Fascia terápia

A fascia a kötőszövet egy típusa. Testünk legkiterjedtebb szövete, körülöleli az izmokat, csontokat, ízületeket és a belső szerveket. Ez a legkifinomultabb érzékelő szervünk, szervezetünkben egy hatalmas mátrixot alkotva tulajdonképpen kapcsolatot teremt az egyes szerveink között, és összetartja őket, egy egységet formálva ezzel a testünknek. Ez adja a testünk stabilitását, formáját, működési alapfeltételét.

A fascia főként kollagénból és elasztinból áll. A kollagén a fascia szilárdságát biztosítja. Az elasztin főképp a fascia rugalmasságáért felel. Jól látható, hogy a fascia szálak üregesek, és nagy a nedvesség tartalmuk, ezért is olyan fontos a megfelelő hidratáció. Kellő folyadék bevitel nélkül nem képes a fascia felépülni vagy regenerálódni, ami deformitásokhoz, mozgásbeszűküléshez vezet.

Megkülönböztetünk felületes és mély fasciákat.

A felületes fascia a bőr alatt található, laza kötőszövet, amely összeköti a bőrt az izommal, csonttal. Fontos, hogy a bőr könnyedén tudjon mozogni és ne legyenek letapadások, különben olyan, mintha egy szűk nadrágban lennénk, ami nem enged minket mozogni. Ha a fascia valahol letapad, akkor az inger küldése részben vagy egészben elakad.

A mély fascia egy rendkívül bonyolult, szerteágazó mátrixot, hálót formál. Beburkolja a csontokat (csonthártyát), az ízületeket, az inakat, és az izmokat. Az izmokat átszövő fasciát utóbbit hívjuk myofascia-nak. A mélyen fekvő, szerteágazó fascia nagyon erős, a felületes fascia pedig nagyon rugalmas. A mély fasciák nagyon gazdagon vannak beidegezve, ezért a fájdalom és mindennemű inger rendkívül meghatározó.

• az izmok, csontok, inak, ízületek, belső szervek körül ölelése, fizikai megtámasztása, védelme
• a test statikai szerepe, egyben tartása
• a szövetek tápanyaggal való ellátása, anyagcseréje
• a szervek, testrészek összeköttetése, egymás közti kommunikációja, így például a test helyzetéről információ adása (propriocepció) - neurofasciális rendszer
• a fájdalom érzet közvetítése a központi idegrendszer felé
• az egyes részek egymáson való elcsúszása, mobilitása, hogy ezáltal harmonikus mozgást biztosítsanak
• az állandó, jól megtanult, begyakorolt mozgásminták nagy részét támogatja a fascia, így nem kell a nagy energiát felemésztő izmokat használni az testhelyzetek megtartásához, hanem a kis energiaigényű fasciák viselik a terhelés jelentős részét.
• biztosítja az egyensúlyt, nem izomból egyensúlyozunk a neutrális (semleges) testhelyzetben, így lehetővé teszi a mikromozgásokat.
• a testünk egységét, külső megjelenését is ez adja

Az izmok működtetése nagy energia igényű, míg a fasciák kis energiaigényűek. Jellemzően, a mozgássérültek izomból csinálnak meg sok olyan tevékenységet, amit fasciából kellene. A fasciák adják a normál izomtónust is.

Nyugalmi helyzetben, (példuál: üléskor) csak minimálisan használunk izmokat ahhoz, hogy megtartsuk magunkat az egyensúlyi állapotban, a fasciák dolgoznak és az izmok nagyrészt pihennek. Csak a nagyobb energiaigényű mozgások kivitelezésére használjuk az izmainkat. Így nem csoda, hogy egy mozgássérült, nem bír egy adott testhelyzetet megtartani sokáig, csak egy pár másodpercig, vagy pár percig. Ők izomból próbálják megtartani az adott helyzetet, mivel a fascia-háló sérült meg. Izomból mindent nehezebb végrehajtani és hosszú távon megtartani, mint a facia-hálóval.

Neurológiai szempontból nagyon fontos tudni, hogy a fascia többször annyi receptort tartalmaz, mint az izom, így ez a leggazdagabb érzékelő szervünk, amely rendkívül sok információt közvetít. Az izmok az agyból, a központi idegrendszerből kapják a jeleket a mozgató idegeken keresztül. Ha ez az ideg sérül, akkor lép fel paresis, azaz bénulás, sorvadás. Fontos kiemelni, hogy a fascia az agyból, a központi idegrendszerből NEM kapja az utasításokat, mivel csak érzőidegek (szenzoros receptorok) vannak benne, motoros idegek (motoros receptorok) nincsenek, amik a jelet az agyból a fasciába küldenék. Ez azt feltételezi, hogy "mindegy" milyen agyi sérülés van a háttérben, a fascia-hálót ez már nem befolyásolja. A fascia-háló egy oxigénhiányos állapot (akár agyvérzés, epilepsziás roham, bármilyen oxigénhiány) miatt nagyon könnyen megsérül, összeomlik, amellyel együtt a a test tartása, statikája is felborul.
Ez a neurofasciális rendszer sokkal több jel érzékelésére képes, és sokkal gyorsabb jeltovábbításra képes, mint az idegrendszer bármilyen inger hatására. Ez azt a jó hírt jelenti számunkra, hogy szinte mindegy, milyen az agyi sérülés, a fascia ettől teljesen függetlenül fejleszthető, hiszen nem ad utasítást az agy a fasciának.

Az ingerület fénysebességgel terjed a fasciában, többszörösen gyorsabban, mint bárhol máshol a szervezetben. Éppen ezért, egy - az egyensúlyából, semleges helyzetéből kibillent - mozgássérült gyermek, mire lereagálná a mi kérésünket, hogy például "Ülj vissza", már rég túl van azon az adott "pánik helyzeten". Sőt, még ronthatunk is azzal, hogy mondjuk, mi a teendő, hiszen plusz terhet rakunk rá: nem elég a kibillent helyzet, de még fel is kell dolgoznia a tőlünk kapott utasítást. Az észlelés, az értés, és a végrehajtás nagyon nagy energiaigényű dolog, és még több dologgal kell foglalkozni, ami a pánikgombot csak erősíti, és nem segíti...

       

A fascia érző receptorai továbbítják az agy felé a testhelyzetünket a térben, a testrészeink mozgását, az egyensúlyi állapotunkat, az izmok mozgását, az izomtónusunkat, az esetleges komfortzónán kívüli eltéréseket, kibillenéseket, a rossz testtartást, helytelen mozgást, illetve a rossz mozgáskoordinációt és az esetleges fájdalmakat. Ez a propriocepció, a test-térkép.

Világszerte megoszlanak a vélemények a kóros reflexekről. Vannak, akik azt a nézetet vallják, hogy a rossz, fennmaradt reflexeket le kell építeni ahhoz, hogy bizonyos mozgások beinduljanak. Az ABR azt a nézetet osztja, hogy azzal épül le a fennmaradt kóros reflex, ha az új mozgásminta beindul. Az új mozgásminta viszont csak akkor tud beindulni, ha az előfeltételek adottak, azaz a test struktúrája/felépítése felkészült már rá. Azaz, ha a testet megfelelő állapotba hozzuk, megfelelő struktúrát adunk neki (megfelelően feltöltve, kitöltve anyaggal, fasciával) és ezzel képessé tesszük bizonyos mozgásokra is, azzal magától beindulnak új mozgásformák és ezzel együtt elkezdenek leépülni a fennmaradt "kóros" reflexek is, amelyeket nyugodtan hívhatnánk "védekező" reflexeknek is, amelyek a testet segítik, védik, amíg erre szüksége van.