legfontosabb receptor. És ha a gyermeknek sikerül a szemmel tárgyakat követni, sikerül nem befeszítenie naponta sok százszor, sikerül a fejkontroll és nem esik sem előre, sem hátra, ha sikerül nem megijednie a zajoktól, az már azt jelenti, hogy sikerült függetleníteni a szemkontrollt és a fülkontrollt a vesztibuláris rendszertől. A szemek és a fülek a vesztibuláris (egyensúlyi) rendszer részei, hogy a fejkontrollt elősegítsék. Így, ha a nyak nagyon gyenge, nincs megfelelő fejkontroll, akkor a szemeket is bevonja ebbe a folyamatba, hogy segítve őt belülről, elősegítse a 99.99%-os belső világot. Így a szemgolyó feladata az, hogy a vesztibuláris rendszert segítse elő. Ezért nem tud a gyermek fókuszálni, szemével tárgyakat követni, ezért nem tud láthatóan külső dolgokat megfigyelni. A fentiekben elmagyarázottak mutatják a kapcsolatot a 99.99%-es belső világra és a 0.01%-os külső világra. Ha már haladtunk előre, és a 99.99%-ot 99.80%-ra tudtuk módosítani, akkor a külvilág felé az interakciókat már 0.01%-ról 0.2%-ra tudtuk emelni, ami még jól tudom, hogy nem sok, de valljuk be, hogy 20-szor nagyobb. Így a szabadsága ekkorát nőtt. Ez az ami nem mindegy, hiszen a valódi nehézségek színteréből ki tudtunk lépni és emelni a szabadságán, jólétén. Ezért is a fejkontroll, a szemkontroll, az a képesség, hogy tudjon ellen egyensúlyozni, hogy ne függjön a fej pozíciójától minden, hogy ne feszítsen be tőle, ez mind-mind kritikusan fontos egy 5-ös szintű gyermek esetében.

Tehát mi is a cél egy GMFCS 5-ös szintű gyermek esetén? Az, hogy csökkentsük a hirtelen befeszítéseket, izomtónus belövelléseket, csökkentsük a pánik reakciókat, kevésbé legyen kibillenthető a semleges állapotából, és könnyebben tudjon a semleges helyzetébe visszatérni, lenyugodni, komfortosabb legyen a mindennapja (pl. öltözés), jobb legyen az emésztése, a székletürítése és a légzése, valamint egyre többet szeretnék látni szép lassan a külső világ megfigyeléséből, részvételéből a szeme segítségével. Továbbá célom, hogy javuljon a gyermek taktilis (tapintási) tapasztalata (2 dimenzióban), a mozgásos tapasztalata (3 dimenzióban), a kéz mozgatása egy vonalon (1 dimenzióban), valamint a törzsizmok mélyen fekvő tónusa és kapacitása. Ezeket mind szeretném látni a fejlődése során. Azonban, ami egy külsős számára is igazán látható ebből, az nem sok, hiszen ezek nem annyira láthatóak. Ezek mind a szabadság fokai.


Következzék most a 2. gyermek, "H". Eléggé ügyes, képes a megemelkedett izomtónust elengedni, ügyesen eszik, emészt, lélegzik, eléggé semmibe veszi a történéseket a külvilágból, meglehetősen a saját világában él. Három-négy helyen nagyon gyenge, hiányoznak a testnek az összeköttetések (izom-ín-szalag-csont szinten), és ahogy nő, ezek deformitásokban mutatkoznak meg. A deformitásokat illetően pedig meg kell néznünk, hogy ezek miatt fájdalmai vannak-e, vagy sem. Ha igen, fájnak, akkor azok is mind a szabadság rovására mennek. Mindegy, hogy a nagyon gyenge kapcsolódások, gyenge izom-csont kapcsolódás vagy a gyenge kötőszövetek vagy a gyenge ízületek miatt, vagy a nagyon túlterhelt, spasztikus (feszes) izmok miatt, de a lényeg, hogy ez mind-mind hosszútávon fájdalmat okoznak. Ez az első számú célunk, hogy ezektől a lehetséges kellemetlenségektől megvédjük. És a jó hír, hogy az ABR-rel a fájdalmakat nagyon jól tudjuk kezelni. Sok-sok olyan GMFCS 5-ös gyermek van, akik a növekedéssel szembe kellett, hogy nézzenek ezekkel a fájdalmakkal, akár néhány hét alatt is. Azonban nem kellett megműteni őket, mivel a fájdalmakat nagyon jól tudjuk kezelni. Azonban ezek a nagyon gyenge összeköttetések, az egyes szövetek kapcsolódásai a testen belüli, azokat mind csak lépcsőzetesen, fokozatosan lehet elérni, nehéz előre megjósolni. Hosszú ideig is tarthat, és talán unalmas is lehet egy területen ennyit dolgozni. Például ennek a gyermeknek a bokája nagyon gyenge. A lábtőcsontok 7 csontból állnak, a lábközépcsontok további 5, aztán jönnek még az lábujjak. De ha csak azt a 7 csontot vesszük, az 5 lábközépcsonttal, valamint a lábszárcsontot és a sípcsontot, akkor ebben a gyenge boka történetében máris 14 csonttal van dolgunk. Nem beszélve a szalagokról, tartószalagokról, támasztószövetekről, inakról, amelyeknek mind együtt kell dolgozniuk. Ezeket a gyengeségeket megjavítani nem könnyű feladat. Időre van szükség, és a látható fejlődés ezeknél sokkal lassabb. Ugyanakkor az ABR az egyetlen, amely képes ezeket a gyengeségeket kezelni és felépíteni, megerősíteni. De ezek nyilván nehezek.

   

Mit tudunk mi tenni? Mire vagyok jómagam büszke?


Büszke vagyok, hogy a GMFCS 5-ös, 4-es, és 3-as gyerekeknél a szabadságot tudjuk nagy mértékben fejleszteni. A fejkontrollt, a szemkontrollt, fixálást és követést, a szenzoros önállóságot, függetlenítve a szenzoros érzékelést a test kényszerű mozgásaitól, az életminőségük általános javítását, jobbá tételét mindenképp. Ez funkciókban abban jelenik meg, hogy például, ha egy gyermek már tud ülni egy padon úgy, hogy csak egy kezét fogom, és körbe tud nézni, előre-hátra, akkor ez már szabadság, amire már sok mindent tudsz építeni. De nyilvánvalóan, utána számos új dolog elé nézünk, hogyan tudjuk a nagyon gyenge összeköttetéseket a kezekben, a lábakban, könyökben, térdben, vállban, csípőben javítani? De az első számú az a szabadság elérése, amit a testen belüli gyenge kapcsolatok megerősítése révén tudok elérni. Ebben is nagyon jók vagyunk, hogy ezeket építsük. Amikor, akár a legsúlyosabb esetekben is, a fájdalomról van szó, akkor szintén nagyon jók vagyunk. Mert ahhoz, hogy a fájdalom elmúljon, az nem igényli azt, hogy előbb rendezzük a deformitást. Amint kb 15-20%-ban sikerül kialakítani ezeket a kapcsolatokat, onnantól már fájdalommentes lesz.

Amikor mondjuk egy GMFCS 2-es gyermekkel találkozunk, akkor is nagyon jók vagyunk, sokat tudunk segíteni, mert az itt elért szabadságok közvetlenül újabb funkciókban mutatkoznak meg. Felépítjük ezeket a korábban ecsetelt szabadságokat, és messzemenőkig sokkal jobb eredményt tudunk elérni ezzel funkció szinten is, mint bármely másik funkcionális gyógytorna.

   

Szóval az igazán kérdéses, hogy mit is tudunk elérni a következő esetben: azon 3-4-5-ös szintű gyermekeknél, akik a saját világukban élnek, és nagyon nagy mértékű a gyengeségük, gyengék az összeköttetések az izmok-inak-szalagok-csontok-ízületi tokok szintjén, akár még a gerincen belül is. Ezek azok az esetek, amikor is nagyon különböző mindenkinél, és sokat kell beszélnünk, tisztázni sok-sok apró részletet. Ebből próbálom meg kihozni a legjobbat, aszerint, hogy mi a legfontosabb, mi a leglényegesebb. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, itt is egyre jobban teljesítünk, egyre több fejlődést látunk, egyre jobban tudnak ezek a kapcsolatok kiépülni testszerte, köszönhetően a wrapping technikának és az új eszközöknek, amit bevezettünk, az oszcillációs technikával, most újabban pedig még a vibrálós technikával is. Folyamatosan újabb eszközöket, technikákat vetünk be, hogy ezeket a gyenge területeket meg tudjuk erősíteni, fel tudjuk építeni. Például az a gyermek, akinél évekig küzdöttünk ezekkel a gyengeségekkel, most végre elérkezett ahhoz a mérföldkőhöz, hogy az áttörés megmutatkozzon. Annál a gyermeknél, akinek a lábfeje nagyon gyenge, ott is sikerült előrehaladni, még ha nem is annyira láthatóan egy külsős számára, mint a térdproblémánál, de a térd egy fokkal azért egyzerűbb, mert ott csak egy csont csatlakozik kettő másikhoz, nem annyira bonyolult, mint egy boka. Amit én az új eszközöktől várok, hogy tovább javítják a gyerekek gyengeségeit. Ez egy hosszú út, amit folyamatosan javítok, fejlesztek, sok mindent megnézek, sokfelé körülnézek, technikai eszközöket tesztelek, amelyek már ugyan más célból, de esetleg már léteznek más területen, új céllal felhasználva azokat.

A szülőkkel való beszélgetéseink alatt, mindig figyelem, hogy a gyermek milyen típusú világban él, milyen mértékben, a testének mely területei a nagyon gyengék (beleértve a feszes részeket is, hiszen azok azért feszesek, mert a környezete nagyon gyenge, és próbál helytállni), valamint figyelem, hogy milyen szabadságokat kell felépítenünk a gyermeknél, figyelem, hogy azoknak a szabadságoknak milyen potenciális rizikója lehet, sebezhető-e. Beszélünk arról is, hogy mennyi időt, energiát tudnak a szülők ebbe belefektetni napi szinten, így egy olyan programot igyekszem mindenkinek biztosítani, ami a lehető legnagyobb mértékben személyre szabott.

Remélem, tisztábban lehet látni, hogy mikor mi a cél, honnan nézzük, hogy megéri-e csinálni, és valójában mi jelent nagy eredményt a gyerekeknél.

Köszönöm a figyelmet!

Forrás:


1. rész


2. rész


3. rész

Vissza a tartalomhoz

HOGYAN KÖZELÍT LEONID BLYUM A SÉRÜLTEKHEZ?


2020. június | Forrás: Leonid Blyum | Fordította: Hárosi Brigitta

Leonid Blyum arról beszél, hogyan tekint ő maga a sérült emberekre és családjaikra. Bemutatja, hogy mindenki teljes értékű ember, 100% kapacitással. A különbség csak annyi a sérült gyermek és egészséges társaik között, hogy a sérültek a kapacitásuk nagyobb részét kell, hogy befelé, a szervezetük működésére összpontosítsák. Ilyen értelemben ők az egészséges társaik előtt járnak, hiszen sokkal többet foglalkoznak a szervezet belső folyamataival, így nagyon sokat tanulhatunk tőlük. Leonid Blyum is sokat tanul tőlük, nem szakértősködik felettük, és a felhalmozott 27 évnyi tapasztalatot használja fel a terápia során, ami a hagyományos terápiáknál hatásosabbnak bizonyul. A családokat is partnernek tekinti a kapcsolatukban.


Vissza a tartalomhoz

A KORONAVÍRUS HATÁSA A TÜDŐRE


2020. május | Forrás: Leonid Blyum, ABR Europe | Fordította: Hárosi Brigitta

Leonid Blyum újabb betekintést enged a koronavírus (COVID-19) következményeibe és hogy ebben a helyzetben az ABR hogyan tudja biztonsággal segíteni a CP-s, a genetikai sérült vagy az egyéb mozgási fejlődési rendellenességgel élő gyermekeket.

A járványügyi szakértők és az orvosi közösség között egyetértés van abban a tekintetben, hogy összességében a lakosság 50-60-70%-a át fog esni ezen a víruson.

A koronavírus érdekessége az, ahogyan a tüdők fasciájára hat.

A koronavírus egy atipikus tüdőgyulladás, azaz nem a tipikus tüdőgyulladást okozza. Mitől atipikus tüdőgyulladás ez? Attól, hogy a koronavírus a tüdő fascia-ját betegíti meg, a szövetközti területeket.

A könnyebb megértésért egy képi megjelenítést alkalmazok. Ha a tüdőt, a hörgőcskéket, a léghólyagocskákat mint egy szőlőt nézzük, akkor a mostani helyzetben ezt pont fordítva kell értelmeznünk.

 

Az átlagos tüdőgyulladás esetén a szőlőszemeket érinti a megbetegedés. Ezek a szőlőszemek nagyon intenzíven lehetnek érintettek a tüdőgyulladás során, de ezek mindig csak adott számú szőlőszemek, amiket érint. A többi rész, a hörgők továbbra is egészségesek maradnak. Mivel az egyes szőlőszemekhez vezető út egészséges marad, így csak egy-egy helyi szintre korlátozódik a tüdőgyulladás.

A koronavírus esetében azonban, pont fordítva történik minden. Pont a szőlőszemekhez vezető út az, ami megbetegszik, ami összeköti az egyes hörgőcskéket, léghólyagocskákat. A szövetközti állományt érinti. Ezért van az, hogy egy ideig rejtve marad, az emberek nem érzik, hogy rosszul lennének, így alacsony szaturáció, alacsony oxigén szint mellett is még jól el vannak, nem érzik a gondot. Mivel ez vezet minden léghólyagocskába, így az egész tüdő végül érintett lehet.

Ettől annyira más a koronavírus, mint az átlagos tüdőgyulladás,

Mindannyian tudjuk, hogy egy CP-s gyermek sokkal törékenyebb, mint egészséges társai, inkább az idősödő korosztályhoz közeli a törékenysége.

Olaszországban volt egy család, ahol a gyermek és az egész család elkapta, de mindenki jól van, jól felépültek, egyébként, minden más országban, jól van mindenki.

Ez jól mutatja, hogy azok az alapok, amikre fókuszálunk, nagyon fontosak, így a légzés, az emésztés, a teljes egészségi állapot megerősítése nagyon fontos, és jó eredményeket hoz.

És az ABR-rel pont ezt a területet célozzuk meg, a fascia hálózatot, így mindenképp arra buzdítunk mindenkit, hogy folytassa az ABR feladatait és dolgozzon szorgalmasan tovább ezen a területen (is).


Vissza a tartalomhoz

AZ AGYSÉRÜLÉS HATÁSA AZ EMÉSZTŐRENDSZERRE


2020. május | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

TUDTAD?

Az agysérülés érinti az emésztőrendszert is.

A perisztaltikus mozgás az az elsődleges mechanikai folyamat, amely hatására az étel a belekben halad.

 

Azonban agysérülés hatására EZ A PERISZTALTIKUS MOZGÁS MEGVÁLTOZHAT:

  • - A vékony és vastagbél gyenge fasciája miatt
  • - A záróizmok különböző mozgásai miatt (a feszesség és gyengeség mértékétől függően)
  • - A mellkas és a has közti nyomás- különbség miatt, amely a belek mozgékonyságát segíti elő


HOGYAN MUTATKOZIK EZ MEG A GYEREKEINKBEN?

  • - Székrekedés
  • - Reflux
  • - Ásványi anyagok nem megfelelő beépülése és hasznosulása


Az ABR terápiában rendelkezünk azokkal az eszközökkel, amelyek elősegítik a megfelelő emésztési rendszer működését.


Vissza a tartalomhoz

FEJ-, ÉS NYAKKONTROLL MÁS SZEMSZÖGBŐL


2020. május | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

TUDTAD?

Ha nincs megfelelő fej-, és nyakkontroll, akkor a testünk ezt a hiányt más terület túlműködtetésével kompenzálja. Olyan izmokat von be ennek a hiánynak a pótlására, amelyeknek rendeltetésszerűen más lenne a dolguk. Így tud csak a test kompenzálni és a mozgás-koordinációra hatni.

 

Szemizmok

A kis szemizmok folyamatosan besegítenek a megfelelő fejkontroll hiánya esetén. Próbálják stabilizálni a fejet, miközben nem tudnak a saját rendeltetésszerű dolgukkal foglalkozni: a szemmozgatással.

Miben mutatkozik meg ez a probléma?

  • - Nehézség a vizuális fixálásban
  • - Szemmel való követés nehézsége
  • - Atipikus, a normálistól eltérő szemmozgások


Szájizmok

A szájizmok a száj nyitásáért és zárásáért felelősek, és közvetlen kapcsolatban vannak a rágással és beszéddel. Ha nem megfelelő a fejkontroll, akkor ezek az izmok is besegítenek a fej stabilizálásába mozgatáskor, félre téve az eredeti funkciójukat.

Miben mutatkozik meg ez a probléma?

  • - Helyzetváltoztatáskor a száj túlzott nyitása
  • - Fokozott izomtónus a száj és nyak környékén
  • - Rossz szájkoordináció rágáskor és nyeléskor


Az ABR terápiával arra koncentrálunk, hogy visszaállítsuk az egyes részek megfelelő tenzióját, tónusát annak érdekében, hogy a fej-, és nyakkontroll mozgások fejlődhessenek a gyermekeinknél.


Vissza a tartalomhoz

BETEKINTÉS A KONZULTÁCIÓKBA - A LÉGZÉS ÉS KORASZÜLÉS, A FEJKONTROLL, A MOZGÁS MINŐSÉGE


2020. május | Forrás: Leonid Blyum | Fordította: Hárosi Brigitta

A következőkben egy kis betekintést nyújtunk az online konzultációkba. Egy-egy rövid részletet megmutatunk meg belőle, ahogy Leonid Blyum elmagyaráz 3 kérdéskört (mozgás minőségét, a fejkontrollt és a légzést koraszülötteknél).


Légzés és koraszülés kapcsolata


Fejkontroll


A mozgás minősége

Vissza a tartalomhoz

RÖVID ÖSSZEFOGLALÓ VIDEÓ A TERÁPIÁRÓL - LEONID BLYUM


2020. május | Forrás: Leonid Blyum | Fordította: Hárosi Brigitta

Leonid Blyum összefoglaló videója a terápiáról. Kihangsúlyozza, hogy mitől más ez a terápia, mint a többi, miben különbözik, valamint elmondja, hogy milyen szerepet tulajdonít agy agynak, még komoly agyi sérülés esetén is.


Vissza a tartalomhoz

ABR-ABC: "C" - COMFORT ZONE, AZAZ A KOMFORT ZÓNA ÉS A TANULÁS


2020. május | Forrás: ABR Belgium | Fordította: Hárosi Brigitta

 

Mindannyian azt szeretnénk, hogy a gyermekünk új dolgokat tanuljon meg. Ez lehetséges és még jó is addig, amíg a komfort zónájuk fölé csak kissé emeljük a szintet: a tanulási zónába. De ne erőltessük túl, mert könnyen a pánik zónába találjuk gyermekünket.

Amint az alábbi képen is látható, a tanulási zóna egy nagyon szűk terület, de igazából még a komfort zónához tartozik. Azonban, ha a feszültség, a sejtek közti tenzió (feszülés, feszesség) megnő, akkor sírni kezd a gyermek, hátrafeszít, de az is lehet, hogy epilepsziás rohammal válaszol. Ez az a pont, amikor már a pánik zónában van. A pánik zóna a gyermeked saját védekező zónája. Azért lépnek oda be, azért feszítenek hátra, vagy sírnak, vagy rohamoznak esetleg, mert csak így tudnak attól a magasabb tenziótól megszabadulni, hogy a komfort zónába utána visszatérhessenek.


 

Ne erőltesd a gyermekedet, hogy új dolgokat tanuljon! Ne mondogassátok: "Már majdnem kész, tarts ki!"

Ne tegyétek ezeket! Ha túl nehéz a helyzet, csak lépjetek egyet hátra. Dolgozzatok először is a gyermek fizikai állapotán, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott lehessen, feszítések nélkül, mert csak utána lesztek képesek a következő tanulási fokozatba lépni vele.


Mi az ABR terápiával az agy és test összekapcsolását egy különleges módon tesszük, és ezzel új ajtókat nyitunk ki a gyermeked számára. Aztán egyéb dolgok meg már maguktól, spontán fognak előbukkanni, és így a gyermeked egy kényelmes úton tud majd új dolgokat tanulni.


Forrás: ABR Belgium >>

Vissza a tartalomhoz

ABR-ABC: "B" - BODYMAP, AZAZ TESTTÉRKÉP AZ AGYBAN


2020. május | Forrás: ABR Belgium | Fordította: Hárosi Brigitta

 

Az agyi sérülés hatása a testünkre

Mindenki magára az agyra fókuszál. De valójában, amikor az agyi sérülés bekövetkezik, a test tónusa leesik, a véráram elveszíti a tenziót, így a kapillárisok összeesnek. Sajnos nem lehet gyorsan és könnyedén visszaállítani. Egyszerűen lehetetlen. Sok időbe telik és a megfelelő nyomást, terhelést kell, hogy kapják a visszaállításához. Az agyi sérülés során sok olyan információ veszik el, amely a terhesség korai szakaszában alakul ki. Valójában nem az agy, ami rosszul irányít, (hiszen az agynak rendkívülien rugalmas és nagy a plaszticitása), de egyszerűen eltűnik a testből egy jókora adatbázis állomány.


 

"A meghibásodott fájlok"

Mindezt hasonlíthatjuk a számítógépes fájlokhoz. A fájlok meghibásodnak, és kiesnek a testtérképből! Így egy agyi sérüléssel született gyermek mondjuk a fájlok feléhez fér csak hozzá, míg az egészségesen született gyermekek minden fájlt elérnek. (a hasonlatban a fájlok a testrészek)


Kompenzáció és túlteljesítés

Ha a testben néhány terület gyenge és ezért nem tud bekapcsolódni a testtérképbe, akkor más területek kénytelenek ezt a hiányt pótolni, (hogy valamilyen szinten az összeköttetéseket fenntartsa a testrészekkel). Ekkor lesz látható az asszimmetrikus izomtónus és a feszesség. Ez a helyenkénti gyengeség még tovább tud fokozódni, és néhány rész teljesen besüllyed, és gyakorlatilag eltűnik a testtérképről. Amely persze abban fog többek között megnyilvánulni, hogy az amúgy is feszes részeket, még jobban feszíteni fogja, azokat folyamatosan túlterhelve, és így tovább...


És ez az, amiről az ABR szól!

Az ABR terápia a feszes, feszült területeket tehermentesíti (és nem lazítja), valamint, azokat a gyenge területeket, amelyek nincsenek rajta megfelelően a testtérképen, és ezáltal az agy felé is hiányos az információ áramlása, azokat megerősíti.


Forrás: ABR Belgium >>

Vissza a tartalomhoz

ABR-ABC: "A" - AZ AGY MŰKÖDÉSE ÉS ANNAK BEMUTATÁSA AZ AUTIZMUSON ÉS AZ AGYI SÉRÜLÉSEN KERESZTÜL


2020. május | Forrás: ABR Belgium | Fordította: Hárosi Brigitta

Mindenki úgy gondolná, hogy születésünkkor az agyunk még fejletlen, és idővel alakulnak ki a megfelelő idegi kapcsolatok. Ez úgy tűnik, hogy téves következtetés, mert születésünkkor rendelkezünk a lehető legtöbb idegi kapcsolatokkal. Az ABR Belgium rövid összefoglalója az alábbiakban olvasható.


Az ABR ABC-je: "A" - Az AGY működése és annak bemutatása az autizmuson és az agyi sérülésen keresztül


 

Nem okolhatjuk az autista gyermekeket amiatt, hogy ők különlegesek. Különleges módon töltik és sütik ki az idegrendszerüket, és különlegesen dolgozzák fel a szenzoros érzékeléseket. Minden különleges: van, ami felsokszorozódik bennük és van, ami lecsökken. Hogyan dolgozik az agy: metszések és növekedések.

Sokan nem tudják, de bébiként van a legtöbb idegi kapcsolatunk. A gyermekkor legnagyobb fejlődése az, hogy bizonyos idegi kapcsolatok megszűnnek, egy ún. metszésen esnek át. És természetesen jönnek létre új idegi kapcsolatok is, azaz az idegi kapcsolatok növekedése is egyszerre jelen van. De 10-szer több metszés történik az idegi kapcsolatokban, mint újak létrehozása.


Autizmussal élő gyermekek

Ami olyan igazán különös az autizmussal élő gyermekek esetén, hogy az agyban, sok helyen nem történnek meg a metszések. Olyan sok idegi kapcsolatuk van, mint a babáknak. Éppen ezért rendelkeznek rendkívül érzékeny szenzoros érzékeléssel. Az, hogy egy autista fiú képes akár 50 m-ről is meghallani valamit (épületen belül, egy 50m-re csobogó kutat, és emiatt nem tud figyelni az iskolában, mert ez zavarja), egyáltalán nem természetfeletti képesség. Azokat a korai életkorból fennmaradt elemi képességeit használja teljes mértékben. Bizonyos területeken különlegesen és nagyon kifinomult lett, de ugyanez az érzékenység bizony problémákat is okozott. Számunkra ez csak egy sima hang, de számukra olyan, mintha 100-szoros hangerővel hallgatnál egy szirénát a füledben.

 

Agyi sérüléssel élő gyermekek

Ha olyan gyermekekről beszélünk, akik valamilyen agyi sérülést szenvedtek el, még bonyolultabb lesz a helyzet. Néhány terület, amelyen a sérülés történt, ott nem csupán metszések történtek az idegi kapcsolatok között, hanem teljesen kitörlődött. Így, azok a területek, amelyeken pedig újabb idegi kapcsolatok alakulnak ki, túlműködnek, átveszik a szerepet, és néhány trükkös kapcsolatot próbálnak kialakítani. Emiatt találkozunk ilyen egyedi és egyénileg változó szenzoros válaszokkal az agyi sérülésen átesett gyermekek esetében.


Forrás: ABR Belgium >>

   
Vissza a tartalomhoz

AFP 3. rész - MILYEN PROBLÉMÁK MERÜLNEK FEL, HA EREDMÉNY-ORIENTÁLT VAGY?


2020. május | Forrás: Leonid Blyum és Sonia Castro (Mamá Terapeuta, Chile) | Fordította: Hárosi Brigitta


Sonia: Az előző alkalommal a paralimpiai hozzáállásról beszéltünk. Megtennéd, hogy jobban kifejted, kérlek?

Leonid: A paralimpiai hozzáállás leginkább a legjobb szülőkre jellemző. És ez számomra a leginkább szívszorongató, mivel ezek a szülők a legelkötelezettebbek, ők szeretnék kihozni a gyermekükből a legtöbbet, folyton azt hangsúlyozzák, hogy „le tudom győzni ezt az akadályt, győzni fogok, megmutatom mindenkinek, hogy a gyermekem képes arra, hogy elérje ezt és ezt a jelenleg lehetetlen tudást, valamint hogy megéri ezt csinálni, teljesen ennek szentelni az életem”. Ezt nevezem én paralimpiai felfogásnak.

Mindezek olyanok, mintha egy TV sorozatból vennénk, ahol egy például autó balesetet szenvedő ember, eleinte sok nehézséggel küzd, nagyon gyenge, sokat sír és bánkódik a környezete, de aztán edz keményen, és minden jóra fordul, és elkezd újra járni.

Sonia: Mindig azt mutatják, hogy az egyetlen boldog kimenet, ha megtanul járni a végén.

Leonid: Igen, abszolút így van. De a probléma ezzel a paralimpiai hozzáállással az, hogy ha a problémákat górcső alá veszed, akkor látod, hogy több sebből vérzik. Egyrészt, meg kell érteni, hogy a legtöbb paralimpiai esetben, a résztvevők felnőttek, vagy ifjúsági korosztályúak, és ők egy adott sérülésből valamilyen szintre eljutottak, és keményen sportolnak. De valójában, senki sem foglalkozik azzal, hogy ennek mi is az ára, és hogyan érzik magukat az egyének. Mert, ha utánanézel ezeknek a paralimpiai résztvevőknek, tele vannak fájdalommal, mindenük fáj. De cserébe ott van az a pillanat, amikor győztesnek érzik magukat, és ezt a külvilág felé is meg tudják mutatni. Mindeközben, hogy ezt elérhessék, elképesztő nagy áldozatokat kell hozniuk.

Fontos megérteni, hogy ezt nem várhatod el mindenkitől. Így egyrészt én megkérdőjelezem a célt, hiszen ez nem belülről fakad, hanem sokkal inkább kifelé irányul, a külvilág felé, másrészt megkérdőjelezem, hogy ezt szabad-e mindenkire ráerőltetni. Mert, ha mondjuk te nem tudod kivitelezni ezt a nagyon nehéz paralimpiai erőfeszítést, akkor már rossznak, alul teljesítőnek érzed magad, bűnösnek, hogy nem tudod kihozni a gyermekedből a legtöbbet. Ez az igazság. Valójában az életben annyi faktor van még, ami számít, például a te egészséged, a munkád, a többi gyermeked, a szüleid és te önmagad is. Szóval nem tudsz csak a paralimpiai részre fókuszálni. A sportolók körében nem szabad elfelejteni, hogy ott a legjobbak vannak, akik mellett a gyengébbek már kihullottak. A híres sportolók, - akár focisták, akár atléták, akármilyen sportolók -, már mind egy előzetes szelekción átestek, ők már csak a jéghegy csúcsa, a legjobbak. Mondjuk 1 fő lesz ilyen 100.000 emberből, de attól még ott van a másik 99.999 ember, akiknek nem sikerült, pedig próbálták.

Számomra ez egy rossz képet festő statisztika és rossz hozzáállás. Engem az érdekel, hogy mi az, ami sokkal realisztikusabb, elérhetőbb, mi az, ami inkább az átlag. Engem az érdekel, hogy hogyan tudsz közelebb kerülni a gyermekedhez, hogyan tudod az egész család életét jobbá tenni. Szerintem, ahhoz, hogy a családod boldogabb legyen, nincs szükség erre az extra nagy erőfeszítésre. Sőt, véleményem szerint, a paralimpiai hozzáállás valójában romboló hatású, mert nagyon törékeny lesz az egész, penge élen táncoló. Kérdés, hogy milyen a helyzeted a családban? Törékeny vagy stabil, erős, boldog? Az én célom nagyon egyszerű. Sérült gyermekes családokról lévén szó, a mindennapos apró kis összeköttetésekről, kapcsolatokról van szó, ezek a leglényegesebbek, amelyekből az életünk felépül.

Számomra ez egy rossz képet festő statisztika és rossz hozzáállás. Engem az érdekel, hogy mi az, ami sokkal realisztikusabb, elérhetőbb, mi az, ami inkább az átlag. Engem az érdekel, hogy hogyan tudsz közelebb kerülni a gyermekedhez, hogyan tudod az egész család életét jobbá tenni. Szerintem, ahhoz, hogy a családod boldogabb legyen, nincs szükség erre az extra nagy erőfeszítésre. Sőt, véleményem szerint, a paralimpiai hozzáállás valójában romboló hatású, mert nagyon törékeny lesz az egész, penge élen táncoló. Kérdés, hogy milyen a helyzeted a családban? Törékeny vagy stabil, erős, boldog? Az én célom nagyon egyszerű. Sérült gyermekes családokról lévén szó, a mindennapos apró kis összeköttetésekről, kapcsolatokról van szó, ezek a leglényegesebbek, amelyekből az életünk felépül.

A múltkor beszéltünk Sonia lányáról, Rocíóról. Nála a legnagyobb élvezetet az evés adja. Ő ott tudja a legjobban kiélni magát. Ilyen apró dolgokról beszélek, mint, hogy hogyan tudja megfogni a kanalat, hogyan teszi be a falatot a szájába, hogyan formálja az ajkait, hogyan tartsa közben a fejét, hogyan nyeljen, hogyan érezze az ízeket. Ezek az apró dolgok, a cél felé vezetnek. És ez nem olyas valami, amit a külvilág felé meg tudsz mutatni, hogy hát, már mennyi mindent elértetek, de másfelől, ez az egyetlen dolog már önmagában rengeteg sikerhez juttatja őt, boldognak érzi magát tőle, elégedett, hogy meg tud csinálni dolgokat, naponta 4-5 alkalommal, amikor eszik. Látjátok, az evés nem csak egy gyors „beletömöm a kaját” folyamat nála, hogy meglegyen a napi kalória, és tele legyen a gyomra, hanem látható, hogy mennyire sok elemből áll az evés, milyen sok sikerhez juthat az ember.

Sonia: Látom Rocíónál, hogy megnőtt az önbizalma amióta így eszünk.

Leonid: Így van, teljes mértékben.

Sonia: A legtöbbször olyanokat kérünk a gyermekeinktől, amiket ő nem tud végrehajtani. Korábban mondtad Leonid, hogy Rocíónak az evés az erőssége, és hogy figyeljük meg alaposan ezt a folyamatot. Meg kell mondanom, hogy nagyon szívmelengető látni, hogy mennyit fejlődött azóta, sokkal több dolgot tud azóta csinálni, mind a szájával, mind egészen más területeken is sokat fejlődött. Például, a suliban mindenki azt mondja, hogy puszta kézzel kell festeni, de a kezével ő nem tud semmit sem csinálni, csak úgy lógnak. Aztán jött az ötlet, mi lenne, ha a száját nem csak az evésre használnák, és nem a kezével, hanem a szájával festene. Mindenki azt fejleszti rajta, amit nem tud. Miért nem azt, amit tud?

Leonid: Így van.

Sonia: Tudom, hogy nagyon egyszerűnek tűnik. Miért csinálják a fejlesztők és mi szülők pont fordítva a fejlesztést a sérült gyermekeknél, mint az egészségeseknél. Normál esetben azt fejlesztjük, amiben jó a gyerek, a sérült gyermekeknél meg azt, amiben nem jó... Miért?

Leonid: Így van, teljes mértékben. Ez a lényeg szerintem. Ezért is mondom, hogy a paralimpiai hozzáállás sok szempontból romboló. Hiszen a legjobb szülők, ösztönösen a lehető legjobbat akarják, nagy önfeláldozások mellett, egy projektként fogják fel, ahol ők is és a gyermek is, sőt még az egész család is a projekt része lesz, és magukat okolják, ha nem minden sikeresen sül el. Ez egy nagyon törékeny rendszer ebben a formában. És ez jól is mutatja, hogy mi mit értünk "törékenység" alatt.

Nézzük csak, hányszor volt már, hogy edzetek, sokat tornáztok, aztán a gyerek megfázik, és zsupsz, visszaesik sokat, és azt érzed, hogy minden, amit elértél, egy pillanat alatt eltűnik. Vagy nem megfázott, csak épp növekedési fázisban van, vagy fogzik, vagy bármi lehet mögötte, és máris bedől az a projekt, amit csinálsz. A paralimpiai felfogás esetén tisztában kell lenni ezzel a törvényszerűséggel, hogy ez egy szelekciós folyamat, rengeteg együtthatónak kell szerencsésen egybeesnie, hogy sikerüljön. Ez egy versenyszellemű hozzáállás.

Mi a fő üzenetem most? Lépjünk át a versenyszellemű, a külvilág felé mutogató hozzáállásból egy befelé figyelő, egy megfigyelő hozzáállás felé. A fókuszunkat is át kell állítani, hogy lássuk az apró fejlődéseket. Ezzel tudod fejleszteni önmagadat, hogy bármilyen kicsi is legyen a skála, amin figyeled a fejlődést, de lásd meg a szép, apró előre mutató lépéseket. Ez lenne a fő üzenetem most.

Sonia: Sok kérdés maradt még bennünk, de ezeket a következő alkalommal fogjuk átbeszélni. Köszönjük, Leonid!

Vissza a tartalomhoz

AFP 2. rész - MILYEN A MENTALITÁSOD SZÜLŐKÉNT?


2020. április | Forrás: Leonid Blyum és Sonia Castro (Mamá Terapeuta, Chile) | Fordította: Hárosi Brigitta


Sonia: A múltkor arról beszéltünk, hogy milyen tipikus hibákat követünk el szülőként. Most is erről kérdeznélek, milyen másik tipikus hibába esünk bele mi szülők, amit világszerte tapasztalsz?

Leonid: Igen, beszéltük, hogy ti úttörők vagytok, egy olyan területen álltok, ami még nem igazán ismert. A másik ilyen hiba, hogy mindig siettetni akarják a szülők a dolgokat, mindig azt érzik, hogy elkéstek, lekéstek valamiről. Ez is teljesen érthető, minden ezt sugallja, az orvosi oldalról is, a barátoktól is ezt hallják a szülők, hogy lekésik a lehetőséget, elmegy az idő, stb... Mindig azt kérdik, hogy hogyan javultok, amire olyan választ várnak, ami nagy lépés. Nem a kis apróságokra kíváncsiak, például arra, hogy az ajkát hogyan mobilizálja, vagy mennyire rág jobban, hogyan mozgatja az állkapcsát vagy hogy mennyire követi a szemével a történéseket. Olyan csodákat, mérhető dolgokat várnak, hogy most 3 m helyett már 6 m-t kúszik.

Sonia: A lányom, Rocíó már majdnem 14 éves, és én elmondhatom, hogy nagyon elégedett vagyok az ő rehabilitációjával. Sokat fejlődött, erősödött. Az emberek azt kérdik, hogy mit tud, mit csinál, amire én azt válaszolom, hogy ő egy boldog gyerek, jól érzi magát a testében. Erre az emberek fanyalogva újra megkérdik, hogy jó, de mit tud. Amire megint azt mondom, hogy boldog. És ennyi. De ez egy nagyon nagy mérföldkő az életünkben. Az emberek nagy dolgokat, funkciókat várnak, és azt hiszem, hogy ez okozza a frusztrációt náluk.

Leonid: Igen, ez az, amiről beszélsz a legfontosabb dolog. Egyik barátom egyszer feltette a következő kérdést: Mik vagyunk? Emberi lények (human beings) vagy emberi gépek (human doings)? És ez lényeg a sérült gyermekek esetén. Ezek a címkék ösztönösen bennünk vannak. Mit látsz? Tényleg emberi lény vagy, vagy csak próbálsz emberi dolgokat csinálni?

Sonia: Nagyon jó szemszög, tetszik. Sosem figyeltem erre fel így. Hogy értékes vagy-e, az csak attól függ, hogy hogyan tekintesz az emberre. Emberi gépként, aki csinál valamit? Vagy emberi lényként?

Leonid: A mindennapokat is másként-másként éljük meg. Hogy milyen az egzisztenciád, milyen az életminőséged, az is sok mindentől függ, mi számít neked. Néha templomba mész, vagy magadban vagy és elmélkedsz, vagy meditálsz, de a mindennapokban folyamatosan hajtod a mókuskereket, és próbálsz lépést tartani.

A sérült gyermekek esetén, különösen a négy-végtag érintettek (quadriplég) esetén, fontos, hogy ki is vagy? Emberi lény? Igen, mindannyian egyformán azok vagyunk. És te mint szülő, segítesz egy másik emberi lénynek még boldogabbnak lenni, igazán embernek lenni (human being), vagy egy kifelé mutató elvárásoknak próbálsz megfelelni, hogy mit is tudsz tenni (human doing).

Szokták mondani, hogy miket kell csinálni, mert ha nem csinálod, akkor egy idő múlva milyen rossz állapotban lesz az egyén. De ez már egy másodlagos kérdés, a fő kérdés az, hogy a gyermekedre hogyan tekintesz? Emberi gépként vagy emberi lényként?

Ez a fő kérdés, amire minden épül a későbbiekben. Lehet, hogy ez nem túl inspiráló, lehet, hogy úgy érzed, hogy ezzel nem lehet túlságosan előre jutni. Lehet, hogy azt érzed, hogy csak annyit mondok, hogy ne legyenek túl nagy elvárásaim, és hogy fogadjam el olyannak a helyzetet, amilyen. Én csak annyit mondok, hogy ne lőjj túl a célon. Általában a szülők vagy elmennek egy "hős" nevelése irányába, aki paraolimpikonként nő fel, vagy nem csinálsz semmit, és reménytelennek érzed, vagy pedig a hitedre támaszkodsz.

Én csak azt hangsúlyoznám, hogy egy másik szemüvegre van szükséged, egy nagyítóra, amely kifinomultabban segíti a látásod, a hallásod, a kezeidet, a szívedet.

Ha csak az átlag szülő-gyermek kapcsolatod van, akkor semmilyen változást nem fogsz észlelni, és a gyermeked fejlődésében a fontos részeket elmulasztod és ezzel együtt a kapcsolatotok és a saját önmagad sem tud átalakulni. Kell, hogy lásd a másik oldalt is. Egyik oldalról szükséged van erre a nagyítóra, a másik oldalról pedig mindig egy tükröt kell tartanod magad elé, hogy lásd, hogy hol és miben tudsz változni. Te vagy az, akinek változnia kell. Hiszen ez az alapja annak, hogy a fejlődés útnak eredjen. De bizonyára ezt látod te is Sonia, a családok többségénél.

Sonia: Így van, ahogy mondod. Azt hangsúlyozzák, hogy stimuláld a gyereket, sőt túl kell stimulálni, ezt nyomják mindenhonnan, és ha nem ezt teszed, akkor bűnösnek érzed magad. Az a feladatod, hogy stimuláld, csináld meg az adott feladatot 100x naponta, és nem az a feladatod, hogy összebújjatok, és boldogok legyetek. Nagyon jól írtad le, Leonid. De amit én megtanultam Rocíótól az a feltétel nélküli szeretet. Imádom őt, mindegy, hogy mit csinál vagy nem csinál, csak egyszerűen szeretem, nem kell tennie semmit érte.

Leonid: Ez az, teljesen így van. Ez az emberi lét, ez a lényeg. Lehet, hogy kicsit csöpögős, de a feltétel nélküli szeretet a lényeg. De az egészséges gyermek esetében is. Nem az a lényeg, amikor beszélsz hozzá. Sokkal inkább az, amikor mondjuk alszik, mosolyog, megfogod közben a kezét. Az tesz boldoggá. Amikor csak nyújtja feléd a kezét, megfogod, és azok az érzések, ahogy fogod a kezét, attól lesz igazán mély a kapcsolatotok.

Sonia: Sok ilyen pillanatunk van, mert nem nyomom neki a követelményeket, hogy miket kell csinálnia. Nagyon sok ilyen csendes, kellemes pillanatunk van, amikor csak összebújunk.

Leonid: Ha meg van a mély kapcsolatnak ezen komponense, sokat segít nagyon a miden napokban, az évek során. Azt látom, hogy akiknél ez a feltétel nélküli szeretet jelen van, azoknál látom, hogy a legboldogabb életet tudják élni, és a lehető legtöbbet tudják kihozni a gyermekből is az adottságain belül.

Sonia: Ez nagyon érdekes. Mert ha túl magasra teszem fel a lécet, vagy semmit sem csinálok, nem tudom, mi a jó... Sosem tudhatom, hogy hol van a vonal... és hol van az ideális egyensúly.

Leonid: A következő részben erről fogunk beszélgetni, hogy milyen a paralimpiára való nevelés.

Vissza a tartalomhoz

AFP 1. rész - A SÉRÜLT GYERMEKET NEVELŐ SZÜLŐK ÚTTÖRŐK A MAI VILÁGBAN


2020. április | Forrás: Leonid Blyum és Sonia Castro (Mamá Terapeuta, Chile) | Fordította: Hárosi Brigitta


Sonia: Mi, sérült gyermeket nevelő szülők milyen tipikus hibákat követünk el?

Leonid: Az elmúlt sok-sok ezer év alatt, mondjuk 5.000 generációt tekintve, sok minden égett bele az emberekbe, mind nevelésileg, védelmezésileg, sok-sok attitűd van jelen bennünk. Csak kb. 3 generáció óta, hozzávetőleg 50-60 éve vannak jelen a nagyon súlyos, a GMFCS 3-4-5-ös gyerekek. Nyilván a nyugati országok már előrébb vannak ebben, akár politikailag, akár szándékban, hogy az integrációt, inklúziót megvalósítsák a nagyon súlyosan érintettek esetében.

Sonia: 177 ország írta alá a Sérült Emberek Jogairól szóló Egyezményt, de tudjuk, hogy a többség megpróbál inkluzív lenni.

Leonid: Neurológiai, pszichológiai tanulmányok is azt nézik, hogy ki mennyire tud megfelelni a szóbeli utasításoknak, hogyan tud célirányosan megvalósítani adott dolgokat, amelyet korosztályonkénti bontásban néznek. Ezzel megbélyegzik erőteljesen az intelligenciáját, képességeit. Néha megpróbálják kicsit fényesíteni, de a szociális és orvosi keretrendszer nem ad túl sok segítséget, hogy megértsék a többiek a súlyosabb gyermekek esetét. Ez a fő kihívás igazából. Csak 2 generáció telt el azóta, hogy ezek a gyermekek túlélik az elszenvedett traumát. A városok még mindig nem tudtak ehhez alkalmazkodni (parkoló, járda, közlekedés) a 2. és 3. világban. A rendszer még csak kialakulóban, még friss minden. Nézzünk egy példát, Sonia gyermeke, Rocío nem beszél. De egyértelmű az is, hogy nagyon sok mindent ért a beszédből. Ez egy egyirányú utca... a tanárok ezzel mit tudnak kezdeni? A természetes, hogy ilyenkor az ember megpróbál minél többet beszélni hozzá, bővíteni a szókincsét, okosítani, és azt várja, hogy esetleg egyszer valami átkattan, és majd beszélni fog. Másrészt, megpróbálunk minél több mindent elmondani neki, akár ha mozgatjuk, pelust cserélünk, etetjük, szóval, minél többet beszélünk hozzá. Ösztönösen ezeket tesszük, logopédiára visszük. De alapvetően néhány dolgot nem veszünk számításba. Ha beszélünk hozzá, akkor a kortikális (agykérgi) szintet aktiváljuk nála. És mi történik ilyenkor? A kortikális aktivitás megnövekszik, és ezzel egyidejűleg az izomtónus is megemelkedik.

Sonia: Ezt azért tesszük, hogy egyrészt azt érezzük, éreztessük, hogy egyenrangúak vagyunk, azonosak vagyunk, törődünk velük. Az izomtónusról majd beszéljünk egy másik alkalommal. Nekem csak 12 év tapasztalatom van, és azt látom, hogy mindannyian újra meg újra megpróbáljuk feltalálni a kereket, és ez azért van, mert nem tudjuk alapvetően, hogy mit is kell csinálnunk. Nagy a nyomás, és egy versenyhelyzetben vagyunk.

Leonid: Csak egy pillanatra térjünk vissza az izomtónusra. Ahogy beszélünk hozzá, a tónus megemelkedik. Úgy érzed, hogy akkor vagy jó anya, ha beszélsz hozzá, de számára ez egyben egy kihívás is, hiszen minden alkalommal a kortikális szint tevékenysége megemelkedik, amely egy izomtónus erősödést hoz magával.

Sonia: Ez egy nagy kihívás, hogy át tudd érezni, mi történik vele...

Leonid: Igen, ez kihívás, de ez a kulcs, hogy megértsük, hogy a gyermek mit érez, mi történik vele. Ebben az esetben nem hagyatkozhatunk teljesen az ösztöneinkre, mert mást mutatnak az ösztönök, de azok nem ezekre az esetekre vannak belénk „égetve”. Ti szülők vagytok, úttörők ezen a területen, hiszen viszonylag friss az emberiség történetében, hogy ilyen súlyos gyermekek túlélnek, köztünk lehetnek, velünk maradhatnak. Nyilván sok hibát követünk el, elkerülhetetlen, de a szülőknek egy professzionálisabb tudást kell elsajátítaniuk ezen a területen.

Vissza a tartalomhoz

AFP BEVEZETŐ, AZAZ HOGYAN LEGYÉL BOLDOG, KIEGYENSÚLYOZOTT SZÜLŐ?


2020. április | Forrás: Leonid Blyum és Sonia Castro (Mamá Terapeuta, Chile) | Fordította: Hárosi Brigitta

AFP *

(*Anti-Fragile Parenting = úgy legyél szülő, hogy boldog légy, ne roppanj bele)


 

Sonia Castro, egy súlyosan sérült nagy lányt nevelő, chile-i anyuka, akit Mamá Terapeutának neveznek, és szintén az ABR terápiával segíti gyermekét. Sok területen segíti a chilei érintett családokat, nagyon aktív és úttörő anyuka. Egy sorozatot indított el, amelyben Leonid Blyum-mal beszélget a sérült gyermekek neveléséről, az ő tapasztalatairól, mi az általános helyzet, hogyan tudunk jobb, boldogabb életet élni érintett családként. Nagyon érdekes szempontokat hallhatunk, érdemes utánagondolni.

Az Anti-Fragile Parenting szó szerinti fordítása: a fragile törékenyt jelent, az anti-fragile azt jelenti, hogy nem vagy törékeny, nem roppansz össze könnyen, a parenting pedig nevelést jelent.


AFP - A SÉRÜLT GYERMEKET NEVELŐ SZÜLŐK RÉSZÉRE



Leonid: Anti-Fragile - a szónak két értelme van. Az egyik ösztönösen érthető is. A sérült gyermeket nevelő családok igen törékenyek, beleértve az egészségi állapotot, érzelmi állapotukat, az egész szociális helyzetet tekintve, például, ahogy az ismerősök reagálnak, tanácsokat adnak. A szülők igen törékenyek lesznek. Hiszen egyikük sincs felkészülve arra, hogy sajátos nevelési igényű gyermeket neveljenek. És ez benne a legfőbb kihívás.

Sonia: Leonid, te a rehabilitációról vagy híres. De érdekelne engem az is, hogy miért állítod középpontba a szülőket is? Miért gondolod, hogy minket szülőket is kell segíteni?

Leonid: A válasz egyszerű. A nap 24, a hét 168 órából áll. Ha iskolás korú már a gyermek, heti 2-3 alkalommal kap gyógytornát. Hát ennyivel nagy áttörést nem lehet elérni a gyerekeknél. Ezért az otthoni tevékenységen látom én a fő hangsúlyt. Ez az én tapasztalatom, amelyet az elmúlt 26 évben láttam, és az elmúlt több, mint 20 évben, amióta a CP-s gyereket nevelő szülőkkel közvetlenül dolgozok együtt. Láttam nagyjából 3 generációt. Amikor a gyerek 1-11 éves kor között van, - én ezt nevezem első generációnak -, nagyon nagy reményeket táplálnak a szülők, mindent beleadnak, különböző hullám völgyeken-hegyeken mennek át. De 11 éves kor körül, ahol a gyermek a pubertás felé közelít, a szülők 90%-a elveszíti azt az energiát, hogy új reményeket tápláljanak, és valahonnan erőt merítsenek. Miután már közel 3 ilyen generációt láttam felnőni, el kell, hogy mondjam, hogy sok a hasonlóság köztük.

A 90-es években Oroszországban, lehetőségem adódott, hogy olyan családokkal dolgozzak, akik az öt kontinens mindegyikéről jöttek, különböző etnikai, kulturális, oktatási, gazdasági háttérrel, különböző korúakkal és különböző diagnózisokkal. Valójában, az emberek ugyanabba a problémába ütköztek mindig, és ugyanabba a hibába estek. És mivel ez még a 90-es évek eleje, még az internet sem volt annyira elterjedt, nehéz is volt információhoz jutni. Ez késztetett arra a megfigyelésre, miközben kb. 6.000 családot követtem, sokukat több éven keresztül, hogy a legfontosabbak a szülők és maga a nevelés. Hogyan kezeled a gyermeked, hogyan látod el őt napközben, hogyan próbálsz rá hatni, hogyan reagálsz a gyermek viselkedésére, milyen negatív és pozítiv visszacsatolásokat adsz. Ezek a kis apró, mikro beavatkozások, amelyek nap, mint nap történnek az ellátás közben. Ebben látom a lényeget a hosszútávú eredményekben. Ez a legfontosabb következtetésem. Néha látni olyan gyermeket, ahol a gyermek nagyon súlyosan érintett, és hihetetlen nagy javulások történnek meg, annak köszönhetően, hogy milyen magas színvonalú a gyermek ellátása. Ez az ellátás azon alapul, hogy jól érezzék magukat, a szó valós értelmében, a jólétük biztosított legyen. Sajnos azonban, az ellenkezője sokkal gyakrabban történik meg. Amikor nagy lehetőségekkel bíró gyermeket látunk, és az ideges, nem következetes, könnyen megtörhető szülői ellátás miatt a gyermek állapota sokkal rosszabb lesz az erőltetett dolgok miatt. Ez utóbbi sajnos sokkal gyakoribb. Ezért szeretném ezeket megosztani minél szélesebb körben.

Most következzen a másik szempont. Én nem vagyok a gyereknevelésnek, ellátásnak a tudósa, nem vagyok pszichológus, azonban meglehetősen jó megfigyelő alkat vagyok, és sok lehetőségem volt megfigyelni a sérült gyermekeket, a szüleiket, sőt helyenként a testvéreiket, az egész családot. És ezek bizonyos állandóan megfigyelhető elemek, amelyek egyrészt az életminőséget és a fejlődés sikerét meghatározza, másrészt, vannak sajnos olyan szülői szokások, amelyek viszont negatív irányba befolyásolják az eredményeket, különösen hosszútávon. Ezeknek a beszélgetéseknek az lenne a lényege, hogy egy szisztematikus módon megoszthassam a megfigyeléseimet ezen a területen. Mivel Sonia, te látod a szülői visszajelzéseket, és képviseled is egyben azokat, így egyfajta szülői párbeszéd lenne a célja ennek az AFP (Anti-Fragile Parenting) programnak.

Vissza a tartalomhoz

NYÍLT LEVÉL A CSALÁDOKNAK


2020. április | Forrás: Leonid Blyum | Fordította: Hárosi Brigitta

Kedves Barátaink!


Minden CP-s gyermeket nevelő család, akiket ismerek, mind nagyon-nagyon elfoglaltak – korán kelnek, későn fekszenek, mindig azt érzik, hogy egy nap alatt sosincs elég idő ahhoz, hogy a betervezett dolgokat megcsinálja. És most, minden megáll... Az első napokban azt érezhetjük, hogy de jó, egy kis váratlan lélegzetvételnyi idő, ami segít kiszakadni a mókuskerékből (és ez nem a napi 24 órában hallható világvége hírére vonatkozik). De aztán, nehéz lehet beállni egy új életre. Az emberek a szokások hatalmában vannak, nehéz megváltoztatni az életritmusukat, így ez is stresszes helyzetet teremthet.


Attól függően, hogy milyen az élethelyzet a családotokban, kétféle eset lehet.

1. Néhány családban, az idő megáll. Sehova sem lehet menni, semmit sem lehet kint csinálni, csak be vagytok zárva otthon, néhány házimunka teendővel.

2. Néhány család esetében pedig minden a feje tetejére áll. Hirtelen otthon vannak a gyerekek, akiket otthon kell tanítanod és szórakoztatnod, home-office-ban dolgozol otthonról, otthon van életed párja is, akibe hirtelen minden második percben belekötsz, ahelyett, hogy csak este röviden látnátok egymást. Főzni, mosni és takarítani kell, stb. Mindent értek, megértem!


De! Kérlek ne ugorjatok az egyik mókuskerékből a másikba! Ne szálljatok át most a kinti versenyből egy másik, benti rohangálásba, még erőteljesebben.


Egy pillanatra álljatok meg! Nyugodjatok meg – ne legyetek szuper anyukák, ne legyetek több karú polipok, ne őrüljetek meg. Engedjétek el…

Tekintsétek át a prioritásokat! Nézzetek rá az életetekre egy egységes rendszerként, és keressétek meg a leggyengébb pontokat.


Egy külső egészségügyi veszély esetén, a CP-s gyermeked kell, hogy a legnagyobb prioritást kapja. Minden más nem lehet olyan fontos, hiszen azok csak átmeneti dolgok… Mi történik, ha a többi gyermeked most nem fog annyira jól teljesíteni a suliban pár hétig? Semmi, majd ha lesz újra suli, felveszi újra a fonalat. Ez a félig vakációs időszak az ő jövőjük szempontjából nem változtat meg semmit.


Ez a hirtelen leállás és a otthoni, egy szűkebb helyre való bezártság, egy igen nagy lehetőség is egyben.


Egy lehetőség arra, hogy megváltoztasd a nézőpontodat és a fókuszodat. Lelassíthatsz, a külső tennivalóktól eltekinthetsz, és ráfókuszálhatsz most arra, hogy a gyermeked természetes törekvéseit, ritmusát, és gondolatait, kreativitását is jobban megértsd.


Ne rohanj! Ne próbáld meg a külső rohanás hiányát most egy belső rohanással helyettesíteni, és ne foglalkozz a korábban elfojtott otthoni rendetlenséggel. Kérlek, csökkentsd a feladataidat – főz és takaríts kevesebbet, nem kell annyit tanulni a gyerekekkel, ne dolgoztasd sem magadat, sem másokat. Csak relaxálj és élvezd kicsit nyugodtan!


Ez az otthoni bezártság az életben egyszeri, vissza nem térő alkalom – próbáld meg, hogy most NEM azt csinálod, amit mindig szoktál a “Szuper anyai” életedben, hanem inkább próbáld meg magadat arra tanítani, hogy lelassíts, és legyen időd mindenre: aludni, etetni, sziesztázni, és csak úgy lenni...

Szükséged van erre az időre, hogy a KACIFÁNTOS gyermekedhez közelebb kerüljél, még közelibb barátok legyetek, hogy észre tudd venni azokat az apróságokat, mint például hogy hogyan érez, hogyan reagál, hogyan mozog, hogyan igazítja meg magát az egyes pozíciókban, testhelyzetekben és a mozgás átmenetekben, hogyan tevékenykedik, hogyan fejezi ki magát, mik a szándékai, mikre kíváncsi és így tovább.

Ha ezt meg tudod csinálni, ha le tudod lassítani az időt körülötted, ha ellen tudsz állni annak, hogy minden sürgős otthoni dolgot elvégezzél, az már egy nagyon nagy lépés, ami nagy tiszteletet érdemel.


Tudom, hogy nem könnyű... de megéri!


Esélyt adsz arra magadnak, hogy visszavegyél a külső elvárásokból, tennivalókból, feladatokból, amelyeket külső szakemberek adtak folyamatosan a gyermeked születése óta. Mindig rohantál és egy futószalagon voltál... De volt már lehetőséged valaha arra, hogy megpróbálj igazán ráérezni a gyermekedre és meg tudd figyelni őt? Tudtál már valaha lelassulni, és átmenni egy szerető, de elvárások nélküli megfigyelővé, aki mindennemű "előítélet és elvárás mentes"? Ha képes vagy megfigyelő, meghallgató személlyé változni, aki igazán meghallja és meglátja a dolgokat, akkor képes leszel megfigyelni, hogy a gyermeked teste és kifejezései valójában mit is közvetítenek.

És most, hogy az idő lelassul, és a fizikai tér is beszűkült körülötted, egy másik kihívással is szembesülnöd kell, hogy ne csak megfigyelni legyél képes a gyermekedet, de értsd is meg, hogy mire hogyan válaszol, miért és mitől változik meg az izomtónusa, miért mozog így vagy úgy. Ehhez némi útmutatásra van szükséged.


Szívélyes üdvözlettel:

Leonid Blyum

 
Vissza a tartalomhoz

4/4. KORONAVÍRUS - A NYERŐ 'WIN-WIN' STRATÉGIA


2020. március | Forrás: Leonid Blyum | Fordította: Hárosi Brigitta

Az egyetlen nyerő, "Win-Win" stratégia, ahol mindenki csak nyer az, ha most minél közelebb kerülsz a kacifántos gyermekedhez.


A bezártság stresszes. A nagyon elfoglalt életed hirtelen megváltozik.

Az egyetlen "win-win", a nyerő stratégia az, ha lelassítod most a mókuskerekedet, amiben voltál, és felhagysz a rohanással, akkor is, ha a belső ritmusod még azt diktálná. Ha lelassítasz, akkor esélyt adsz arra, hogy tanulj a kacifántos GYERMEKEDTŐL, hiszen nem kell terápiákra, fejlesztésekre és suliba járni.


Az ABR által megkapod mindkettőt - te tanulhatsz a gyermekedtől, miközben őt az egészség, a jobb élet, a nagyobb vitalitás felé segíted.


Alább olvasható a videó részletes üzenete:


A korábban elmagyarázott statisztikák tükrében, igen egyszerű a meglátásom. Ha plusz időt, energiát fektetsz a gyerekbe, semmi veszíteni valód nincs, csak nyerni tudsz rajta.

1. Egyrészt, nincs időd pánikolni, másrészt elkezded egyre jobban érezni a gyermekedet, rendezed a tudásodat, ismereteidet és egy közeli lencsén át vizsgálod meg, hogy valójában az apró dologokban, mit tud, mire képes a gyermeked a mindennapi életben, harmadrészt, lelassítasz kicsit, kiszállsz a mókuskerékből és megvizsgálod, hogy a gyermekednek mi is az igazi életritmusa, hogyan szeret igaziból élni, mit szeret igazából csinálni. Ezekre korábban nem igazán volt időd. Ez egy jó lehetőség, hogy ezeket felismerd és élj vele. Egyszóval közelebb kerülhettek egymáshoz.


2. Ha csak passzívan vársz, akkor könnyebben leszel ideges, aggódó, de ha ezt az időt inkább tanulásra fordítod, az egy fantasztikus lehetőség. Krízis esetén, az agyunk is sokkal aktívabb, sokkal gyorsabban tanul. Itt látszódik, hogy milyen viselkedést, magatartást is örököltünk az őseinktől. Mivel őseink olyan géneket adtak át, amelyek által a félelem meghatározó volt, könnyen kezdünk el félni. Másrészt az őseink azt is átörökítették ránk, hogy képesek legyünk gyorsan tanulni különösen veszély esetén. Szóval nem csak a gyermeked révén tudsz tanulni, közelebb kerülni hozzá, hanem még pluszban ezt az időt kihasználhatod arra is, hogy tanulj.
Ha dolgozol, foglalkozol a gyerekkel az idő is gyorsabban megy, mintha csak várakozol. A passzív várakozás az egyik legrosszabb dolog. A szórakoztató médiák is csak egy ideig helyettesítik a munkát, ezért inkább kezdjünk bele a tanulásba.


3. Lehet, hogy banálisnak tűnik, de néha ezek vezetnek el a legjobb útra. A KRÍZIS MELLETT OTT VAN A LEHETŐSÉG is. Dönthetsz úgy, hogy kivársz, bízol abban, hogy tényleg csak 1 ezrelék kapja el a koronavírust, vagy látod, hogy sokkal veszélyesebb lehet, mint a hagyományos influenza. Különböző módokon bízhatsz abban, hogy téged elkerüljön a baj.

Választhatsz olyan stratégiát is, ahol megpróbálhatod minimalizálni a személyes kockázatot, és a lehető legnagyobb mértékben megpróbálod feljavítani az egészségeteket. És mindemellett ráfókuszálhatsz a gyermekedre, még közelebb kerülhetsz, tanulhatsz pluszban. Mi ezekben tudunk segíteni: hogyan figyeld meg a gyermeked, hogyan vigyázz magadra is, és hogyan segítsd és fejleszd a gyermeked a te saját manuális munkáddal. Mindeközben az idő is gyorsabban telik, és ráadásul tudni fogod, hogy nem csak elütöd az időt, hanem hasznossá teszed magad, ami még elégedettebbé és boldogabbá tesz téged, ami azért is fontos, mert most az emberi kapcsolattartás is kissé korlátozottabb.


Köszönöm a figyelmet, a következőkben további hasznos videókkal szeretnénk ellátni Titeket.

Vissza a tartalomhoz

4/3. A KORONAVÍRUS - A FONTOSABB STATISZTIKAI SZÁMOK TÜKRÉBEN


2020. március | Forrás: Leonid Blyum | Fordította: Hárosi Brigitta

Tudjuk, hogy a legtöbben a statisztikát és a számokat unalmasnak és nehéznek tartják. Mégis, vannak olyan helyzetek, amikor igen is hasznosnak bizonyulnak, hogy jobban megértsük a helyzetet. Ez a rövid videó csak a fontosabb számokra koncentrál, és még ki is nagyítottam azokat, amiket írtam, remélvén, hogy segít túllendülni a matek mumus mivoltán. Örülök, ha megosztjátok véleményeteket. Remélem, ez segít túllendülni a statisztika kényelmetlenségein és kihívásain és segít a megértésben. Köszönöm!


A videó tartalma alább olvasható:


Bizonyára mindenki ismeri azokat a számokat, miszerint évente hozzávetőleg 600.000 ember hal meg világszerte influenzában.

Most a koronavírus miatt elhunytak száma 6.000 fő, és a világ teljesen felbolydult. Vajon miért is alakult így? Hiszen az elhunytak többsége közel 80 éves.


Statisztika szempontjából két esetet különítünk el:

- A nyers kockázatot (crude risk), amelyet a teljes lakosságra vetítünk

- A betegségen belüli kockázatot (case risk), amelyet csak a betegekre vonatkoztatunk.


Például, az influenza esetén, a nyers kockázat, a prevalencia* körülbelül 10%, azaz a lakosság 10%-a kapja el évente (1.000 főből 100 fő érintett). A halálozási arány influenza esetén pedig 1.000 megbetegedésből 1 fő, azaz 1 ezrelék. A teljes lakosságra vetítve pedig a halálozási arány 10.000 főből 1 fő.

A koronavírus esetében manapság, a teljes lakosságra vetítve, eddig 1.000 főből 1 fő kapta el a betegséget. Ezáltal, 100-szor kisebb a kockázata annak, hogy valaki elkapja a koronavírust, mint a hagyományos influenzát.


Felmerül a kérdés, hogy milyen a betegségen belüli kockázat az influenzához képest. Ez az a pont, ahol a számok már nem olyan kedvezőek. Az influenzához képest, 5-10-szeres a mortalitási (halálozási) arány. Láthatjuk, hogy a prevalencia, a lakosságra vetített arány, aki elkapja a koronavírust, az 100-szor kisebb, azaz 1.000 főből mindössze 1 fő kapja el, de ugyanakkor, a megbetegedettek között nagyjából 10-szer nagyobb a halálozási arány, mint a hagyományos influenza esetén.


Mi is a helyzet most akkor?


Ha a koronavírus megáll most, és 1.000 főből 1 fő betegszik meg, akkor a rád vetített személyes kockázat nagyon alacsony, szinte semmi. Így hátra dőlhetsz, úgy gondolhatod, hogy nincs túl sok teendőd ezzel kapcsolatban... ez is egy lehetőség...

De nagy kérdés, hol van itt a kutya elásva, hogy ekkora felhajtás van körülötte? Ott, hogy bár ma a megbetegedések száma ugyan 1.000 főből csak 1 fő, de az előrejelzések alapján a megbetegedések száma elérheti a 700 főt is azok alapján, ahogy terjed. Így ez már egészen más képet fog festeni. Ha ez eléri az 1.000 főből valóban a 700 fős megbetegedést, azaz az influenzához hasonlítva 7-szer nagyobb tömeget érinthet, akik a teljes lakosságból elkapják, és még erre jön az a tény, hogy nagyjából 10-szeres a halálozási arány az influenzához képest, akkor a matek igen egyszerű végeredményt ad:


70-szer nagyobb a kockázata, - különösen a veszélyeztetettebb réteg esetén -, mint az influenzának. Ez már nagyon-nagyon magas.


Dönthetsz úgy, hogy bízol a kormányban, az egészségügyi rendszerben, hogy mindent megtesznek és meg tudják állítani, neked pedig semmi dolgod nincs vele. De közben itt van ez a pesszimistább szemlélet is. Például Nagy-Británia vagy Németország is ezeket a számokat jósolja. A 70-szeres kockázat azért már olyan mértékű, amivel érdemes foglalkozni. Ha megnézzük a mai nap statisztikáját, hogy 1.000 főből 1 főt érinthet, és azt hogy hova tud burjánzani, a 70-szeres szorzót, az influenzához képest, akkor ezt már magas kockázatnak tekinthetjük. Magas a szám, de még mindig nem kell agyon aggódni magunkat, nincs itt a világ vége.


A következő részben azt nézzük meg, hogy mit is tehetünk ellene. Az imáktól a személyes kockázat minimalizálásáig, minden stratégia jó választás lehet.


* meghatározott betegségben szenvedő egyének aránya a teljes népességben

Vissza a tartalomhoz

4/2. A KORONAVÍRUS - MIÉRT PÁNIKOLUNK OLYAN KÖNNYEN?


2020. március | Forrás: Leonid Blyum | Fordította: Hárosi Brigitta

Az alábbi rövid videó megmutatja, hogy miért tanúsítanak irracionális félelmet, pánikot még a legbátrabb, legracionálisabb emberek is, ha legféltetettebb családtagjaikról, gyermekeikről van szó. Ez különösen igaz a CP-s gyermekes családok esetében, akik még törékenyebbek és külön gondoskodást igényelnek. Emlékezzünk a repülőn található oxigénmaszk viselésére: először lásd el magadat, hogy még többet tudjál segíteni azoknak, akiknek szükségük van rád.

Alább olvasható a videó lényege:


A koronavírus kockázatok és az ABR közti összefüggésekbe szeretnék most belemenni. Járvány esetén, nagyobb veszélynek vagyunk kitéve, amiről korábban esetleg nem is tudtunk, hogy létezik. Nyilvánvalóan, a CP-s gyermekek jobban ki van téve a koronavírus veszélyeinek.

Hogyan reagálunk erre a helyzetre?


Nézzük meg a történelmet kicsit, hogy hogyan is reagált az emberiség.

Az emberiség fejlődése során, számos kockázattal kellett megküzdenünk. Mi azoknak a gyermekei vagyunk, akik le tudták küzdeni a veszélyeket. Nem a nagyon bátrak leszármazottjai vagyunk, hanem azoké, akik talán kicsit túlreagálták a dolgokat, és fokozott óvatossággal jártak el. Figyelték a bokorból érkező hangokat, függetlenül attól, hogy az oroszlán volt vagy madár. Azaz, kissé talán túlreagáltak, de mi akkor is ezeknek az embereknek vagyunk a leszármazottai.

Megnézhetjük az emberiség fejlődését, hogy hogyan viselkedett az állatokkal szembeni küzdelemben. Közvetlen kapcsolat volt a veszély / a veszély észlelése és a válasz / a reakció között. Elmenekülsz vagy harcolsz stratégiát alkalmaztak.

Amikor a természetfilmeket nézzük, engem mindig lenyűgöz, ahogy például a gazella viselkedik. Jön az oroszlán, a gazella észleli őt, elfut, majd az oroszlán feladja, más irányba megy. A gazella 10 másodperc múlva már újra nyugodtan legelészik, mintha mi sem történt volna, a stressz szintje lejjebb megy nagyon hamar, újra falatozhat.

Az őseink valószínűleg hasonlóak lehettek: amíg a veszély ott volt, arra reagáltak, aztán vége lett, megszűnt.


Most minden más: a média, a barátok mindent megosztanak, amelyek által ezek a félelem faktorok megnövekednek, amin nyilván nehéz túllépni, a félelem relatíve megbénít minket.

Vajon jó stratégia ez? Valószínűleg nem...

Vissza a tartalomhoz

4/1. A KORONAVÍRUS - A KOCKÁZAT CSÖKKENTÉSE A CSODÁLATOS REKESZIZMON KERESZTÜL


2020. március | Forrás: Leonid Blyum | Fordította: Hárosi Brigitta

Szeretettel ajánlom Leonid Blyum videóját a REKESZIZOM fontosságáról, amely segít csökkenteni a koronavírus okozta kockázatokat.

Ez különösen fontos abból a szempontból, hogy a CP-s gyermekek légzése sokkal gyengébb, rosszabb állapotú, mint egészséges társaiké. A kockázatok csökkentése érdekében, fontos, hogy a rekeszizomra hassunk, fejlesszük tovább, hiszen ez a fő légző izmunk. A videó bemutatja a rekeszizom munkáját, csodálatos tevékenységét.

-----


A videó fordítása:

Szeretném kihangsúlyozni, hogy milyen nagy fontossággal bír a rekeszizom. Két fontos oka van:

1. A rekeszizom a légzésnek a legfőbb izma. A légzés 90%-a rekeszizomból történik hivatalosan (normál esetben, de az érintett gyermekeknél ez nem így működik). Minél jobban tudod aktivizálni a rekeszizmot, annál jobban be tud kapcsolódni a légzés mechanikájába.

2. A másik ok talán kevésbé egyértelmű, de talán még fontosabb. Most, hogy az immunitásról, a tüdő potenciális kapacitásáról, a légzésről és a légutakról beszélünk sokat a fertőzés kockázatai miatt, fontos egyrészt, hogy a nyálkahártyák egészségesek legyenek, másrészt fontos a váladék képzése, kiválasztása, áramlása, stb.

Ezek lennének a legfontosabbak.

A vírusok, baktériumok, gombák akkor tudnak életre kelni, ha a gyermek nyálkahártyái nem tevékenykednek rendeltetésszerűen, mert nem jó a váladékképzése, nem megfelelő a viszkozitása, vagy egyszerűen nem megfelelő a működése, mert akár alultermel, vagy túltermel.

Nézzük kicsit számokban is. A tüdő 30 liter (30.000 ml) váladékot termel naponta, amit nyilván nem gondolnánk. Amikor köhögsz, beszélsz... Három nagy vödörnyi váladékot termel naponta! A nagy kérdés, hogy ez a sok váladék hova is megy? A válasz erre az, hogy átfolyik a rekeszizmon keresztül. A rekeszizom megszűri, majd újra felszívódik a testünkben. Semmi új dolog nincs ebben, csak tudnunk kell, hogy nagyon sok minden folyik bent a testünkben, sokkal több, mint kint.

Ha a veséket nézzük hasonló példaként, a vesék 200 litert szűrnek meg naponta. (200 liter – rengeteg. Én 90 kg vagyok, ami egyenértékű 90 liter vízzel, és több mint kétszer ennyit szűr meg a vese naponta.) De a napi vizeletünk csak 1.5-2 liter. Tehát kevesebb, mint 1%-a ürül ki.

Ugyanez történik a rekeszizommal is. Így ezt kell szem előtt tartanunk, hogy a rekeszizom stimulációja miért különösen nagyon fontos mostanában. Ezért is tartjuk nagyon fontosnak, hogy mindannyian megkapjátok a megfelelő stimulációt a rekeszizmot érintően.

 
Vissza a tartalomhoz

A KORONAVÍRUS - KELL FÉLNI VAGY NEM KELL FÉLNI?


2020. március | Forrás: Leonid Blyum FB | Fordította: Hárosi Brigitta

EGY SOKK AZ EGÉSZ RENDSZERNEK. EZ NEM A MEGSZOKOTT ÉLET MÁR.

2020 elejét írjuk, és az élet megváltozott, már nem olyan, mint volt. A rendszert megrázta valami és sokkos állapotba került a kornvírus fenyegetettsége miatt mindössze néhány hét alatt.

Dél-Spanyolországban vagyok jelenleg, mivel itt ragadtam határozatlan időre. Egy egyhetes útra jöttem tréninget tartani 10 nappal ezelőtt, és hogy utána meglátogassam az édesapámat, majd terveim szerint utaztam volna tovább Európában dolgozni egész márciusban és áprilisban. A múlt hét hétfője eltért a megszokottól. Minden bezárt, a rendőrség felügyel minden sarkot, és még csak sétálni sem mehetek ki. Egy héttel ezelőtt a legtöbb spanyol még viccelődött a koronavíruson, de mára egyfajta félelem alakult ki a népben.


Természetesen az első dolog, amire kíváncsi vagyok, hogy mi állhat mind a koronavírus, mind a nép félelme mögött, ami ilyen mértékben terjeszkedik az emberek pszichéjében.

Másfelől, a média is tele van a koronavírus statisztikákkal, a fertőzések számáról, a halálozásokról, a százalékokról, arányokról, stb... Míg ezek a számok bizonyára sokat mondanak a járványügyi szakértőknek, még nem találtam világos magyarázatot arra nézve, hogy most ezeknek a számoknak a tükrében, nekem hogyan is kéne magam éreznem.


48 éves vagyok, és az olaszországi statisztikák alapján, az én korosztályom halálozási aránya a tegnapi napig 0.1% , míg a göngyölített kínai számok már 0.4%-ot mutatnak. Mit jelent ez - számottevő vagy nem?

Félnem kéne vagy maradhatok nyugodt? Mi az a kézzel fogható referencia, amit meg tudok érteni, és az alapján racionálisan tudok viselkedni ebben a helyzetben?


Ebben a stresszes helyzetben, minél racionálisabban szeretnék eljárni. Találnom kellene hasonló tapasztalatokat, hogy meg tudják válni ettől a bizonytalanságtól, amiben benne vagyok.


Egy dolgot biztosan tudok - a pánik, a szorongás, a az eluralkodó félelem mind rosszat tesz az immunrendszeremnek, és a testemnek, hogy egy fertőzés esetén reagálni tudjon, akár koronavírusról, akár másról legyen is szó.


Ezért a megfelelő tapasztalati referenciák megtalálása és a nyugalom helyreállítása nemcsak az érzelmi jólétem, de a biológiai védekezőképesség szempontjából is feltétlenül szükséges.

Nem vagyok orvos, tehát a koronavírus esetek tényleges kezelésével kapcsolatos konkrét gyógyszerészeti megoldásokról és terápiás eljárásokról folytatott vita túllép a hatáskörömön. Ugyanakkor meglehetősen széleskörű háttérrel rendelkezem, amely kiterjed a kibernetikára, a mozgástudományra, a klinikai rehabilitációra és a gyermekek egészségének előmozdítására, és több mint 25 éves tapasztalattal rendelkezem a CP által érintett, nagyon-nagyon törékeny személyek otthoni rehabilitációjában. Feltételezem, hogy ez feljogosít arra, hogy nyilvánosan megvitassam a koronavírus kitörésének egészségügyi vonatkozásait, és remélhetőleg néhány hasznos nézőpontot osszak meg.

...

Nézzünk egy személyes példát. A bűnözésen keresztül fogom megragadni a számok tartalmát. Az erőszakos bűncselekmények aránya Oroszországban 1990-es években 5% volt, míg Cipruson most 0.1% - hasonló számok, mint most.

Alább láthatóak a koronavírus statisztikák.

 

Nézzük meg most a fenti statisztikai számokat, mennyire érezhetjük biztonságban magunkat, vagy mennyire kell félnünk. Nézzük a bűnözési statisztikák lencséjén keresztül.


Mit jelent a 0,1% és az 5%-os erőszakos bűncselekmény, hogyan érezzük tőle magunkat? Cipruson még a személyes biztonságomra sem kell gondolnom, hiszen ez a mindennapi élet természetes része. Gyakran sétálgatok az éjszaka közepén, és még ha néhány részeg fiatalt is látok az utcán, egyszer sem érzem magam veszélyben. Ugyanaz az érzés, mint a legtöbb európai országban - például Zürichben, Madridban vagy Prágában -, nagyon biztonságosak, gyakorlatilag nem érzek kézzelfogható kockázatot. Az 1990-es évek oroszországi élete nagyon más volt - valóban folyamatosan figyelni kellett a legtöbb helyen, figyelembe kellett venni a lehetséges fizikai fenyegetéseket mindenütt - az éttermektől az utcáig és a mozikig. Ha éjszaka voltál az utcán, a veszélyérzet mindenütt jelen volt.


Hogyan kell vizsgálnunk ezeket a koronavírus-esetek halálozási statisztikáit ezen, az életveszélyt mutató lencsén keresztül?


Ha még nem vagy 50 éves, - még akkor is, ha elkaptad a jelenlegi COVID19 koronavírust - a 0.1%-0.2% arány alapján még biztonságban érezheted magad (kivéve, ha nagyon rosszkor jut be nagyon rossz helyre).

Egy amerikai statisztikát alapul véve: ( https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_United_States_cities_by_crime_rate ) olyan, mintha a 2-13. legbiztonságosabb amerikai városban sétálgatnál.


Azonban, ha idősebb vagy, a fenyegetettség a statisztikák alapján már nagyobb, így kevésbé vagy biztonságban.

Az 50-60 éves korosztálynak, a nemtől és a tartózkodási helytől függően, a koronavírus fenyegetése 0,6%-tól 1,3%-ig változó képet muatat, olyan, mintha Las Vegastól (47. helyezett) Oaklanding (90. helyezett) élnél valamelyik városban, ha a bűnügyi fenyegetettséggel hasonlítjuk össze.

Ha 60-70 éves vagy, akkor a koronavírus fenyegetési tartománya 2,7%-ról 3,6%-ra növekszik, és ez a fenyegetettségi rátát az USA legveszélyesebb városai közé sorolja, amelyek szintén a világ 50 legveszélyesebb városának listájához tartoznak (bár az alján).

A 70 évesnél idősebbek számára a koronavírus veszélyeztettségi foka már eléri Tijuana és Caracas tartomány bűnözési arányait - a világ legveszélyesebb városaiként.

Ez egyben azt is jelenti, hogy nem csak ezeknek az embereknek van igazán jó okuk az aggodalomra és az óvintézkedésekre, de egy szerencsétlen, véletlen eset lehet az is, hogy ha egy másik vírus vagy baktérium is mellé jön még.


Úgy tűnik, hogy én személyesen fellélegezhetek kicsit, és ésszerűen minimálisra csökkenthetem a szorongásaimat, és aggodalmaimat inkább a koronavírus okozta gazdasági és társadalmi krízisre irányíthatom, és nem kell annyira a biológiai következményekre összpontosítanom. Azonban azoknak, akik mindössze 10 évvel idősebbek nálam, a COVID19 miatt már sokkal jobban aggódhatnak, és ez az aggodalom a korral csak növekedhet.

Ezt a kis értelmező kitekintést én hasznosnak találtam személyes helyzetem szempontjából. Segített abban, hogy pontosabb képet kapjak azokról a kockázatokról, amelyekkel én és a családom szembesülhet a betegség tényleges megjelenésével.


A bizonytalanság és a szorongás öl, pusztít - egy feneketlen gödör felé vezeti az immunrendszert. És az ellenkezője is igaz - a placebo hatás is kézzel fogható jó eredményeket hoz, akár 15%-os javulást is tapasztalva, ugyanezen élettani folyamatok révén.


Ha a fenyegetettségi arányokkal való hasonlatom segít néhány olvasót az aggodalom szintjének csökkentésében és segít a családias, nyugodt viselkedés kialakításában - nagyon boldog lennék.


Forrás és a teljes verzió: To Fear or Not To Fear - How to Make Sense of Coronavirus Statistics Through Life Threats Rates. >>

   
Vissza a tartalomhoz

A KORONAVÍRUS FOGSÁGÁBAN - LEONID BLYUM NYÍLT LEVELE AZ ABR CSALÁDOK SZÁMÁRA


2020. március | Forrás: Leonid Blyum | Fordította: Hárosi Brigitta

Egy üzenet Nektek, Szuper Anyáknak ... (és néhány Szuper Apának...)

Be vagytok zárva otthon? - Próbáljátok meg az otthoni "fogság" okozta stresszt egy lehetőséggé kovácsolni:

Egy lehetőség, hogy a gyermeked igazán megismerd - még közelebbről.


Kedves Barátaink!

Két hét alatt, az európai, amerikai és ausztrál világ forgalmas utcái, sokszínű üzletei, nyitott határai, könnyű beutazásai egyszerűen összeomlottak. Remélhetőleg csak egy átmeneti zárlat, és újra beindul az élet, ha már a koronavírus járvány csúcsán túl vagyunk.

Európa szerte, - Ausztriában, Finnországban, Magyarországon, Spanyolországban, Franciaországban -, a családok most mind otthon rekedtek, nagyon minimális kijárási lehetőséggel. Amerika, Ausztrália is hasonló cipőben jár. Az iskolák, uszodák, terápiás központok mind zárva tartanak határozatlan időre. Ez nagy változás lehet, és különös érzéseket idézhet elő.


Gyakorlatilag minden CP-s gyermeket nevelő család, akiket ismerek, mind nagyon-nagyon elfoglaltak - korán kelnek, későn fekszenek, mindig azt érzik, hogy egy nap alatt sosincs elég idő ahhoz, hogy a betervezett dolgokat megcsinálja. És most, minden megáll... Az első napokban azt érezhetjük, hogy de jó, egy kis váratlan lélegzetvételnyi idő, ami segít kiszakadni a mókuskerékből (és ez nem a napi 24 órában hallható világvége hírére vonatkozik). De aztán, nehéz lehet beállni egy új életre. Az emberek a szokások hatalmában vannak, nehéz megváltoztatni az életritmusukat, így ez is stresszes helyzetet teremthet.

Attól függően, hogy milyen az élethelyzet a családotokban, kétféle eset lehet.

1. Néhány családban, az idő megáll. Sehova sem lehet menni, semmit sem lehet kint csinálni, csak be vagytok zárva otthon, néhány házimunka teendővel.

2. Néhány család esetében pedig minden a feje tetejére áll. Hirtelen otthon vannak a gyerekek, akiket otthon kell tanítanod és szórakoztatnod, home-office-ban dolgozol otthonról, otthon van életed párja is, akibe hirtelen minden második percben belekötsz, ahelyett, hogy csak este röviden látnátok egymást. Főzni, mosni és takarítani kell, stb. Mindent értek, megértem!


De! Kérlek ne ugorjatok az egyik mókuskerékből a másikba! Ne szálljatok át most a kinti versenyből egy másik, benti rohangálásba, még erőteljesebben.

Egy pillanatra álljatok meg! Nyugodjatok meg - ne legyetek szuper anyukák, ne legyetek több karú polipok, ne őrüljetek meg. Engedjétek el...


Tekintsétek át a prioritásokat! Nézzetek rá az életetekre egy egységes rendszerként, és keressétek meg a leggyengébb pontokat.


Egy külső egészségügyi fenyegetettség esetén, a CP-s gyermeked kell, hogy a legnagyobb prioritást kapja. Minden más nem lehet olyan fontos, hiszen azok csak átmeneti dolgok... Mi történik, ha a többi gyermeked most nem fog annyira jól teljesíteni a suliban pár hétig? Semmi, majd ha lesz újra suli, felveszi újra a fonalat. Ez a félig vakációs időszak az ő jövőjük szempontjából nem változtat meg semmit.


Ezzel ellentétben – ha sikerül megállnod, hogy ne te legyél a tökéletes anyuka, és elengedsz néhány más háztartásbeli teendőt is magad körül - még meg is lepődhetsz, hogy micsoda szervezési képességeid vannak. Abban a pillanatban, hogy sikerül elengedni az irányítást, lehet, hogy sokkal kevesebb olyan kérdést fogsz kapni a gyerekeidtől, ami úgy kezdődik, hogy "Anya?!", és lehet, hogy rájössz idővel, hogy a férjednek sem kell megmondanod, hogy mit tegyen, el tudja magát látni. (Egyébként, ha ezt olvasván arra gondolsz, hogy "hát én messze vagyok a tökéletességtől, csak nézz a konyhámra, a ruhásszekrényemre, a gyerekeimre..." - akkor TE az vagy!)

Ez a hirtelen leállás és a otthoni, egy szűkebb helyre való bezártság, egy igen nagy lehetőség is egyben.

Egy lehetőség arra, hogy megváltoztasd a nézőpontodat és a fókuszodat. Lelassíthatsz, a külső tennivalóktól eltekinthetsz, és ráfókuszálhatsz most arra, hogy a gyermeked természetes törekvéseit, ritmusát, és gondolatait, kreativitását is jobban megértsd.

Ne rohanj! Ne próbáld meg a külső rohanás hiányát most egy belső rohanással helyettesíteni, és ne foglalkozz a korábban elfojtott otthoni rendetlenséggel. Kérlek, csökkentsd a feladataidat - főz és takaríts kevesebbet, nem kell annyit tanulni a gyerekekkel, ne dolgoztasd sem magadat, sem másokat. Csak relaxálj és élvezd kicsit nyugodtan!


Ez az otthoni bezártság az életben egyszeri, vissza nem térő alkalom - próbáld meg, hogy most NEM azt csinálod, amit mindig szoktál a "Szuper anyai" életedben, hanem inkább próbáld meg magadat arra tanítani, hogy lelassíts, és legyen időd mindenre: aludni, etetni, sziesztázni, és csak úgy lenni...

Szükséged van erre az időre, hogy a KACIFÁNTOS gyermekedhez közelebb kerüljél, még közelibb barátok legyetek, hogy észre tudd venni azokat az apróságokat, mint például hogy hogyan érez, hogyan reagál, hogyan mozog, hogyan igazítja meg magát az egyes pozíciókban, testhelyzetekben és a mozgás átmenetekben, hogyan tevékenykedik, hogyan fejezi ki magát, mik a szándékai, mikre kíváncsi és így tovább.


Ha ezt meg tudod csinálni, ha le tudod lassítani az időt körülötted, ha ellen tudsz állni annak, hogy minden sürgős otthoni dolgot elvégezzél, az már egy nagyon nagy lépés, ami nagy tiszteletet érdemel.


Tudom, hogy nem könnyű... de megéri!


Esélyt adsz arra magadnak, hogy visszavegyél a külső elvárásokból, tennivalókból, feladatokból, amelyeket külső szakemberek adtak folyamatosan a gyermeked születése óta. Mindig rohantál és egy futószalagon voltál... De volt már lehetőséged valaha arra, hogy megpróbálj igazán ráérezni a gyermekedre és meg tudd figyelni őt? Tudtál már valaha lelassulni, és átmenni egy szerető, de elvárások nélküli megfigyelővé, aki mindennemű "előítélet és elvárás mentes"? Ha képes vagy megfigyelő, meghallgató személlyé változni, aki igazán meghallja és meglátja a dolgokat, akkor képes leszel megfigyelni, hogy a gyermeked teste és kifejezései valójában mit is közvetítenek.

Vissza a tartalomhoz

A KORONAVÍRUS ÉS A CP. AZ ABR PERSPEKTÍVA


2020. március | Forrás: Leonid Blyum | Fordította: Hárosi Brigitta


Kedves Barátaink, Ismerőseink!

Ez egy sürgős üzenet a koronavírusról, amely világszerte tapasztalható. Szeretnénk bemutatni, hogyan hathat a koronavírus a CP-s gyermekekre. Sok minden található a neten, a pánikkeltéstől a konspirációig. Mivel nincs sok tapasztalat ezen a területen, így próbálunk egy racionális magyarázattal szolgálni. Ha a megbízható statisztikákat figyeljük, látható, hogy az életkor növekedésével lesz egyre veszélyesebb a koronavírus. Ezt szeretnénk kivetíteni a CP-s gyermekekre.

A továbbiakban a következők szerint fogunk haladni:

1. Milyen a statisztika, és hogyan tudjuk ezt a CP-s esetekre átültetni. Így nem korosztály szerint, hanem törékenység/sebezhetőség szerint fogjuk vizsgálni. Minél idősebb valaki, annál jobban sebezhető, annál törékenyebb. A törékeny (fragile) szót fogom használni abban az értelemben, hogy könnyebben sebezhető, könnyebben dől ágynak, könnyebben betegszik le, könnyebben kap el fertőzéseket, betegségeket és nehezebben épül fel belőle, hiszen kevésbé edzett, kevésbé erős. Így, ha a CP-s eseteket nézzük, nyilvánvaló, hogy minél érintettebb valaki, annál törékenyebb is.

2. Ha nézzük a törékenységi / kor szerinti statisztikákat, amelyeket a koronavírus és a normál influenza vírus közötti eltérés mutat, akkor különböző stratégiákat tudunk kialakítani:
- vagy a védekező stratégia, amikor elmenekülsz,
- vagy egy következetes, proaktív, de időszakos stratégiát választunk, ahol az ABR eszközökkel megtámogatjuk a légzési rendszert,
- vagy még tovább megyünk, és felhasználva ezt a jelenlegi helyzetet, felhívjuk a figyelmet arra, hogy valójában mitől is függ nagymértékben az érintett gyermekek fejlődése hosszú távon.

3. Végül akció terveket mutatunk be:
- a légzésről, amely ebben a helyzetben igen fontos, és amely az ABR programban nagyon nagy hangsúlyt kap
- és ezt kiterjesztjük, a relaxogenezisre fókuszálva, hogy a gyermekek a lehető legjobban épüljenek fel
- stratégiailag, rendszerszinten mutatjuk be ezt a megközelítést.

Nézzük a koronavírust. Egy kis statisztika:

 

A kínai és néhány európai esetekből készült statisztikák alapján, a 40 évnél fiatalabbakat, beleértve a gyermekeket, babákat alig érintett a koronavírus, de a kor előrehaladtával elkezd megnőni a halálozási arány azok között, akik a fertőzést elkapták. A számok nagyon nagy mértékben nőnek, a 40 évesekhez képest a 80 évesek 40-szer nagyobb halálozási aránnyal küzdenek.

Ami itt látható igazából, az a törékenysége az embereknek, a fiatal kortól az idős kor felé.


Mi a törékenység ebben az esetben? Háromféleképp lehet nézni ezt a helyzetet.

Nyilván lehet a vírust okolni. De az az igazság, hogy a vírus – önmagában - nem öl. Ami a halálozást okozza az a tüdőgyulladás, vese problémák, stb. Sokkal inkább az azonos kondícióban látom a kritikus állapotot, amelyek végül halálhoz vezetnek. A krízis helyzet, a krízis állapot az, amely hasonló. Mint, amikor a teljes rendszer egy sokkot, egy nagyon erős negatív behatást kap. A gyenge területekre támad, és a rendszer nem képes mozgósítani azon az elemeket, amelyek segítenék a felépülést.

Mit is okoz valójában ez a vírus? Ez egy adott módon megrázza a rendszert. A következő grafikont használom, hogy a törékenységi indexet megérthessük:

 

A grafikon nullától mínusz 1-ig megy. A nulla azt jelenti, hogy a rendszert megrázza valami, de nem történik igazán semmi nagyobb gond, gyorsan felépül. A -1 azt jelenti, hogy a rendszer, amit megrázott valami, egy sokk alá került, és elindult a lefelé menő úton, a teljes legyengülés felé, és ha nem fordul meg az irány, akkor az egyén elhalálozik. Minden más a kettő között van. Ebből következően, minél kisebb megrázkódtatást kapott a rendszer, és minél gyorsabban tud felépülni (zöld), annál kevésbé törékeny maga a rendszer. Ennek a megfordítottja is igaz: minél több utóhatása van a kezdeti megrázkódtatásnak, és minél nehezebb átfordítani a rendszert, hogy felépüljön, annál törékenyebb a rendszer.

Ezáltal látható, hogy a CP-s gyerekeknél ez a rendszer hogyan működhet. Nézzük át a GMFCS szinteket.

GMFCS I: legkevésbé érintett, alig lehet látni az érintettséget.

GMFCS II: önellátó, szinte normálisan tud tevékenykedni, a szervezete elég erős, de van néhány deformitása a kezében vagy a lábában.

GMFCS III: kerekesszékes, a lábával vannak problémák, de a törzsét és kezét elég jól kontrollálja, a kerekesszéket önállóan hajtja.

GMFCS IV: tetraplég, négy végtag érintett, mindent érint a sérülés, a fejkontroll is érintett, de mondjuk tud az elektromos kerekesszékkel közlekedni önállóan.

GMFCS V: a legsúlyosabb esetek, a kerekesszéket önállóan nem tudja hajtani, szinte ágyhoz kötött. Az általános egészségi állapota is gyengébb.


Ha megnézzük általánosságban a törékenységi indexet, a III-as és IV-es szintű gyerekek, a IV-es szintűek közül inkább a fiatalabb korban még enyhébb tüneteket mutató gyerekek, az 50-60 és 60-70 éves idősekkel megfelelő állapotnak felelnek meg. Nem az a cél, hogy most ezeket a számokat sulykoljuk, csak hogy lássátok a nagyságrendeket, és hogy érezzétek a dolog fontosságát és kockázatait. Tehát az enyhébb esetekhez képest 5-szörösen nagyobb a kockázat.

Ha átmegyek a legtörékenyebb csoportra, a IV-es és V-ös csoportra, a IV-es csoporton belül azokra a gyerekekre, akik már a pubertás korába beléptek, akkor három csoportot tudunk megkülönböztetni: relatív erős/robosztus, relatív törékeny, és a nagyon törékeny csoportot. Az ABR családok nagyobb része a relatív törékeny (30-40%) és a nagyon törékeny csoportban vannak (60-70%).

Ezekből nyilván látszik, hogy a III-as, IV-es és V-ös csoportba tartozó gyerekek sokkal veszélyeztetettebbek, mint a lakosság többi része.

Néhány betegség be szokott ütni, néhány influenza életünk folyamán. Utánanéztem a számoknak, és mondjuk, ha az USA-t nézzük, a következő arányokat láthatjuk: az influenzába átlag 30 millió emberből 20-30.000 ember hal bele, így 0.1% halálozási aránnyal számolhatunk, azaz 1.000-ből 1 fő hal meg az influenza miatt. De ez egy globális szám, mindenkit beleértve. Amit a koronavírus esetében láthatunk, hogy ez a törékenységgel, az évek múlásával, a korral erősen változik. A sima influenzával a lakosság minimum 10%-a fertőződik meg. Ha a koronavírus esetét nézzük, akkor még a 40 év alatti korosztályban is, az arány 10-szeres lesz. Ez az arány meg is marad, körülbelül 10-szeresen érintett a lakosság a koronavírus esetében, mint a sima influenza esetében. Egy szóval, a lakosság teljes spektrumára nézve, a koronavírus 10-szer rosszabb, mint a sima influenza. És ezen belül meg kell néznünk a törékenységi indexet, hogy ki mennyire törékeny, mennyire sebezhető, milyen könnyen kapja el a betegségeket, és milyen gyorsan képes a regenerálódásra.


Mi ebből a következtetés számunkra? Az, hogy meglehetősen komolyan kell venni. Látszik, hogy 10-szer gyakoribb a mortalitás, nem beszélve a jobban érintett országokról, ahol különösen nehéz a helyzet, és nem tudják jól kezelni a fertőzött személyeket. A másik oldal, ha a mortalitást vesszük. Nézzük azokat az eseteket, amelyek súlyosabbak, kritikusabbak. Közel 20% kerül a súlyos esetek közé, ami nem hangzik túl jól. A súlyos azt jelenti, hogy a család számára nagyon nehéz helyzetet teremt, azaz magas láza van, az oxigén szintje 93% alá esik, percenként 30 fölötti légzésszámmal. A legtöbb ember túléli, de attól még komoly és súlyos esetek. És amit még nem tudunk, hogy mennyire épülnek fel ebből teljesen, de erről majd később beszélek.

Tehát komolyan kell venni az előkészületeket. Manapság a betegségek globálisak, könnyen elterjednek világszerte, míg az immunrendszerünk lokális, azaz csak a helyi sajátosságokhoz szokott, azok ellen nyújt védelmet. Ha a történelemből nézünk 1-2 példát, amikor a spanyol hódítók a mexikói partokon landoltak, vitték a saját kórokozóikat magukkal, és az indiánok a saját lokális immunrendszerükkel nem voltak felkészülve ezekre a kórokozókra. Mi úgy nőttünk fel, hogy minden steril, tiszta körülöttünk, és ha India közepén találnák most magunkat, bizony bajaink lehetnének, például a gyomrunkkal. A saját, otthoni, lokális immunrendszerünket visszük oda.


Amikor azt kérdezik az emberek tőlem, hogy jó ötlet-e, ha elmegyünk valahova, messze, ahol egy évet eltöltünk, messze mindentől? Nem tartom teljesen jó ötletnek, mert ott megint más lesz a környezet összetétele és az is egy új kihívás lehet. Ha elmész, és később visszatérsz, megint találkoznod kell más patogénekkel, kórokozókkal, ami újra problematikus lehet.

Ha visszatérünk a koronavírusra, és megnézzük Olaszország adatait, 15 millió karantén zónában élő emberből 15.000 fő fertőződött meg. Tehát, 1000 főből 1 főt érintett. Háromféle verzió van az influenzával érintettek regisztrálására:
- A normál influenza esetén az egyik statisztika szerint 100 főből 1 fő fertőződik meg.
- Koronavírussal 1000 főből átlag 1 fő kapja el. Ilyen szempontból tekintve, nem is fest olyan rosszul, hiszen tized annyian kapják el, mint a hagyományos influenzát. Így optimistán nézve, tized akkor a kockázata, hogy elkapja valaki, élhetjük az életet, ahogy szoktuk.
- Egy másik verzió szerint, 1000 főből 100 fő kapja el az influenza szerű betegségeket, azaz 10 %. Ha azt nézzük, hogy ez már 10-szer rosszabb, mint a hagyományos influenza, akkor itt már 10-szeres a szorzó.
- Van olyan verzió is, akik szerint 600-700 fő kapja 1.000 emberből a influenzát valamilyen formában. Ez a statisztika már nem olyan biztató, ha kivetítjük a koronavírusra.

A fenti három verzióból mindenki maga dönti el, hogy melyiket követi, melyiket tartja reálisnak.


De a fő kérdés, hogy mennyire lehet meggyógyulni a koronavírus betegségéből? Mennyire gyengíti le a tüdőt, az egész szervezetet, főleg a jövőbeli teljesítményre, aktivitásra és törékenységre vonatkozóan? Nem tudjuk. Lehet, hogy rosszabb lesz, mint a hagyományos influenza esetén.

Egyéb kérdések is felmerülnek, mennyire valószínű, hogy újra előjön, kiújul? A hagyományos influenza a lakosság 10%-át érinti. Ha már megkaptuk, a szervezet megpróbál egy adott immunválaszt adni, és kiépíti a védelmet. Itt a kérdés, hogy a koronavírus esetén még nem alakított ki a szervezet egy általános védelmi reakciót, a T-immunitást, csak az un. B-immunitást tudjuk ehhez felhasználni, amelyek csak néhány hónapig tartanak. Ezek a kérdések még továbbra is nyitottak, és ezek mind tovább növelhetik a kockázatot és a törékenységet a jövőben. És ott van még a másik kérdés. A betegségek globálisak, az immunitás pedig lokális. A kérdés, hogy ez a Kínából kiinduló vírus, esetleg máskor máshonnan indul, és hogyan tudunk felkészülni ezekre?


A célom, hogy lássátok tisztán, hogy milyen kockázatok vannak, különösen azokra a gyermekekre nézve, akik sebezhetőbbek, törékenyebbek. Amint említettem, az, hogy hogyan kezeled a helyzetet, azt te határozod meg, a családoddal együtt. De természetesen, az egészségügyi hatóságok, az országok is meghatározzák a stratégia egy részét, például karanténokkal.

Ha súlyos lesz a helyzet, akkor kórházba utalnak - remélhetőleg. Ha épp nincs férőhely hiány az országban. De ma már a legtöbb embert, akiket hivatalosan diagnosztizáltak, haza küldik, remélve, hogy az immunrendszerük meg tudja oldani magától. Igyál sokat, maradj otthon, ne csinálj bolondságokat. De az, hogy ne csinálj butaságokat, nem azt jelenti, hogy jó és okos dolgokat csinálsz. Ez az, amit mi az ABR-rel szeretnénk megcélozni. Hogyan tudunk adni olyan eszközöket és stratégiát a kezedbe, hogy jó és okos dolgokat tegyél otthon, ami a lehető legjobban szolgálja a kockázatok minimalizálását.



Fontos megérteni, hogy abból a szempontból fogunk közelíteni, hogy mennyire vagyunk NEM-törékenyek (anti-fragile). Nem a koronavírus oldaláról, hiszen még semmilyen tapasztalat erre nézve nincsen. És valószínűleg, nem is fog ez eltűnni 1-2 hónap vagy év alatt. Épp ezért kell megérteni a teljes rendszer, szervezet működését.

Már értünk két fontos dolgot: ez a vírus egy erősebb megrázkódtatása a teljes rendszernek, a szervezetnek, mint a normál influenza. Konkrétan körülbelül 10-szeresen nagyobb a kockázat, mint a normál vírus esetén, amely azt jelenti, hogy a megrázkódtatásból elmozdul a sokk felé, amely már jelentősen súlyosabb.

A lényeg, hogy a legsérülékenyebb rendszereket megnézzük, amelyeknél a legvalószínűbb, hogy a megrázkódtatásból sokk is kialakul, és fókuszáljunk rájuk. Hogyan tudunk felkészülni a lehető legjobban erre? Nem csak arról szól, hogy hogyan tudunk felkészülni a legsérülékenyebb területeinkre, hanem arra is, hogy a teljes rendszer jól tudjon működni, és képes legyen maga önerőből is leküzdeni ezt a behatást, beinduljon az öngyógyító mechanizmusa. Ez a fontos, ez a lényeg. De ez nem egy specifikus orvosi tanács, és nem is kifejezetten ezzel a koronavírussal kapcsolatosan mondom. De mivel 10-szer kockázatosabb, mint a normál influenza, így érdemes egy kicsit ezen elgondolkodni.


Milyen stratégiák vannak?

1. stratégia
Elmenekülni a szó szoros értelmében, az erdőbe vagy valahova, ahol nem érintkezünk másokkal. Amint már ezt említettem, ez sem tökéletes megoldás, hiszen az immunrendszerünk lokális, így, ha visszatérünk, újra veszély fenyegethet. Csak úgymond késlelteted a problémákat. Szóval nem csökkented valójában a kockázatot, sokkal inkább csak késlelteted, kitolod időben és növeled a későbbiekre nézve. Realisztikusabb megoldás, ha végzed ugyanúgy a rehabilitációt úgy, ahogy végezted eddig. Mit jelent ez? Sajnos, a legtöbb családban, továbbra is a paralimpikonná nevelés a meghatározó, minél többet próbál kihozni a gyermekből fizikailag is, kis hőssé nevelik, kitolják a határait. Amikor kevés az idő, és abból a lehető legtöbbet akarják kihozni, és belepréselni mindent a gyermek életébe. Minél több torna, tanulás, szórakozás, minél hasznosabb dolgot csinálni. Ez egy olyan élet, ami a maximális sebességfokozatban van. Nagyon aktív és intenzív. Azt érzik, hogy „csak így van értelme élni, kockáztatunk és így élünk”.

2. stratégia
A következő gondolatkör: "Tudjátok, kedves ABR csapat, hogy bár szeretek ezerrel pörögni és a maximális sebességfokozatban élni, de látom, hogy most 2020-ban érdemes megváltoznom, és megéri az erőforrásaimat és időmet a lehető legnagyobb mértékben a koronavírus alapján a legkockázatosabb területekre fókuszálni." Ez azt jelenti, hogy készen állsz arra, hogy a légzéssel kapcsolatos területekre fókuszálj.

3. stratégia
Átmész egy relaxált, nyugodt életformába. Későbbiekben is fogom hangsúlyozni, hogy a koronavírusos szituáció révén érdemes ezen elgondolkoznunk. Felhívja a figyelmet arra, hogy az élet milyen mértékben sebezhető, hogy mennyire sebezhető ez az intenzív élet, amit élnek sokan, ez a paralimpikonos, hősies élet, az iskolai és funkcionális oktatás, torna, tréning. Lehet, hogy páran azt fogjátok mondani, hogy „hahó, talán le kéne nyugodnunk”, lássuk a lényeget, az alapokat, és a gyermekre is úgy tekinteni, hogy a lehető legerősebb legyen, robosztus, stabil állapotú. Nem kell talán őt ennyire nyomni a teljesítményének határai irányába.

Ez a fenti három stratégia rövid összefoglalója.



Mi a teendőnk most?

A koronavírus tekintetében, nagyon fontos, hogy a légzőrendszerre fókuszáljunk. Ha megnézzük az ABR-közelítést összességében, sok mindent próbálok számításba venni:
- hogyan csökkentsem a törékenységet, sebezhetőséget
- hogyan kezeljük a fontos területek problematikáját, mint a például a csípőt
- a térdet, a kezet, hogyan javítsuk, stb.

Fel kell állítanom a fontossági sorrendet, bár általában a funkcionális javulás felé nyomnak engem a szülők, mivel ez alapján tudják igazán látni, hogy milyen előnyökkel jár a terápia. De ezek számomra már inkább külsőségek.


Azonban, ebben az évben azt kérem, hogy ebben a vészhelyzeti állapotban, legyetek olyan rugalmasak, hogy az ABR-t erre fókuszálva használjuk és komolyan vegyük, hogy ezeket a megnövekedett kockázatokat csökkenteni tudjuk, mind a halálozást, mind a súlyos szövődményeket tekintve, mind a gyorsabb felépülést tekintve, stb.


Amíg ez a járvány terjed, a legtöbb ország gyakorlatilag több hónapra megbénul. Ez nyilvánvalóan sokat változtat az életeteken, és így valószínűleg sokkal több időt tudtok ti is otthon tölteni. Ez egy jó lehetőség arra, hogy tovább javuljanak a gyerekek. Ha a légző rendszert tovább javítjuk, nagy mértékben fog csökkenni a rizikó is. Nem azt mondom, hogy megakadályozza a koronavírust, de kézzel foghatóan hat a légzőrendszerre.


Nézzünk egy példát. Vegyük a nagy mellizmot példaként, amelynek kettős feladata van: egyrészt a mászásban, a könyökön való támaszkodásban - ezt az izmot használod. De ugyanez az izom a légzőrendszer fontos része is egyben. Különösen a CP-s gyermekeknél, ha a statikus és dinamikus használatát is akarod aktiválni ennek a mellizomnak, akkor nem engeded, hogy a légzést közben megsegítsék. Ebben az esetben az izmok egyre jobban befeszülnek, amely a légzéskapacitás kárára megy.

Amint már említettem, a szülőktől általában azt hallom, hogy a funkcionális használat sokkal fontosabb, nyilván dolgozhatunk a légzésen is, de nekik a funkció a lényeg.


Azonban ma, a megnövekedett rizikó miatt, az az ésszerű döntés, ha 2020-ra a lehető legjobban aktiváljuk a légzőrendszert. Ezáltal például a mellizom működése a légzőrendszerben kisebb jelentőséggel fog bírni, és maximalizálni tudjuk a légzőrendszer képességeit.

Ugyanezek vonatkoznak a bordaközti izmokra. A bordaközti izmok szintén részt vesznek a légzésben. Maximalizálják a mellkas tágulását a légzés érdekében, de arra használja sok CP-s gyerek, hogy megtartsa magát és egyensúlyozzon ennek a segítségével. Általában, azt szokták mondani a szülők, hogy "értem, amit mondasz, próbálom a lehető legtöbbet kihozni az ABR-rel, de a suli nagyon fontos a számunkra, hogy járjon oda, és azért hogy ott üljön az iskolában, egy statikus pozícióban, én hajlandó vagyok beáldozni a bordaközti izmokat".


Amit én most hangsúlyozni szeretnék, hogy a suli bezár most hetekre, hónapokra. Ez most egy jó lehetőség, hogy ezt az ellentmondást feloldjuk, itt a lehetőség, hogy otthon legyetek sokat és maximalázáljátok a bordaközti izmok tevékenységét a légzőrendszerben. Ilyen egyszerű a logikám. Speciális év ez a 2020, speciális a helyzet, speciálisan tudunk erre fókuszálni. Ugyanezek igazak a rekeszizomra, hátulsó bordákra, a trapézizomra, a lapockákra, az elülső fűrészizomra, továbbá a medence, a hasüreg és a mellüreg közti együttműködésre is ez igaz. Ez a legfontosabb rész. De még az ABR-en belül is, tudom finomítani azt, amit szeretnétek.


Az egyik fontos üzenetem, hogy bátorítsalak arra titeket, hogy a 2020-as évet használjátok ki minél inkább az ABR adta lehetőségekkel, a másik üzenetem, hogy ABR-en belül is kicsit másként fogunk közelíteni, másra helyezzük most a hangsúlyt, és ha visszatérünk a normál kerékvágásba, akkor majd újra visszatérünk a különböző ízületi kapcsolatokra, a térdre, a csípőre. De most ebben a különleges helyzetben, a légzésre kell koncentrálnunk. Természetesen, minden, amit csináltál az ABR-rel, az mind valamilyen formában támogatta a légzést, de most egyfajta sürgősségi protokoll alapján, szeretnénk maximalizálni a gyermekek légzését, ha egy ilyen megrázkódtatás éri esetleg a légzőrendszerét, ezért kell egy kicsit erre pluszban fókuszálni.


Most nyilván megfordul a fejetekben, hogy oké, ez egy jó terv, de ha most itt a határzár, akkor mit is tud az ABR tenni így? Az utóbbi hónapokban már sokat dolgoztunk az online programokon, és mivel már a technika is adott hozzá, könnyen bevezethető. A vibrációs eszközök, amiket 2019-ben vezettünk be, igen jókor jöttek. Ezek egyrészt nagyon nagy mértékben elősegítik majd a légzőrendszer kapacitását, hatékonyságát megnövelni, másrészt, nagyon könnyen lehet vele online elmagyarázni a feladatokat. Így úgy érzem, hogy jól fel vagyunk készülve erre a következő időszakra, és a határ zár ellenére is, senki sem fog hátrányt szenvedni emiatt, és a koronavírus ellen minden tőlünk telhetőt meg tudunk tenni.


Fizikai szinten, a légzőrendszert szeretnénk maximalizálni, így fogok küldeni még feladatot. Ez továbbá egy lehetőség arra is, hogy tovább fejlesszük az online kommunikációs formát, mint ez a videó is. Továbbá arra is egy jó lehetőség, hogy elmozduljunk ebből a paralimpikon, hős nézetből egy stratégiaibb, megbízhatóbb fejlődés irányába.


Remélem, hogy komolyan veszitek az üzenetemet, mivel 10-szer nagyobb a kockázat, mint a normál influenza esetén, és a III-IV-V-ös súlyosságú gyermekek vannak a leginkább kitéve a veszélynek, de még mindig nem túlságosan magas a kockázat. Nem gondolom, hogy most emiatt pánikolni kellene esetleg bárkinek is, vagy elmenekülnie erről a bolygóról, inkább egy egészséges egyensúlyt kell teremtenünk a rizikók és az éberségünk között. Úgy gondolom, hogy pozitív hatása is lesz ennek a koronavírus helyzetnek, kicsit tükörbe nézünk, újraértékelünk dolgokat, és újabb szempontokat vet fel a megszokott rutinjainkat, stratégiáinkat illetően.

Örülnék, ha a kérdéseiteket, aggodalmaitokat megírnátok a coronavirusalert@abreurope.com email címre. A következő hetekben fogom megírni az új feladatokat, nagyjából elérhetőek leszünk, bármilyen kérdés esetén igyekszünk segíteni. Ez a videó egy sorozat első része, ebben a kihívásokkal teli 2020-ban.


Köszönöm a figyelmet, várom a visszajelzéseiteket.


Leonid Blyum

Vissza a tartalomhoz

ABR ÉS A KORONAVÍRUS - MIT TEHETÜNK? SZERENCSE A SZERENCSÉTLENSÉGBEN...


2020. március | Írta: Hárosi Brigitta

Úgy gondolom, meglehetősen szerencsés helyzetben vagyunk, akik az egyik, vagy esetleg a fő terápiájukként az ABR-t választottuk, és csináljuk napi szinten, hiszen egyrészt segít belülről megerősíteni a teljes szervezetét a gyermekeinknek, javítja az immunrendszerüket, az öngyógyító mechanizmusukat, másrészt, most ezekben a nehéz időkben nem maradnak terápia és fejlesztés nélkül.

Csak biztatni szeretnélek arra titeket, hogy amennyi időtök, energiátok engedi, csináljátok főként az arc/fej/nyak/törzs feladatokat, kifejezetten erre koncentrálva, akár az előírtnál több időt eltöltve ott.

Védjük a gyermekeinket, hiszen tudjuk, hogy a veszélyes zónához tartoznak, mint egy 60-80 éves idős ember, de félnünk nem szabad, mert az csak rontja az immunitást. Vegyük lazán, csináljuk kényelmesen, amennyit csak tudunk, örüljünk egymásnak, hogy együtt vagyunk, együtt a család, a sok-sok egyéb teendőt is vegyük most kicsit lazábbra, és igyekezzünk az immunrendszert megerősíteni mechanikai úton is!

Állítólag ez hosszútávú dolog lesz, lassabb lesz a lefutása, mint Kínában, mert mindenki elvonult, de megsemmisíteni teljesen nem lehet ezt a vírust, így egy hosszabb lefutással lehet számolni. Ezért kapkodni, megőrülni nem szabad, hosszú távon kell megőriznünk nyugalmunkat, az állandó következetes munkánkat fenntartani.

Azoknak, akik már valamilyen oknál fogva abbahagyták, javaslom, hogy gondolják át, és vegyék újra elő a régi feladatsort, és nézzék meg, mi az ami a fentiek szerint segíteni tud, hiszen nagy kincs van a kezükben, egy otthoni rehabilitáció lehetősége (tudás+eszközök), amely a gyermek teljes belső stabilitását, a légzést és az immunrendszerét is hivatott szolgálni.

   

Mindenkinek szép napokat kívánok!

Vissza a tartalomhoz

MI A FEJKONTROLL VALÓJÁBAN?


2020. március | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

A fejkontroll a fej tartását, stabilitását jelenti. De ez megint csak egy nagyon leegyszerűsített magyarázat, nézzük mit is rejt teljes egészében.

2 alapvető oldala van:
- Statikus kontroll - amely a stabilitást adja, hogy tartsuk a fejünket egy adott pozícióban, egy helyben, nyugodtan.
- Dinamikus kontroll - amely a statikus kontrollból ered, és ezáltal egy statikus pozícióból egy másik pozícióba tudjuk mozgatni a fejünket.
A dinamikus mozgás során ahhoz, hogy folyamatosan, kifinomult átmenetekkel tudjuk mozgatni a fejünket, több millió statikus ponton kell, hogy áthaladjon a fejünk.

Eredmények képekben    Eredmények képekben   

Miért olyan kritikusan fontos a fejkontroll a tartásunkban?

A testünkben több, mint 6.000 receptor (érzékelő) található. Közel a 2/3-a ezeknek a receptoroknak a nyakunk felső szakaszán helyezkedik el (occipitális és a suboccipitális részeken). Ez jól mutatja, hogy a koponyaalap, a nyak és a kettő közti összeköttetések tele vannak információval, szenzoros érzékelésekkel. Ezért ez a terület kritikusan fontos. Nem mindegy, hogyan közelítjük és értjük meg ennek a területnek a működését. Fontos, hogy hogyan értelmezzük a mozgást önmagában, valamint a mozgás sebességét és gyorsulását.

A DINAMIKUS KONTROLL A SOK-SOK STATIKUS KONTROLL LÁNCOLATÁT JELENTI, TOVÁBBÁ, MAGÁBA FOGLALJA A MOZGÁS SEBESSÉGÉNEK, GYORSULÁSÁNAK, LASSULÁSÁNAK, ÉS MEGÁLLÍTÁSÁNAK MEGÉRTÉSÉT. Tehát nem csak egy adott fejpozíció tartásáról van itt szó, hanem annál sokkal-sokkal többről.

 

Semmilyen testhelyzet felvétele és megtartása a jó fejkontroll nélkül nem lehetséges, beleértve mind a statikus, mind a dinamikus fejkontrollt. Azonban ez a kijelentés nem teljes körű.

Vajon miért is olyan fontos a fejkontroll, hogy tudjuk tartani magunkat bármilyen pozícióban?

Nézzük először a dinamikus kontroll oldaláról. A fejünk mozgatása, kiigazítása összefüggésben van a megfelelő egyensúlyozással, ellenegyensúlyozással és a megfelelő gravitációs középponttal. Ahogy mozgatom a testem jobbra-balra, előre-hátra, vagy bármilyen irányban szabadon, a fej szerepe igen nagy az ellenegyensúlyozásban, hogy stabil maradjak. Ez nagyon fontos a dinamikus fejkontroll tekintetében, hiszen mindegy, hogy milyen mozgást is végzek, - akár egy adott irányba mozgok, vagy épp visszakorrigálok egy adott pozícióból -, a fej lesz az, ami folyamatosan ellenegyensúlyoz.

Statikus irányból nézve, ha a szemeddel figyelsz, akár mozgó, akár statikus tárgyat, akár csak olvasol, a fejednek egy stabil statikus egyensúlyban kell lennie, hogy tudjál egyáltalán koncentrálni, és bárminemű "neurológiailag bonyolultabb" feladatot ellátni. Ha a tested mozog, akkor is megy vele együtt a fejed, és a horizontális és vertikális tengelyed ugyanaz marad.


Szóval a fejkontroll fontos egyrészt dinamikus oldalról, hiszen ez ad lehetőséget arra, hogy tudjunk ellenegyensúlyozni és hogy ki tudjuk igazítani az egyes mozdulatainkat, akár ülünk, akár állunk, vagy bármilyen pozícióban is vagyunk. De ugyanúgy, a szociális és kognitív oldalról is nagyon fontos. Szociálisan akkor tudunk bekapcsolódni a családba, társaságba, a környezetünkbe, ha a fejkontroll működik. És ugyanúgy a tanulás terén is, a gyerekek akkor tudnak tanulni, ha tudják a fejüket megfelelő fejkontrollal tartani, ha ki tudják igazítani az egyes pozíciókban magukat, tudnak a fejükkel, nyakukkal reagálni az egyes helyzetekre.


Most, hogy tudjuk a fejkontroll lényegét, nézzük, hogyan fejlesztjük a fejkontrollt. Az ABR nagyon széleskörű, sok oldalról közelít. Mind a statikus, mind a dinamikus fejkontrollra fókuszál, mert egyformán nagyon fontos mindkettő.


Eredmények képekben    Eredmények képekben   

Az egyik fontos terület maga a nyak, amin "ül" a fej, annak struktúrája, a másik ilyen terület maga a nyak kapcsolódása a fejhez, a harmadik rész pedig a nyak kapcsolódása, összeköttetése a törzzsel.

Az ABR folyamatosan a fascia és a kötőszöveti elemek megerősítésével foglalkozik. Nyilván minden egyén különböző, de alapvetően a fenti három területre fókuszál, a fascia és kötőszöveti elemeken keresztül. A dinamikus kontroll fejlesztéséhez tudni kell, hogy milyen sorrendben jönnek az egyes statikai elemek, mi a valódi sorrendiség. Nyilván előbb a statikus fejkontrollt javítjuk, és utána pedig számos oldalról megtámogatva a dinamikus fejkontrollt fejlesztjük.


Eredmények képekben    Eredmények képekben   

Összegezve: fontos, hogy lássuk, hogy a fejkontroll számos területre kihat: szociáslis képességekre, kognitív képességekre (tanulás, szemkoordináció, okosodás), és maga a fizikai megnyilvánulásra is, hogy mennyire tudunk egyensúlyozni, ellenegyensúlyozni. Előbb a statikus kontrollt kell elérni, amely által el tudjuk kezdeni a dinamikus kontrollt is.


Eredmények képekben    Eredmények képekben   
Eredmények képekben    Eredmények képekben   

Egy kis ízeltítő a nyak anatómiájáról, amely közel sem teljeskörűen mutatja azt be:



A teljes angol nyelvű vlog elérhető: Understanding Head-Control in CP >>

Vissza a tartalomhoz

GERINCFERDÜLÉS (SCOLIOSIS) - VISSZAFORDÍTHATÓ?


2020. március | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

HOGYAN ÉS MIÉRT ALAKUL KI? HOGYAN JAVÍTHATÓ, FEJLESZTHETŐ?


A gerincferdülés (scoliosis) egy igen komplex témakör, összetett okokra vezethető vissza a kialakulása, így sok előre nem látható eseményt is magában hordozhat.

Az első nagy kérdés, hogy mi is a scoliosis?

Ha rákeresel, azt találod, hogy ha a gerincoszlop a normális ívtől eltér, akkor gerincferdülésről beszélünk. Nyilván ez igaz, csak nagyon le van egyszerűsítve, ennél nyilván sokkal komplexebb. Valóban, jelenti egyrészt a gerincoszlop ívének eltérését a normálistól, de nagyon jelentős a rotáció (csavarodás) is gerincferdülés esetén. Ez utóbbi dimenzió, ami nem kap hangsúlyt. Csak a jobbra-balra való elhajlást figyelik, de valójában ezek a csavarodások, amelyek az egyes csigolyák szintjén mutatkoznak meg, szintén nagyon fontos szempont kellene, hogy legyen. A kettőt együtt kell nézni. Minden embernél máshol és más hogyan történik az oldalra hajlás és a csavarodás. Egymásra ezek kihatnak, egyenes arányosan befolyásolják: minél nagyobb az elhajlás, annál nagyobb a csavarodás is, és vica-versa igaz, minél nagyobb a csavarodás, annál nagyobb lesz az oldalirányú elhajlás is.

A gerincferdülés nem csak a CP-s egyéneket érinti, az egészséges emberek között is jelen van különböző mértékben. De agyi sérülés, neurológiai sérülés esetén kifejezetten jelen van a gerincferdülés.

 

A kérdés, hogy miért?

Minden egyénnél más-más a válasz, hogy miért is alakul ki a gerincferdülés. Neurológiai sérülés esetén, az érintettek mind egy-egy pozíció felvételében, annak megtartásában, mind a mozgás kivitelezésében már nagy kihívásokkal néznek szembe. Biomechanikai szempontból a pozíciók megtartása és a mozgás igen fontos, ezeknek a hiánya már nem teszi lehetővé, hogy reagáljon és ellenegyensúlyozzon a gerinc a gravitációval szemben. Ezt nevezzük tartásbeli gyengeségnek. Ez a gyengeség a törzs mély rétegeiben rejlik.


Mi a gerincferdülés alapja?

A gerinc az elsődleges szerv, amin alapul mindennemű mozgás. A gerinc a törzs motorja. A gerincből indul ki minden mozgásforma. De a gerinc önmagában formailag és szerkezetileg - egy hosszú és merev szerkezetként -, nem alkalmas arra, hogy egy pozíció felvételét segítse és megtartsa, vagy bármilyen mozgást véghez vigyen. A gyengeségek a törzs mély rétegeiből erednek, a pozíciós/tartásbeli gyengeségből adódnak. Ez a pozíciós/tartásbeli gyengeség miatt, bármilyen terhelés esetén - beleértve a gravitációt is -, nem képes megfelelően reagálni az egyén, így automatikusan növeli a biomechanikai feszülést, különösen a vertikális irányú feszülést. Ez a megnövekedett feszülés a gerincen, folyamatosan jelen van, föntről nyomja. Erre még rátesz az a tény is, hogy a gyermek nő, nehezebb lesz, szélesebb lesz és a súlya gyarapodik. Tehát ezek a gerincet érő terhelések, feszülések folyamatosan jelen vannak, ezért ezek akár lassan, folyamatosan, akár gyorsabb mértékben a gerinc kóros elváltozásaiban nyilvánulnak meg.


Meg lehet előzni a gerincferdülést? Vissza lehet fordítani?

Nincs erre egyszerű igenlő vagy nemleges válasz. Mivel a gerinc egy komplex rendszer, ez nem jósolható meg 100% biztonsággal. De megbízható precedens esetek vannak.

Válaszolva a kérdésre: a gerincferdülés megelőzhető, és talán vissza is fordítható olyan terápiákkal, amelyek kifejezetten ezt célozzák, és a törzs mély rétegeit is érintik, nem csak a felszíni izmokat. Például a hasizmok igazából mind felszíni izmok. Amikor mi a mély rétegekről beszélünk, akkor még mélyebb rétegekről beszélünk, nem csak az izmokról, hanem beleértve a beleket is, a zsigereket, az ezeket körülvevő fascia-hálót, amely az egész törzset átszövi. Azok a terápiák, amelyek a mély izmokat és a mélyen fekvő kötőszöveteket, fasciákat is kezelik, segítenek megelőzni a gerincferdülést, és vissza is fordíthatják, amint a tapasztalatok mutatják.

   

Hogyan lehet kezelni?

A gerincferdülés valójában egy mélyebb szinten fekvő problémának a megnyilvánulása. A gerincferdülés a törzs pozíciós gyengeségei miatt alakul ki, amint ezt a fentiekben említettem. A gerincferdülés csak egy tünet, amelynek gyökere máshonnan ered. Többféle kezelési lehetőség van a merev eszköztől a lágy eszközökig, fűzőkig, több járható út van. Ezek az eszközök abban segítenek a gerincnek, hogy a gerincnek ezen eszközök révén kisebb terhelést kelljen elviselnie. Ha már nagyon előrehaladott a gerincferdülés, akkor ezek az eszközök adnak egy átmeneti segítséget a gerincnek, de a javulásában, a fejlesztésében, a rehabilitációban azért meglehetősen szűk korlátok között tudnak csak mozogni. Nyilván kérdés, mi a cél. A javulást ezek az eszközök, fűzők csak nagyon korlátozva tudják szolgálni. Az eszközök támasztást adnak, segítenek, hogy kisebb terhelést kelljen a gerincnek elvinnie. Ez egy fajta taktika, átmeneti időszakra egy gyors segítségnyújtásként játszhat szerepet a gerinc számára, amely alkalmazása jó megközelítés lehet.

Nézzük, hogy az ABR hogyan közelíti az gerincferdülést. Az ABR egyedien közelít, elsődleges cél, hogy a törzs mélyen fekvő pozíciós, tartásbeli gyengeségeire fókuszáljon. Ez a fő irányvonal, A GERINCFERDÜLÉST KIVÁLTÓ OK KEZELÉSÉVEL, JAVÍTÁSÁVAL A GERINCFERDÜLÉST (mint okozatot, tünetet) JAVÍTANI TUDJA AZ ABR.


A törzs mélyen fekvő pozíciós/tartásbeli gyengeségei miatt kialakuló megnövekedett, gerinc körüli és egész törzset érintő feszülések, és gyerekeknél ráadásul mindez egy növekvő szervezetben, okozzák a gerincferdülést, a laterális és a rotációs irányokban való deformációt, azaz az oldalra hajlást és a csavarodást, amelyek révén a gerincferdülés különböző formái megmutatkoznak. HA A TÖRZS MÉLYÉN FEKVŐ FASCIA RÉTEGEIT KEZDED ERŐSÍTENI, AMIVEL EZEK A HELYI GYENGESÉGEK ELMÚLNAK, AKKOR EZZEL A TÖRZS POZÍCIÓS EREJÉT, ROBOSZTUSSÁGÁT, SZILÁRDSÁGÁT, TARTÁSÁT TUDOD JAVÍTANI, FEJLESZTENI.


Mi történik, ha ezt a szilárdságot javítod fel? Csökkenteni fogja a mechanikai, biomechanikai, gravitációs, tenziós és rotációs feszülést, amely a gerincet éri, ami nem csak segít, hogy "felengedjen" a gerinc, nem csak tehermentesíti a gerincet, hanem lehetőséget ad arra, hogy utána a feszes izmokon tovább lehessen dolgozni, hogy lazuljanak. De itt látni kell, kezelni kell ELŐBB azokat a gyenge területeket is, amelyek rosszul, gyengén vagy egyáltalán nem teljesítenek. Nyilván ezeknek a mélyen fekvő fascia rétegeknek a feladata is jobban fog teljesülni, ha megerősödik, így például a bélmozgás is jobb lesz, ami ennek az elsődleges feladata is egyben.

A gerincferdülés a fentiek szerint megelőzhető, és ha már kialakult, akkor adott határok között tartható, de amint rengeteg, dokumentált esetben ezt láttuk, a gerincferdülés visszafordítható is ezzel.

   
   

Három fontos elemet emelnénk ki:

1. A törzs mélyen fekvő pozíciós/tartásbeli gyengesége - ennek fejlesztése igen időigényes. Adott pozíció tartása során, nyugalmi helyzetben -például üléskor-, izmaink nincsenek igazán aktiválva, nyugodtak vagyunk, nem vesznek részt aktívan az izmok a nyugalmi pozíció tartásában. Ennek a GYÖKERE A MÉLY FASCIA RÉTEGEKBEN, A ZSIGEREK KÖTŐSZÖVETI RÉTEGEIBEN REJLIK. Ezeknek a szöveteknek működésbe való bevonása bizony időigényes feladat, sok kitartást és munkát igényel.

2. A gerincferdülés még nagyobb kihívás, ahogy nő a gyermek magassága és súlya. Minél nagyobb, hosszabb és nehezebb az illető, annál nagyobb terhelést kap a gerinc, így a deformitás is egyre nagyobb lesz, egyre rosszabb és rosszabb lesz. Ezért, ha stratégiailag nézzük, hogy meg tudjuk-e előzni, egy növekedésben lévő gyermeknél a gerincferdülést, akkor tudván, hogy a növekvő gyermek még nagyobb terhet tesz a gerincre és még nagyobb lesz a feszülés, meg kell néznünk, hogy honnan ered a törzs mélyebb szintű gyengesége, ami ezt okozza. Körültekintően kell eljárni, és feltárni ezt a mélyebben fekvő hiányosságot, akár milyen is a gerincferdülés jellege, hogy látható legyen, hogy hogyan lehet integrálni a törzs mély szintű tartásbeli hiányosságait, hogy megelőzzük azokat a nem kívánt jeleket, amelyek aztán a rossz úton vezetnek tovább.

3. A gerinc gyakorlatilag csak az áldozata ennek a mélyebben fekvő pozíciós gyengeségnek. Áldozata az elkövetőnek. Az elkövető a mélyebben fekvő területek hiányossága, gyengesége, a gerinc pedig az áldozata mindennek. A gerincben mutatkozik meg ennek a gyengeségnek az eredménye. A GERINCFERDÜLÉS TEHÁT CSAK TÜNET, OKOZAT, HISZEN AZ OK A MÉLYEN FEKVŐ KÖTŐSZÖVETEK GYENGESÉGÉBŐL ERED.


Végül a kérdés, hogy rosszabbodik-e, állandósul-e a gerincferdülés vagy javítható-e?

Ha javítani akarjuk, akkor mindenképp az okot kell kezelni, nem elég az okozatot, a tünetet kezelni. Nyilván kezelni kell a tünetet is, de ahhoz, hogy egy hosszútávú javulás legyen elérhető, ahhoz már a gyökerekhez kell visszanyúlni.


A teljes angol nyelvű vlog elérhető: Scoliosis >>

Vissza a tartalomhoz

MI A SPAZMUS (FESZESSÉG) VALÓJÁBAN? HOGYAN ÉS MIÉRT ALAKUL KI?


2020. február | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Gavin Broomes, az ABR Americas tréner előadása a Facebookon egy Live Chat keretében. Egy sorozatot indított el, jelenleg a spazmusról, feszességről, annak megértéséről lesz szó, hogy hogyan és miért alakul ki a szervezetben.


A SPAZMUS (jelentése: FESZESSÉG) lesz most fókuszban, mint bármilyen CP, neurológiai probléma, fejlődési rendellenesség része. 

Néhány dolgot részletezni szeretnénk, mielőtt belevágunk a sűrűjébe.
1. Mi is a spazmus / feszesség valójában?  -  fontos kérdés, talán a legfontosabb, hogy értsük, mit jelent igazából a spazmus.
2. Milyen következményei vannak a feszességnek, a feszes állapotnak, milyen kihívásokkal néz szembe az, aki spasztikus (feszes)?
3. Néhány stratégia feltárása - megmutatjuk, milyen lehetőségek vannak és hogy az ABR hol helyezkedik el ebben a körben.
4. Ebből következően, egy speciális és egyedi módon mutatjuk meg, hogy az ABR hogyan látja és hogyan javítja a spazmust.
Tehát egy szélesebb körű ismeretbővítéssel kezdünk, majd megmutatjuk, hogy hol kap helyet ebben az ABR, a megannyi egyéb lehetőség mellett. Az ABR nem az egyetlen, nem zár ki más lehetőséget.



1. Mi a spazmus = feszesség?

Legegyszerűbb megközelíteni ezt a témakört talán az izomtónus felől lehet. Nyilvánvalóan az izomtónusról az orvosok, terapeuták mind beszélnek, ezt már hallhattuk több helyről. Akár erős, akár gyenge izomtónusról beszélünk. A következő kis magyarázattal szeretnénk elősegíteni, hogy megértsétek, hogy hogyan is működik a testünk, amiből majd eljutunk a feszességhez.

Az emberi test (akárcsak az állatok teste) egy előfeszített (pre-stressed) rendszer. Mit is jelent ez? Formálisan azt jelenti, hogy az emberi test egy folyamatosan előfeszített rendszer, egy folyamatos tenzió, előfeszítés, húzás alatt áll. Folyamatos tenzió alatt áll a testünk. A gumi viselkedését ismerjük, ha meghúzzuk, feszül, tenziós erők hatnak rá, ha elengedjük, elernyed. Ez a tenzió mindenre igaz: az izmokra, a fasciára, a myo-fasciára, a szalagokra, és még a bőrre is. Folyamatos tenzió alatt áll minden szövetünk. Akár alszunk, akár ébren vagyunk.


Pár példával szemléltetjük.

Ha láttatok már - például a sportolók között - esetleg bicepsz (felkarban) vagy achilles szakadást - igen érdekeset lehet ilyenkor látni. A bicepsz izom szakadásakor a tapadási pontnál az ín gyakorlatilag az izmot magához húzza. Izomszakadáskor gyakorlatilag az egész izom szinte felgöngyölődik a felkaron, akár egészen a hónaljig is. Achillesz szakadás esetén is, az egész izom szinte a saroktól felgöngyölődik majdnem a térdig. De mit is jelent ez számunkra? Azt, hogy mind a bicepsz, mind az achillesz esetén, (amelyek csak példák), minden esetben az történik, hogy mint az elasztikus, nyújtható gumi, előbb megnyúlik, majd elszakad, és szakadáskor visszaugrik, összetömörödik, összehúzódik. Ez jól érthető, hiszen könnyen el tudjuk képzelni a fenti két esetet, ahogy mozgás közben történik egy ilyen jellegű baleset.

De ha látsz bármilyen műtétet a TV-n például, ahogy elkezdik megvágni a bőrt, rögtön két oldalra széthúzódik a bőr. A két oldal elhúzza egymástól a bőrt, és láthatóvá válik az alatta lévő réteg, akár még egy kis, vékony bőr réteg, akár a fascia, vagy a még mélyebben fekvő elemek, melyeket folyamatosan, rétegről rétegre vágnak át. Látható, hogy már a bőr, vagy az alatta lévő fascia rétegben is van tenzió, húzás, előfeszítés. Amikor alszunk, akkor is van tenzió, hiszen a műtétek alatt mély alvásban vagyunk többnyire. 

Az izom - ín - csont összeköttetés egy folyamatos tenzió, húzás alatt áll.

Bármilyen szövetről, bármilyen mélységben is van szó, látszik, hogy az egész test ennek az előfeszített állapotnak van kitéve, folyamatos tenzió alatt áll.  Tehát a legfontosabb tudnivaló a testről, hogy mindig van tenzió a testben. 

Agyi sérülés esetén, az izomtónus különböző lehet: feszes (hipertón) vagy laza (hipotón), de a lényeg, hogy ez a tónus, a tenzió folyamatosan jelen van.

És most a jön a lényeg, amit meg kell értenünk és tovább kell gondolnunk.

Az agyunk, a mi csodálatos agyunk, folyamatosan használja ezt a tenziót a bőrben, az izomban, az inakban, a fasciában, a myo-fasciában, hogy kiszámolja a következőket:
- a sebességet
- a gyorsulást
- az irányt
- a szögsebességet (az ízületekben - pl. végtagokban)

Ez által érzékeli az agy a test helyzetét, sebességét, gyorsulását, irányát, függetlenül attól, hogy épp mozdulatlan, statikus helyzetben van vagy mozog a test. Ahogy időben változik a tenzió, illetve ezeknek a hossza, abból tud kalkulálni az agy.  Ezt is nagyon fontos megérteni. 


A propriocepió (receptorok az inaktól az izmokon át, jelentése: érzékelés / észlelés) lesz a következő nagyobb témakör. A propriocepció alapja a tenzió változások. 

 

Visszatérve a korábbi gondolatunkhoz, hogy a testben egy folyamatos tenzió van, ezt mutatja a zöld nyíl, amely a hossz kontra tenzió állapotát hivatott mutatni. Attól függően, hogy épp mit csinálsz, mozogsz, tanulsz, alszol, álmodsz, bármi, ezek a hosszbeli és tenzióbeli változások mennek fel az agyban és adja meg a test helyzetét, hogy milyen a test sebessége, gyorsulása, iránya, szögsebessége. Majd az agy ebből kalkulál és adja vissza a választ, hogy egyensúlyban legyél. Ez a ciklus megy végbe, másodpercenként milliónyiszor, mint egy nagy számítógép.


2. Milyen következményei vannak a feszességnek, a feszes állapotnak, milyen kihívásokkal néz szembe az, aki spasztikus (feszes)?  


Az agyi sérülés testszerte komoly hatással van a kötőszövetekre, a fasciára. És most következik az egyik legfontosabb rész. Amint említettük a hossz és tenzió kapcsolata nagyon fontos, hogy az agy ki tudja számolni, hogy milyen a pozíciónk, sebességünk, gyorsulásunk, szöggyorsulásunk, így érthető lesz, hogy ha ez a tenziós kapcsolat egy agyi sérülés miatt bekövetkező trauma miatt lecsökken, és a kötőszövetek hossza megváltozik az inakban, a csonthártyánál, ahol az ín találkozik a csonttal, akkor ezzel megváltozik a tenziós tulajdonsága ennek a rendszernek. Mi is történik ekkor? Az információ, ami az agyhoz megy, a proprioceptív információ (szögek, gyorsulások, sebesség, pozíció) pontatlan lesz. Így mit tud tenni az agy egy pontatlan információval, amit kapott a testtől? Nyilvánvalóan az agy válasza is pontatlan lesz. És ez vezet minket az egyensúly zavarhoz, az ellen-egyensúly problémákhoz és ezáltal a testhelyzet változtatását képtelen lekövetni az érintett egyén.

Tehát a tenzió csökkenése, az előfeszítés csökkenése, összeesése miatt már egy hibás információ fog az agyhoz áramlani, és ezért fog az agy rossz funkciós választ visszaküldeni. Ez egy olyan fontos következtetés, amit szeretnénk, ha megértenétek és végiggondolnátok.


 

Következő témakör egy állítással kezdődik: az agy egy zseniális szervünk. Így nem az agy generálja a problémákat ilyen értelemben. Sőt, egy állandó keresési folyamatban van, hogy a lehető legjobb megoldást megtalálja. Lehet, hogy ezek a megoldások nem tökéletesnek tűnő megoldások, de folyamatosan megoldást keres a hiányra, a problémára.

Példa: ha az inaknál gyengeség merül fel, megváltozik a hossz-tenzió kapcsolat, csökken és gyenge lesz, akkor emiatt fellépnek a mozgásbeli és tartásbeli problémák, rossz információk mennek az agyba, hiszen a test információ továbbítása, áramoltatása az agy felé meggyengül. Mit tesz az agy? Átkapcsol egy "javító" üzemmódba. Nagyon leegyszerűsítve mutatom be a fenti rajz alapján: ha a két oldalon, az inaknál gyengeségek találhatók, mindkét oldalon jelképesen 2x mínusz jellel jelölve, akkor az agy megpróbálja az izmot (az izomhasat) 4-szeres erővel munkára fogni, hogy kiegyenlítse a 2x2 mínuszt egy 4-szeres plusszal. 

És ekkor találkozunk egy spasztikus, feszes izommal vagy fokozott izomtónussal. 

Az agy megoldást keres. Tudjuk, hogy ez nyilván nem egy tökéletes megoldás arra, hogy a test integritását fenntartsa. Az agy ezt találja a legkönnyebben kivitelezhetőnek, ha a meggyengült területek helyett beveti az izmokat, és nagyon erősen aktivizálja azokat, erős izom összehúzódással (feszességgel), hogy valamennyire megtarthassa a stabilitását az adott területnek. Így próbálja meg kiegyenlíteni az agy a tenzió-hossz kapcsolatot (4 egység mínuszhoz/gyengeséghez rendel 4 egység pluszt/erősséget), hogy a stabilitás "állandó" legyen. Így a feszesség elősegíti, hogy mozogni tudjon az egyén, hiszen nélküle, csak úszkálna, lötyögne az adott testrész. A feszesség viszi előre a mozgásban. Ezért amikor aktív, akkor magasabb izomtónusuk van, és amikor megállnak, akkor pedig összeesnek. A spasztikus izomzat a válasz erre a tenziós változásokra.  

Ennek ismeretében, térjünk át a spazmus következményeire, főként a tartós spazmusra, feszességre.

Ha feszes izmod van, ami sokat, van összehúzott állapotában, akkor az egyik amivel találkozunk, hogy megrövidülnek az izmok. Például: ha a kar könyökben állandóan be van hajlítva, akkor a bicepsz izom megrövidül, csökken a mozgástartománya. És ha ez valóban állandósul, akkor már rigid, merev lesz ez a terület, nem kimozgatható, amely már nagyon kényelmetlen lehet, és fájdalommal járhat, és nyilván a funkcionalitás is egyre csökken, és ez a helyzet állandósul. 


3. Milyen lehetőségek vannak a spazmus oldására és az ABR hol helyezkedik el ebben a körben? Néhány stratégia feltárása...  

Másik nagy kérdés: mit tehetünk ezzel a helyzettel?  Hogyan javíthatjuk a feszességet?

Számos lehetőség létezik, számos járható út van. Azonban mindig érdemes a nem invazív lehetőségekkel kezdeni lehetőleg.

Példa: sokan az achillesz feszessége esetén a műtéti utat választják, az ínt bevágják részben, ami csökkenti a feszességet. Sokan az SDR-t választják, ahol az idegeket vágják el részben, de itt egyéb területeket is érint a műtét a gerinc mentén. Szintén megoldásként használják a baclofen pumpát, ami mindent lecsökkent, nem csak az érintett izmot, hanem a éberséget, tudatot is. A botox is gyakran használt eszköz, amelynél közvetlenül az izmot bénítják meg kissé, hogy a spasztikus izom ne legyen olyan feszes, de ez is érinti az egész testet, tovaterjed. Ez a négy az invazív, komoly beavatkozással járó lehetőség. 

A nem invazív opció természetesen a nyújtás. A nyújtás megérdemelne egy külön beszélgetést, de most csak röviden érintem. Mi történik, ha az egyik oldalról az izomhasat elhúzom a másik oldal irányába, azaz nyújtom? Vajon az erős, feszes izom has maga (piros színnel jelölve a rajzon) fog megnyúlni, vagy maguk a meggyengült inak fognak megnyúlni? Szóval a nagy kérdés, hogy valóban az izmot nyújtod vagy a meggyengült ízületi tokot, ízületi kapcsolatokat tesszük még instabilabbá? A válasz az, hogy nem tudhatod, hogy melyiket csinálod. Sokféle variáció van erre is manuális terápiával, de azért gondoljunk bele, hogy nem csak a felszíni izmokat kell elérni, hanem a mélyen fekvőket is, beleértve az idegeket, ereket, mindent. Nehéz megjósolni, hogy mit hogyan érint. Ezek a nagy kihívások amikkel szembe kell néznünk, de mindegyik járható út, mindegyik lehet egy opció. Tehát, ha van egy 4-szer erősebb, feszesebb, kontraktáltabb izmod, mint normálisan lenne és egy 10-szer gyengébb kötőszöveted, és elkezded húzni, nyújtani, kérdés, hogy valójában mit is fogsz nyújtani...

És itt jön be az ABR, itt van kiemelkedő szerepe az ABR-nek. Nagyon átfogó eszközökkel dolgozik, hogy a kötőszöveteket és a fasciát újraépítse, megerősítse. Mi a kötőszövet? Szalagok, inak, ízületi tokok, fascia, myofascia, csonthártya, belső szervek, stb. Tehát az ABR ezekre mind fókuszál. Az utóbbi 15 évben nagyon nagyot fejlődött a fascia tudománya. A lényeg, hogy a fascia, a kötőszövet képes arra, hogy újraépüljön egy adott mechanikai stimuláció hatására.

 

4. Hogyan látja és hogyan javítja az ABR a spazmust?

Példa: térjünk vissza a szokásos esetre, hogy az izom feszes, a két oldalt a kötőszövetek meggyengültek. Ösztönösen a feszeset kezelnénk, nyújtanánk valamilyen módon, ami egy ideig működik, aztán visszatér a feszesség, módszertől függetlenül. De az a helyzet, hogy ettől még a gyengeségek ott maradnak, és az agy "okos", és újra megpróbálja a feszítést behozni, hogy segítse a sérült területet. 

Így az ABR a gyenge kötőszöveteket és fasciákat erősíti meg inkább, ezt célozza, ezt tekinti feladatának. Ha visszatérünk a rajzunkra, és az inaknál minkét oldalon 2-szeres kötőszöveti gyengeség van, amit az agy 4-szeres izomhas feszítéssel próbál kiegyenlíteni, mi az ABR-ben ezeket a gyenge területeket kezdjük megerősíteni, az izom tapadásoknál, eredéseknél, az ízületi kapcsolódásoknál. Ha a mínusz 2-ből mínusz 1-et tudunk csinálni, akkor már nem 4-szeres erősséggel kell összehúzódnia az izomnak, hanem csak 2-szeres erősséggel, így kezd feloldódni, felszabadulni, azaz kevésbé lesz feszes, spasztikus. És ha a hossz-tenzió kapcsolat javul, akkor egy sokkal pontosabb, sokkal precízebb proprioceptív információt fog kapni az agy a testtől. A pontosabb információ a testből, sokkal pontosabb feldolgozást folyamatokat generál az agyban, így az agyból érkező válasz is sokkal jobb lesz, gyorsabb lesz, hatékonyabb lesz. 

 

Például ülésben, már nem fog eldőlni az illető, mert gyorsabb reakcióidő alatt jön meg a válasz a test pozíciójáról és a test teendőiről, így vissza tudja korrigálni magát. Jobb lesz a koordináció, az egyensúly, jobbak, pontosabbak lesznek a nagy-motoros mozgások, pontosabb lesz a finom-motorika.
Nem történt változás az agyban, az agyi sérülést nem tudjuk megváltoztatni, ott van, nyilván kihat a helyzetre (hemiplég, monoplég, diplég, hipertón vagy hipotón), de amit tudunk javítani az ABR-rel, hogy a test struktúrájának javításán túl, az információ, ami a kötőszövetekből, az ízületekből az agy felé megy sokkal precízebb és pontosabb lesz. Az agy így sokkal könnyebben tud jó utasítást adni az egyensúlyra, a koordinációra, a különböző mozgás fajtákra.


Összegezve, amint az elején is említettem, az ABR a többi terápiával együtt végezhető, nem zár ki más terápiát, de gondoljatok az ABR-re úgy, hogy abban különleges, hogy  olyan elemekre, területekre koncentrál, amelyre más terápiák nem helyeztek hangsúlyt. Eddig ezekkel a területekkel nem foglalkoztak korábban, alulbecsülték a jelentőségét annak, hogy a kötőszövet mennyire fontos szerepet tölt be fiziológiásan a mozgásban, a koordinációban, a különböző pozíciók, testhelyzetek felvételében és megtartásban.

Reméljük, hogy ez a cikk segít, hogy megvilágosítsa ennek a területnek a fontosságát, és hogy lássátok, az ABR hogyan kezeli a kötőszövetek jelentőségét, amelyek mindent átszőnek a testünkben. Reméljük, hogy segítettünk nektek, szülőknek, akár a mostani helyzetetek megértésével kapcsolatban, akár a jövőben, hosszú távon értelmezni, hogy mi miért történik a gyermekkel. Ha értitek, hogy mi is valóban a spazmus, hogyan és miért mutatkozik meg a testben, akkor jobban tudjátok, megérteni, elemezni, hogy mi is történik a gyermeketekkel, ami által jobb eredményeket tudtok majd elérni a fejlődésében. 

A teljes angol nyelvű vlog elérhető: Spasticity 1 >>, Spasticity 2 >>

Vissza a tartalomhoz

EZ AZ EGYETLEN TERÁPIA, AMI BÉKÉT ÉS MOSOLYT HOZOTT A FIAM ARCÁRA


2020. február | Forrás: ABR Belgium | Fordította: Hárosi Brigitta

Egy gyönyörű levél egy szülőtől:

"Sziasztok, a nevem Adela Masca. Már egy ideje tervezem, hogy megosszam az elmúlt nyolc év tapasztalataimat, mióta az ABR terápiát csináljuk Bogdan fiammal. Az egyetlen, ami ettől visszatartott, hogy nem tudok túl jól kommunikálni a közösségi hálózatokon keresztül. Megpróbálom egyértelműen és röviden kifejezni ennek a terápianak az előnyeit, és leírni, hogy ez hogyan segített Bogdánnak és nekünk.

Spanyolországban voltunk, amikor az ABR-ről olvastam, és éppen kétségbeesetten kerestem segítséget a nagyon rossz állapotban lévő kisfiam számára. Szerettük volna kideríteni, hogy mi okozza ezt nála, de nagyon kételkedő, bizonytalan válaszokat kaptam, hogy akár ezen valahogy változtatni is lehetne. Emlékszem a neurológus szavaira is, amelyek szerint Bogdan problémája anyagcsere jellegű, és olyan, mint egy bomba a test számára, és hogy nem tehetünk semmit. Nem tudom leírni, hogy mit éltem át attól fogva.

Félretettük az orovosok véleményét, olvasgattunk az ABR-ről, és a legkorrektebbnek, leghihetőbbnek az ő válaszuk hangzott a számunkra, hogy valójában mi is történik a gyermekünkkel. Teljes mértékben egyet tudtam érteni az általuk adott magyarázatokra, és reméltem, hogy tényleg lesz megoldásuk a fiam problémájára.

Bogdan első ABR felmérése sokkolt engem, emlékszem, hogy sírtam, hogy még soha senki sem vizsgálta meg így, ilyen alaposan a fiamat, és minden, amiről azt hittem, hogy jól működik nála, még az sem volt jó... Eleinte sokkoltak a tények, de aztán ahogy elmondták, hogy van rá megoldás, kicsit kiengedtem. Az ABR csapat részéről talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit tesznek: nem csak felcímkézik a gyereket, és elmondják, hogy mi a probléma, de azonosítják is ezeket a területeket és megoldást kínálnak rá.

Nagyon törékeny csontjai és nagyon gyenge izmai voltak Bogdannak. Olyan volt, mint egy zselé, egy gél, ha benyomtad a bordáit finoman, akkor az ujjaid elvesztek benne, benyomódtak. Azonban 6 hónap ABR után ez nagyon nagy mértékben javult, már nem volt így benyomható. ABR előtt éjszakánként 10-szer ébredt fel, de ez már megszűnt. Légúti fertőzések miatti, különösen hörghurut és tüdőgyulladás miatti kórházi kezelések szinte havonta történtek, most már csak évi 1-2 alkalom.
Bogdánt egész nap a karjaimban tartottam, nem volt el a babakocsiban, kényelmetlen volt a számára, csak sírt, és mostanra már székben ül!

 

Amióta rátaláltam erre a terápiára, csak ezt csinálom, semmi más terápiát nem csinálok, és látom, tudom, hogy mennyit segített a fiamnak az ABR, és persze én is, a talán túlzott törődésemmel is, amely azóta is töretlen. Bogdánnak egy rendkívül ritka genetikai betegsége van, ami szerint a teste nem termel szerint, így ezt az aminosavat, mint étrendkiegészítőt naponta kapja. Nem könnyű az ABR-t csinálni, sok időt és türelmet igényel, de ha realisztikus elvárásaid vannak a terápiával, akkor lenyűgöző eredményeket érsz el!

Elkezdtem, és folyamatosan csinálom ezt a terápiát, mert ez az egyetlen terápia, ami mosolyt és békét hozott a kisfiam arcára.


Teljes szívemből sok erőt és kitartást kívánok Nektek!
Minden jót és jó egészséget kívánok mindenkinek!

Adela"

 
Vissza a tartalomhoz

ABR ESZKÖZÖK: BEVEZETÉS A VISZKOELASZTICITÁSBA


2020. február | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

A viszkoelasztikus egy olyan jellemzővel bíró tulajdonság, amely magán viseli mind a folyékony, mind a szilárd jellemzőket. Ez a meghatározás rendkívül fontos az emberi testtel kapcsolatban (így az mozgással kapcsolatban is).

A test MINDEN SZÖVETE valamilyen mértékben viszkoelasztikus.

A viszkoelasztikus szerkezetek egyik fő jellemzője, hogy más-más módon reagálnak, attól függően, hogy mennyire stimuláljuk őket.

Talán a csont a legdrámaibb és legegyértelműbb példa erre. Ösztönösen azt gondoljuk, hogy a csont egy szilárd dolog... de valójában a csontot - pontosabban fogalmazva - sokkal inkább egy "nagyon sűrű, tömény viszkoelasztikus anyagnak, gélnek" definiáljuk. Ha a csontot egy nagyon nagy sebességű, gyorsuló erőbehatás éri, akkor egy szilárd anyagként fog reagálni (elreped vagy eltörik). Azonban, ha a sebesség és a gyorsulás nagyon kicsi, lassan növekvő mikro-stimulációt kap, akkor ezt a behatást elnyeli, befogadja (mint egy gél). Ez az ABR megközelítés alapvető "bio-fizikai" tana.

Ha megértjük, hogy a testnek milyen viszkoelasztikus viselkedése van, akkor megértjük részben azt is, hogy miért ez a legbiztonságosabb és "legfelhasználó-barátabb" stimuláció, és megértjük azt is, hogy miért ez a leghatékonyabb módja a fejlődésnek, hiszen ez a behatás megegyezik a testünk, szervezetünk természetes, ösztönös behatásaival.

Ez az, amiért az ABR technikák nagyon finomak, lágyak és (ennek ellenére) a leghatékonyabbak.

   
Vissza a tartalomhoz

KINT VAN A CSÍPŐ A VÁPÁBÓL!

2020. január | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta


A CSÍPŐ SZUBLUXÁCIÓ ÉS A RÖNTGEN, MINT DIAGNOSZTIKAI ESZKÖZ

Gavin Broomes, az ABR Americas tréner előadása a Facebookon egy Live Chat keretében. Egy sorozatot indított el, jelenleg a csípő problémákról lesz szó.

"Mielőtt belevágnánk a lényegébe... tapasztalatom szerint, sokszor keveredik a "Szubluxáció" a displasia és egyéb csípő rendellenesség kifejezéssel. És bár "szubluxáció"-ként fogunk rá hivatkozni a mostani beszélgetés alatt, minden típusát magában foglalja. Ugyanúgy lehet szubluxáció, diszlokáció, diszplázia, vagy bármilyen csípő fájdalom, mindenféle csípő probléma. Mi a szubluxáció szót fogjuk használni, mivel legtöbbször ez merül fel a családokban. Nem csak arról lesz szó, hogy kint van a csípő a helyéről, a vápából. Ez a beszélgetés mindennemű csípő problémára igaz lesz.

Szóval, a csípő szubluxáció, valójában egy nagyon széleskörű meghatározás, sokféle irányból közelíthetünk. Szerintem, a legjobb, ha abból az irányból közelítünk, ami a leggyakoribb kérdésként merül fel, és ez nem más, mint a RÖNTGEN. Minden család hoz egy csípőröntgent. És miért jó ezzel kezdeni? Mert a röntgen az, amelyet a legszélesebb körben használnak és elfogadnak a szubluxáció vagy egyéb diagnózisok felállítására. Sok ember látott már, hallott már róla. Sokan hallottuk már, hogy itt van a röntgen kép, és itt látható a szubluxáció... Így ez egy jó kezdeti pont lesz a számunkra a mostani beszélgetés alatt, aztán továbblépünk más irányba. Mielőtt még nagyon a röntgen részleteibe vetnénk bele magunkat, szeretném kiemelni, hogy maga a röntgen egy hasznos eszköz. Hasznos és egyben kritikusan fontos, hogy segítsen a csípő, a gerincferdülés elemzésében, különösen, ha neurológiai és/vagy fejlődési rendellenességről beszélünk. De van egy kis csillag (*) itt. Szükséges, hasznos, de egy kis *-gal. Véleményem szerint, a röntgen maga néhány alapvető korláttal bír, mint minden más is. Fontos eszköz, de mivel ezt használják általánosan elterjedve a diagnózisok felállítására, ismernünk kell a határait, lehetőségeit. A röntgen kép három legfontosabb korlátja a következők:

1. Az első és legfontosabb, hogy a röntgen kép csak 2 dimenziós. Gyakorlatilag, egy papír darab. Egy 'x' és egy 'y' tengelye van. Egy 2 dimenziós megjelenítése, egy 3 dimenziós rendszernek. Egyszerű matek: a csípőnknek 3 dimenziója van, és mi csak ebből 2 dimenziót nézünk. Ha számszerűsíteni szeretnénk, csak a 66.66%-át látjuk az egésznek.

2. A második korlátja, hogy a röntgen egy adott pillanat statikus képét mutatja. De mint tudjuk, mi nem vagyunk statikusak, dinamikus lények vagyunk. Még akkor is, ha alszunk. Tehát egy dinamikus struktúráról egy két dimenziós képünk van elemzésre, amely az idősík egy adott pillanatát mutatja csak meg. Jól érzékelhető már, hogy milyen korlátokat szab önmagában is a röntgen.

3. A harmadik, - és számomra a legfontosabb -, a röntgen csak a csontokat mutatja. Minden más szöveten a röntgensugár áthatol. És ez is komoly korlát, később belemegyünk ebbe. A csípő nem csak a csontból áll, és a csípő funkciója, szerepe, nem csak a csontokon múlik, hanem vannak benne lágy szövetek, idegek, zsírok, szalagok, stb. Tehát az, hogy a röntgen csak a csontokat mutatja, egy újabb korlátja a teljes körű elemzésnek.

Szeretném kiemelni, hogy ezzel nem a röntgen ellen beszélek, fontos és kiemelkedő szerepű, de a szélesebb körű elemzéshez ezeket a korlátokat figyelembe kell venni. És mivel általában a röntgent használják mint egyedüli elemző eszközt, ezért Nektek, mint szülőknek, a fentieket is figyelembe kell vennetek, amikor döntést hoztok. Sokszor kérdezik meg a szülők, hogy jó, de akkor a röntgenen kívül, miket nézzenek meg.

Ezeket az alapokat ismerni kell, amikor a csípő szubluxációt, csípő problémákat pontosabban és részletesebben akarjuk vizsgálni. Elmondom, mi hogyan közelítünk, hogyan tárjuk fel ezt a témakört. Mivel tudjuk, hogy a röntgen egy kétdimenziós, nem dinamikus, hanem statikus képet ad, és tudjuk, hogy ezek csak csontok, amiket a röntgenen látunk, lágy szövetek nélkül, így kénytelenek vagyunk visszalépni egy sokkal szélesebb körű vizsgálathoz: kikérdezzük a családokat, segítőket, nevelőket. Hat fő kérdést teszünk fel, hogy megismerjük a csípő valódi állapotát, hogy javul-e a csípő, rosszabbodik-e, vagy stabil?
1. Van-e fájdalma? Ha igen, a fájdalom állandóan jelen van, vagy csak a mozgás során jön elő, vagy csak a mozgásminták átmenetében jelentkezik?
2. Milyen állapotú a csípő és elbírja-e a csípő a gyermek saját súlyát? Mivel bármilyen csípő probléma esetén (részlegesen vagy teljesen kint van a vápából, vagy egyéb csípőprobléma esetén is), a fő kérdés, hogy áll-e, jár-e a gyermek, kell-e viselnie a csípőnek a gyermek testsúlyát vagy sem, mivel nagy terhelést jelent a csípőre az állás, járás. Ez igen fontos szempont.
3. Csökken-e a láb- és farizmok tömege? Ez egy nagyon fontos megfigyelés (ha nem a legfontosabb az összes közül).
4. Hogy érzi magát, jobban vagy kevésbé?
5. Hogyan változik a funkciója? Kevésbé tud egyensúlyozni, testsúlyát áthelyezni, gördülékenyen menni?
6. És az utolsó szempont maga a röntgen. Tehát nem arról van szó, hogy nem használjuk fel a röntgent, igenis felhasználjuk, csak egy sokkal szélesebb körű megközelítésbe illesztjük bele a röntgen által kapott képet és elemezzük ki, hogy jól néz-e ki, vagy rosszul a kapott kép.


A fentiek alapján jól látható, ha a döntésekhez csak a röntgen képet használod fel, mint diagnosztikai eszközt, akkor a puzzle kirakósnak egy igen nagy darabját nem veszed figyelembe...

Tehát a fenti 6 kérdéskörön kívül még két dolgot beszélünk át a szülőkkel, hogy tudjanak róla:
1. A csípő, ami rosszabbodik, ott nagyobb a fájdalom, rosszabb a közérzet, és az izom tömege csökkenni fog. Ehhez nem kell trénernek lenni, a szülők meg tudják figyelni adott esetben. Vékonyabb lesz a láb és a fenék. Tehát ezek könnyen megfigyelhető külső tényezők. És ha visszatérünk a röntgen korlátaira, miszerint dinamikus szervezet vagyunk, a kérdés az, hogy mennyire és hogyan tudunk mozogni? Milyen a közérzet? Javul vagy rosszabbodik? Javul vagy rosszabbodik a mozgása?
2. A lábban és fenékben jó vagy javuló, növekvő izomtömeg esetén, a fenti 6 szempontból legalább 4 jó lesz. Fontos kiemelni, hogy egy rosszabbodó csípő esetén, nem fog növekedni az izomtömeg a fenékben és a lábban, nem lesz jókedvű, és rosszabb mozgásra, teljesítményre lesz képes.
Ha az állapota ugyanaz, nem romlik, mind funkcióban, mind a jókedvben, mind izomtömegben, akkor az a csípő stabil és van időnk közbelépni, közbeavatkozni. Milyen közbeavatkozásra gondolok? Különböző opciók vannak, de fontos, hogy tudjad, hogy nem sürget az idő, van lehetőséged, időd közbelépni, semmi szükség egy drasztikus és gyors közbeavatkozásra (műtétre).


A következő nagy kérdés az lesz, hogy miért is került a szubluxáció ennyire a gondolkodás középpontjába? A legtöbb esetben, nem is lenne ez olyan fontos kérdéskör, mégis nagyon gyakran felmerül. Nyilván számos beidegzés van itt is, de azért nem rengeteg, máshol sokkal-sokkal több van. Az ABR a biomechanika felől közelít. És nyilván lehet számos neurológiai megfontolás a problémák mögött, de ugyanígy számos biomechanikai is.

Kétfelé osztjuk a témakört:

1. Maga az agyi sérülés, trauma, kihatással van a légzés mechanikájára, folyamatára. A légzés a ki- és belégzésből áll, automatikusan csináljuk, szükségünk van oxigénre, stb, ezeket mind tudjuk..., de nagyon fontos szerepe van a mechanikára is, amelyet már nem annyira tudnak az emberek, vagy nem foglalkoznak vele. Hiszen a kupola alakú, a hasat és a mellkast egymástól elválasztó rekeszizom, ahogy belélegzel, összehúzódik és lefelé irányul, ahogy kilélegzel, felemelkedik és elernyed. A hason belül nincs üres lyuk, extra hely, így, amikor belélegzel, és a rekeszizom összehúzódva, lefelé irányul, egy nagyfokú nyomást gyakorol, hogy a teljes has tartalma a medencébe "nyomódjon". Ha a medencét egy tálként, egy fordított kupolaként nézzük, akkor minden belégzéssel, a teljes béltartalom belenyomódik a medencébe. És ez tulajdonképpen egy ismétlődő masszázs, amit magadnak csinálsz, 15-20.000 alkalommal naponta, és ez az a folyamat, amely elősegíti a medence szélesítését, térfogatának növekedését. CP esetén ez nem történik meg.
A csípő tulajdonképpen összeköti a lábat és a medencét. A medence mérete, térfogata, állapota kritikusan fontos. Tehát, először is, az agyi sérülés a légzőrendszerre hat ki, amely kihat az egész, állandóan ismétlődő hidraulikus masszázs tevékenységre, amely a medencét érinti. Ha összehasonlítjuk az érintett gyerekek medencéjét az egészséges, azonos korú gyermekek medencéjével, mindegyiknél a medence sokkal kisebb, keskenyebb, kisebb térfogatú. Egy 7 éves érintett gyermek medencéje általában egy sokkal kisebb gyermek medencéjével azonos méretű, mondjuk egy 3 évesével.

2. Az agyi sérülés következtében a földdel való interakciók is megváltoznak. Agyi sérülés esetén, neurológiai okokból, kevesebb időt töltünk a földön, hanyatt fekve nem rugdosunk, nem gurulunk, kúszunk, mászunk. Kevesebb lesz a földdel való interakció, kevesebb lesz a gravitációval szembeni tevékenység, aktivitás. Hogy miért lenne ez fontos? Mert ez a gravitációval szemben végzett erő át kellene, hogy menjen a lábon át a vápába. A játékokkal, a rugdosással, a mozgással, a gravitációval szembeni erő az, ami elősegíti a vápa helyes kialakulását.

Tehát, mindig a fenti két tényezőre gondoljunk, hogy az agysérülés hogyan érinti az egész folyamatot a csípővel kapcsolatban: a légzési folyamatokat és a földdel való érintkezést. És ahogy a gyerekek nőnek, hosszabbak lesznek, nehezebbek, az ebből adódó egyenlőtlenségek egyre nagyobb mértékben megjelennek. Tehát a hosszabb lábak miatt egy relatív keskenyebb medencében, a hosszabb karok miatt, a hosszabb törzs és a nagyobb testsúly miatt, amely a gravitációval szemben kell, hogy működjön, már 2-3-4 éves korban, a szubluxáció témaköre felmerül. Kisebb korban kevésbé merül fel még, de figyelmeztetésként, várható jövőképként fel szokott ott is merülni.

Az ABR ezekre a fenti problémákra megoldást nyújt. És hogy hogyan? Nyilván van egy meghatározott eszköze, technikája, és elképzelése, tudása e mögött.
De mindez nagyon egyszerű: a légzési rendszeren keresztül közelítünk fentről és a mechanikai ingeren keresztül közelítünk lentről, ami a föld felől irányul a vápa felé. Az ABR feladatok segítségével újrakalibráljuk, újraépítjük ezeket az elemeket a légzési folyamatokban, amely az ismétlődő masszázst jelenti a medence számára, ezzel "újrahuzalozva azt". A légzési rendszer javításán kívül vannak feladatok, amelyek közvetlenül a medencét érintik, például a hason a klasszikus görgetős labdatechnikával, hogy segítsük a medence térfogatának növekedését. És természetesen számos olyan feladat is van, amely a vápa növekedésére, javítására szolgál.

Amit nyújt az ABR: tudás, eszközök és technikák.


Összegezve:
1. A szubluxáció, és általánosságban a csípőproblémák többdimenziós nézetet követelnek meg: számos ér, ideg fut körülötte és számos mechanikai kapcsolat van benne, ezért csak a röntgen képet használni egy adott szituáció elemzéséhez nagyon lekorlátozna minket, így együttesen kell vizsgálni.
2. A szubluxáció nem csak a csontot foglalja magába. A csípő a lábat és medencét köti össze, de nem csak csontból áll, hanem számos lágy szövetből is. Lágy szövetek nélkül a csontok csak úgy úszkálnának a térben. Kellenek a szalagok, amelyek ott tartják, kellenek a felületek, porcok, amelyek befogadják, kellenek a folyadékok, és kellenek a kötőszövetek a mozgástartományhoz. Szóval, a lágy szövetek és a csontok, és a kettőnek az összhangja, együttműködése, ami számunkra fontos. Tehát ez nem egy lineáris kapcsolat, nem egy egyszerű összeadás, hogy a csont meg a lágy szövet, ami kiadja a csípő ízületet, hanem ez sokkal inkább egy exponenciális kapcsolat. Ez a két elem, az idegekkel, az erekkel, az izmokkal együtt - ezek mind számítanak a szubluxációban, a csípő problémákban.
3. A szubluxáció is egy hullámzó folyamat, vannak csúcsai, völgyei, lassan javuló, lassan rosszabbodó hullámai, és hogy megfelelő képet kapjál valóban, egy sokkal szélesebb körű elemzést kell tegyél. Dinamikus struktúrát dinamikusabb módon kell vizsgálnunk, és meg kell értenünk, hogy az izmok nem csak a csontokon lógnak, ez ennyire nem egyszerű, meg kell értenünk, hogy minden mindennel együttműködik, és ez nem csak az egyes részek összege, hanem sokkal fontosabb, hogy ezen elemek között milyen a kapcsolat, az összeköttetés. Mennyire tudnak egymással kommunikálni, egymásra támaszkodni az egyes elemek. Ha az egyik elem érintettebb, rosszabb állapotú, meg kell vizsgálni, hogyan befolyásolja ez az elem a többit.

Egy széleskörű rálátást igényel, amellyel jobb stratégiát lehet kialakítani, egy jobb eredmény elérése céljából."

A teljes angol nyelvű vlog elérhető: Hip subluxation >>

Vissza a tartalomhoz

A LÉGZÉS MŰKÖDÉSE ÉS A HATÁSAI AZ AGYRA CP-S ESETBEN


2019. november | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

A megfelelő légzés működésének fontossága nyilvánvaló és érthető. A legtöbb esetben, egy relatíve leegyszerűsített nézet szerint gondolkodnak: "oxigén bevitel és szén-dioxid kibocsátás". A hangsúly a légzés kapcsán a tüdőn van. Annak ellenére, hogy ez egy nyilvánvaló szempont, mégis a teljes környezetét is vizsgálni kellene. 

Ez a szempont elengedhetetlen a CP-s esetekben mint rehabilitációs prioritás. 


Számos cikk és kutatási tanulmány vizsgálta a hiperventilláció (jelentős légzésfokozódás, a légzés frekvenciájának növekedése) hatását az agyra. Ha egy egyszerű hiperventilláció ilyen jelentős változásokat okoz az agyban, akkor feltételezhetjük, hogy a CP-s esetekben a változás még jelentősebb, már csak azért is, mert a légzés diszfunkciója (helytelen működése) nem csak egy rövid ideig áll fenn, hanem gyakorlatilag állandó.

A képeken MRI felvételek látszanak az agyról, normál légzés mellett (bal) és hiperventilláció során (jobb). Az agyi véráramlás mértékének csökkenése igen jelentős. Habár tudjuk, hogy a hiperventilláció nem folyamatos jelenség a CP-s egyéneknél, de a légzés diszfunkciója az. Így az agyi véráramlás nem csak csökkent mértékű a CP-s esetben, de a probléma az, hogy folyamatosan ilyen csökkent állapotú a nap 24 órájában. A csökkent véráramlás mellett a következőket is érinti:
- A belek simaizmainak összehúzódását
- Hörgőszűkületet
- Magnézium és kálcium egyensúlyának megbomlását az izmokban

Valójában ennél még több hatása van, de az üzenet egyértelmű. 


A vizsgálódásunk most ezért a légzőszervi mechanika e jellegzetes diszfunkciójának általános gyökereire irányul CP-s esetben.

Miért veszélyeztetett a légzés mechanikája CP esetén? 

A könnyebb követhetőség kedvéért, most néhányat összegzek az alábbiakban:
1. Elégtelen mellkas körfogat és térfogat
2. Az egyes bordák és a teljes bordakosár csökkent rugalmassága 
3. Kifejezetten gyenge kötőszöveti rendszer, amely a következőkben mutatkozik meg:
- gyenge felső légutak
- légcső instabil működése (helytelen levegő áramlás)
- csontok helytelen elhelyezkedése a fasciában
- a nyelv és ajak elégtelen működése
- a kulcscsont és a felső 3 borda helyes működésének hiánya
- a felső tüdőlebenyek alulfejlettsége és gyenge használata


Ma már számos módszer próbálja a légzési mechanikát javítani. Mégis, a túlnyomó többségénél az a cél, hogy megtanítsa a helyes légzést... vagy folyamatosan ismétlődő képzéseken, edzéseken próbálják elsajátítani az egyének, hogyan javítsák.

Valójában a légzés egy olyan funkció, amely KEVÉS mentális figyelmet igényel. Sokkal inkább AUTOMATIKUS funkció, és nem egy képzés, edzés eredménye.

Ha mentálisan odafigyelve és többlet izommunkával lélegzünk, akkor az nem csak az anyagcserére hat ki negatívan (mivel sokkal több erőt kell kifejtenünk hozzá), hanem a kognitív fejlődésre is negatívan hat, így még tovább fokozza a nehézségeket egy már meglévő neurológiai eredetű probléma esetén. 


Összefoglalva, az üzenet lényege: ha a strukturális és biomechanikai szempontokat vesszük figyelembe, és kezeljük prioritásként, akkor az egy, - egymásra épülő - pozitív hatást fog eredményezni (szociálisan, kognitíven, mozgásban, anyagcserében és neurológiailag).

Ezért, ha arra fókuszálunk, hogy a mellkas térfogatot növeljük, akkor az egy sokkal jobb agyi működést, anyagcserét és homeosztázist fog eredményezni. 

Az ABR első számú prioritásként és a rehabilitációs folyamat egyik legfontosabb elemeként kezeli a légzési mechanika javítását, rendezését.

   
Vissza a tartalomhoz

A FASCIA ÉS AZ ERŐ, A ROBOSZTUS TARTÁS


2019. november | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Mechanikai inger, stimuláció hatására a fascia képes újraépülni, újraépíteni önmagát. Az ABR a szülőknek olyan technikát tanít meg, amely segítségével a fascia-háló fel tud épülni.

Az ABR elsődleges célja, hogy az erőt és a szilárdságot javítsa.

Kezeli és javítja a:

  • Nyelést
  • Bélmozgást
  • Emésztést és a tápanyagok felszívódását
  • Légzést,

a testünk egységét, külső megjelenését is ez adja.


De, mielőtt nekivágnánk, mi is a fascia???

A fascia egy sűrűn szőtt kötőszöveti struktúra, amely körülölel minden izmot, csontot, ideget, artériás és vénás ereket, és mindennemű belszervet, sőt a gerincet és az agyat is.

A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy a testünket nem a csontvázunk tartja egyben, hanem ez a hihetetlenül erős kollagén rostokból álló háló, amely behatol testünk minden egyes részébe, és szorosan mindent mindennel összeköt. Tartalmazza az idegeket és a vérereket.

A folyadékok, amelyek ezen a szöveten keresztül áramlanak biztosítják a hidraulikus mozgását, amellyel döntő szerepet játszanak az izomerő-átvitelben.

A fascia teszi lehetővé, hogy minden izom egy jól szervezett módon tudjon összehúzódni, hogy minden mozgást szelektíven tudjunk végrehajtani, és hogy minden ízületünk erős és stabil legyen.

Továbbá ez biztosítja a lehető leghatékonyabb motorikus teljesítményt, mozgást is.

Ez a leghatékonyabb érzékszervünk, mivel a testünk legtöbb receptorát a fascia tartalmazza.

Fontos tudnivaló: Kompressziós erő kontra kompressziós gyengeség (ld. a képen)

  • A kompressziós erő az ABR-ben a test bármely szegmentumának azt a képességét jelenti, hogy képes az alakját/formáját megtartani kompressziós nyomás alatt is.
  • A kompressziós gyengeség az ABR-ben azt jelenti, hogy a testet átszövő fascia-háló, fascia-mártrix és a vázizom szerkezete összeesik, nem tartja magát, jellemzően az agyi károsodások eredményeként.

 
Vissza a tartalomhoz

A LÁB ÉS AZ AFO


2019. november | Írta: Hárosi Brigitta Leonid Blyum tanításai alapján, ABR Americas

26 csont.

33 ízület.

100+ izom, ín és szalag.

El tudjuk képzelni, mi történik, ha a fentieket egy AFO-ba, kis csizmába szorítjuk?

Mennyi fajta mozgástól és stabilitást, tartást fejlesztő képességtől, lehetőségtől fosztjuk meg magunkat, ha egy műanyag - mozgásra teret nem engedő - kis csizmában vagyunk? Mennyire kihat ez a csípőre és a medencére?

Annak ellenére, hogy a láb kezelése igen hangsúlyos a CP-s esetekben, meglehetősen leegyszerűsítve nézik a lábat.

A lábban lévő csontok, ízületek és szalagok száma alapján, érezhető, hogy a lábnak mozognia kell. Gondoljunk arra, hogy az ízületek többsége több dimenzióban kell, hogy mozogjon. Nem lehet beszorítani egy öntött sínbe, csizmába. Az ízületet ízületként kell kezelni!

Deformitásoktól félünk és preventív jelleggel tesszük csizmába? Vagy már a deformitásokat akarjuk ezzel csökkenteni? Érdemes elgondolkodnunk, hogy ha egy már kissé vagy nagyon eldeformálódott lábat egy olyan helyzetbe kényszerítünk, hogy ne mozogjon, mi lesz az eredménye?

Egy fokozatosan beszűkülő, mozgásra egyre kevésbé képes lábat várhatunk ennek eredményeként, amit aztán küldhetünk a műtőbe a kikristályosodott, mozgásra alkalmatlan szalagok, az esetleges izom megrövidülések miatt. Fontos, hogy a legkisebb mozgás is mozgás. Szüksége van rá. A sok mikromozgásból tud egyszer egy nagyobb mozgás kialakulni. A sok mikromozgás elkezd összeadódni, együtt dolgozni, amelyből később egy nagy mozgást el tudunk érni. Rögtön a nagy mozgással nem tudunk kezdeni.

Csak teszteld magadon: emeld fel és nyomd le csak a nagy láb ujjadat. Nézd végig magadon, hogy mennyi mindened mozog egy ilyen aprócskának tűnő egyszerű mozgásban? Vidd végig a kezedet és nagyon alaposan vizsgáld mennyire mozog az alsó lábszárad elülső izmai, szövetei, és vidd tovább a térdeken keresztül, a csípődön át egészen a derekadig és még tovább is lehetne...

Ezektől akarjuk megfosztani a lábat?

Meg kell erősíteni a lábat azokon a területeken, amelyek alulfejlettek, nem elég erősek, mechanikai ingert és adott nyomást kell neki biztosítani (mesterségesen, a kezünk által), hogy a nem működő rész is aktiválódjon és bekapcsoljon a működésbe.

Egy eldeformált lábat nem javasolt sétálással, járatással terhelni. Hiszen ebben az esetben a test önsúlyát is magával kell cipelnie egy olyan lábnak, amely a teherviselésre alkalmatlan, a statikája nem jó... és ami miatt a deformitások is kialakultak.

Tegyük lehetővé azt, hogy a láb szerkezete megerősödjön, hívjuk segítségül az ABR által használt viszkoelasztikus anyagokat, amelyek segítségével újra életre kelthetjük a láb mozgását és helyes pozícióját.

   
Vissza a tartalomhoz

MINDEN FESZESSÉG MÖGÖTT EGY HIPOTÓNIA HÚZÓDIK MEG


2019. október | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Gondoltad volna?

Ha feszes a gyermeked, akkor valójában hipotón is minden esetben. Gondoljuk csak végig, mi történik feszesség esetén. Vegyük azt, hogy a gyermek keze feszes (ld a képen).

1. kérdés: Miért feszít? Mi szüksége van a szervezetnek rá? Csak rossz infó az agyból? Vagy van valami célja?
Az ABR szerint nem rossz az infó az agyból, egyszerűen ez egy teljes mértékben logikus lépése a szervezetnek arra, hogy stabilizálja magát. Valahol szövethiány, gyengeség lépett fel, összeesett a rendszer (O2 hiány vagy agyvérzés vagy baleset vagy genetika miatt) és nincs már egyensúlyban. Ahhoz, hogy csökkentse a bizonytalanság érzetét, elkezd feszíteni. (Ha szédülsz vagy imbolygó hajón vagy, te is kissé befeszítesz, hogy nagyobb biztonságot találj magadnak.) Ez a feszítés stabilizál más területeket - próbáld ki magadon. Ez a stabilizáció a célja a feszítéseknek!

2. kérdés: Mi történik, ha a feszes területek lazítjuk, nyújtjuk, esetleg elvágjuk?
Ismét csak egy nagyon logikus választ kapunk a "sérültnek" mondott agytól. Vagy jobban feszít itt, hiszen azt érzi, hogy eddig ez a feszesség segített a stabilizációban, most már nem elég, azaz, még jobban kell feszíteni, és segíteni azt a területet, ahol a normális egyensúly felbomlott. Így egy még erősebb feszítésbe kezd. Ha ott nem tud, mert elvágták, hát jöjjön a következő hely, ami be tud ebbe segíteni, így most más helyen fog feszíteni. De sajnos az a terület, ami a hipotón rész, ami az egész feszességnek az okozója, még mindig ugyanolyan rossz. Ha nagyon nyújtjuk, még mikro-sérüléseket is tudunk okozni, amelynek hatására pedig a szervezet azt köteles begyógyítani és megerősíteni a sérült területet, így megint csak erősítjük a feszességet... és így tovább, nem csoda, hogy minél többet nyújtunk, annál nagyobb, kummulált feszességet érünk el.

3. kérdés: Mi a megoldás?
A környező területeket kell megerősíteni, kipótolni a szövethiányos részeket, feltölteni a fascia állományt, a kötőszöveteket, zsírt építeni, és megerősíteni az ízületi tokot, a szalagokat és az izmok/inak tapadási pontjait.

4. kérdés: Hogyan lehet megvalósítani?
Ehhez csak egy kifinomult technika tud hozzájárulni.
Miért?
Mert, ha túl erősen nyomjuk a területet, akkor ott sérülést okozunk, kitüremkedést, ha pedig túl gyengén, akkor meg nem érünk el semmit vele. Ismerni kell azt a tartományt, amelynél a szövetek "felébrednek", és működésbe lépnek. Az ABR az egyedi technikáival egy erősíti és segíti a különböző szöveteket (csont, izom, zsír, kötőszövet) felépíteni, egy adott, állandó stimulusú mechanikai nyomással/nyomatékkal/tenzióval.
Ha a test - jelen esetben a kéz - struktúrája megszépült, felépült, akkor már nem lesz szükség erre a feszességre, és szépen lassan oldódni fog, nagy részben el is tűnik.

5. kérdés: Mennyit kell ezen dolgozni?
Ennek a felépítése hosszú távban, években mérhető. Míg az izom építése 1-2-3 hét/hónap alatt is látványos lehet, addig a fascia háló, a kötőszövetek átváltoztatása nem megy ilyen gyorsan. Ciklusidejük kb. 2 év. Így ha most elkezdesz dolgozni rajta, akkor annak 1-2 év kell, hogy igazán látszódni kezdjen, és ha most dolgozol rajta, de abbahagyod valamiért, annak eredménye csak 2 múlva fog eltűnni (ha csak nem használod már egészséges formában és funkcióban).

6. kérdés: Lehet, hogy jobban járok, ha izmot építek, mert sokkal hamarabb látszódik az eredménye?
Nyilván kell izom is a mozgáshoz, de ha arra gondolsz, hogy milyen sovány, izom nélküli emberek (éhező Afrika vagy a modellek, anorexiásak) is tudnak mozogni, a mi gyerekeink pedig csupa izmok és mégsem megy minden, ahogyan szeretnénk, akkor azért érdemes utánagondolni.
Az izom alapvetően arra van kitalálva, hogy a nem megszokott cselekvésekben segítsen. A megszokott, mindennap sokat végzett aktivitást jórészt nem az izom végzi. Ha most éppen ülsz, figyeld meg, mennyi izmot használsz hozzá... és mennyit a gyerekeink. Az izmokat rövid ideig tudjuk használni, nagy energia igénnyel. A fasciát pedig hosszú ideig használjuk, kis energia igénnyel. A fascia-háló veszi át az izom működés nagy részét, így tehermentesíti azokat a nagy feladattól. Ha izmot építesz, lehet, hogy 10 mp helyett 15 mp-et is tud majd ülni vagy állni, vagy 20 lépés helyett már 30 lépést is meg tud tenni, de ez sosem lesz harmonikus, állandó, és hosszú távon fenntartható, mert túl nagy az energia igénye, és túlságosan nagy az igénybevétel.

Csak a fascia rendszer megerősítésével, a teljes test struktúrájának a helyes kialakításával van arra esély, hogy a mozgásokat hosszabban ki tudjuk vitelezni, illetve harmonikusan tudjunk mozogni, hiszen ezek veszik át az izomtól a munka nagy részét.

   
Alsó nyíl: feszes rész, próbál stabilizálni, hogy "ne csak úgy lebegjen". Mögötte egy instabilitás és hipotónia áll. Ha a környező szöveteket, kötőszöveteket, fasciát, tapadási pontokat, ízületeket megerősítjük, akkor kezd el javulni és... MÁR NEM LESZ SZÜKSÉGE ERRE A FESZÍTÉSRE!
Felső nyíl: ellenoldali gyengeség, nagyfokú ízületi gyengeség, mélység/vastagság hiánya, kitöltő anyag támasztószövet hiánya, kapcsolatok hiánya.
Vissza a tartalomhoz

AZ AGY KÜLD ROSSZ INFOT A TESTNEK VAGY A TEST KÜLD ROSSZ INFOT AZ AGYNAK???


2019. október | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Tyúk vagy a tojás?

Hagyományosan az az elgondolás jár körbe, hogy a CP-s gyerekek teste azért ilyen, azért nem tudnak helyesen mozogni vagy azért nem tudják helyesen tartani magukat, vagy azért vannak feszítéseik, kontraktúráik, mert az agysérülés miatt az agy rossz információt küld a testnek.

A jó hír, hogy a legfrissebb kutatások szerint, ez nincs így, csak újra kell értelmeznünk a folyamatokat...

A megszokottól így most eltérően fogunk közelíteni, de úgy gondolom, hogy teljesen logikusan.

Leonid azt mondja, hogy az agyunk - még súlyos agyi sérülés esetén is - egy "SZUPERAGY", hiszen a dolgát a tőle telhető legjobb formában teszi, bármi is legyen vele, bármilyen sérülés is érje őt.

Ha az agy a testből rossz információkat kap, - mivel a test struktúrája nem teszi lehetővé, a helyes mozgást, testtérképet és szenzoros érzékelést- , nem tud másként válaszolni, mint azt, amit ő, mint agy, a legjobbnak gondol. Ez persze nem az általunk "helyesnek" tartott válasz, hiszen feszít a test, feszítenek a karok és lábak, hátrafeszít vagy előrebukik a fej, stb... De ha bármelyik választ lebontjuk apró részleteire, akkor láthatjuk, hogy egyébként egy teljesen logikus választ küld vissza az agy a testnek reakcióképpen... csak mi nem annak értékeljük. Így például, a fej azért bukik előre, egészen a mellkasra, mert azon meg tud támaszkodni. Vagy azért feszíti hátra a fejét a gyermek, melyhez párosul a karok feszes behajlítása és hátrafeszítése - megint csak a fej védelme érdekében -, mert így tudja valamelyest stabilizálni és védeni a fejét. Nincs köze a rossz csecsemőkori reflexekhez, hanem egyszerűen az agy logikus válasza arra nézve, hogy hogyan védje a legfontosabb részt, a nyakat és fejet. A nyakat azért kell védenie egyébként, mert itt van a legtöbb receptor, testünk receptorainak 2/3-a itt található. Ahogy felépül a fej kontrollja, javul a test struktúrája, úgy a csecsemőkori reflexek is szépen eltűnnek... Az agy okos, mindent megtesz, hogy védje a testünket, de ezeket a feszítős válaszokat tudja csak segítségül hívni.

Ha azonban a test szerkezete, felépítése jobb állapotba kerül, az agy által küldött válasz is az általunk is helyesnek tartott út felé fog elmozdulni, teljesen magától.

És most felmerülhet logikusan, hogy mitől alakul ki a "rossz helyzet" a testben, aminek hatására rossz infók mennek az agyba? Az agysérülés, oxigénhiány hatására a fascia állomány nagyon könnyen sérül és egyszerűen összeomlik. Mivel a fascia állomány az, ami az izmok működésének szerepét is tartósan átveszi, így ennek hiányában nem vagyunk képesek hosszan csinálni adott dolgokat. A fascia csak érző receptorokat tartalmaz, viszont sokszorosát bármilyen más típusú szövetnek, így ezek küldik a legtöbb infót az agynak. De mivel a fascia állomány sérült, így folyamatosan segítséget kér az agytól, SOS jeleket küldve, amire az agy ezeket a rossznak tartott válaszokat küldi, amelyek, mint írtam, teljesen logikus és valójában helyes válaszok, hiszen védelmező reakciókkal felel.

Ha sikerül viszont a testet jobb állapotba hozni, és a fascia állományát újra kialakítani, megerősíteni test szerte, akkor ezek az infók, - amelyeket a fascia közvetít az agynak -, a helyes irányba tudnak mozdulni és az agy sem fog kórosnak tartott parancsokat visszaküldeni.

Igazából egyszerű, csak máshonnan közelítve.

Új szempont, érdemes újragondolni. A tudomány már ebbe az irányba fut, tőlünk okosabb emberekkel, remélem, mi is vesszük a fáradtságot, és átgondoljuk, hiszen lehet, hogy a tudomány korábban kicsit holt vágányra lépett és remélem, hogy mi pedig merünk nyitni az új felé...

Neuroplaszticitás  Neuroplaszticitás  Neuroplaszticitás 
Vissza a tartalomhoz

ABR ÉS A NEUROPLASZTICITÁS


2019. szeptember | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

ABR és a Neuroplaszticitás, azaz mennyire plasztikus, képlékeny az agyunk az ABR szerint

"A TESTÜNKNEK SZÜKSÉGE VAN ARRA, HOGY KOMMUNIKÁLJON AZ AGYUNKKAL"

Az egyik legfontosabb dolog, hogy megértsük és tudjuk, hogy az agyunk (is) képes rendkívül nagy mértékben a gyógyulásra. Meg van benne a képesség is és a kapacitás is. Ez a neuroplaszticitás elmélet definíciója.

Be kell lássuk, hogy az agy nem egy olyan szerv, ami a "mozgásra lett kitalálva". Az agynak MINDENNEMŰ érzékelést elektromos jellé kell konvertálnia (mozgást, szagokat, hangokat, tapintást, hőmérsékletet, stb...), ezért is fontos szem előtt tartanunk, hogy ahhoz, hogy az agy hatékony és koordinált mozgást tudjon biztosítani, a testnek megfelelően "KOMMUNIKÁLNIA" kell vele, hogy megfelelően tudja feldolgozni az információt és utána egy kiegyensúlyozott és pontos választ tudjon adni a mozgásra.

Az ABR arról híres, hogy képes javítani a strukturális eltéréseket, deformitásokat... de az egyik legfontosabb előnye az ABR által használt innovatív technikáknak, hogy hozzájárul a NEUROPLASZTICITÁSHOZ, stimulálva a legerőteljesebb szenzoros és proprioceptív szervünket: a FASCIA-t.

Neuroplaszticitás 
Vissza a tartalomhoz

AZ ÁLLÍTÓGÉPEK ÉS A CP


2019. október | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Azok a beszélgetések, amelyek az állítógép (vagy a vertikalizáció, a függőlegesbe állítás) körül forognak, eléggé leegyszerűsítve kezdődnek:"Hasznosak vagy károsak az állítógépek?"

A mi válaszunk igen messze áll az általános "igen vagy nem" választól.

Mindent ÖSSZESSÉGÉBEN, ÖSSZEFÜGGÉSEIBEN kell nézni, legalább ezek alapján:
- MILYEN állító gépet használunk?
- KINEK a részére kell?
- MILYEN szögben szeretnénk használni?
- MILYEN IDŐTARTAMBAN szeretnénk használni?
- MILYEN GYAKRAN szeretnénk használni?
- stb... a kérdések listája így menne tovább...

Mielőtt belevágunk a szélesebb körű magyarázatba, érdemes a legszélesebb körben elterjedt magyarázattal kezdeni. Ez az érvelés tipikusan a következő:

"A vertikális (függőleges) terhelés jót tesz a csípőnek."

Ez az állítás akkor igaz, ha a fejlődéstörténetet nézzük, de ahhoz hogy ez az állítás valóban igaz legyen, egy plusz tényezővel kell korrigálnunk. Így ez helyesen így hangozna:

"EGÉSZSÉGES BIOMECHANIKAI ESETBEN, a vertikális terhelés jót tesz a csípőnek."

Ez a teljes körűbb és pontosított állítás kétségtelenül igaz... habár jól tudjuk, hogy mozgásbeli és tartásbeli rendellenességek különböző és változatos biomechanikai megnyilvánulásokat idéznek elő. Ezért mindig vissza kell térnünk az eredeti kérdéshez:

" Szóval jó vagy rossz?" Emlékezzünk csak az elején azt írtuk, hogy attól függ, és ÖSSZEFÜGGÉSEIBEN kell nézni...

A legjobb út az, ha a szélesebb körű megértés felől közelítünk, és az állításunkat pontosítjuk. Erre változtathatjuk:

"Az AXIÁLIS (tengely irányú) terhelés jót tesz a csípőnek."

Nézzük meg részleteiben ez mit is jelent, még ha apróságnak is tűnhet.Egészséges biomechanikai környezet esetén, biztos lehetsz abban, hogy a talaj felől érkező erőhatások (azok a mechanikai erők, amelyet a láb/talp felől érkeznek) végig fognak menni a lábon (talpon), a bokán, majd át a térden, és végül a csípőn. Ezek az ismétlődő mikro-stimulációk, amelyek a mászás / járás során elősegítik a csípő vápának (acetabulum) és a teljes csípőnek a fejlődését. Mégis, egy CP-s szituációban, ahol több minden érintett, így az ízületi gyengeség, az izom működésének egyensúly zavara, a proprioceptív érzékelés hiányossága, a csont deformitások, stb... gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy ezek a talaj felől érkező erők valóban el is érjék a csípőt, és ne lépjenek ki hamarabb, már a bokánál vagy a térdnél... vagy ami még rosszabb eset, hogy az ízületeket tovább rontják és destabilizálják. Az egyetlen módja, hogy a mechanikai nyomások és erők elérjék a csípőt az az, hogy - speciális és fókuszált módszerrel -, olyan stimulációt adjunk neki, amellyel biztosan elérjük, hogy az erők a csípő csonton axiális irányban (tengelyirányban) át tudjanak haladni.

"Akkor most azt mondjátok, hogy ténylegesen rossz dolog az állítógép?"

Nézzük Ö-S-S-Z-E-F-Ü-G-G-É-S-É-B-E-N !

Mi így válaszolnánk erre a kérdésre:

Igazából, nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz az állítógép, hiszen élettelen tárgyak, nem tudnak sem jót, sem rosszat okozni, amíg nem áll benne valaki, aki egy biológiai élőlény. Így a pontosabb kérdés:

"Jó vagy rossz a gyermekem számára?"

Ennek a megválaszolására, viszont, egy még átfogóbb képet kell, hogy adjunk általánosságban a CP-s rehabilitációs stratégiákról.

Pontosítunk: te, mint szülő vagy szakmabeli vagy gondozó olyat kell, hogy biztosíts, ami egy vagy minden elemét szolgálja az adott személy szükségleteinek: szociális, kognitív és fizikai téren.

1. Az állítógép szociális szükségletek elégít ki? IGEN. Tény, hogy függőlegesen vagy együtt "szem magasságban" lenni a családdal, testvérekkel, barátokkal mindenképp jó dolog, ami hozzájárul a szociális interakciókhoz és a szociális fejlődéshez.
2. Az állítógép vajon hozzájárul a kognitív fejlődéshez? IGEN. Egy támasztott, félig-terhelt pozícióban, amelyben komfortosan érzi magát, végeredményképp felszabadulhat energia, hogy a mentális képességeit tudja használni a gyermek a különböző kognitív feladatoknál (iskola, művészet, stb.)
3. Kielégíthet az állítógép a fizikai szükségletet is? IGEN*. Szándékosan tettük hozzá a * (csillagozás jelét), hogy mindenképp tartsuk szem előtt, hogy az állítógépet tulajdonképpen pont erre használják, mint egy "értékes" eszközt..., de valójában további részleteket kell ehhez megvizsgálnunk és átgondolnunk.

Megbízható eszköz lehet, ha:
a) nincsenek igazán elváltozások a talpban / lábfejben / bokában / térdben
b) nincsen erősebb feszítés, spazmus az izmokban
c) a medence már legalább egy minimális mértékben felkészült a gyermek saját súlyának a teherviselésére
d) megfelelően át lett gondolva, hogy milyen szöget alkalmazunk a beállítás során
e) időben nem használjuk tovább, mint teherbírásunk szintje, és nem okoz további kárt, torzulást az izomrendszerben
f) minden üres részt ki tudunk tölteni, így a térdek között /mögött és a csípő mögött, valamint a hát alsó részét is ki tudjuk valamivel tölteni.

Ezzel egy semlegesebb helyzetet tudunk felvenni, az izmok számára egy kevésbé kimerítő állapotot tudunk elérni, sokkal kevesebb feszítéssel.

Szóval, jó vagy rossz? Egyik sem.

A fő kérdés, hogy annak az adott személynek jó-e az állítógép.

A következőként összegezhetjük: "Sem félned, sem rajonganod nem kell az állítógépet illetően. Lehet "barát vagy ellenség"... ezért úgy kell kezelni, hogy mint megannyi mindent a testben, ez is egy komplex dolog, és inkább arra kell figyelni, hogy vajon SZÜKSÉGES-E, MEGFELELŐ-E A SZÁMODRA vagy sem."

Állítógép   
Vissza a tartalomhoz

A KÉZ ANATÓMIÁJA


2019. szeptember | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Ezt, a kézről készült képet, valószínűleg, nem sűrűn láttátok. Általában az anatómiában hagyományosan és szisztematikusan azt tanítják, hogy egy sor hosszanti irányú izom és ideg alkotja. Azonban, ha megnézzük az anatómiát egy másik dimenzióból, bizony könnyen összezavarodhatunk. Azaz, sokkal fontosabb, hogy újraértékeljük a szerepét azoknak a NEM-ÖSSZEHÚZÓDÓ SZÖVETEKNEK (fascia, kötőszövet, ZSÍR, csont, ízületi tok, szalagok, stb...), amelyek a struktúra, a szerkezet, az integritás kialakításában játszanak szerepet, és ezzel együtt a kéz FUNKCIÓJÁBAN, mozgásbeli képességében.

#1 Kérdés: "Mennyi izmot (piros) és ideget (sárga) látsz a képen ?"
#2 Kérdés: "A látottakon mekkora rész, ami nem képes összehúzódásra?"

Fontos megérteni, hogy - a kéz és láb komplexitása miatt - a fejlesztéshez mi az ÖSSZES SZÖVET állapotát vizsgáljuk és azonos hangsúllyal és intenzitással közelítjük meg azok fejlesztését.

Összetett problémák komplex megoldást igényelnek. Az ABR egy komplex stratégiai megoldást nyújt, egyedi és innovatív eszközök és technikák segítségével, hogy csökkentsük a feszességet és helyreállítsuk a szerkezetét, formáját, és ezzel együtt a funkcióját is.

Kéz komplexitása  Kéz komplexitása 
Vissza a tartalomhoz

MENNYIRE KOMPLEX ÉS BONYOLULT A GERINCÜNK?


2019. szeptember | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Tekintsük át a "Kisízületi kapcsolódásokat a gerinc és a bordák között"

A gerinc a testünk fő mechanikai motorja. Más szóval, ez a legfőbb forrása annak, hogy mennyire hatékony a mozgásunk, tartásunk, az egész testünk. Akár csak egy kis egyensúlyi vagy ellen-egyensúlyi esetről beszélünk, akár a mozgás szélesebb skálájáról, a gerincünk a mi "középvonalunk" motorja ÉS proprioceptív, észlelési/érzékelési rendszere.

Ha mélyebben belenézünk a hát anatómiájába, pontosan látszik, hogy mennyire bonyolult és mennyire nagy számú izom kapcsolódások vannak benne. Elmondhatjuk, hogy minél mélyebbre ásunk, annál komplexebb és sűrűbben szőtt a kapcsolódások száma. Ráadásul, minél mélyebbre ásunk, annál nyilvánvalóbb, milyen fontos ezeknek az izmoknak és kapcsolódásoknak az egyensúlya, stabilitása és pozíciója.

Ezért, annak lehetősége, hogy ezeket a mély szöveteket elérjük és stimulálni tudjuk, kulcs fontosságú a sikeres rehabilitációban. Az ABR számos innovatív technikát és stratégiát fejlesztett ki és tesztelt már, amelyek non-invazívek, fájdalommentesek, könnyen kivitelezhetők és hatékonyak.

Csípő deformitások  Csípő deformitások  Csípő deformitások 
Csípő deformitások  Csípő deformitások  Csípő deformitások 

Tekintsük át a "Fejkontrollt és a nyak anatómiáját"

A fejkontroll és a fej pozicionálása továbbra is az egyik legérzékenyebb terület és legnagyobb kihívást rejtő cél az érintettek körében. Szemben azzal az elgondolással, hogy ez csak az izmokon múlik, valójában ez annál határozottan sokkal bonyolultabb.

Megfelelő fejkontroll és annak használata csak úgy tud bekövetkezni, ha nagyon erősek, jók az alapok, amelyből indíthatjuk a mozgást, az aktivitást. Ez egyben hatékony KOORDINÁCIÓT is feltételez... ezért ha kicsit rátekintünk a nyak komplexitására anatómiailag, láthatjuk, hogy mennyire sokrétű, sokirányú összetevőkből áll a fejkontroll.

Az ABR ezeket a kihívásokat jelentő kört célozza meg, egy átfogó, mindenre kiterjedő eszközállománnyal és képességekkel/készségekkel, amely a fejkontroll hatékonyságát és hatásosságát maximálja.


A nyak anatómiája
Vissza a tartalomhoz

A CSÍPŐ DEFORMITÁSAI ÉS A LÉGZÉS ÖSSZEFÜGGÉSE A CP-s esetekben


2019. szeptember | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Sok esetben (vagy inkább a legtöbb esetben), a CP-s betegeknél az izomproblémákat úgy szokták kezelni, mint egy-egy különálló rész, fókuszpont és ezeket egymástól teljesen különállóan kezelik. Ha mélyebb anatómiai megfigyeléseket teszünk, (különösen a kötőszöveti / fascia kapcsolatokra tekintettel), akkor láthatjuk, hogy ez a szűk nézetű hozzáállás, mennyire korlátoz minket a hatékonyabb eredmények elérésében.

Az alábbi anatómiai képek épp úgy mutatják a légzőizmokat (rekeszizom, bordaközti izmok, haránt izmok), mint az utat ahogyan a láb felső része, a csípőt elhagyva, áthaladva a hasi részen, finom kapcsolatot teremt a rekeszizommal.

Ha megértjük ezeknek a kapcsolatoknak a lényegét, láthatjuk, hogy HOVA kell fókuszálnunk és HOGYAN tudjuk elkezdeni fejleszteni ezeket a komplex problémákat. A csatolt képek mutatják, hogyan tudjuk kezelni a rekeszizmot, a bordaközti izmokat és a csípőhajlítók mély izmait.

Lényegében, ha fejlesztjük a csípőt, fejlődik a légzés is... ÉS vica-versa, ha fejlesztjük a légzést, javul a csípő is.

Csípő deformitások  Csípő deformitások  Csípő deformitások 
Vissza a tartalomhoz

ABR KISOKOS, GYAKORI KÉRDÉSEK


2018. | Írta: Hárosi Brigitta, Leonid Blyum taníításai alapján

1. téma: Miért nem szabad mondani a gyereknek, ha épp pánik helyzetben van és/vagy kibillen az egyensúlyából, hogy mit csináljon? (Azaz, használ-e a tanító jellegű hozzáállás ilyenkor?)

A törzsben, a törzs belsejében lévő kötőszövetekben, fasciákban többszörös a kapcsolatok száma, mint az agyban. Ezeknek a terjedési sebessége többszöröse a tudatos idegkapcsolatok terjedésének. Ezért ez egyszerűen felülírhatatlan azzal, hogy ha épp pánik helyzetben van a gyerek (pl eldől), hogy mit is kell csinálnia. Vagy tudja és megoldja "zsigerből", ami már felépült a szervezetében, vagy nem. Ha utasítjuk, hogy mit csináljon, még jobban leterheljük az agyát is, a szervezetét, a kapcsolatokat, így még jobban összezavarodik, mit is kell csinálnia. Csak az számít, hogy a testében a fasciák, a kapcsolatok milyen mértékben vannak jelen, mennyire vannak a testrészek összekapcsolódva, milyen mértékben tudott jól kialakulni a testtérképe és az egyes részek közötti kapcsolat, a többi nem igazán számít.

2. téma Miért mondja Leonid annyit a gyerekeknek a "ZS" hangot felmérés közben?

A "ZS" hang, ha közvetlenül a fülbe dúdolgatod, nagyon megnyugtatólag hat, az izgalmak nagy mértékben csökkennek. Inkább ezt az általános hangot mondogassuk, mint hogy utasítsuk, hogy mit is csináljon, ha pánik helyzetben van a gyerek. Pánik helyzet alatt azt értem, hogy kibillen az egyensúlyából, elveszíti a komfort zónát. Ne terheljük le az agyát még azzal is, hogy utasítjuk, többet ér, ha nyugtatjuk. Próbáljátok ki! Hirtelen pánik helyzetben ne mondjatok semmit vagy csak dúdoljátok a ZS hangot szépen finoman, illetve a másik is próbáljátok ki, mi történik, ha utasítjátok, hogy mit csináljon gyorsan. Melyik működik jobban?

3. téma Az energia háztartásról... és más terápiákról...

Nagyon fontos a gyerekeinknél az energia háztartás. Bérmit kivitelezni, megcsinálni, nekik sokkal több energiába kerül, mint nekünk. Ha túl vannak dolgoztatva, nem tud beépülni az, aminek kellene. Fontos a megfelelő pihenés, étkezés és ivás.

Nem szabad az izmokat nyújtani, mert az mikrosérüléseket okoz az izmokban, amire a szervezet öngyógyítással válaszol, amihez még plusz energia szükséges.

Nem szabad túlterhelni, például járatni egy olyan gyereket, aki még maga nem jár, mert nagyon túlterheli fölöslegesen, holott neki egész másra kellene fókuszálnia, például a törzsének, nyakának a megszilárdítására, ami sokkal, de sokkal fontosabb, mint maga a járás. Anélkül úgysincs valódi járás soha.

A járatást csak annyira szabad például nem járó gyereknél csinálni, amennyire ez neki örömöt okoz, de terápia szerűen nem. Ugyanígy igaz mindenre, amit a gyerek tud. Amit maga csinál, az mind jó, az a legnagyobb fejlesztő. Amit mi próbálunk megtanítani neki, ráerőltetni, azzal óvatosan kell bánni, mert sok energiát emészt fel, és nem tud beépülni a szervezetébe.

4. téma A feszítésekről...

Miért feszít általában a gyerek? Mert azzal próbálja stabilizálni magát. Ami, ha belegondolunk nagyon fárasztó, sok energiánkat viszi el. A súlyosabb esetek például ezért tátják ki a szájukat, mert azzal is kitámasztják a fejüket, hogy a nyakat segítse és védje. Még hanyatt fekvésben is azért feszítenek hátra csecsemő kartartásba, mert azzal próbálják meg a hanyatt fekvésüket is stabilabbá tenni, és védeni a fejüket, nyakukat, és három ponton megtámasztani magukat. Ezek nem kóros reflexként vannak az ABR szemében feltüntetve, hanem egy szükséges és hasznos reakciója a gyermeknek, hogy nagyobb biztonságban érezze magát. Amíg a nyaka, teste nem kapja meg azt az erősödést, azt a kapcsolatrendszert amire szüksége van legalább a biztonságos hanyatt fekvéshez, addig hanyatt fekve is feszíteni fog hátrafelé. Ugyanez igaz ülésben, állásban, bármilyen irányban: azért feszít, hogy stabilabb legyen, biztonságosabban érezze magát, de amint kialakulnak a szükséges fasciák és kapcsolatok, onnantól kezdve, nincs ezekre szükség, és természetesen leépülnek (a kóros reflexként számon tartott mozdulatok).

Még egy érdekesség és nagyon fontos átgondolandó: minden feszítés, feszesség mögött valójában egy mélyebb szintű gyengeség húzódik meg. Így a feszes izmokat nem legyengíteni kell, nem leépíteni és nyújtani kell, mert akkor már abban sem tud bízni a gyerek, ami eddig segítette, hogy védje magát, és újra kezdi keresni, hol tud feszíteni, hogy védje fejét, nyakát, törzsét, és hogy jobban érezze magát.

A megoldás a mélyebb szintek megerősítése. Nem csak a mélyebb izmokra gondolok, hanem mindennemű kötőszövetre, fasciára. Ez egy hosszú folyamat, de megéri.

5. téma Evés-ivás...

Nagyon fontos része a tréningnek. Fontos, hogy jól megemészthető darabokban, akár inkább turmixolva, vagy kis darabokban adjuk a gyereknek, hogy minél jobban meg tudja emészteni, amit megeszik. Fontos, hogy lassan egyenek, minél tovább forgassák a szájukban az ételt, jól rágják meg, ne egészben nyeljék le, mert ez megint az energiaháztartás minőségéhez vezet vissza. Ha nehéz megemészteni az ételt, akkor megint csökken az energia háztartása a gyereknek. Cél lassan enni, kis darabokat, sokáig forgatni a szájban, hogy az előemésztés már a szájüregben megkezdődjön.

Az ivás hasonlóképpen fontos, mert ha nem iszik meg mindig minimum 10-15 %-kal többet mint szeretne, akkor könnyen kiszáradnak a sejtek, mintegy alvó állapotba kerülnek, és nem tudnak felépülni, újraszületni, ahova kellenének. A szükséges mennyiség eléréséig, érdemes a napi 10-15%-kal többet itatni, mint ő maga szeretné. Aztán már magától fogja kérni vagy elfogadni a folyadékot, de ez csak akkor indul be, ha már kellő mennyiségű a folyadékbevitel. Amíg ez nem valósul meg, csak ritkán éreznek szomjúságot, és a sejtek így alvó állapotban maradnak, nem fejlődnek, nem gyarapodnak.

6. téma Baj-e, ha csavarodik a gyerek csípőből, törzsből?

Nyilván nem jó, de ez a természetes dolga a testnek, természetes reakciója, így ez önmagában nem baj, csak a semleges, neutrális, egyensúlyi állapotot még nem találta meg. Minden a testben spirálisan épül fel. A csavarodás egy nagy része azért történik, mert a testben a kapcsolatok (connection) még nagyon hiányosak, az izmok még ha vannak is, nincsenek kapcsolatban az alatta lévő csonttal, elforognak rajtuk, illetve a bőr is csak úgy elcsúszik rajta, akár az izmokon, akár a csontokon, azaz a kapcsolatok hiányoznak, vagyis a fascia rendszer, ami odaköti egymáshoz ezeket az egységeket még nem alakult ki. Ha az egyik részen már kialakult, akkor a másik rész kissé elhúzhatja, amit persze nem nyújtással ellensúlyozunk, széttépve a megerősödött fascia-t, hanem majd a következő alkalommal azt a részt kezdjük erősíteni, és megyünk spirálisan körbe, amíg meg nem erősödik a teljes részünk.

7. téma Miért fontosak a lábujjak? Miért nem szabad AFO-t hordani az ABR szerint?

A lábfejben 26 kis csont van, amit ha lekorlátozol az AFO-val, rengeteg természetes impulzustól fosztod meg az egész testedet, amelyek elengedhetetlenek lennének a normális fejlődéshez. Az a jó, ha a gyerek tudja sokat felfelé hajtogatni, emelgetni a nagy lábujját (öreg ujját). Ezért hát ha lábujj hegyen megy, az sem baj, sőt nagyon jól erősíti az alsó lábszárat.

Ha a lábujj bekarmol, és nem tudja a gyermek felfelé hajtogatni, emelgetni magától, az a nagyobbik probléma, amin dolgozni kell, sokkal nagyobb probléma, mintha lábujjhegyezik. Miért? Ha az alsó lábszárat keresztmetszetében négy felé osztjuk, akkor a két csont van jobbra és balra, a vádli izom van hátul, és még az elülső rész, valamint mindezek között középen egy membrán féleség. Ha az elülső rész nem erősödik meg kellően, akkor történik az, hogy aki tudott járni, de nem szabályosan, az bizony könnyen elveszti tini korára a járóképességét. A lábszár elülső részét sok nagy lábujj mozgatással tudjuk erősíteni (próbáld ki), valamint rengeteg guggolással és felállással. Hiába növeled a vádli méretét, hogy erősebb legyen, csak ront a helyzeten, mert még inkább eltolódik az egyensúly, még hamarabb elveszti a járóképességet.

Az alsó végtag tekintetében a lábfejben van a legtöbb proprioceptív receptor, sokszor több van, mint például a csípő tájékon, így nem szabad ezektől megfosztani a testet, mert a testtérkép nagy mértékben sérül, hiányos lesz. Viszont a csípőnél van a legtöbb fájdalmat közvetítő receptor, ezért is van, hogy az igen fájdalmas lehet.

8. téma Szem-fül-nyak kapcsolata az egyensúlyban

A szem (látás), a fül (belső fül) és a nyak együttesen alakítja ki az egyensúlyi állapotot. Ha egyik sérül, akkor a másik átveszi a feladat egy részét. Ha gyenge a nyak, akkor a szemmel próbál többet felvenni ingert, hogy tartsa magát a "neutrális" egyensúlyi pozícióban, és aztán egyszer csak bebandzsít a szem... ha a szem is elfárad, és a nyak is, akkor már könnyen eldől, elborul. Ha a nyak megerősödik, akkor sokkal jobban tudja a szemeit is használni az iskolában, jobban tud figyelni, többet tud befogadni a külvilágból (nem zavarja be a nagy tömeg, a sokaság annyira, az idegen zajok), mert a feje legalább biztonságban van. A vesztibuláris rendszert tehát ez a három fő elem alkotja, váltogatva, hogy mikor melyik a hangsúlyosabb.

Vissza a tartalomhoz

TÁPLÁLKOZÁSI ÚTMUTATÓ


2017. | Forrás: ABR Denmark | Fordította: Hárosi Brigitta

Sok család érdeklődött az ABR és a diéta kapcsolatáról. Mivel az ABR a legalapvetőbb szintekről építkezik, így természetesen fontos része, hogy egy racionális táplálkozást tartsunk, lévén ez az egészség egyik alap pillére.

Amint ez minden ABR felmérésen el is hangzik, minden szülő megérthette, hogy gyermekeknek egy általános metabolikus és emésztési gyengeségük van. Így bármi, amivel segíted az emésztést és metabolikus rendszert, azzal jobban segíted annak munkáját, és a stressz alól mentesíted.

Az alábbiakban adunk néhány útmutatót.

Az étel mérete és állaga

Ha a gyermek nem tud jól rágni, - és a legtöbb III-as, IV-es, V-ös szinten lévő gyermek nem tud megfelelően rágni -, akkor érdemes meggondolni az étel darabok méretét, esetleg érdemes-e pürésíteni vagy sem. Ha a gyermek nem tudja kellően megrágni az ételt, akkor a nagyobb darabok a gyomorban problémát okoznak a gyermek számára. Az amúgy is alulműködő emésztő enzimek nem tudják kezelni a nagyobb darabokat. Valójában az emésztő enzimeknek nem a feladatuk, hogy a nagyobb darabokat megemésszék - ők az étel külső részén tudnak csak dolgozni. Így a nagyobb darabok vagy a gyomorban maradnak hosszabb időre, vagy így nagy darabban tovább haladnak, ahol még inkább megemészthetetlen lesz a szervezet számára.

Ezért - vizsgáld meg, hogy hogyan eszik a gyermeked, és ehhez mérten adjad pürésítve vagy kisebb/nagyobb darabban az ételt.

Az ABR csapat mindig megvizsgálja az álkapocs állapotát, és ad az álkapocs platformjának megerősítésére gyakorlato(ka)t. Még miután a rágó képessége is fejlődött, akkor sem ajánlatos túl nagy darabokat adni. Ha valaki azt szeretné, hogy szokja a gyermeke a rágást, gyakorolja azt, akkor próbáljátok meg a mazsolát vagy a szárított gyümölcsöket, és nézzétek meg, hogy kezeli ezeket az ételeket.

Az étel típusa

Általában, érdemes olyan ételeket adni, amelyek természetesek és minél kevésbé vannak feldolgozva. Azaz a nyers állapotában érdemes őket enni: friss zöldségek; friss magvak; friss húsok és halak; tejtermékek (lehetőleg nem pasztőrizált)

Mindig a lehető legfrissebb állapotában kell megenni, a lehető legkevésbé feldolgozott állapotban (főzési/sütési és ipari, valamint egyéb finomított eljárásokon ne menjen át).

Érdemes elkerülni és lecsökkenteni a következőket: feldolgozott és mélyhűtött ételeket; cukrok – főleg a finomított fehér cukrot, de mindenesetre, józan ésszel használjunk cukrokat (főként epilepszia esetén kell teljesen elhagyni a cukrot); előre elkészített ételeket, mint mélyhűtött pizza, mélyhűtött meleg ételek, chips-szek, stb...; kólát és üdítőket, édes, cukros italokat

Továbbá, javasoljuk, hogy a családok csökkentsék le a glutén tartalmú gabonákat, valamint a tej termékeket. Gyenge metabolikus rendszerrel rendelkező gyerekek esetében sokkal jobban gyarapodnak, ha a kazeint és a glutént kivesszük az étrendjükből.

Ételek kombinációja

Mivel a gyerekeknek az emésztésük nem túl erős, segítség lehet az étel típusokat lecsökkenteni, amit egy-egy étkezés során kap a gyermek. A különböző ételek különböző enzimeket igényelnek az emésztéshez, és ha a gyerek mind proteint, mind szénhidrátot kap egyszerre, akkor az nem lesz könnyen emészthető a gyermek részére.

Így, ha könnyebbé szeretnéd tenni az emésztési folyamatot a gyermek részére, akkor érdemes az étkezéseket a zöldségek köré építeni.

A zöldségeket érdemes enyhén párolni, de ne legyen túl főzve, amíg lágy, pépes állapotúak lesznek. A brokkoli, karfiol lehet ropogós. Amikor "világos zöld" színűek lesznek, akkor a legtöbb zöld színű zöldség már kellően meg van főzve.

A párolt zöldség alapú étkezések mellé, lehet adni gabonákat is, - mint rizst, kölest, hajdinát - vagy halat vagy húst.

Mogyoróvajat is lehet használni, - mint kesudió vagy mandula vaj -, és gabonákkal vagy zöldségekkel tálalva egy tápláló étkezést biztosít. Vagy adjál hozzá frissen préselt lenmag olajat.

A legfontosabb, hogy kerüljük a protein és szénhidrát adását egyszerre. Gyümölcsök adhatók mind a proteinek, mind a szénhidrátok mellé.

Zsírok

A kókuszolaj bizonyítottan nagyon tápláló és jó minőségű olaj. Minden gyerekek ezt kellene adni. Az epilepsziás gyerekek esetében minden zsírt kerülni kellene, kivéve a kókusz olajat. A kókusz olaj csökkentette a rohamokat minden epilepsziás gyereknél. Néhány esetben, még a ghí vajat és a tisztított vajat is tolerálták a gyerekek.

Minden olaj nem-hidrogénezett és magas minőségű legyen. Mindig jó, ha kap a gyermek minden nap kiváló minőségű lenmag olajat, - minél frissebbet -, lehet kapni kis üvegekben, és a hűtőben kell tárolni. Ezt az olajat natúr kell adni, az ételre tenni, zöldségekre, nem szabad megfőzni.

Tej termékek

Sok érv szól amellett, hogy csökkentsük, vagy eltöröljük a tejet és tejtermékeket az SNI-s gyermek étrendjéből. Ha mégis szeretnétek megtartani, akkor érdemes friss tanyasi tejet vagy joghurtot adni. A joghurtokat könnyebb emészteni, mint a tejet, ha nincs “túlfeldolgozva”.

A juh-, és kecsketejet könnyebb megemészteni, mint a tehéntejet.

Gluténmentesség

Sok szülő döntött úgy, hogy gluténmentesen étkezzen az SNI-s gyermeke. A glutént nehéz emészteni. SNI-s gyermekeknél a glutén méregként hathat, és akadályozhatja a további fejlődést és előrehaladást. Gluténmentes gabonák: rizs, köles, hajdina, amarant (bársonyvirág), quinoa. Kevesebb glutént tartalmazó gabonák, melyeket néhányan még tolerálnak: rozs, zab.

Epilepsziás gyermekek esetén felettébb javasolt tejmentes, gluténmentes és cukor mentes diétát tartani. Ez az első lépés, hogy a napi étkezéseinkkel segítsük a rohamok csökkentésében.

A fentiek általános útmutatók, amelyek segítenek a gyermek diétájának fejlesztésében. Természetesen más mérések, elképzelések is adaptálhatók.

Tejmentes italok

Kókusz tej vagy kókusz víz alapú italokat is készíhetünk. Ha szeretnénk több zsírt, proteint hozzáadni, akkor tegyünk hozzá még mandula vagy kesudió vajat. Lehet még kurkumát vagy gyömbért (óvatosan) is adni hozzá. A kurkumát meg kell sütni előbb lassú tüzön vagy párolni kb. 20 percig.

Egyéb nagyon fontos ételek

A kutatások azt mutatják, hogy az agyi sérüléssel rendelkező gyermekek szöveteiben sok gyulladás figyelhető meg. Ez segít megmagyarázni a szövetek elváltozásait, fejlődésének hiányát. Számos fűszer gyulladás csökkentő hatású, és így a napi étkezésbe lehet alkalmazni. Ajánljuk: kurkuma – gabonákkal vagy zöldségekkel együtt megfőzve (vagy kurmuma tea, golden milk); rozmaring; gyömbér; szegfűszeg. Ezek napi szinten alkalmazhatók az ételeinkben. De a következők is használhatóak: fahéj, jamaica-i fűszerek; oregano; majoranna; zsálya; kakukkfű; jó minőségű olasz fűszerek;

Víz / folyadék bevitel

Az ABR munkád eredményéhez nagyon fontos elem a víz bevitel. Időről időre, újra meg újra tapasztaljuk, hogy a legfőképpen a nagyon súlyos gyerekek komolyan dehidratáltak. Egyszerűen nem akarnak inni. Feltehetjük magunknak a kérdést: "kér a sivatag esőt?"

Ha nem isznak, a szövetek nem tudnak hidratálódni, kiszáradnak. Ha nem tudnak hidratálódni, akkor még kimerültebbek lesznek a szövetek, még jobban összetapadnak. És kezdődik az ördögi kör. A gyermek nem lesz szomjas, nem kér inni, mert a szervezete megszokta, hogy keveset iszik, kevés folyadékot kap.

A szülőknek meg kell érteniük ennek fontosságát, súlyosságát a szövetekre nézve, és növelniük kell a víz fogyasztást.

- Ha szükséges, használj fecskendőt a vízbevitelhez
- Lehet ízesíteni is a vizet - kókuszitallal vagy almaléval. A gyermek könnyebben lenyeli, ha van íze a víznek. A gyomor reagál az ízekre és beindítja a lefelé mozgást, könnyítve a nyelést a gyermek részére.
- Meg lehet próbálni sűrítő anyagot is használni a vízhez - de kerüljétek a kukorica sűrítőt, mert elképzelhető, hogy GMO (génmódosított) termék.

Amikor az ABR-rel dolgozunk, akkor a "szövet folyadékok újratöltésén" dolgozunk. De természetesen ez nem tud megtörténni, ha nincs megfelelő folyadék bevitel - főleg víz.

Ezért a megfelelő mennyiségű folyadék bevitel elsődleges fontosságú.

Másfelől, kerüld a sok vizet étkezés során - kivéve, ha az leves vagy szósz. Különösen fontos, hogy amikor szénhidrátokat eszünk, a folyadékok hígítják az emésztésért felelős gyomor enzimeket.

     
Vissza a tartalomhoz

A KEZEK ÉS A LÁBAK


2017. | Forrás: ABR Denmark | Fordította: Hárosi Brigitta

Minden kacifántos, SNI-s, mozgássérült gyermek szülei különleges hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyermekük keze-lába mit csinál, hogyan áll.

Bizonyos szempontból ez érthető, hiszen ezek a test egyértelmű részei, kiállnak belőle! Ha a láb befelé fordul, ha a kéz elsorvad, és nincs használatban, nem tud vele fogni, enni, játszani – akkor mind a szülők, mind a terapeuták a kezek-lábak körül ügyködnek. Próbálják a gyermeket stimulálni, hogy minél jobban használja, nyújtják, masszírozzák – bármit megtesznek, hogy megpróbálják használatra bírni.

Az ABR egy teljesen más szemszögből vizsgálja. A legfontosabb a megértés és felismerés. Meg kell próbálnunk a kezek és lábak nehézségeit illetően a megértés mélyebb szintjeire evezni a következő példán keresztül.

Mit mutat nekünk egy olyan kéz, ami nincs használatban? A kezek mindig egészen a vállövig és a nyakig vezetnek vissza. Ha valaki egy lógó vagy kontraktúrákkal teli kezet lát, nem kétséges, hogy a probléma már feljebb, a nyak és gerinc vertikális összeköttetésében, kapcsolatában van. Ha a nyaki csigolyák gyengék, akkor gyermek a karokat és kezeket stabilitásra használja. Így a karok átveszik a stabilizálási feladatot, hiszen a legfontosabb az egyén számára, hogy megvédje a nyakat, és a fejét stabilan tartsa.

Mozgás fejlesztők, akik gyerekekkel dolgoznak, mind láttak már gyereket úgy futni, hogy legalább egy karja be van hajlítva, és nagyon szorosan maga mellett tartja. Feltehetjük a kérdést: „Mit csinál ez a gyerek? Miért fut így?”

Amikor ezt látjuk, egy egyébként egészséges gyermeknél, aki egy vagy két behajlított karral fut, szorosan a mellkasához tartva, ezt azért csinálja, hogy megvédje a kevésbé nyilvánvaló gyengeségektől a nyakát. Ugyanígy egy CP-s gyermek kezének és karjának a különös, furcsa tartása is megfigyelhető, és látható, hogy mélyebb, strukturális alapokra vezethető vissza: mindig egy természetes módja annak, hogy megpróbálja megvédeni a nyak és a fej közötti gyenge kapcsolatokat és megpróbálja magát stabilizálni.

Vagy: ha a fejem ingadozik, imbolyog, mert a nyakam gyenge, akkor úgy tudok stabilitást találni a nyakam részére, ha blokkolom a karok hosszú horizontális kapcsolatokat, amely még nagyobb káoszt okozna nekem az imbolygó fejem részére. Ahelyett, hogy engedném a karjaim horizontális kapcsolatait, amely szétdöntené a gyenge nyaki stabilitásomat, inkább blokkolom azt, hogy segítsem ezzel a gyenge nyaki vertikális kapcsolataimat.

Ez annak az alapja, hogy megértsük, miért nincsenek használatban a kezek, miért lógnak, miért vannak behajlítva, és miért fordul be a láb. A mozgássérült gyermek belső törvényszerűsége, hogy zseniálisan keresi azt az utat, amivel a fejét - vagy a láb esetén a medencéjét/gerincét - stabilizálni tudja, még akkor is, hogy ha ez a próbálkozás nem a leghatékonyabb, és még akkor is, ha sokkal jobb módok is lennének a fej stabilitására.

Az ABR számára egyértelmű (amit Bio-tensegral Informed Understanding-nek hívunk), hogy azokat a gyerekeket, akiknek a kezük be van hajlítva és/vagy kontraktúrás a lába, hogy ezt egy magasabb szinten kell kezelni, méghozzá a vertikális kapcsolatoknál, különösen a gerincnél, mielőtt bárki jelentős eredményt várhatna a kezek és lábak helyzetének és használatának a javulásától. Bármilyen nyújtás vagy olyan szer, amely az idegekre hat és mérgezi, bármilyen ortopédiai beavatkozás csak korlátozottan és rövid távon segít, ha valaki nem ismeri fel, hogy a probléma gyökerét kellene kezelni.

Másfelől nézve, ha a kezek és lábak beszűkültek, befeszültek egy állandóan rossz pozícióba, az sajnos az érintett gyermek vagy felnőtt részére egy plusz teher lett. Évekig küzdöttek a gyenge nyaki vagy gyenge medence kapcsolatával, ami egy állandó feszítéshez vezette őket, amelyet általánosságban spasztikusnak hívunk. Ezek a feszes kezek és lábak nem engedik, hogy a gyerek ebből a feszességből engedjen az egész napja során. Normál esetben, el tudunk engedni egy csomó feszességet sétáláskor, vagy ha a kezünkkel csinálunk valamit, vagy beszédkor, gesztikulációkor. A mozgássérült gyermek kezei és lábai, ahelyett, hogy mozognának, táncolnának és közben elengednék ezt a feszességet, végülis folyamatosan csak a feszességet gyűjtik össze, és az amúgy is feszes testnek ezt a feszességet adják tovább.

Az érintett gyermekek szülei pontosan tudják, hogy mitől, hogyan feszül be a gyermek – amikor boldog és izgatott, amikor ideges vagy boldogtalan vagy fáj valamije -, a feszesség megjelenik a lábakban, a kezekben, az állkapocsban, a nyakban.

Az ördögi kör elkezdődik, és a gyermek nem tud ebből egyedül kilépni. És itt van szükséges külső segítségre, amit maga nem tud megoldani.

Az ABR stratégiája ebben az esetben nem csak a vertikális kapcsolatok megerősítése a gerincben, hanem a feszes kezek és lábak negatív hatásainak a csökkentése. Azok a feszességek, amelyeket nem tud elengedni, hosszú távon negatív hatásai vannak, további feszességhez vezetnek, a szövetek fibrózisához vezet, további kellemetlenséget okoz – és így megy körbe-körbe.

Újabb ABR eszközök lettek kifejlesztve a kezekre, lábakra, - mint a „power” zokni, a wrap/becsomagolás, az osteo-tapping/ütögetés, koppintgatás, a „reverse squeeze/fordított préselés” -, melyek a perifériás ízületekben fennálló feszességet oldják.

   
Vissza a tartalomhoz

IGAZI ÜLÉS nélkül nem lehetséges az IGAZI JÁRÁS sem!


2017. | Forrás: ABR Denmark | Fordította: Hárosi Brigitta

Mit értünk igazi ülés és igazi járás alatt?

Nyilvánvalóan azt, amikor a testrészek helyes sorrendben aktiválódnak és a stabilitás a vállövből, a medenceövből és a gerincből ered. Ehhez szükséges, hogy a test megfelelőn szegmentált (tagolt) legyen és hogy mozgásban hullámzó jellegű elemek legyenek jelen.

Ez most eléggé műszaki nyelven volt… De vannak más, intuitívabb módjai is, hogy megítéljük a mozgást. Az igazi mozgások általában kontrolláltak és simák, könnyen lelassulnak és mindenekelőtt, nem használnak fel túl sok energiát, nem okoznak szokatlan fáradtságot és kimerültséget.

Ismert tény, hogy a CP-s emberek 30%-kal több energiát használnak fel ugyanolyan tevékenység közben, mint egészséges társaik. Ez azért van, mert a gyerek az agyát és az izmait használja, hogy helyettesítse a vállöv, medenceöv, gerinc és törzs (core) szerepét. Az agy és az izmok használata több energiát igényel, mintha a megfelelő elemek stabilitására támaszkodna. Nem csoda, hogy a CP-s gyerekek az idő nagy részében kimerültnek érzik magukat.

Az ülés alapvető eleme a megfelelő ülőfelület. A mi ülőfelületünk elég nagy ahhoz, hogy törzsünk eltérő dőlésszögei mellett is ellássa feladatát, hogy ne veszítsük el egyensúlyunkat. Ha az ülőfelület túl kicsi, hogy megbirkózzon a dőléssel, a gyerek kénytelen más módon gondoskodni az egyensúlyáról, nagyon gyakran belekapaszkodnak valamibe. Az enyhén érintett gyerekek a felszíni izmaikat használják a gyengeségük és instabil helyzetük ellensúlyozására.

Ahogy az ülőfelület nagyobb lesz, úgy javul az egyensúlyozásra való képesség üléskor.

   

Három hónapnyi fejlődés - teljes mértékben képtelen volt előremozdítani a lábát a lépéshez. 3 hónap alatt sikerült egy kicsit előre tenni, mivel a mozgást már a lumbális gerinctől indítja.

Mitől csavarodik a test, és mikor tud ez megszűnni?

Az emberi test sugárirányban tagolt, hengeres test. Ismert tény, hogy a púp és a gyengeség helyei tipikusan átlósan helyezkednek el. Ha a behorpadás bal elöl van, akkor a púp jobb hátul lesz látható, és fordítva.

Így bármilyen gyengeség is van a myofascia szerkezetben az spirál mintát követ. Ha a gyerek nagyon gyenge és képtelen megtartani a testében a feszültséget (nyomást) a gyenge myofascia rétegek miatt, spirál mintát követve rogyik össze és elcsavarodik.

Ahogy a myofascia rétegek erősödnek és fokozatosan visszanyerik az elveszett feszességüket, a csavarodás eltűnik.

   

A fascia-háló 2 éven át történő megerősítése után, a fascia-háló tenziója sokat javult, eltűnt a csavarodás, így a gyermek képessé vált az ülésre.