2023. október | Forrás: Leonid Blyum
Tud a gyermeked önállóan ülni?
Úgy tud önállóan ülni, hogy akár egy háromlábú széken, háttámla és karfa nélkül, lelógó lábakkal gond nélkül ott mered hagyni és önállóan tud körbefordulni rajta a karok segítsége nélkül?
- Ha igen, akkor az üléssel valóban nincs semmi gondja.
- Ha ez nem megy, akkor van rajta javítani való, az biztos. ÉS NE FELEJTSÉTEK! A MEGFELELŐ JÁRÁSKÉP ELŐFELTÉTELE A KIVÁLÓ ÜLÉS! Miért? Mert először a legrövidebb lábakon, azaz az ülőgumón kell tudni "járni", utána a térdeken, és csak utána jön a lábfej. Az ülőgumón való járás elengedhetetlen feltétele a jó ülés és az ülésben való helyváltoztatás (a karok segítsége nélkül)!
Ha szeretnéd, hogy gyermeked jobban tudjon ülni, akkor el kell érned, hogy az egész hátával tudjon úgymond "játszani", az egész hátát bevonja a mozgásba, apró kis szelektív mozgásokkal, kiigazításokkal tudjon élni. Ehhez szükséges az ellenegyensúlyozási képesség, amely számos anatómiai tényezőtől függ. Bemutatjuk most Nektek röviden.
Egy új ABR programot indítunk:
A KÖNNYŰ ÜLÉS
programcsomagot kínáljuk azoknak, akik úgy érzik, hogy van még mit javítani gyermekük ülésén.
Nézzük meg először a klasszikus szobrokon a legfontosabb elemeket, hiszen nagyon jól mutatják, hogy milyen tényezők fontosak az üléshez és hogy valójában mi is történik a megfelelő üléspozíció felvételekor.
Fontos:
1. Az ülőfelület, azaz hogyan tapad a fenekünk az üléshez, hogyan tud abba megkapaszkodni (itt az ülőfelület alatt a fenék alsó szakaszát értjük, amivel hozzáérünk a székhez, és nem a széket/padot/ágyat jelenti)
2. A derék körbe, azaz hogyan tudunk derékból ellenegyensúlyozni
3. A nyak és a lapocka, amely a fej tartásában és az ülés során az ellenegyensúlyozásban van a segítségünkre.
4. A gerinc végig, és annak a megfelelő rezgése, hullámai
5. A derék és csípőcsont között található kis terület (lumbar-illiac division), a gerinc két oldalán, ami abban segít, hogy megvédje a gerincet a medence csavarodásától
Az új programunk, az un. "KÖNNYŰ ÜLÉS" csomagunk a minőségi ülés képességeit javítja, célozza.
A legfontosabb az ülésben az ellenegyensúlyozási képesség, amelynek kialakulása számos kulcsfontosságú tényezőtől függ:
1. Így elsősorban függ az ülés minősége a gyerekek fenekének alsó részétől, az ülőfelületüktől, azaz az ülőcsont, gáti tájék helyzetétől.
2. Függ a derék ellenegyensúlyozási képességétől.
3. Nagyon fontos elem a nyak, amelynek szintén képesnek kell lennie az ellenegyensúlyozásra.
4. Természetesen a gerinc aktív részvétele is elengedhetetlen a megfelelő üléshez.
5. A jól funkcionáló gerinchez szükséges a medence-derék-gerinc találkozásánál lévő elemek megfelelő működése.
6. A derékban, a gerinc két oldalán található szép kis "zsebek" is elengedhetetlenek a szép, minőségi üléshez.
7. A vállöv megfelelő működése szintén rendkívül fontos, hiszen nem csak a finommotorikában játszik nagy szerepet, de az ülésben is.
Ahhoz, hogy a gyermeked jobban tudjon ülni és a testével jobban tudjon játszani, szelektíven mozogni, ellenegyensúlyozni, az előbbiek mind kellenek.
Nézzétek meg magyar nyelven az alábbi videón is!
Link: ABR - A KÖNNYŰ ÜLÉS programcsomagunk - Hogyan javíthatod a minőségi ülést?
Forrás, Leonid Blyum videója: ABR Basics - Easy Sitting. By Leonid Blyum
Elérhető eredmények, esettanulmány:
Tekintsétek meg az alábbi magyar nyelvű rövid videót, amely bemutatja, hogy milyen eredményeket lehet elérni az ülésprogramunk segítségével.
Link: ABR - Könnyű ülés program - Esettanulmány röviden
Forrás, Leonid Blyum videója: ABR Basics - Easy Sitting. By Leonid Blyum
A "Könnyű Ülés" programunkkal nagymértékű javulást tudtok elérni egy relatív rövid idő alatt CP vagy ritka betegségek diagnózis esetén.
Az alábbi fiú ülésében történt javulásokat nagyjából egy év alatt értük el. Javult:
- az ülőfelületete, azaz a medencéje
- a hasa
- a karok kontrollja
- és a nyaka helyzete, a feje tartása
Hátulról is fantasztikus fejlődésnek lehetünk szemtanúi.
De ha 1.5 éves távlatot nézünk vissza, akkor még többet láthatunk.
Itt már még jobban látszik, hogy a teljes ülőfelület mennyire fantasztikusan nagyot javult. Hiszen korábban az előredöntött medencéjén, azaz a keresztcsontján ült gyakorlatilag, azaz a fenekének a hát felőli részén ült, ahelyett, hogy a feneke alján ült volna. Mozgáskor is láthatjuk, hogy most már sokkal strukturáltabban mozog a háta, mint korábban.
Ha megnézzük ezt a fiút másfél évvel ezelőtt, látjuk, hogy a kulcsfontosságú elemek az üléshez még hiányosak voltak:
- nem jó az ülőfelülete, hiszen inkább a hátán ül, mint a fenekén.
- a derékvonal sem látható, elmosódik, egybeállt
- a gerinc melletti derék.csípő terület nem látszik,
- a gerinc sem körvonalazódik, ami szintén azt jelenti, hogy nem képes szegmentált mozgásra
- és a lapockáknál is hiányoznak a megfelelő határok, minden egybefolyik, elmosódik, nincs szegmentált mozgás, ezért maximum annyit láthatunk, hogy a fejét hátrahajtja.
És ha előreugrunk 1.5 évet, a mostani állapothoz, látjuk jól a különbséget:
- sokkal, de sokkal jobb lett az ülőfelülete, már egészen jól a fenekén, annak az alján ül
- a gerince mozgás közben szépen részt vesz, aktívan reagál (nézzétek meg a videót)
- jobban látszik a derék-csípő közti divizió,
- szebb lett a lapocka helyzete
- és a derék is sokkal jobban kirajzolódik.
Nézzétek meg részletesen is (magyarul), hogy mi fontos az ülés javításához és hogyan tud javulni az ülés funkcióban:
Link: ABR - Könnyű Ülés program - Esettanulmány részletesen
Forrás, Leonid Blyum videója: Easy Sitting Online Course. By Leonid Blyum
Nyilvánvalóan minden gyermek egyedi, mindenkinél megtalálhatók a csak rá jellemző specialitások, azonban van jónéhány olyan kulcsfontosságú tényező, amely minden esetben fontos és jelen van és amely az ülés megtartásának hatékonyságában sokat segítenek. Az általános tendenciák alapján ezekkel a gyakorlatokkal mindenki javulni tud, de nyilván vannak egyedi kisebb-nagyobb eltérések a különböző diagnózisok és állapotok miatt. A videóban bemutatott nagy fiú esete nem különleges, a test alapjának, struktúrájának javításával ilyen eredményeket tudunk elérni.
2023. szeptember | Forrás: Leonid Blyum
Az ABR fascia gél és a Z-Vibe eszköz használata ABR módszerrel rengeteg pozitív javulást eredményez. A Z-Vibe eszköz a logopédiában is használt eszköz, de mi - mint mindig -, másként használjuk fel a létező eszközöket, így egy mélyebb szintet érünk el vele. Adott vonalon, adott felszínen, adott mélységben dolgozunk. Nálunk nagyon fontos az első három lépése a műveletnek, mert azzal tudjuk a megfelelő mélységet elérni. Plusz még egy szilikonos interfészt adunk rá, amely tovább segíti a disztribúciót. Ezeknek köszönhetően nem csak a felszíni szenzorokat aktiváljuk, hanem a mélyebb szinteket is, szépen disztributált módon. És ebben a mélységben pedig görgetjük az eszközt, megfelelő ívben, megfelelő szögben. Az íves görgetéssel, a megfelelő tónusos nyomással, a megfelelő fázisokkal, a megfelelő disztribúcióval kulcsfontosságú fejlődést tudunk elérni. Az ABR mindig másként használja fel a létező eszközöket. A gyerekek szeretik, és technikailag igen könnyű kivitelezni egy kezdeti betanulás után.
Nagyon fontos javulásokat láthatunk az alábbi kisfiúnál az új ABR technika és a fascia gél használatának köszönhetően.
- A korábbi nagy szájtátás helyett megjelent a széles mosoly, ami korábban elképzelhetetlen volt. Az egész mimikája sokat javult.
- Az arccsont körüli területek sokat fejlődtek, megjelent az orr alatt, a szájkörüli ránc, a szájkörüli körkörös izom szépen fejlődött.
- Javult az ajkak kontrollja.
- Javult a nyelv kontrollja.
Ezek mind kriktikusan fontos elemek minden CP-s, tetraplég gyereknél, akiknél evési, rágási, nyelési, alvási nehézségek vannak.
Elindult a nyelv mozgatásának felfedezése is.
Azzal, hogy a nyelvét jobban tudja kontrollálni és szélesebb mosolyra képes, már az ajkak és a szemek kontrollja is sokat javult. A mikrokefáliás gyerekeknél nagyon gyengék a homlokon és a szemek körül található izmok és fasciák, nagyon összeptapadnak, nem tudnak külön-külön mozogni, amely a szemek használatának problémáihoz vezet, nehezen kontrollálják a szemgolyót, nem tudnak szemmel tárgyakat követni, és kihat jelentősen a nyak stabilitására is.
Sokat javultak a szem körüli izmok és fascia, manuális tesztelésnél érezhetjük, hogy már nem csúszik el annyira a homlok fascia, nem csúszik rá az orra, a szemre.
Jól ismerjük már a rétegződést: bőr, zsír, felszíni fascia, izom, mély fascia, csont. Az ABR technikának, az íves nyomásnak, a többlépcsős mélyülésnek köszönhetően képesek vagyunk mélyebb szintekre, a mély fasciára és a csontra is hatni, képesek vagyunk a bőrre és a zsírra, a felszíni fasciára hatni, amelyek még az izmok bekapcsolódása előtt aktiválódnak. Ez a titkos receptje annak, hogy működik.
Egészséges esetben a szem-, és szájkörüli izmoknak 5 rétegződése van.
Érintett esetben ezek a rétegek összetapadnak, összeállnak, és nem tudnak szelektíven működni.
Miért olyan nehéz az érintett, különösen a mikrokefáliás gyerekeknek a szemkontroll?
Mert a homlok izmai és fasciája össze van tapadva egybe, a szem elemeivel is, így nem tud szelektív működni.
A szájnál épp ugyanígy történik: a száj körüli öt réteg körbe szintén össze van tapadva.
De ezeket nagyon szépen tudjuk javítani a fascia géllel és az ABR technikákkal: jobb mimikát, szebb mosolyt, jobb szemkontrollt eredményez.
Forrás: ABR Basics - ABR enables a happy smile with new fascial facial tools. By Leonid Blyum
Forrás: ABR Basics - New ABR Face Technique and Fascia Gel for mimic and eating progress. By Leonid Blyum
2023. augusztus | Forrás: Leonid Blyum
Aprónak tűnő, de hatalmas jelentőséggel bíró csontunk a gerincünk végén elhelyezkedő farokcsontunk.
Amikor a lábak asszimmetrikusak, csavarodnak, vagy a gyerek nehezen tud ülni, vagy a térdízülete nem megfelelően fejlett, akkor mindenképp érdemes megnézni a farokcsont állapotát is.
Ha a farokcsont befelé áll a kelleténél jobban, akkor nagyon megnehezíti az egyenes lábak kialakulását, az önálló ülést, állást, járást. A farokcsont megfelelő helyzete és összeköttetése nélkül ezek mind elképzelhetetlenek, így a farokcsont helyzete mérföldkőnek számít a gyerek teljesítményében.
Hogyan lehet a farokcsontot helyretenni? Mi az ABR-rel szépen tudjuk javítani a farokcsont helyzetét és integritását.
Az alábbi fiú online felmérése során is jól láthattam, hogy a gyerek farokcsontja beesik, és ennek következtében nem tud megfelelően ülni, nincs megfelelő ülőfelülete, nem látszik a csípőtaréj vonala, nincs megfelelő méretű popója.
Ha a farokcsont túlságosan befelé kanyarodik, akkor nem csak annyiról van szó, hogy "hát jól van, kicsit másként áll a farokcsontja", itt bizony elő kell vennünk kicsit a geometriai ismereteinket.
Ahogy elkezd a keresztcsont befelé tendálni, a farokcsont még egy adagot hajlik befelé, akkor a lábak és a medence összeköttetése nagyon sérül, hiszen látszik mennyi minden kötődik ide. Emiatt a lábak könnyen csavarodnak is.
Minden ekörül a pont körül forog, hiszen ha a keresztcsont pl 30 fokot hajlik befelé, a farokcsont pedig 60 fokot, az együtt már 90 fok, ami természetesen azt fogja eredményezni, hogy a lábait felhúzva fogja tartani a gyermek. Ez lesz a semleges pozíciója a lábának a medencéhez képest.
Bár a farokcsont csak 2-3 cm, de összesen mondjuk 90 fokot hajlik befelé a keresztcsonttal együtt, akkor ahogy a geometriából a szögbeli ismereteink adják, a hosszú lábak már látványosan fognak 90 fokkal eltérően állni, hiszen innen, a farokcsonttól indul ki a láb helyzete, ez az elsődleges pontja helyzetének.
Emiatt látjuk az extrém lábfelhúzást is, és emiatt lett ez a semleges helyzete, mint a képen is látható.
Ha behajlik a farokcsont, akkor a fascia is lecsúszik, nem alakul ki az farizom, nem lesz "husika a popóján", lapos és csúszós marad, nem alakul ki az ülőfelülete, nem lesz megfelelő szélességű a medence. Egyszóval kritikusan fontos pont a farokcsont a gyerek ülőképességében.
A farokcsont a fejlődés korai szakaszában alakul ki. Ezért is nagyon fontos ezen dolgozni, és őszintén senki sem tudja ezt kezelni, ezért nem is beszélnek róla. Az ABR technikákkal és eszközökkel mi meg tudjuk célozni és elő tudjuk segíteni a helyes farokcsont helyzet kialakulását.
2023. július | Forrás: Leonid Blyum
"Köszönjük szépen Leonidnak, hogy utat mutat életünkben. Számos "előtte és utána" képet láttam az ABR weboldalán, amelyek igencsak inspirált minket arra, hogy elkezdjük az ABR-t. Látván az előtte és utána képet a saját gyerekemen, hát le sem tudom írni, milyen jó érzés és milyen hálás vagyok érte. Értékelem, hogy Leonid egyenesen megmondja a dolgokat, világosan megmondja, hogyan priorizáljam a mindennapjainkat. Bízok benne és nagyra értékelem. Várom az új feladatsort is, igyekszünk a legjobbat kihozni belőle."
Anay és családja online kezdte az ABR terápiát 2022-ben. Kevesebb, mint egy év alatt már számos javulást értek el:
- vállövének integrációja,
- fej-, és nyakkontrollja
- medencéjének formája, mélysége
- lábfejének struktúrája és integritása is javult.
Többek között a fenti eredmények segítik Anay-t abban, hogy minél önállóbban tudjon véghezvinni dolgokat, és tudjon támasztás nélkül is megfelelően ülni. Ezeken felül iskolai teljesítménye is javult a jobb testének köszönhetően.
Forrás: ABR Europe facebook
2023. július | Forrás: Leonid Blyum
Örömmel osztjuk meg ennek a 13 éves kis bajnok hölgynek a csodás átalakulását fél év alatt. Fantasztikus, hogy mennyit javult a gerincferdülése! Igazán büszkék vagyunk rá és családjára, hogy mennyit tudott javulni az ABR-rel!
Jól látható a strukturális átalakulás. Még akkor is jelentős javulást tudunk elérni, ha a gyerek már nem kicsi, és ha már a gerincferdülés eléggé merev és súlyos mértékű. Még ebben az esetben is visszafordítható a folyamat az ABR eszközök és technikák, stratégiák segítségével.
10 éves korában kezdte az ABR-t a leányzó, és minden a megfelelő mederben zajlott, szisztematikusan alakult át.
1. Folyamatosan javult a strukturális felépítése:
- horizontálisan javult a vállöve, lapockája,
- a jobb oldali korábban erőteljesebben kiemelkedő púpja is javult, a bordák iránya is szebb lett, kevésbé függőleges irányú,
- a bal oldali alsó (9-12-es) bordák mind teljesen gyengék voltak, hiányzotak az összeköttetések, gyakorlatilag csak lengőbordaként voltak jelen, amelyek mostanra elkezdtek tartani.
- A medence öv is sokat javult, a keresztcsont - csípőcsont ízületi összeköttetése is sokat fejlődött, jobb lett az ülőfelülete is.
Ezek mind segítették a strukturális fejlődést.
2. Funkcionális javulást is hozott természetesen a strukturális fejlődés.
- Sokkal szebben sétál, kevésbé hajol el, kevésbé fárad ki, többet tud sétálni, magabiztosabb lett,
- sőt újra tud futni is, amit korábban elveszített a komoly gerincferdülés következtében.
3. Az egész anyagcsere folyamatok is együtt javultak ezzel.
- Jobb lett az emésztése,
- a légzése,
- szívesebben eszik,
- könnyebben megy el mosdóba,
- jobban alszik,
fiziológiai értelemben sokat javult az állapota.
4. Mindezek hatására, a fiatal tini lány személyisége, mentálisan és emocionálisan, szenzorosan, valamint viselkedésében egyaránt sokat változott.
- Sokkal magabiztosabb lett,
- könnyebbem lép kapcsolatba másokkal,
- jobb lett a kommunikációja.
Ennyi javulást tudunk elérni azzal, ha a belső struktúra stabilabb lesz. Csak a struktúrális változtatásokon dolgoztunk, a funkcionális javulás vele együtt jött egyfajta bónuszként, az anyagcsere folyamatok is ennek az eredményeként javultak (anélkül, hogy egyéb terápiákat csináltak volna). A személyisége pedig mindezek hatására sokkal jobb lett, kiegyensúlyozottabb, kompetensebb lett, így egy könnyebb életet tettünk lehetővé a számára és a családja számára.
A család heti átlagosan 8-10 órát következetesen dolgozott. Összesen körülbelül 500 órát dolgoztak a szülők a lányukon manuálisan, miközben a gyerekükkel együtt voltak, beszélgettek, filmeztek, tableteztek.
Az ABR jól működik, jól kivitelezhető, a mindennapokba jól beépíthető.
Irina édesanyja, Andrea írta: "2022. novemberében kezdtünk az ABR-rel dolgozni, amikor már nem tudtuk, hova forduljunk, aminek ne lennének jelentős nem kívánt következményei. De az eredményeink most nagyon biztatóak! Nem mindig könnyű megtalálni az időt suli mellett, de nem adjuk fel, csináljuk, feldaraboljuk. Irina meg szereti kezelést, és én -mint az édesanyja- pedig szívesen csinálom, mert egy jó kapcsolódási pont kettőnk között, és jó érzés tudni, hogy segíteni tudom őt egy jobb minőségű élet felé."
Forrás: ABR Progress - Scoliosis Improvement. By Leonid Blyum videós elemzése, valamint ABR Europe facebook
2023. július | Forrás: Leonid Blyum
Egy kisfiú, Torvin anyukája írta: "Azzal, hogy megtaláltuk az ABR-t, az egész családunk élete jelentősen megváltozott. Végre úgy érezzük, hogy van, aki meghallgat és megért minket. Már rengeteg sok éjszakát töltöttem el a keresgéléssel, hogy megértsem, vajon a fiam, Torvin, miért is sír egész nap. Létezik esetleg valami új módszer a CP-s fiamnak? Most, hogy az ABR-re találtam, és Leonid Blyum ezekre magyarázatot adott, már végre én is végigalszom az éjszakákat, mert tudom, hogy Leonid részletesen elmagyaráz mindent, és ellát tanácsokkal.
Torvin extrém módon asszimetrikus volt, és ennek megfelelően húzta magát mozgás közben. Akkor még nem tudtuk, hogy ez semmi jóra nem vezet, csak örültünk, hogy egyáltalán mozog."
Leonid elmagyarázta a családnak, hogyan érdemes berendezni a szobát, hogy az a gyermek mozgását szolgálja. A korábbi nagyterű "kutya kifutó" helyett egy macskáknak ideális szobát javasolt, sok-sok akadállyal, ahol nem az a cél, hogy minél nagyobb távot tudjon megtenni, minden nap 1 cm-rel többet vagy 1 másodperccel hosszabb ideig bírja a kitűzött célt, hanem az a lényeg, hogy kis helyen, minél több dolgot elérjen a saját tengelye körül, minél több mikromozgást, kis mozgást végezzen a gyermek, sikerélménnyel, fordulgasson jobbra-balra, tekeredjen jobbra-balra, másszon fel-le a kisebb-nagyobb akadályokon, járja be azt a kis teret, ismerjen meg jól minden négyzetcentimétert és mindezt saját belső motivációja alapján tegye. Ezáltal végtelen számú mozgásvariációt csinál, ugyanazt a helyet mindig másként közelíti. Ez a mozgás diverzitás fogja adni neki a megfelelő minőségű, kreatív mozgástechnikát hosszútávon. Ezt csak ösztönösen tudja csinálni, ezt megtanítani nem lehet.
Ha mozgó gyermeked van, érdemes megfogadni Leonid Blyum tanácsát: építs egy "macskabarát környezetet" neki otthon, sok-sok apró akadállyal, és ne nagyterű "kutyakifutót" adjál neki. A méreteket és távolságokat természetesen igazítsd a gyermekedhez. Elég lehet egy 1-2 méter is, a lényeg, hogy sokat mozogjon a saját tengelye körül. Sokkal többet érsz el azzal, ha sokat, de kis helyen mozog, hiszen a mozgásintelligenciája ezáltal fejlődik, és csodás mozgásminőséget tudtok ezzel biztosítani a gyermeketeknek a jövőre nézve, mert minden nagy mozgás sok-sok ezernyi, milliónyi kis mozgásból áll.
Ha nem mozgó gyermeked van, akkor pedig olyan környezetet alkoss neki, ami finom puha, körülöleli minél jobban, kényelmes, nem nyomja sehol, jól tud benne pihenni, és apró kis mozgásokat véghezvinni.
A család a javasolt berendezést megvalósította, a manuális feladatok javasolt óraszámát szépen tudja kivitelezni és Torin szépen fejlődik: sokkal kreatívabban és önállóbban, pontosabban oldja meg a mozgáskoordinációját, és megtanult extra hatékonyan mászni.
Forrás: ABR Europe facebook
2023. július | Forrás: Leonid Blyum
Számos technikát alkalmazva tudjuk jobbá tenni a gyerekek testét, megerősíteni a strukturális felépítését és javítani az összeköttetéseket az egyes területek között, harmonikusabb mozgást lehetővé téve.
Az egyik ilyen technika az ún. Station (Vibro-állomás), amihez a szülő részéről kell egyszer 2-3 perc, hogy feltegye a gyerekre, majd 10 percenként 2-3 másodperc, hogy a vibro eszközt újraindítsa, és akár órákon át mehet és működhet.
Segíti az integrációt, az ízületek erősödnek, az egyes testrészek összeköttetése, kapcsolata javul.
Forrás: ABR Europe facebook
2023. június | Forrás: Hárosi Brigitta
Az utóbbi egy évben Leonid egy halom újdonságot talált ki, hiszen mindig fejleszt, mindig haladunk előre, egyre hatékonyabb módszerrel és eszközökkel tudunk dolgozni. Számos olyan apróság van, amivel nagyon szépen tudjuk segíteni a gyermekeinket a mindennapokban:
- esetleges fájdalmuk azonnal oldódik, illetve hosszútávon megszüntethetőek a fájdalmak nagy részei,
- a feszességek, kontraktúrák oldódnak
- a gyenge területek erősödnek: ízületek, szalagok, kötőszövetek, mélyen fekvő kisizmok.
Ezek garantálják az állandó fejlődést, a jobb testtérképet, a jobb pozíció tartást, a jobb funkcionális mozgást, a több energiát, a jobb kognitív képességeket.
És ez kizárólag BIOMECHANIKAI alapokon megy végbe.
Új technikák egyike a vibro station-k (kötözéses vibro állomások), amelyek az ízületeket nagyon szépen erősítik, a feszes izmokat felengedik, a gyengéknek impulzust adnak, és szalagokat is ingerlik, finoman dolgoztatják.
Van olyan család is, aki nagyon megszerette, és az egész gyerek egy vibro station lett. De nem ez a jellemző, általban 2-4 helyre tesznek a családok egyszerre.
Új technikák közé tartozik a PARC technika szilikon ujjakkal, amellyel a bőr differenciálódását, a bőr és az alatta lévő rétegek jobb tartását és mozgását segítjük elő, hogy a rétegek közti tépőzár jellegű hatás jobb minőségű legyen, és ezáltal jobb tartást adjon az adott területe. Ezzel a technikával biztonságosan tudunk olyan mély területekre is nyúlni lokálisan, ami sehogy máshogy nem lenne lehetséges.
Új technikák közé tartozik már a dupla pisztoly alkalmazása különböző módokon (különböző intenzitással, szinttel, dőllésszöggel, erősséggel, extra technikákkal, rétegekkel), amelyek olyan mértékű impulzust adnak, hogy egyenlő lesz egy edzéssel: kiválóan felépíti a testtérképet, az inaktív területeket, szöveteket mobilizálja, a túlterhelt területeket pedig felszabadítja. Jellemző már, hogy dupla pisztollyal is dolgozunk adott területeken. De ahol például anya és apa egyszerre dolgoznak a gyereken, időt spórolva ezzel és egy minőségi családi időt közösen eltöltve, beszélgetve, ott nem ritka, hogy akár három pisztoly is dolgozik egyszerre (és esetleg a korábban említett vibro station-k is).
Újabb technikáink közé tartozik a dinamikus szivacstechnika fascia pisztollyal, amely lehetőséget ad a legszenziztívebb, legérzékenyebb területek kiaknázására is. Így az olyan területeket is meg tudjuk célozni vibratorikusan, amelyeken korábban nehéz volt dolgozni, mint például a nyakon és az arcon.
Újabb technikáink közé tartozik manuális érintéses technika a leglágyabb bemeneti lehetőség a szövetekre, ahol figyelünk arra, hogy ne összenyomjuk a szöveteket, hanem csak extra tenziót adjunk neki, amellyel elkezdünk a nagyon törékeny, sérülékeny, gyenge területeknek is impulzust adni. Kifinomult technikát igényel.
Újabb technikáink között szerepel az akupressszúrás kesztyű is, amely előkészíti a hatékonyabb szövet épülést. Nagyon finom érintéssel, 3D-ben hatunk a bőrön keresztül a rétegek strukturálódására.
A régi technikák - egy pisztolyos, vibro labdás, pilates labda, vizes labda, medicin labda - mind máig nagyon hasznos és jól bevált módszerek, gyakran dolgozunk velük.
Szeretettel várunk a legközelebbi személyes felmérésen, novemberben, de ne feledjétek, hogy már szeptemberben kell erre jelentkezni. Az online felmérések folyamatosan zajlanak, 2-3 hónapos átfutási idővel, mivel meglehetősen nagy a várólista.
Szeretettel ajánlom a honlapon található rengeteg infót (Érdekesség menüpont alatt), csemegézzetek belőlük. A honlap egyfajta tudásbázisként szolgál.
Forrás: ABR konzultáció és tréning 2023. május-június
2023. június | Forrás: Hárosi Brigitta
Fantasztikus tréningnek lehettünk tanúi ismét.
Adjon ez rengeteg erőt mindazoknak, akik most voltak, és azoknak is, akik most nem tudtak eljönni, mert érdemes csinálni, érdemes kitartóan heti 10 órát ABR-ezni, mert az eredmények szépen megjönnek mindig.
Szívből gratulálok mindenkinek!
Hálásak vagyunk Leonidnak az áldozatos munkájáért, azért a gondolkodásmódért, amelyet képvisel, ahogyan mindig megkeresi az ok-okozatokat, ahogyan a problémát kiváltó okot próbálja meg kezelni, megszüntetni, mindezt úgy, hogy közben egy reális életképet meghagyva a családoknak, ahol senki sem szakad bele a terápiába, és egy élhető jó életet biztosítva hosszú távon is.
Azt hiszem, így sok-sok évvel a hátam mögött ez egy nagyon fontos szempont már. Támogatja az egész családot.
Forrás: 2023. tavaszi-nyári tréning tapasztalatok
2023. május | Forrás: Leonid Blyum
Sérülékenység menedzsment - a törékenység, a sebezhetőség, a gyenge pontok kezelése = Vulnerability management
Az alábbi kérdések merülnek fel, amikor a gyengeségekről, a sebezhetőségről, a törékenységről, beszélünk:
Mit tekintünk fejlődésnek? Mi jó és mi rossz?
Milyen stratégiát válasszunk, ha felmerül egy jelentős probléma?(például emésztési probléma)
Mennyi időt kell rászánni? Milyen a hosszútávú tervünk? Milyen a fejlődés menete?
Ki a felelőse? Egyedül te, vagy közösen valakivel?
Milyen kompromisszumokat kell kötnünk? Mit érdemes és mit nem érdemes csinálni?Mire van most nagyobb szüksége a gyereknek: a megfelelő légzésre, az emésztésre, az energiára?
Mit nevezünk "jobb és "rosszabb" állapotnak? Honnan tudom, hogy jó-e, amit csinálok? Ami épp történik az csak átmeneti vagy tartós?
Vajon az agy rossz infókat küld (ahogy az orvosi szakma vélekedik) vagy bízhatunk benne, hogy elég jó lesz, és a lehető legjobb megoldásokat fogja alkalmazni?
Maradok a hagyományos orvosi úton vagy keresek alternatív megoldásokat, mint például az ABR is?
Mi tudjuk, hogy sok mindenről még nem tudjuk, hogy mi hogy működik az agyban, de azt is tudjuk, hogy képesek vagyunk arra, hogy a testet tápláljuk, felépítsük szépen lassan a testtérképet, aminek meg az agy örülni fog, hogy az eddig kiesett részek egyszer csak elérhetőek lesznek a számára és fel is tudja őket használni mind a pozíció tartásában, mind a mozgásban vagy akár a belszervi folyamatokban (pl: emésztés). Ha az agy képes arra, hogy működtesse a vérkeringést, a légzést, az emésztést, stb, akkor sok másra is képes, ha az alatta lévő testet segítjük, hogy képessé váljon. Lehet, hogy ezek kicsit úgy hangzanak, mintha egy filozófiai konferencián lennénk, és ti szülőket ezzel hagyjunk békén. Az az igazság, hogy a konferenciákon sokszor hangzik el, hogy az agy sérült, és nem tudják megjavítani, csak valami kis rövid távra szóló segítséget tudnak nyújtani. Erről még publikálni sem tudnak, mert semmi praktikusat nem hoznak fel.
Idén lesz 20 éves az ABR. És az az igazság, hogy még a mai napig gond elmondani röviden, hogy mi is az ABR, éppúgy, mint húsz évvel ezelőtt sem tudtam tömören elmondani. Nyilván milliószor próbáltam már, minden évben 10-20 új definícióval jövök elő, azaz 20 év alatt 200-300 új megközelítéssel próbáltam már elmagyarázni, hogy mi az az ABR pontosan. Így köztük volt: jobb életminőség, fejlődés versus vergődés, a fascia jelentősége, gyenge elemek, összeköttetések megértése, stb. A mai napig nem tudom 1-2 mondatba belesűríteni azt, amit az ABR tud adni. Ha ti is találkoznátok valakivel, és 1-2 mondatban kéne elmondani, hogy mi is az ABR, valószínűleg ti sem tudnátok elmondani, hogy mit csinál, mire jó, ha nem mentek bele az érzelmi részekbe. Nyilván megkérdezhetik, hogy hol van a több ezer súlyosan sérült, aki a zöld gyepen futkos most némi ABR terápia után? És éppen ezért olyan nehéz elmagyarázni, hogy mi mit célzunk meg, hiszen nehéz megértetni azt, hogy a súlyosan sérültnél nem csak annyinak kell megtörténnie, hogy elkezdje a lábait használni és elkezdjen futkosni...
És itt van ez a kép*, ami a mezőgazdaság és a természet közti különbséget mutatja. Most úgy érzem, ez a kép nagyon jól visszaadja azt, amit mi az ABR-ben teszünk, és érthetővé varázsolja. *
A mezőgazdaságban a lényeg a minősíthető teljesítmény, a maximum hozam, egyfajta mérhető módon, mennyiségileg meghatározva. Viszont a mezőgazdaságban minden csak egy évre szól, minden meghal minden évben, és újra meg újra kell rajta dolgozni, hogy mérhető előnyöket szolgáljon és teremjen.
A természetben viszont minden hosszútávon fenntartható, önfenntartó, örökre szól! Látjuk a növények gyökérzetét. Ezen múlik, hogy mennyire lesz hosszútávon életképes valami.
És itt jön be az a korábbi kérdés, hogy ki a felelős a gyerek jobb életéért, mennyi időbe és energiába telik és milyen kompromisszumokat kell hozni? Ugyanis, nektek kell kiválasztani, szülőként, hogy milyen terápia mellett szavaztok, nektek kell tudni, hogy habilitálni vagy rehabilitálni kell a gyereket, nektek kell tudni, hogy megfelelően halad-e a gyermek előre, vagy visszafelé fejlődik vagy stagnál. A fejlődés mint szó sem egyértelmű: mit jelent a fejlődés? Mikor fejlődik jobban? Ha ma fejlődik látványosan vagy ha a jövőre nézve érünk el jó fejlődést? Hiszen itt is két stratatégia van: az egyik alapján a mának élünk, ma hozzuk ki a lehető legjobbat, nem érdekel a jövő, az még odébb van, a másik stratégia pedig az, hogy nem az a lényeg, hogy most minél hamarabb kihozzunk belőle valamit mindenáron, hanem, hogy a jövőben a lehető legjobb legyen összességében. Nyilván az a cél, hogy a ma is jobb legyen és a jövő is még jobb legyen. Ez nyilván egy hosszú folyamat, amiről itt beszélünk.
A másik kérdés az, hogy mi lesz a végeredmény, mi lesz a haszon, amelyek nyilván összefüggenek a befektetett energiával. Mennyit érdemes erre áldozni? Nyilván az sem jó, ha mindent ennek szentelsz, de az sem jó, ha semmit sem. Azaz egy megfelelő egyensúlyt kell teremteni.
A harmadik nagy - általam igencsak szívesen emlegetett - kérdéskör az, hogy mik vagyunk? Jólétre (kellemes létezésre) vágyók (Human Beings) vagy Csinálni vágyók (Human Doings)? Nyilván valahol mindkettők vagyunk. A kérdés az, hogy ha csinálunk valamit, akkor hogyan segítsük a jólétünket? Vagy kiaknázzuk a létezésünket, hogy csinálhassunk valamit? Melyik utat válasszuk: a jobb teljesítményt vagy a jobb létezést?
Ha egy jéghegyre gondolunk, akkor jól tudjuk, hogy a víz alatti részének "létezése" adja meg a vízszint feletti "teljesítményét". Az érintett gyerekeknél is ez a kérdés: rendelkezik-e megfelelő alapokkal, elég mély gyökerekkel, amire támaszkodni tud, hogy a felső rész is jól teljesítsen, illetve fent tudja-e tartani azt az állapotot nagyobb korára is?
Itt jön be a következő kérdéskör: milyen kompromisszumokat kell hoznunk és milyen előnyökkel jár egy-egy döntés?
Ehhez nézzük meg a főbb drivereket, a főbb ketyegő órákat a szervezetben: az egyik legfontosabb a légzés. Napi 20.000-szer veszünk levegőt. Maximum 2 percig bírjuk ki levegő nélkül, az oxigén szaturáció sem eshet 95% alá huzamosabb ideig, különben minden más biológiai ketyegő óra vele együtt leáll. Azaz, választanunk kell a teljesítmény és a jólét, a kellemes létezés között. Ekkor pedig megkérdezhetjük azt, hogy az agy valóban hibás és minden a testen megjelenő minden rosszat a hibás agynak tulajdoníthatjuk? Vajon az agy felel mindenért vagy esetleg megbízhatunk az benne? Tudom, hogy ez nem könnyű, főleg ha szenved valamitől a gyerek, egyik krízis állapotból a másikba jut el, egyszer az emésztése, máskor a légzése, majd jönnek az emocionális problémák vagy az izomkontraktúrák, stb, és ha még össze is hasonlítod az egészséges gyerekekkel...
Mi azon dolgozunk folyamatosan, hogy a testét megsegítsük, a kulcsfontosságú tartalékait megerősítsük. Tudom, hogy nem könnyű ezt megérteni, hiszen senki sem beszél ilyen jellegű üzenetekről. Ez duplán baj, hiszen tényleg senki még csak nem is beszél erről. Miért? Mert az egészséges emberek annyira tökéletesen működnek, annyira optimalizáltan megy minden kívül-belül, hogy el sem tudják képzelni, milyen a másik oldal. De mi az érintett gyerekekkel foglalkozva nagyon is jól látjuk, hogy számukra a jó létezés, a kellemés lét mennyire fontos. Ez egy paradox helyzet. Az egészséges emberek nem is tudják mekkora áldás, hogy ők jól tudnak működni. De a CP-s gyerekek, akik korábban 5.000 generáció során az ilyen születéseket túl sem élték, azok most a fejlettebb orvostechnikának köszönhetően túlélik, és sokáig is élnek ahhoz, hogy lássuk, hogy mennyire sokoldalúak vagyunk, mennyire bonyolultak vagyunk, mennyire stimmelnie kell mindennek, hogy egészségesek legyünk. Az egészség egy nagyon szűk ablak valójában. Beszélhetünk ma már integrációról, inklúzióról, differenciálásról, de az elmúlt 50-100 évben nem sok minden változott, legfeljebb az elnevezések, amikor még retardált meg hasonló neveket használtak. A gyógyításhoz vezető út gyökeresen még nem nagyon változott meg ez idő alatt.
Sosem figyelik meg az érintett gyerekek belső tartalékait, mi hogy működik, csak egyszerűen felírják, hogy heti öt alkalom gyógytorna vagy bármi, leírják, hogy hány fokos szöget zár be egy-egy adott ízület, mennyire nyújtható vagy hajlítható, azaz mérőszámokkal dolgoznak, megnézik hogy ha tavaly két lépcsőfokot tudott felmenni, akkor idén tud-e hármat, stb. Azaz, a teljesítményt próbálják meg olyan esetekben is növelni, ahol az egyén a létezésért is segítségért kiált.
Ha visszatekintünk a mezőgazdasági képre, akkor láthatjuk, hogy a mezőgazdaság profit ellenében egy nem fenntartható, de látványos dolgot kínál, nagy termés hozammal. De nem tartós, nem életképes, sőt, jól tudjuk, hogy a talajok kiégnek, elszáradnak, szikesednek. Éppúgy, mint az ember szervezete. Mi az alapokat, a gyökereket, a tartalékokat szeretnénk felépíteni, amire a test, a szervezet minden esetben támaszkodhat.
A hagyományos terápiák mindig valami újat akarnak mutatni és kihozni a gyerekből, bármi áron is, (melynek sokszor a későbbi deformitások lesznek az eredményei). Mi nem erőltetünk semmi újat, hanem megnézzük, mit tud most a gyerek, és azt a funkciót szeretnénk még hatékonyabbá tenni, hogy könnyebben tudja ugyanazt csinálni, mint eddig. Ezáltal nő a tartaléka, az energiaszintje, és az új dolgot ő maga fogja behozni a plusz tartalékok által (mint egészséges esetben is). Nem mi kényszerítjük ki. Hatalmas a különbség, mert amit maga csinál, annak jó oka van mindig, bízunk a gyerekben, hogy megfelelően fogja csinálni idővel. A megfelelő minőséget pedig mindig további belső stabilitás növekedéssel tudjuk előrevinni.
Jellemzően a teljesítményt akarja mindenki növelni, a még több funkciót, amelyet méterben vagy másodpercekben tudunk mérni. Bármilyen gyakorlat kivitelezése méterben vagy másodpercekben mérhető, például egy egyszerű fejemeléstől a járásig, minden.
Mi a sebezhetőségre, a sérülékenységre fókuszálunk, amelyet pedig miliméterben és miliszekundumban tudunk mérni. Ez tudja megakadályozni a sérülést vagy a fejlődési ciklusok megtörését. Az agy nem is foglalkozik a nagyobb mértékegységekkel, csak ezek a kis mértékegységek számítanak neki, hiszen az agy ezzel él együtt.
A probléma mindig ott merül fel, ahol a saját súlyának a teherviselését nem bírja el, és az erők egy helyre koncentrálódnak, ugyanis ezeken a helyeken kis apró sérülések keletkeznek, amit be kell gyógyítani, ami viszont sokáig is elhúzódhat. De közben a ketyegő alapvető órákat üzemeltetnie kell az agynak. Az agyat nem érdekli a teljesítmény igazán, így a gyerekek nem lusták, nem "nem akarnak" adott pozíciókat felvenni, mozgásokat végrehajtani, hanem az agy arra törekszik, hogy a sérüléseket megússza.
Az a kérdés, hogy a stabilitás vagy az aktivitás a fontosabb. Az agynak a kettő között kell választania és nyilván a stabilitást fogja választani.
Ha hiányos a testtérkép, akkor csak az egyik oldalára fog tudni támaszkodni az agy, a másik oldalt pedig a bordakosarat felülteti a medencére, ami egy passzív megtámasztást ad neki legalább. A bőrt valahol összefuzionálja, hogy tartson, vagy a másik végletet alkalmazza máshol, és teljesen petyhüdt lesz. És amint milliméterekkel és miliszekundumokkal dolgozunk, már meg is értjük, hogy az agy mit miért csinál, és rájövünk, hogy nem hibás jeleket küld, hanem logikus lépéseket tesz. 1/1.000.000 mm/ms számokkal dolgozik az agy egy milliárdnyi területen a testünkön. El sem tudjuk képzelni mennyi mindent futtat az agy folyamatosan. És akkor erre az agyra mondják, hogy az agy hibás és rossz információkat küld a testnek??? Ez eléggé nevetséges.
Én azt vallom, hogy az érintett gyerekeknek szuper jól működő agyuk van.
A jéghegy képével szoktam illusztrálni a lényeget: 99.99% a létezésünket szolgálja és 0.01% a funkcionális tevékenységeinket. Az érintett gyerekek pedig 99.999% és 0.001%-on működnek. Nagy különbség ez vajon? Nem, természetesen nem. Mindenki 100%-on működik. Még súlyos esetben sincs nagy különbség az alapokban, a 99.99 és a 99.9999 között nem nagy a különbség, de ha a 0.01 és a 0.0001-et hasonlítjuk össze, ami látványos funkcionális dolgokra menne az már nagy különbség, akár 100-szoros is. És a szülők pedig mindig próbálják teljesítmény kényszerrel bizonyítani a külvilág felé, hogy az ő gyerekeik ugyanolyan ügyesek, mert ezt meg ezt meg tudják már csinálni. Minek bizonyítani? Így is, úgy is, 100% mindenki. A teljesítményre van szavunk, de a létezésre, a jó létre nincs megfelelő szavunk (én is sokáig kerestem, hogyan is fordítsam).
Nemrég bukkantam arra a kifejezésre, hogy sérülékenység menedzsment (vulnerability management). Az informatikában használatos kifejezés. Hivatalosan több lépésből áll: 1. felmérés, 2. priorizálás, 3. akció, 4. újabb felmérés, 5. további finomítás, amelyek hangzatos lépések. A hálózat, a felhő is összetett, sérülékeny, amit meg lehet hekkelni, így a biztonság a legfontosabb.
Egy újabb kifejezést alkothatunk: "kinesio-biztonság". Kinesio-funkciók pedig csak akkor tudnak végbemenni, ha a kinesio biztonság adott. És csak akkor tud megjelenni új mozgás, ha a jelenlegi mozgása már teljes biztonsággal megy, többfajta megoldással, nagy diverzitással. Az ABR terápia a kinesio-biztonságra ad megfelelő eszköztárat. Az ABR-rel jórészt azokat az elemeket építjük fel a testben, amelynek nincs szüksége az agyra, hiszen a fascia is a közvetlen mechanikai stimulációra ad választ, jobb összeköttetéseket és jobb disztribúciót lehetővé téve. Ezt az agy fel tudja használni és be tudja építeni, ahogy a kinesio-biztonsága jobb lesz. Sosem szabad erőltetni új dolgokat, amíg a meglevők nem mennek teljes biztonsággal, mert csak a biztonságos alapokra lehet építeni újabb szintet anélkül, hogy szétessen. Egészséges esetben a kinesio-biztonság nagyon jól működik, egy jól indexált rendszerről beszélünk, mély gyökerekkel, amely sok mindent elbír, el tud nyelni, de az érintett gyerekeknél ez nem olyan mély. Ezt a fascia javításával tudjuk javítani, a disztribúcióval. Viszont ne felejtsük el, hogy a mozgás egyben sérülékenységet is jelent. Ha csak az izmokat fejlesztenénk, akkor olyan lenne, mintha egy vadlovat ülnénk meg vagy egy Ferrari motort tennénk egy Trabantba. Kezelhetetlen lenne, mert nincs meg a megfelelő környezete, ami kordában tartsa.
*a mezőgazdasági képet én küldtem Leonidnak, örülök, hogy most ezzel tudja a legjobban mutatni az ABR legfőbb küldetését, jelentőségét. :-)
Forrás: ABR Webinar n.20 - Vulnerabilities Management. With Leonid Blyum
2023. május | Forrás: Leonid Blyum
Sofia és családja 2019 óta ABR-ezik, így már jól láthatóak a felhalmozott sikerek.
Sofia enyhén disztónáis lány. Képes volt egy adott önálóságra, és járásra még ABR előtt. De:
- Nagyon instabilan sétált.
- Nagyon széles terpeszben járt.
- Nem tudott önállóan megállni a járás végén.
- Séta közben a karjait a sas szárnyaihoz hasonló módon tartotta.
- Megfordulni vagy hátrafelé menni lehetetlen volt.
- Az ülést, az ülő pozíciót megtartani nagy kihívás volt a számára.
Ha összehasonlítjuk az idei és a tavalyi felvételeket, akkor láthatjuk, hogy tavaly az ülés teszt során végzett jobb és bal oldalra való döntögetésem során még megragadott engem a bizonytalanságai miatt, és a lábait nagyon nagy mértékben szétterpesztette, hogy stabilizálja magát, erősen kapaszkodott belém, amelyek a spazmus jelei. Erre még rájött a disztóniája, amely emocionálisan generálódott jórészt. Sofia vékony lány, kevés mechanikai zsírral, és meglehetősen spasztikus izomzattal rendelkezett.
Idén sok előrelépést figyelhetünk meg:
- Kevésbé terpeszt járáskor.
- Céltudatosabban tud önálló lépéseket tenni.
- 3-4 lépés után is meg tud önállóan állni.
- Meg tud fordulni önállóan, természetesen és kecsesen.
- Tud hátrafelé is sétálni, miközben még egy könyvet is fog a kezében.
- Stabilabb az ülése.
A belső stabilitása is sokat fejlődött:
- Jobban kontrollálja a testtömeg középpontját.
- A talpa a földdel jobban kapcsolódik, így jobban tudja kontrollálni.
- Jobbak az ellen-egyensúlyozó hullámai testszerte.
- Sokkal szabadabbak az arcizmai és a mimikai repertoárja nagymértékben megnövekedett.
Fontos tudnivalóra világít rá Sofia esete az ABR családok számára.
Ha egy járó, de nem tökéletesen járó gyerekről beszélünk, akkor is sokat tudunk javítani az állapotán az ABR-rel. Hogyan?
1 - Javítjuk a talp földdel való kapcsolódását, annak stabilitását. Dolgozunk a lábujjakon, a talpon, a lábfejen, a bokán, a talppárnákon, amelyek hatására jobb lesz a talajjal való érintkezése és tapadása, jobban tud arra támaszkodni, szelektívebben tudnak a lábujjak működni a lábfejtől, a lábfej pedig a bokától...
2 - Javítjuk a testtömegközéppontot. Így az "előreesős járást" felváltja a szépen és helyesen kontrollált önálló járás, ahol képes lesz a lábait szelektíven használni, jól lendíteni a járáshoz és képes lesz bármikor megállni.
3 - A lábból érkező koordinációs hullámokat harmonizáljuk a törzs felé, miközben a törzsből érkező láblendítést is javítjuk.
4 - A gerinc rotációs csavarodását integráljuk, amely hatására a lábak rotációját is jobban tudja kontrollálni: Ezáltal felszabadulnak a karok, nincs szükség járáskor már a szárnyszerű karokra, mint elsődleges stabilizáló eszközre.
5 - Javítjuk a szemkontrollt, a szemmel való követést, amely segít a leggyorsabban működő szemizmok harmonizálásában, így az arc, a nyak és a test többi részének az izomtónusa és koordinációja is javul, amely rengeteg energiát spórol meg és nagymértékben javítja a mozgás minőségét.
Ez elérhető minden család részére.
Sofia többségi iskolába jár, ahol ugyan segítséget kap, de a hagyományos követelményeknek kell megfelelnie, beleértve a házi feladatokat is, és mindkét szülő dolgozik mellette. Így a fennmaradó idő nyilván limitált, de ennek ellenére megoldották, hogy Sofia megkapja a szükséges óraszámokat. A két szülő egyszerre dolgozik Sofia testén, reggelente 30-40 percet közösen, így ez napi 60-80 perces munkát jelent emberórában számítva. Emellett alkalmazzák a fáslizós technikánkat és a fascia gélt. Látjuk, hogy enyhébb esetben ez is már milyen jól működik.
Ha a gyermeked enyhén érintett, akkor javasoljuk a "Járj és Ülj Könnyedén" ABR programunkat, amely jelentős javulást fog hozni a gyermeked életében.
A járóképes gyerekeknél azokat a mélyen fekvő elemeket célozzuk meg, amelyek a legkisebb, mély izmoktól az inakon át a szalagokig húzodnak a lábfejben, a csípőben, a gerincben, stb, és ezáltal egyenes út vezet a következők javulásához:
- Jobb stabilitás
- Jobb ellen-egyensúlyozás
- Jobb hullámok testszerte
- Jobb testtömeg középpont
- Jobb kapcsolódás a földdel
- Jobb törzs-kar, törzs-láb, törzs-fej koordináció
A fentiek hatására jelentős fejlődést tudunk elérni az életminőségben, amely könnyen végezhető és jól érthető.
Reméljük, hogy ez segít a járóképes gyerekek esetén megérteni, hogy mi és miért olyan fontos az ő fejlődésükben.
Kérjük osszátok meg ezt olyan családokkal, ahol enyhén érintett gyerekek vannak.
Carla az egyik kiváló modelünk, akin mutogattuk az elmúlt fél évben a jó és szükséges hasi átalakulásokat: a felső, középső és alsó bőrráncokkal, bőrbeli gyűrődésekkel, amely a törzs teljes integrációjához elengedhetetlen fázis.
Most is szépen haladt tovább Carla:
1. A hasfalon belül két membránnak van nagyon nagy jelentősége: az egyik a bőr-zsír közti membrán, a másik pedig myosfasciális membrán. Ha ez utóbbi nagyon gyenge, akkor a bőrre hárul nagyon nagy szerep, az kell, hogy mindent tartson. Ennek eredményeként viszont a bőr nem tud különböző irányokba differenciálódni, ami pedig a rotációt, az előrehajlást, a hátrahajlást, és az oldalirányú mozdulatokat szolgálná.
Tavaly Carlánál nagy hasi ráncot észlelhettünk, amelyben úttörő volt. Mostanra már apróbb ráncok is megfigyelhetők, amelyek oldal irányba is elindultak, azaz átfogják a has teljes körfogatát.
2. A medence és láb összeköttetése is tovább javult
Mi, emberek rendelkezünk felálláskor azzal a képességgel, hogy a testtömeg középpontunk a testünkön belül helyezkedik el. Az állatoknál ez a testen kívülre esik. Mivel nekünk belülre esik a testtömegközéppontunk, így a medencének a törzzsel kell integrálódnia, a törzshöz kell tartoznia, és a lábak pedig szelektíven kell hogy mozogjanak a medencében. Ez azt jelenti, hogy a medence és a lábak elkülönülten kell, hogy mozogjanak, ne vigye magával az egyik a másikat egy tömbként.
Azok a mozgássérült gyerekek, akiket járatnak, járni tanítanak terápiásan, a lábukat és a medencéjüket egyben mozgatják, egy háromszöget alkotva, a gerinc derék szakaszáig.
Carla most érkezett el oda, hogy sikerült visszafordítanunk ezt a jelenséget nála, a törzs és medence együtt mozog, a lábak pedig szeparáltan, így egy fordított háromszöget figyelhetünk meg, ahol a törzsé a vezető szerep. Mindeközben a lábai erősödtek, a körfogata szélesedett, változott az alakja, és a szuper-rövid lábaknak, az ülőcsontoknak a kontrollja pedig drámaian javult. Nem is szabadna álmodni megfelelő járásról, amíg a szuperrövid lábakon, az ülőcsonton való "járás" nem kivitelezhető. Carla sokat javult, sokkal könnyebben megy odébb ülve a masszázságyon az ülőcsontjain, könnyebben fordulgat, könnyebben viszi véghez a testsúlyáthelyezést.
3. A harmadik nagy dolog az, amit gyakran látunk a gyerekeknél, hogy a medencéjük hátrafelé van eltolódva. Most sokat javult ez a rész is, szépen elindult előrefelé az egész medence, a csípőcsont szépen érintkezik hason fekve a talajjal.
A struktúrális átalakulás jól kivitelezhető, jól látszik Carla példáján is. Ezek az átalakulások bármely gyereknél megvalósíthatóak.
Gratulálunk Carlának, és reméljük tudtuk kicsit szemléltetni Nektek is, hogy részben milyen átalakulások szükségesek, és hogy ezek megvalósíthatóak technikáinkkal és eszközeinkkel.
Bemutatjuk Ábel sikereit, akin szülei heti 10 órát dolgoznak.
Két éve kezdték az ABR-t, óriási hipotóniával és disztóniával.
Ábel szemei és emésztése jó állapotban van, de általánosan nagyon gyenge testszerte, különösen a vállai és karjai.
2021-ben, amikor elkezdték az ABR-t, egy hónapon belül elkapta a Covid-ot. Jól felépült belőle a légzését tekintve, de az izomtónusa tovább csökkent, még hipotónabb lett, mint volt és a disztóniás kilengései extrém módon felerősödtek (chorea). Karjai, lábai és a felszíni nagy izmai hirtelen mozgásokat tettek, kontrollálatlan izomösszehúzódásokat, remegéseket okozva, amelyeket nem tud leállítani. És ehhez még hozzájárult a fájdalmas spazmus, feszesség is. Semmi sem segített Ábelen, még a gyógyszerek sem, amitől igazából még hipotónabb lett.
Amikor végül eljöttek hozzánk, hogy keressünk megoldást, akkor annyira nagy volt a hipotóniája, hogy egy teljesen új feladatsort kellett készítenünk. Ezáltal sikerült újra összeköttetést kialakítani a bőrrel, csökkenteni a chorea-t és a spazmusok intenzitását. Még fél éve is erősen érezhető volt a chorea hatása.
De most, számos jegyet látunk a fejlődésben:
- a vállak sokkal integráltabbak a törzzsel
- az egész törzs sokkal erősebb, integráltabb
- a bőr minősége sokat javult: a bőr - mechanikai zsír és az alatta lévő myofascia sokkal integráltabb lett.
Jellemző, hogy a szülők úgy jönnek vissza hozzánk a felmérésre, konzultációra, hogy igen, "mintha fejlődött volna, de nem vagyunk benne biztosak". Nyilván, napi szinten látjátok a gyerekeiteket, nehéz megmondani a különbséget. De amikor mondjuk rákérdezünk, hogy mi újság a choreával, akkor azt a választ kapjuk, hogy "Ja, teljesen elmúlt."
És ekkor egy kicsit meg kell állnunk és ünnepelnünk kell egy kicsit azt, amit elértünk, hiszen ezzel az életminőség rengeteget javult.
Szülőként mindig a TOP 5 problémára összpontosítotok, amelyek a jelen napjaitokat árnyékolják be. És az ember memóriája általában elég rövid. Éppen ezért készítünk képeket, filmeket, mert ahogy előhívjuk a fél vagy egy évvel ezelőtti képeket, úgy már a szülők is látják: "Oh, nem is gondoltam, hogy ennyit változott!" A képek segítenek feleleveníteni a múltat, és ezáltal a megfelelő módon tudjuk értékelni a munkátokat és a gyermeketek fejlődését.
Éppen ezért is hasznos eljönni a konzultációkra. Ahogy múlnak el a hetek, hónapok, úgy a lelkesedés is könnyen csökken, újra elkedvtelenedhetnek a szülők, mivel nehéz értékelni az elért eredményeket a mindennapokban, míg nem tudsz egyet hátralépni és kívülről ránézni.
A konzultációk során mindig láthatjátok, hogy miben fejlődtetek, hogyan haladtok előre, újabb lökést, motivációt kaptok arra, hogy igen, érdemes csinálni, mert szépen változik a gyerek.
Ez történt Ábel esetén is. Ábel most egy boldog, kiegyensúlyozott fiú lett újra. Idén a vállövének erősebb integrációját célozzuk meg, a fejkontrollt, valamint a bőr-zsír-fascia-izom rétegeinek jobb integráltságát.
Az újabb és a régi eszközök is sokat segítenek, mint a pinchos (akupresszúrás kesztyű), az ABR fascia gél, az újfajta fáslizás, kötözés, állomás elkészítése is a szokásos vibro eszközök mellett, amelyek a gyerek lehető legnagyobb fejlődését segítik elő.
Alonso genetikai sérült fiú, akinél a végtagokban mutatkozik meg leginkább az, hogy mennyire nincs egyensúlyban az egész teste.
A vállöve és a felkarja még relatív jó, de a csuklója nagyon gyenge, hiányosak az összeköttetések. Mind a lábfej és a kézfej bőre nagyon le van tapadva, és annyira hiányosak az összekötettések, annyira hiányzik az integráltsága, hogy gyakorlatilag olyan, mintha le lenne választva a testéről. A bőr extrém fúziója abban mutatkozik meg, hogy nagyon feszes lesz ez a terület és fényes, piros vonalakat láthatunk a csuklónál, valamint a lábfej belső csavarodását figyelhetjük meg.
A legnagyobb kihívás Alonso részére az, hogy egyszerre tapasztaljuk nála a fúziót és az összeköttetések hiányát. Emiatt alakult ki nála az erőteljes kontraktúra, amely az egyik oldalt egy összetapadt bőrt, izmokat, inakat jelent, míg a másik oldalon egy nagyon nagymértékű hipotóniát, gyengeséget.
- A kéztőcsontok kitüremkednek, a másik oldal bőre pedig teljesen laza, és nem kapcsolódik az alatta lévő myofascialis réteghez, teljesen ingatag és petyhüdt ujjakkal.
- A lábfején dongalábat figyelhetünk meg, amikor is a bokacsontok kisiklottak a helyükről, és a köztük lévő integráltság is nagyon gyenge, továbbá a sarok csavarodását és a lábujjak erőteljes elhajlását láthatjuk.
Mostanra azonban számos vitathatatlan jó változást értünk el nála a strukturális deformitások javításával. Figyelemreméltó, csodás átalakulásnak lehetünk tanúi, amire semmilyen orvosi eljárás vagy eszköz nem számított, hiszen egyetlen javaslatuk egy újabb sebészeti beavatkozás lenne, a bőr megvágása az ízületek teljes fuzionálásával. Tehát logikus a kérdés: Hogyan lehetséges ez a csoda, amit elértek Alonsoval? "Van olyan sablon, olyan gyakorlatsor, amit te is csinálhatsz a gyerekednek?" A válasz erre az, amit Alonso édesanyja is folyamatosan megerősített.
1. Az ABR Fasca gél folyamatos használata segített abban, hogy a rendkívüli módon összeállt bőrt (vagy hegeket) javítsa és oldja ezt az összetapadt állapotát.
2. A vibro eszközök következetes használatával, heti 30-40 perc eltöltésével mindegyik kézen és lábon elérték, hogy egy jó tenziós disztribúció irányába induljon el a fejlődést. Még akkor is, ha ez a ráfordított munka és idő nem tekinthető túl soknak, akkor is elindult a fejlődés útján.
3. ABR Kinesio Wrap, amely minden este, egész éjjel segítette a stimulációt a háttérben. Ennek a technikának az a célja, hogy mesterségesen segíti újracsatornázni azt, amely az izomrostok által keltett tenzió és az ugrándozó izomtónus miatt alakult ki.
Egészséges esetben, az izomösszehúzódások olyan csomópontokká válnak, amelyek a tenziót több ezer gyökérbe táplálják, amely pedig lehetővé teszi a fascia folyamatos megújulását és a megfelelő 3D-s struktúra kialakulását. Alonso esetében ez a 3D-s struktúra veszett el, a fúziók, tapadások és kontraktúrák miatt.
Ez szintén tanulságos lecke az ABR-es családjaink részére. Viszonylag kevés ABR órával jelentős, igazán nagy életminőségbeli változásokat értek el Alonsoval. Sokkal többet használja a kezét, sokkal könnyebb felöltöztetni, és kényelmesebben ül a székében is.
Ha a lábfejét nézzük, akkor is megállapíthatjuk, hogy az ABR Kinesio Wrap sokkal jobban működik, mint bármely AFO, ortézis, hiszen azok merevek és a lábfejet egy természetellenes egyenes pozícióba erőltetik. Az egyenes pozíció teljesen természetellenes - a testben nem is léteznek olyan receptorok, amelyek az egyenességet mérnék!
A lábfejének javulása is nagyon különleges és jól mutatja a minőségi javulást:
- Sokkal könnyebb felvenni a zoknit és a cipőt.
- Sokkal könnyebbek a mozgásátmenetek, például a kerekesszékből, az autóból ki-, és beszállni, az ágyról felállni, stb.
Alonso csodálatos átalakulása során óriási mértékben sikerült az olyan letapadt elemeket kijavítani, amelyek korábban csak műtéti úton voltak elképzelhetőek, mint ahogy ezt tették is Alonsoval is, bár teljesen sikertelenül, amikor még kisebb volt.
A 15 perces munkát igénylő ABR wrap következetes használatával ezek a letapadások, kontraktúrák szépen visszafordíthatók. Igazán megéri a fáradtságot, hogy egy ilyen csodás átalakulás mehessen végbe.
Carmen egy meglehetősen szokatlan esetként mutatkozik be, mivel nem gondolták az orvosok, hogy ilyen sokáig fog élni. Öt éves, 29. hétre született számos nehézséggel, például összeesett a légzése, és élete első hónapjában pedig légcsőmetszést (tracheotomiát) hajtottak végre.
A genetikai és ritka betegsége miatt, nagyon gyenge az egész teste, gyakorlatilag teljesen hiányzik az izomtónusa, a légzési tónusa, stb. Egy folyamatos túlélésért küzd a légzési ciklusaival, ahogyan szívja be a levegőt.
Ugyanakkor a szemkontrollja meglehetősen jól és függetlenül tud működni, amivel képes kommunikálni az olyan eszközökkel, mint a Tobii, így jól és nagyon érett módon, sőt akár cinikusan is ki tudja fejezni magát mások felé, mint például: "Fáradt vagyok, menj el!", vagy "Nem bízok benned, jobb, ha elmész." Ez valóban lenyűgöző.
Carmen 2019-ben kezdte az ABR-t, mindig online tréningre jöttek, most látjuk őt először személyesen. Hogy a lehető legjobban el tudjátok őt képzelni, egy hasonlattal élünk: Carmen tipikusan az a lány, akit egy science fiction filmben láthatnátok, akinek a teste csak valamilyen megsegítéssel tud mozogni, viszont a kommunikációja tökéletes a szemeivel. Carmen szemei csodásak és kommunikatívak.
És ezáltal láthatjuk is a paradox helyzetet. Amikor egy ilyen magas szintű kommunikációra képes valaki, akkor azt várnád, hogy a teste is erősebb. Vagy ha a testi állapotát vesszük alapul, akkor sokkal kevesebb kommunikációt feltételeznél. Mivel Carmen esetében a teste nem segíti a kommunikációt, így ahogy elkezd majd növekedni, az emésztése is nagyobb igénybevételnek lesz kitéve, nehezebb lesz minden.
Egy nagyon nagy kihívást jelentő, életveszélyes helyzetben is, - ugyanis többször kellett újraéleszteni -, látjuk, hogy az ABR egy folyamatos életminőségbeli javulást tud hozni és az elsődleges funkciókat segíti elő. Carmen légzése sokat javult, jobb lett a mellkasa, a hasának dob-szerű feszítése, tenziója sokat puhult, a pulzusa és a szaturációja sokkal jobb lett.
Carmen bemutatja nekünk az egyik legkisebb medencét is, ugyanis a medence fejlődése gyakorlatilag megállt a terhesség 29. hetében, amikor megszületett és hanyatt fektették, hogy küzdjön az életéért. Mivel nagyon sekély a medence mélysége, így béka láb pozícióban fekszik, ahol jól érezhetjük a combcsont fejét előreesni a csípőízületben.
És ezen dolgozunk most: stabilizáljuk a csípőjét, mélyítjük a medencéjét, és tónust szeretnénk hozni a hasfalba.
Carmen esete nagyon jól mutatja nekünk azt, hogy a legsúlyosabb esetben is, amikor a gyerekkel nem lehet utazni sem, az ABR Online Program segítségével jól el tudunk kezdeni dolgozni és haladni tudunk. Bár korábban nem volt elérhető az online program, mostanra a vibro eszközök segítségével könnyen tudunk segíteni az online programjainkkal is, és amint jobban van a gyerek, már tudunk személyesen is segíteni, és koncentrálni arra a területre, aminek a legnagyobb a szüksége a segítségre.
Carmen azt is megmutatja nekünk, hogy olyan esetben, amikor a légzőkapacitás nagyon gyenge, a légzési pumpa nem éri el a test többi részét azt jelenti, hogy az izomszövetek fejlettsége nagyon gyenge. Ebben az esetben pedig a bőr veszi át annak a szerepét, és összeáll minden egybe, összetapad minden.
Carmennél is nagyon erős bőrfúziót láthatunk, az abduktornál is, a bicepsznél is, a mellizomnál is, stb.
De látjuk, más esetben is (mint például Alonsonál is), hogy az extrém bőrfúzión is tudunk segíteni, és meg tudjuk találni azon eszközöket és technikákat, amellyel hatékonyan tudjuk ezeket megcélozni.
Carmennél is látunk már pozitív változásokat a pár hónappal ezelőtt elkezdett ABR Fascia Gél hatásának köszönhetően, például az arcon, ahol mást nem csináltunk más gyakorlatot, csak a gélt használtuk. És örömmel számolt be a család Carmen jobb mimikájáról. Most az arcra is fogunk jobban koncentrálni, manuálisan is kezelni fogjuk az óriás tojásokkal, valamint a vibráló tollal, hogy az izomtónusa javuljon az egész arcán, amely tovább fogja segíteni Carmen izomtónusát testszerte is, annak érdekében, hogy tovább javuljon a légzőkapacitása.
Forrás: ABR Europe facebook
2023. május | Forrás: Leonid Blyum
A korábbi webinárban részletesen bemutattam, hogy miért is olyan fontos a szem és száj körüli izmokon dolgozni.
Röviden összefoglalva: a szem körüli izmok leggyorsabban reagáló izmok, 0.05 mp alatt reagálnak, míg a nagyizmok 0.5 mp alatt, azaz 10-szer gyorsabbak, mint a nagyobb izmok. Fontosabbak, mint a testben bármely más nagy méretű izom, mert ha a kis méretű, gyorsan reagáló szem körüli izmok képesek javulásra, akkor az már magával fogja hozni a többi izom javulását is testszerte. A szem körüli izmok javulása nagyon nagy mértékben befolyásolják az agyi aktivitást is, sokkal jobban hatnak az agyra, mint a nagyizmok fejlődése. A szem körüli izmok nagy mértékben meghatározzák az egész test koordinációját.
Ugyanez igaz a száj körüli izmokra is, bár azok kissé lassabban reagálnak, mint a szem, de még mindig sokkal gyorsabban, mint a többi izom. A száj körüli izmok pedig az egész test izomtónusára vannak nagyon nagy hatással.
Korábbi webinár részletesen a fenti témáról: A SZEMEK, A SZÁJ ÉS AZ ARCMIMIKA HATÁSA A TELJES TESTRE - ABR WEBINAR 18.
Forrás: ABR Basics - Why work on the orbitals and the face. By Leonid Blyum
2023. május | Forrás: Leonid Blyum
Sokszor nem is vagyunk teljes tudatában, mennyire összetett a mozgásunk, mennyi minden kell a harmónikus mozgáshoz.
A képen látható fiatalember a szandáljába bújik bele. Amikor a gyerekre adjuk a cipőt, akkor a lábfeje mozdulatlan marad, és csak simán ráhúzzuk. De amikor a gyerek maga veszi fel a cipőjét, az már egy csomó pontos mozgást feltételez, nem csak egy mozdulatlan lábfejre húzza fel a cipőt. A lábujjaknak nagyon nagy szerepe van, mert gyakorlatilag másznak be a cipőbe: a lábujjak fel-le mozognak, nyitnak-zárnak, kontrollált mozgást végeznek, hogy a cipő orráig elérjenek.
Ehhez a következő képességekre van szükségünk:
- a lábujjak folyamatos hajlítására és feszítésére (de nem csak egy helyben)
- a cipőtalpon előre is kell másszon a lábujj a cipő orráig, azaz jó tapadás a cipőtalphoz, és közben
- úgy tudjon előre haladni a lábujj a cipőben az orra felé, hogy a cipő maga nem csúszik el a talajon.
Ehhez a mozgáshoz a teljes fasciát, a teljes lábfejet kontrollálnunk kell tudni. Ez a képesség kell a megfelelő járáshoz, álláshoz és a testsúly áthelyezéshez is.
Amikor a szülők azt kérdezik, hogy mikor fog már járni a gyermeke, akkor nem gondolnak ezekre a nagyon fontos elemekre, képességekre, mert ezek már apró, finommotorikának tűnnek, pedig nagyon-nagyon fontos elemek a megfelelő funkcionális járáshoz.
Minden azon múlik, hogyan illeszkedik, hogyan tapad, hogyan kapaszkodik meg a talp a földön, hogyan tudja a testsúlyáthelyezést megvalósítani.
És itt még nem is arról beszélek, ha valakinek lúdtalpa van, az már sokadlagos probléma, a lényeg a földdel való összeköttetése, a tapadása. Fontosak a lábujjak bütykeinek kirajzolódása is, mert csak akkor tudnak önállóan mozogni és a hullámszerű mozgást véghez vinni, ha azok állapota és funkciója megfelelő.
A másik hasonlóan fontos rész a nadrág felvétele. A lábnak az elülső része és a lábfej mozgása, valamint a lábujjak állása határozza meg, hogy sikerül-e önállóan belebújni a nadrágba. (Gyakran megemelik a lábujjukat a gyerekek és így elakad a nadrágban.)
Forrás: ABR Basics. The Smart Foot Development. By Leonid Blyum
2023. május | Forrás: Leonid Blyum
A medence integritása a lábbal nagyon fontos része a jó minőségű mozgásnak, ülésnek és járásnak.
A képen látható fiatalember korábban már meg tudott fordulni a széken egy helyben úgy, hogy a lábfejével, talpával, lábujjaival aktívan dolgozott, jó volt az egész láb földdel való tapadása, mozgása, de a medencéje nem igazán mozgott, nem vált el a két oldal, hanem az egész egyben mozgott.
Mostanra elkezdett a medence jobb és bal oldala külön-külön mozogni, fel tudja emelni az egyik oldalt, míg a másik oldalra támaszkodik. Ez korábban nem volt megfigyelhető, egy helyben maradt az egész, nem volt képes erre a mozgásra, erre a kiigazításra.
Ez a képesség azt jelenti, hogy a szuper-rövid lábain (ülőcsontjain) már tud mozogni, haladni, a medence és föld kapcsolata kezd kialakulni, képes megtapadni és testsúlyáthelyezést eszközölni, "sétálni" rajta. Ehhez kell a megfelelő medence-keresztcsont összeköttetés is. Ha ez nem működik megfelelően, akkor nem lesz képes a lábakat külön-külön kontrollálni, még akkor sem, ha a lábujjak relatív jól működnek, mint ennél a fiatalembernél is.
Felálláskor is jól látszik a különbség, sokkal több mikromozgásra képes, jobban és szebben tudja kiigazítani magát, a fenék rész megfelelően reagál, a lábak jobban el tudnak különülni egymástól, önálló mozgásra képesek. Bár ez a fiatalember egy járó egyén, - igaz a járásában nehézségekkel küzd -, de ez igaz minden esetre, a súlyosabbakra is.
Amit szeretnénk mindig elérni az az, hogy a medenceöv vízszintes irányú legyen, rendelkezzen egy jó középvonallal, amely elválasztja a jobb és baloldalt, a láb pedig függőleges legyen, amely szelektív mozgásra képes a medencén belül, de nem mozog együtt egy tömbként. A lábakat a medencétől az ülőfelületi rész választja el, ahol jól látszik mi a fenék háta, alja, és mi a láb.
Korábban egy háromszög alakban használta a lábait, mely háromszög csúcsa felért egészen a deréktáji gerincig, most ez megfordult, a törzs irányít, az tölti be a vezető szerepet, a lábak pedig szelektíven, szabadon tudnak mozogni a medencében, amely már nem a lábakhoz, hanem a törzshöz tartozik.
Ezek az összeköttetések segítenek a megfelelő ülésben, állásban és járásban. Az ABR-rel felfedjük a javítani való területeket, megkeressük az ok-okozatokat, majd megcélozzuk az ABR manuális munkáival, technikáival, amelynek eredményét mindig láthatjuk a korábbi videókkal és képekkel összehasonlítva.
Forrás: ABR Basics - How the Pelvis integrates the Legs. By Leonid Blyum
2023. május | Forrás: Hárosi Brigitta
A jelenleg használt ABR eszközeinkkel mindig megtaláljuk azt a módot, ahogyan a gyereknek és a családnak a lehető legkönnyebb kivitelezni a gyakorlatokat és amely egy folyamatos fejlődést biztosít az érintett gyermeknek.
Mindemellett Leonid tanításai, webinárjai révén rengeteg hasznos információval bővül ki tudástárunk.
Ezeket nem csak az érintett gyerekeinken, de magunkon és családtagjainkon is tudjuk kamatoztatni.
Szokták kérdezni, hogy "Miért nem teszünk fel videót arról, hogy mit hogyan kell csinálni?". Erre egyszerű a válaszunk: a videón szinte nem látszik semmi, hogy milyen folyamatok mennek végbe a gyakorlatok alkalmazásakor. Apró, mikromozgásokat váltunk ki, szövet szinten aktivizálunk, hogy az eddig a testtérképből kiesett területeket újra aktív, dolgozó területekké alakítsuk át a biomechanika hatására. Ezt meg kell érezni és akkor egyértelmű lesz, hogy min dolgozunk.
Előfordul olyan kérdés is, hogy "Ezzel a minimális munkával lehet eredményt elérni? Olyan fura, mert eddig mindig annyira látványos dolgokat csináltunk, most meg ilyen kis pici masszázs jellegát végezzünk?" A válasz itt is egyszerű: minden nagymozgás sok-sok millió mikromozgásból tevődik össze. Jó minőségű, hosszútávon is fennmaradó, fenntartható nagy mozgást csak akkor tudunk kialakítani, ha az alatt lévő rétegek, a mélyebb elemek (kis izmok, inak, szalagok, ízületi tokok) is megfelelően működnek. Amíg csak a felszíni nagy izmok helyettesítő szerepet látnak el, addig az elején látványos lesz, de utána megrekednek vagy romlanak a mozgásfunkciók. Mi az apró elemeket épírjük, amelyekre hosszútávon támaszkodhat a szervezet és táplálja azt minden irányból.
2023. április | Forrás: Leonid Blyum
Az előző webinárunk - a mimikával, az arccal, a szájjal és a szemmel kapcsolatban - nagyon népszerű volt, sok újdonságot fedett fel a szülők számára, hogy milyen összefüggések is vannak ezek és az egész test mozgáskoordinációja és izomtónus szabályozása között. Láttuk, hogy a szem körüli izmok ugyan aprók és rendkívül gyorsak, attól még sokkal fontosabbak az egész testre nézve, mint a nagyobb méretű, lassabban reagáló izmaink. Furcsa kimondani, de a láb számára fontosabbak a szem apró kis izmainak rezdülése, mint maga a lábizmok funkciója. Ezek nem egyértelműek az emberek számára, hiszen normál esetben nem gondolnánk erre.
A hiperszenzitivitás is kicsit hasonlóan meghökkentő lehet. A hiperszenzitivitás mint szó az immunológiából származik. Amit ma hiperszenzitivitásnak nevezünk az a szakirodalomban talán inkább neuroszenzitivitás néven szerepel, de még ez sem takarja pontosan azt, amiről mi beszélünk. Hiszen a neuroszenzitivitás azt jelenti, hogy az egyén érzékenyen reagál a szenzoros folyamatok feldolgozására, amely hatással van a személyiségre, a kreativitásra és a megismerésre. Ez már kicsit közelebb visz minket, de még mindig nem az igazi. Az, hogy a külső környezetből érkező ingereket hogyan dolgozza fel valaki nagyon fontos és nagymértékben befolyásolják a személyiséget, a karaktert, a viselkedést. Banálisnak tűnhet, de valójában nagyon fontos és vizsgálandó terület.
A szülők leggyakrabban szavakkal fejezik ki nevelési szándékukat: "tedd" vagy "ne tedd", "ne így csináld", vagy "nagyon ügyes vagy, bravó". A távolból mondott szavak tartalmához egy beszéd tónus is párosul. Tudnunk kell, hogy nagyon különbözőképen érhet célba a jel és a zaj. Hiszen, minden gyerek más és más, így másként fogja fel a kapott jeleket, főként egy neuro atipikus személy. Tudjuk, hogy működnie kéne normál esetben, de ha nem tipikus a gyerek fejlődése, akkor nem működik ez a módszer hatékonyan.
A mi dolgunk az, hogy mi magunk is minél jobban lenyugodjunk, és lenyugtassuk a gyerekünket is, valamint több non-verbális eszközt használjunk, mint verbálisat. Fel kéne hagynunk a nagyon hangos örömökkel vagy dühünkkel.
Ezek az interakciók napi több ezerszer történnek meg. Folyton próbáljuk nevelni, tanítani, szórakoztatni a gyerekünket. Sok szülő folyamatosan beszél, de van aki, meg nagyon rideg, és semmit sem (ez sem jó). Van, aki túlfűtve beszél, érzelmekkel teli, az sem jó. A túlfűtött beszéddel ("jaj, de szuper, ügyes vagy, nagyon jó, csináld még, kitartás, hajrá...") túlfűtjük a gyerek szenzoros állapotát. A másik véglet pedig a túl rideg magatartás. A mi célunk az lenne szülőként, hogy minél több non-verbális utat nyissunk meg a gyermekünk felé.
SPD (sensory processing disorder) néven fut ma az, amiről mi itt beszélünk. Azokra mondják, hogy SPD-s, akik a normáltól eltérően szonzorosabban viselkednek. Vannak köztük túl érzékenyek, alul teljesítők, illetve vannak, akik a szenzoros kontrollban nehezen boldogulnak. Utána tudtok nézni, hányféle kategóriája van a szenzorosságnak, amelyek jó besorolások, de ahogy elkezded tanulmányozni őket, rájössz, hogy a te gyerekednek is vannak ilyen hiányosságai és egy újabb terápiára kellene vinned őt. Én viszont arra ösztönöznélek, hogy értsd meg, miről is van szó, és a mindennapokba tedd bele azt a fajta megközelítést, hogy megértsd, hogy hogyan tudsz a gyereked felé a leginkább közeledni.
Háromféle főbb ága van a szenzoros eltérésnek: szenzoros diszkriminációs zavar (amikor nem tud különbséget tenni apróbb dolgok között), szenzoros modulációs zavar (amikor a világ túl zajos vagy nem elég zajos és próbálsz ennek ellenmenni), szenzoros mozgászavar. Ezek a kategóriák arra jók, hogy megértsd, hogy a gyereked hogyan működik. Hogy mit tudunk mi tapintható módon javítani? A szenzoros mozgászavart.
Nézzük meg, mi a különbség az enterocepció és az interocepció között. Ez is kézzel jól fogható, segít megértenünk a gyakorlatias oldalát. Az enterocepció az érzékszervek szenzoros fogadása a belső szervekből. Az interocepció pedig a testi ingerek azonosításának képességét jelenti, azaz minden inger, ami a test belsejéből érkezik, amely lehet tudatos és tudatalatti is.
Ha ismétlésként átfutjuk hogy is néznek ki a rétegek az emberi szervezeten belül, láthatjuk, hogy a bőrt a zsír követi, majd a felszíni fascia és az izom jön, utána a mélyebb fascia rétegek, míg végül a csonthártya és a csont.
Az utóbbi években kiemelt helyet kap a bőr szerepe a fejlesztéseink során. Sajnos gyakorlatilag minden terápia nagyon-nagyon alulértékeli a bőr szerepét az emberi szervezetben, akkor is, ha komoly kihívásokkal küzd az egyén a mozgásban ( Guimberteau: Strolling under the skin).
Hogy mi olyan érdekes a bőrrel kapcsolatban? A bőr rendkívül érzékeny, még a legfinomabb behatást is érzékeli. Például a legkisebb szellő fuvallatot is érzi. Ha a levegő száraz, a páratartalom alacsony, akkor azt is érzed a bőröddel. A könyv lapozásakor, érzed a bőröddel, hogy egy vagy két lapot fogsz, azaz nagyon kis vastagságú dolgokat is érzel az ujjadon lévő bőrrel, ami kb 0.1 mm. Szóval nagyon-nagyon kifinomult dolgok észlelésére is képes a bőrünk. Ugyanakkor meg a nagyon durva, redős, szúrós dolgokat is bírja. Látjuk, hogy nagyon széles skálán tudjuk érzékelni a külvilágot.
Ha valaki nem szeret mondjuk valamilyen ízt, akkor azt mondjuk már rá, hogy hiperszenzitív erre az ízre. Mitől ilyen hiperszenzitív? - tennénk fel a kérdést.
Pedig valójában fordítva kéne feltegyük a kérdést: "Hogy lehet, hogy mi nem vagyunk hiperszenzitívek mondjuk a legfinomabb, legkisebb érintésre? Hogy-hogy nem őrülünk meg?"
Ez nagyon fontos kérdés, mert a szervezetünk mindent regisztrál, bejegyez, de meg van az a képessége a testünknek, hogy képes lenullázni, semlegesíteni ezeket az ingereket. Ez rendkívül fontos! Mert nem arról van szó hiperszenzitivitás esetén, hogy valami nem működik jól a gyerekeddel. Sőt, teljesen normális, ha túlérzékeny valamire. A kérdés inkább az, hogy mitől működik a testünkben az a mechanizmus, amitől képes semlegesíteni ezeket a finom behatásokat. Milyen elemek segítik a testet abban, hogy képes legyen semlegesíteni a sok-sok behatást? Mitől tudja figyelmen kívül hagyni, hogy ne zavarja? És ez az egészben a lényeg.
A neurorehabilitáció jellemzően arról beszél, hogy mit nem tud a gyermeked, miben van elmaradva. Pedig valójában a folyamatok pont fordítva történnek meg. Hogy mit érzünk szenzorosan az már a 3. szint valójában. Az 1. szint az, hogy veszed az adást, megy az információ az agyba, a 2. szint az, hogy eldöntse az agy, hogy foglalkozik-e vele vagy sem, semlegesítse-e vagy sem, és csak a 3. szint az, amikor valóban érzed is.
Ha a gyermeknek hiányzik az a képessége, hogy semlegesítse az ingerek nagy halmazát, a sok-sok háttérből érkező információt, akkor észleljük azt, hogy valaki hiperérzékeny. Az, hogy ugyanazzal a kezünkkel képesek vagyunk nagyon erős behatást is kezelni, és a legfinomabb szellőt is, ez csak úgy lehetséges, hogy képesek vagyunk a semlegesítésre is. Egy pufferbe kerülnek az ingerek, Az agy várja az ingereket, és amelyek ismerősek, azokat semlegesíti. A sok-sok ingert semlegesíteni - ez a kulcs az egészben.
Hiperszenzitivitás akkor fordul elő, ha ez a semlegesítési mechanizmus gyengébb lesz. Nem arról van szó, hogy az agyad fura dolgokat észlel, hanem az elsődleges semlegesítő szűrőd gyenge. És én mindig erre hívom fel a figyelmet. Az egész szakma a hiperszenzitivitás területén az agyat okolja, hogy rossz információkat észlel, rosszakat küld. Pedig a valóság pont az ellenkezője. Az agy szuper okos! Csak a testből hiányoznak ezek a szűrők, filterek. Szóval az agynak meg kell tanulnia ehhez gyorsan adaptálódni, ha hiányoznak ezek a filterek.
A mai terápiák szerint az agyat próbáljuk megtanítani, hogy okosabb legyen, jobb legyen, hogy bizonyos dolgokat elnyomjon, másokat felerősítsen. Mindent tanítani akarunk "erőszakkal". Miközben a valóságban az agy tökéletesen működik! De a semlegesítő rendszer az, ami nem működik jól. Ezt még a kommunikációs eszközeinkkel, tanítgatásainkkal még tovább rontjuk, szóval, még nehezebbé tesszük neki ezt. Jó szándékkal tesszük ezt, mert mi rendelkezünk egy erős semlegesítő pufferrel, és el sem tudjuk képzelni milyen az, ha ez hiányzik, így kognitív módszerrel próbáljuk őket tanítani a normál érzékelésekre, ami nagyon nehéz a gyerekeknek. Hatalmas erőfeszítés, hogy ennek megfeleljenek. Viszont mi hatalmas pufferrel rendelkezünk, ők pedig nem.
Ha visszatérünk az interocepcióra, akkor láthatjuk, hogy ez nem másból fakad, mint a bőrnek a tulajdonságaiból. A bőr kétféle tulajdonsággal rendelkezik: egyrészt a felszínről érkező (legkisebb) impulzusokat érzékeli, másrészt belülről is összeköttetésben állnak a rétegek a bőrrel. Például, ha megcsikiznek, érzed a bőrödön, de közben valami furcsát is érzel a beleidből. A libabőr is ilyen, nem csak kívülről érzed, belülról is jön valamilyen különös dolog.
Három réteget különböztetünk meg a bőrben. A külső rétege a bőrnek az ectoderma, a belső az endoderma, a középső a mezoderma. Ez utóbbi a fascia, az extracelluláris mátrix. De tudnunk kell például, hogy - bár jól tudom, nagyon furcsán hangzik - a beleink belső felülete is kifelé néz, hiszen, ha megeszel egy hamburgert mondjuk, az kintről bemegy, és végigmegy a végbélig, ami azt jelenti egyben, hogy a beleknek a belső felszíne gyakorlatilag nem mi vagyunk, az is a külvilág felé néz. Így igazából a mezoderma az, ami mi vagyunk valójában.
Az endoderma és az ectoderma a külső és belső membránokra reagál. És ez nagyon fontos rész, hogy megértsük.
Hogyan tudjuk ezt javítani? A bőr vastagságát kell megnövelnünk. Minél vastagabb a bőr, minél mélyebb rétegek vannak benne, annál jobb képességei vannak a gyereknek arra, hogy képes legyen semlegesíteni a beérkező ingereket. Azaz, hiperszenzitivitás esetén a jobb bőrminőségen keresztül jobb képességet tudunk kialakítani arra, hogy képessé váljon az ingerek semlegesítésére. Mert ha valaki szenzorosan ennyire érzékeny, az csak annyit jelent, hogy nem képes a semlegesítésre. A mi célunk, hogy a gyerek képes legyen a két dimenziós külső membránokról a három dimenzióra váltani. Azaz, hogy ne csak a felszínen terjedjen szét a válaszreakció, hanem váltson stratégiát, és kezdje a bőr teljes 3D-s rétegeit használni arra, hogy semlegesítsen. Mindig visszatérünk arra, amit már régóta mondok: mélyebb és mélyebb gyökereket kell kialakítanunk. A legminimálisabb inger esetén is, a lehető legnagyobb disztribúciót kell elérni. Mert a disztribúcóval tudjuk elérni, hogy képesek legyünk semlegesíteni a számunkra nem fontos ingereket, így ez teszi a világot számunkra biztonságosabbá.
Mi a gyökereket építjük. A mi célunk, hogy 3D-ben, minél mélyebbre hatoljanak a gyökerek, egymásba ágyazva, növelve ezzel a disztribúciós képességet.
Mi a gyökereket építjük, a hagyományos terápiák pedig a növény föld feletti részét építik. Ez utóbbi a mezőgazdaság. Amit a természet ad, az beavatkozás nélkül hosszútávon is fennmaradó, míg a mezőgazdaság által kapott termékek pedig csak rövid ideig élnek meg (évente újra kell vele foglalkozni, sok egyéb dolog is kell, műtrágya, ápolás, stb), azaz be is kell avatkozni. Ezek nélkül elmaradna a termés. Folyamatosan foglalkozni kell vele, anélkül nem életképes. Szóval a mi célunk, hogy a gyereked olyan legyen, mint ez a növény a természetben: mély gyökerekkel, erős alapokkal, amire támaszkodhat, amivel nem kell folyamatosan foglalkozni, javítgatni, mert robosztus és erős.
Ha kicsi a gyökér, akkor több látványos dolgot tudunk mutatni rövid távon (kis korban). A kis gyerekeket - igazi gyökerek nélkül is - felállítják, állítógépbe teszik, "látványosnak mondható fejlődést" mutatnak fel, de később már nem tudja az a kis gyökér elbírni a megnövekedett testet, így összeesik, hosszútávon nem lesz fenntartható. Mi az alapokon dolgozunk, kevésbé látványos elemekkel, de hosszútávon megéri, mert erre fog tudni később is támaszkodni, mindig vele lesz, nem lesz olyan sérülékeny a teste, nem lesz kitéve annyira a betegségeknek, a baleseteknek, a növekedési fázisoknak, a pubertásnak.
Nagyon tetszik nekem ez a kép. Sokszor kérdezik meg a szülők, hogy mikor lesz látható funkcionális javulás a gyerekénél, hiszen már x ideje csinálják a feladatokat, több száz órát ABR-eztek, és mikor fog már tudni... ezt vagy azt csinálni.
Mi igazából ezeket a gyökereket építjük, és nem tudjuk, hogy mikor bújik ki a föld alól a növény és a termés. De tudjuk, hogy ha a gyökerekre fókuszálunk, akkor a gyerek szervezete, teste egyre jobban fogja magát érezni, egyre jobban lesz, mivel több ezer kapcsolatot építünk ki, amelyet a testtérkép szívesen fogad, és egyre ügyesebb és boldogabb lesz. Így az életminősége biztosan nagy mértékben fog javulni, mert a gyökerek meglététől lesz a gyerek boldog. Ha megfelelő gyökerek vannak, akkor a kialakuló funkciók tartósak lesznek, és jó minőségűek.
Viszont az alapok építése, amely az első életévhez tartoznak, nem mennek túl gyorsan. Az orvosi világ, és a szülők is, a külvilág felé szeretnék megmutatni, hogyan teljesít a gyerek, azaz milyen a növény termése, mennyit tudnak belőle betakarítani. Mindenki a termést szeretné látni - érthető okokból -, hiszen azt könnyű összehasonlítani. Az életminőséget nem szokták összehasonlítani. Pedig ez a legfontosabb. Főleg súlyosabb esetben.
Enyhe esetben, az ABR-rel kezelt gyerekek igazán szárnyalnak, hamar látszanak az ABR jótékony hatásai, gyorsan beépülnek, amely funkcionálisan is szépen és gyorsan meglátszanak, gyakran felülmúlják a vártakat, igazán látványosan fejlődnek. De ők az enyhébb vagy közepesen enyhe esetek.
Súlyos esetben (GMFCS IV-V), a hosszú évek alatt kialakult helytelen alapokat nem lehet varázsütésre visszacsinálni. De minden esetben ez a dolgunk, szép lassan felépíteni az alapokat, még akkor is, ha a termésből kicsit visszaveszünk, és a gyökereket építjük, hogy ne pazarolja felesleges dolgokra az energiáit (felesleges funkcionális dolgokra). Például egy olyan gyereket ne tegyünk állítógépbe, akinek még a fejkontrollja is hiányzik - ez sok energiát megspórol a gyereknek, amit fel tud használni a testének sejtszintű építésére. A gyökerek építésével lesz a súlyosan érintett gyerek boldogabb, magabiztosabb, fájdalommentesebb, robosztusabb, ettől lesz több energiája, ettől fogja tudni jobban megfigyelni a környezetét és kapcsolódni a külvilághoz.
Ha megnézzük a természetes növény gyökérzetét, akkor már látjuk, hogy mennyire hasonlít arra a mátrixra, amely az emberi szervezet fascia hálóját építi fel. Gyakorlatilag mindent átsző, és nagyon meghatározó az ember szervezetében. Mindent áthatol, azaz nagy a disztribúció. A felső rétegekből, azaz a bőrből indul ki, onnan terjed szét, és nagy területen viseli az ingerek behatását.
A gyökereket senki nem szokta összehasonlítani. De mi igen. Minden találkozáskor több ezer képet készítünk, amely által objektíven összehasonlítható, hogy mennyit fejlődött a gyerekek testének szerkezete, azaz a "gyökere".
Összefoglalva elmondhatjuk, ha a gyermeked csak 2D-ben a felszínen, és nem mélységében 3D-ben képes kezelni a külső ingereket, akkor nem képes a mélyebb szintű disztribúcióra és a felesleges ingerek semlegesítésre, így minden esetben hiperszenzitív lesz és biztos, hogy a szenzorosan problémákba fog ütközni.
De ezt a problémát nem az agy terhelésével kell megoldanunk, hanem inkább testének a 3D-s kialakítására, a nagyobb disztribúcióra kell törekednünk. Így a teste boldogan fog átváltani a 3D-s módra, és abbahagyni a 2D-s szenzorok működtetését és képes lesz a semlegesítésre. A semlegesítés eléréséhez a mélyebb gyökereket kell fejleszteni. Mi nem a külsőleg látható növényt akarjuk csak fejleszteni, hiszen azok minden szezonban elhalnak, kis gyökerük van, nincs tartós siker. Mi a mély gyökerű, robosztus testet szeretnénk elérni, amire sokkal több minden építhető. Ezt úgy is tudjuk pluszban támogatni szülőként, hogy ha nyugodt (de nem rideg) környezetet biztosítunk és nem terheljük túl a gyerekeket.
Forrás: ABR Webinar n.19 - Hypersensitivity & Neurosensitivity. By Leonid Blyum
2023. március | Forrás: Leonid Blyum
Any már 10 éve kezdte az ABR-t és rengeteget fejlődött minden évben. Most is így történt, az elmúlt 6 hónap alatt a következő nagyobb pozitív átalakulásokat figyelhettük meg:
1. A medence belső része, a szeméremcsont hárömszöge változott nagyon sokat. A legtöbb esetben a medence beesik, a légzés során a hasűri nyomás nem éri el megfelelően a medencét, és ennek eredményeként mintegy beesik a medence. Emiatt:
- A medence előre esik, mert nem tart megfelelően az oldalsó rész, amely a hasat a lábbal köti össze.
- Az alhasi rész sem tart megfelelően, így előre esik a gyerek, amely nagyfokú instabilitást és félelmet kelt a gyerekekben üléskor.
Érthetővé is válik, hogy miért emelik fel a karjukat a gyerekek üléskor, még akkor is, ha megtámasztva, bekötve ülnek a kerekesszékben/babakocsiban: ahogy előrehajlanak, megemelkedik a fenekük az ülésről, ami félelmet vált ki bennük és karfelcsapással, annak megfeszítésével védekeznek.
2. Anynek a kitartó és következetes munkával sikerült elérnie, amit minden gyereknek el kell érnie: az oldalsó részek, amelyek a lábakat a hassal kötik össze elkezdtek szépen tartani, a hasi nyomás pneumatikusan segíti az ülést, valamint most már ahogy előrehajol, a feneke egyre jobban tapad a székhez, így most már sokkal magabiztosabban ül.
Any példája kiválóan mutatja nekünk az ülésfejlődés lépéseit has alsó harmadában. Ha a gyermeked előreesik ülésben, vagy nem ül magabiztosan, akkor már tudod, hogy a hason is sokat kell dolgozni.
3. Any másik nagy előrelépése az volt, hogy a lábak elkezdtek szelektíven mozogni, a lábak a medencétől elkülönültek. Ez is nagy mértékben segíti az ülésben Anyt. Most már tud a "legrövidebb lábain", az ülőcsontjain "sétálni", azaz ülve odébb menni anélkül, hogy a karjaival nyomná fel magát.
4. Még egy fontos dolgot emelnék ki: Any szeret magán is dolgozni. Természetesen szülei sok órát dolgoznak rajta, de már Any is elkezdte az öngyógyítást. A könnyű mini pisztollyal dolgozik magán 10 területen, amely szintén meghozta a gyümölcsét: a légzése tovább javult, a finommotorikája, a keze javult, és a hasa is javult.
Viszonylag kevés ABR-es gyerek képes arra, hogy magán dolgozzon, de ha a gyermeked ilyen, akkor érdemes tinédzser kortól tudatosítani a számára, hogy ez milyen nagy előnyökkel jár. Így egy saját maga felé is felelős személlyé tudjuk őt nevelni. Aki nem tud magán dolgozni, annak környezete segíti ugyanezt a fejlődést.
Gratulálunk Anynek és családjának!
Lili 2 éve ABR-ezik. Két fontos dologra hívja fel a figyelmünket.
1. Ezen a télen, de a következő teleken valószínűleg még erőteljesebben lesz érezhető, hogy vírusok, baktériumok megerősödtek, agresszívabbak lettek. Még a felnőttek is ezt tapasztalják magukon. Elkapta Lili is az influenzát, ám mégis jobban vészelte át, mint korábban, mert:
- a váladék könnyebb ürül az orrán keresztül,
- már nem lélegzik olyan hangosan, hörögve,
- viszonylag jobban alszik éjjel,
- jobban bírja a napi rutint,
- jobb étvágya van
- jobban részt vesz a külvilág dolgaiban, jobban kapcsolódik szüleihez.
Érdemes észben tartanunk, hogy rendelkezésünkre állnak olyan hatékony eszközök és technikák, amelyekkel - a felszíni fascia rétegek megsegítésével - a téli megbetegedések is sokkal könnyebben átvészelhetők!
De Lili nemcsak a fentiekben fejlődött.
2. Fantasztikus javulás figyelhető meg a vállöve és a nyaka között. Sokszor említem a nyak, a szegycsont közti terület jelentőségét, amely a fejkontrollban nagy szerepet játszik. Lilinél is sokat javult a fejkontroll, már nem zuhan előre a feje, mint egy zsák, már megfigyelhetjük az első lépéseket a jobb fejkontroll irányába: a fej előre esésekor elkezdett reagálni, ellenegyensúlyozni, lelassítani az esést, amely egy igazán sokkal jobb minőségű fejkontrollt tett lehetővé. Ennek eredményeként sokkal jobban érzi magát Lili, a mozgásátmenetekben, amikor felveszik őt vagy öltöztetik, vagy csak szimplán ül.
3. Lili vállövének javulása is nagyon szembetűnő. Mivel olyan genetikai betegségben szenved, amely révén az ízületek nagyon gyengék, így nem tudta megtartani magát sehogy sem. Most már az egy kezes segítéssel is szépen megtartotta magát ülésben. Láthatjuk, hogy a még a "visszafordíthatlan" genetikai sérülés esetén is mindig van lehetőségünk javítani az állapotot.
4. Lili ülésének javulása is fantasztikus képet mutat. Ahogy ülésben a feje előreesett, úgy a medencéje beesett, a hasa kitüremkedett, így a támasztás nélküli ülés elképzelhetetlen volt. Megjelent Lili hasán a köldöke mentén egy új vízszintes ránc, amelynek nagyon nagy a jelentősége:
- ez adja az előrehajlásban az elsődleges kontrollt,
- nagyfokú komfortot biztosít a belső szerveknek, amelyeket már nem kell olyan mértékben igénybe vennie a pozíció megtartásához,
- javítja az ülés képességét, és ahogy előrehajol, a feneke úgy kezd a székhez odatapadni, a felemelkedés helyett, ami a komfort érzetét erősíti, a félelmét pedig elűzi.
Még egy nagyon gyenge hasfal esetén is képesek vagyunk a testet robosztusabbá, erősebbé tenni, a linea alba és ez a vízszintes redő (ránc) kialakításával, amely még az ő genetikai sérültsége esetén is javulást hoz a testtartásában, a stabilitásában, az együttműködésében, kommunikációjában, stb.
Gratulálunk Lilinek és családjának!
Alvaro 2022 decemberében elkapta elkapta a Covid-ot, még a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is. Nem lehet teljesen védekezni ellene, így a legjobb, amit tehetsz, ha elkezded felépíteni a gyermeked erejét, robosztusabbá teszed a testét, hogy ellánállóbb legyen a környezettel szemben, ne okozzon károkat hosszútávon. Ezekhez a rendelkezésünkre állnak eszközök és technikák, amelyekkel a felépülésüket tudod segíteni.
Az ABR fejleszti a légző kapacitást, a légzés minőségét és erejét, az emésztés és a felszívódás minőségét, a testtartást, a teljes testkontrollt, a mozgásátmeneteket, stb.
Amikor Alvaro elkapta a Covid-ot, igazán szenvedett. Nehezen vett levegőt, befeszült az egész nyaka, rosszabb lett az emésztése, fogyott is, sokat feszített hátra, nagyon rosszul érezte magát a bőrében, nehéz volt pozícionálni is.
Leonid segítségét kérték, így Leonid kidolgozott Alvaro részére egy személyre szóló programot, amely segítette őt a felépülésben, így megcélozták a felszíni fascia rétegek intenzív aktiválást. Trénerünk online tanította be a szülőket a feladatsorra.
Ennek eredményeként, nemcsak a Covid lefolyása lett kevésbé súlyos, de még sok tekintetben javult is Alvaro: a nyakkontroll, a bőr rétegek is jobban segítik már a tartásban, javult a légzése, mivel a légcsövét már nem szívja be annyira a nyakába, szelektívebben tud működni a légcsöve is, szaturációját jó szinten tudják tartani, kevésbé nyáladzik, jobban tud ásítani, nevetni és nyelni.
Láthatjuk, hogy még a legnagyobb kihívást jelentő helyzetekben is tudunk fejlődést elérni.
Alvaro szülei mesélték, hogy amikor a gyermekük szaturációja 90-91% körüli értékre esett le, akkor elkezdték rögtön használni az ABR eszközöket a nyakon és a linea albán, mind a kórházban, mind otthon, és a szaturációja 2-3-4%-ot rögtön feljavult, és alkalmazták, míg a szaturációja vissza nem tért a normál tartományba.
Amikor a kórházban látták ennek a "furcsa technikának" az eredményét, engedték, hogy tovább csinálják a szülők.
Jó, ha mindenki tudja, hogy a rendelkezésünkre állnak a megfelelő eszközök, amelyek még a kritikus helyzetekben is tudnak segíteni. De lehetőleg ne várjunk addig, míg ilyen kritikus helyzetbe érünk!
Iván egy hatalmas HŐS. Annak ellenére, hogy számos agyi és hasi műtéten esett át, az utóbbi 3 évben stabilizálódott az állapota, és az ABR-rel elkezdett javulni. Az utóbbi két évben pedig már sikerült a súlygyarapodás is szépen. Hiszen tudjuk, hogy nincs fejlődés súlygyarapodás nélkül!
Korábban az egész hasa egy tömbként összeforrt rész volt a sok műtéti heg miatt. Most már szépen elmozgathatóak a rétegek, a szülők ABR-es manuális munkájának és a fascia gélnek köszönhetően. A legérintettebb rész a köldök környéke volt, ami viszont nagyon fontos terület a belek számára. Ezért is kardinális volt, hogy oldjuk ezt a részt.
A másik terület, ami sokat fejlődött az a gerincferdülés volt. A gerincferdülés oka az, hogy a gerincoszlop beesik, a bordák nem tartanak, Iván esetében a bal oldal teljesen összeesett, a jobb oldal pedig nagyon kitüremkedett. Itt is számos pozitív változást láthatunk.
Általában elmondhatjuk, hogy gerincferdülés esetén a gyerekek többségénél a következőket figyelhetjük meg:
- A 12. bordáktól a 7. bordákig teljesen beesnek, nem tartanak, nincsenek meg a szükséges összeköttetések
- A kompressziós nyomásnak nem tudnak ellentartani.
- Hiányzik a bordák által bezárt megfelelő szög, és mivel egész más szögben állnak a bordák, így a mélyebb szövetek rétegei nem tudnak megfelelően csatlakozni sem, sem elől, sem hátul.
Ma már ezeket az új vibrációs eszközeinkkel és különböző vibrációs technikáinkkal, valamint az egyes bordák manuális stimulációjával jól tudjuk kezelni és meg tudjuk erősíteni ezeket. 10-szer jobban haladunk a mostani technikáinkkal, mint korábban.
A fő probléma az szokott lenni, hogy az a porc, amely a 8-9-10-es bordát elől összeköti, egyáltalán nem tart, így ez a 3 borda teljesen összenyomható, tartás nélküli. Most már meg tudjuk erősíteni úgy, hogy tartsanak, ne essenek be, így erős mellkast tudunk építeni, amely segít a gerincferdülés megelőzésében/javításában. Építjük a mély fasciát, izmokat, és a bőrt, zsírt is. Ahogy ezek felépülnek, úgy fog a légzés is javulni, amely utána már automatikusan szolgálja a testet, és segít javítani a gerincferdülést.
A harmadik nagyon fontos javulás az az ülés minősége. Sokat dolgoztunk a keresztcsonton, a deréktájékon, az ülőcsontokon, ülőfelületen. Meg is lett az eredménye:
- már nem feszít úgy ülésben,
- nem csúszik előre folyton,
- nem csavarodik össze-vissza.
Ezáltal sokkal jobban bírja az iskolát, az egész napot, jobb a figyelme is.
Amikor súlyosan sérült gyerekekről beszélünk, (GMFCS IV-V), akkor egészen másként kell közelítenünk hozzájuk, mint egy enyhe esetben. Más dolgokat kell előtérbe helyeznünk.
Nem a látható dolgokra, nem a formákra, egyenesekre, nem a nyújtásokra, nem a funkcionális mozgásokra kell helyeznünk a hangsúlyt.
Át kell váltanunk a godolkodásunkat: nem a méterek, deciméterek kivitelezését kell erőltetnünk a tornákkal, amelyek több másodperc alatt hajtódnak végre, hanem a legkisebb milimétereket kell figyelnünk és fejlesztenünk, amelyek a másodperc töredéke alatt, pár milliszekundom alatt mennek végbe, még a nagyizmok munkájának bekapcsolása előtt. Ezzel tudjuk növelni a gyerekek életminőségét. Ezzel tudnak valódi, hosszútávú fejlődést elérni.
Most Iván is élvezi már az életét, játszik, kommunikál az édesanyjával, és általában nagyon boldog gyerek lett.
Nem a gerincferdüléssel harcolunk, nem a kontraktúrák ellen harcolunk, nem a kint lévő csípő ellen harcolunk erőszakosan, különböző eszközökkel, ahol a gyerek végül áldozat lesz, mert ebben a helyzetben nem lehet igazán boldog gyerek. Helyette elsősorban a szervezetet építjük, hogy jól lehessen pozicionálni, könnyűek legyenek a mozgásátmenetek, elhelyezések, anélkül, hogy mindenki feleslegesen belefáradna. És csak utána tudjuk a figyelmünket afelé fordítani, hogy stabil fejlődést érjünk el. Elsődleges célunk az, hogy a gyerek ne szenvedjen, elérjük, hogy boldogok legyenek a mindennapjai. Ez a kulcs a gyerek motivációjában is a külvilág felé. Csak egy boldog gyereken és szülőn tudsz segíteni tovább. Ezért elsődleges célunk a nagyon súlyos esetben az, hogy a gyerek ne szenvedjen, legyen boldog, ami által a szülő is boldog lesz. Ehhez előbb arra kell koncentrálnunk, hogy először abba az irányba építsük fel a szervezetét, hogy tudjon kényelmes pozíciókat felvenni és mozgatható legyen. Utána már tudjuk javítani a gerincferdülést, a csípőficamot, a kontraktúrákat. A sorrend viszont nem felcserélhető.
"Az ABR egy Könnyű Rehabilitációs módszer egy Könnyebb Életért". Az ABR-rel mi könnyebbé tesszük az életet.
ABR is the Easy Rehab for an Easier Life.
Victor Norvégiából érkezett a spanyolországi tréningre. Egy komoly balesetet szenvedett nemrég, kiesett a kerekesszékből az állára. Szerencsére nem tört össze az állkapcsa és az arccsontja, nem ment ki az ízülete, és nem csúsztak el a nyaki csigolyái sem, mivel már évek óta ABR-eznek, és kellően megerősödtek. Ezért is olyan fontos, hogy robosztus, szerkezetileg erős testet építsünk, hogy egy-egy elkerülhetetlen baleset esetén, a lehető legminimálisabb legyen a kár, és a test minél hamarabb tudjon regenerálódni.
Egy másik fontos dolog Victor-ral kapcsolatban: a pubertáson és a nagyobb növekedési fázisokon viszonylag könnyedén ment át. Nyilván a járását érintette a pubertás, hiszen sokkal nehezebb lett mostanra, mint 9 vagy 10 évesen volt, de nagyon magabiztosan tud egyedül sétálni a háromágú botjával. Lassan, de jól. (Én magam 2016-ben, hét évvel ezelőtt láttam először őt, és akkor még rollátorral sétált, és fantasztikusnak tartom, hogy a pubertás alatt is ennyit tudott fejlődni. - Brigi) Járáskor sokszor úgymond "csalnak" a gyerekek, mert nem valódi járásról beszélünk, hanem egy olyan járásról, amikor is a gyerek előre esik, és a támasztéka mondjuk a rollátor, ami megakadályozza attól, hogy valóban elessen. Ilyenkor nincs jó helyen a testtömeg középpontjuk, nem jól lendítik a lábukat a medencében, aminek hatására egy előreesős járáskép alakul ki. Ezt mi nem tekintjük valós járásnak.
Jól tudjuk, hogy 5-6 évesen a legtöbb gyerek képes valamilyen járásszerű mozgásra, még a súlyosabbak is. De 15 éves korukra a 80-90%-uk már NEM KÉPES semmilyen járásra emlékeztető mozgásra. Miért? Mert 5-6 évesen még tudnak "csalni", a kisebb testet jobban elbírja az izom, míg később már nem.
Az ABR révén az elején lassabban mutatkoznak meg a képességek, de sokkal robosztusabbak lesznek, megbízhatóbbak és hosszú távon fenntarthatóak. Nem edzük arra őket, hogy ballisztikusan "csaljanak" a gyerekek, és egy "mintha járást" csináljanak, aminek a szülők ugyan örülnek az elején, utána meg együtt sírnak tini korban. Mi arra törekszünk, hogy egy erős, robosztus testet építsünk, megfelelő testtömeg középpont stabilitással. Ekkor a gyerekek lassan mozognak, és a segédeszközt csak másodlagos biztosító pontként használják és nem esnek előre a lábukra. Tartja magát először is, majd lép egyet, és utána integrálja befejezésként a mozdulatot a segítő eszközzel. És ez fogja segíteni a megfelelő irányba a gyerekedet, hogy a növekedési fázisokon jól tudjon átmenni.
Victor megbízhatóan sétál, megfelelő a testsúlyáthelyezése, képes arra, hogy bármikor megálljon, megállítsa a lendületet, képes körbefordulni, a segédeszközt másodlagos biztonságként használja csak, és nem arra támaszkodik, nem esik rá, hogy előre haladjon.
Forrás: ABR Europe facebook
2023. március | Forrás: ABR Belgium, Hárosi Brigitta
Spazmus
Sok érintett gyermeket nevelő szülő szeretné tudni pontosan, hogy mi is valójában a spazmus (feszesség), és mi okozza gyermekük végtagjainak merevségét, feszességét. Nézzük meg azon tényezőket, amelyek felelősek az izomtónus szabályozás egyenlőtlenségéért. A hagyományos megközelítés abból indul ki, hogy az agyból és/vagy a gerincvelőből jövő információk helytelenek. Az ABR tágabb értelemben vizsgálja.
Mi is a spazmus pontosan?
A spazmus akaratlan és sebességtől függő fokozott izomtónus, amely akadályozza a normál mozgást.
A spazmus nem csak a CP-s gyerekeket érinti, hanem számos olyan személyt is, akik különféle betegségekben szenvednek, mint például sclerosis multiplex, gerincvelő-sérülés, traumás agysérülés, stroke stb.
Mi okozza a spazmust?
Sokféle teória próbálja megmagyarázni a spazmus okait, de még egyikük sem tudott határozott következtetésre jutni. A legelterjedtebb nézet szerint a sérült gerincvelő és a sérült központi idegrendszer vezet rossz minőségű jeltovábbításra az idegrendszer és az izmok között. Ez okozhatja a megnövekedett feszességet, izomösszehúzódásokat és a nem kívánatos reflexeket.
A hagyományos elméletek CP-s esetekben mind az agyat teszik felelőssé, amely a sérült idegrendszer miatt már nem képes többé az izomösszehúzódások és elernyedések közti egyensúlyt normális állapotában fenntartani.
Ma már tudjuk, hogy az agy mindig a lehető legjobb megoldást választja annak érdekében, hogy védje a magát, a koponyát és tudja, hogy a térben hol is helyezkedik el. Ennek érdekében bármit megtesz, hogy tudjon tájékozódni. Beveti az izmokat, azok erőteljesebb megfeszítésével, beveti a szemet, a fület, minden csatornát megpróbál felhasználni, miután az erre tervezett csatornák kiestek a testtérképből vagy sosem voltak benne. Az agy minden esetben okosan jár el, jól tudja, hogy mire van szüksége, és a prioritások alapján választ utat magának a biztonság irányába. Ha csak egy-egy ilyen út van, akkor azok túl lesznek terhelve és kialakul a spazmus, később pedig a rigiditás.
Milyen hatással van a spazmus a testre?
Spazmus esetén a feszes izmokat nyújtásokkal szokták hagyományosan kezelni. A hagyományos megközelítés szerint ami feszes az egyben rossz is, így azokat nyújtani kell.
Az ABR másként gondolja. Mivel bízunk a gyerekekben, és úgy gondoljuk, hogy a gyerekek agya sokkal jobban tudja, hogy mi jó neki, mint mi, (hiszen sosem voltunk mi az ő helyzetében, nehéz innen utasítani, hogy mit tegyen), továbbá látjuk, hogy mindig jó oka van az agynak azt az utat választani, amit ő maga választott. Mindennek meg van a mögöttes oka.
Mi inkább megnézzük, hogy miért is feszíti azt az izomcsoportot, mi lehet annak az oka, hogy arra szükségét érzi az agy, hogy feszítsen.
Mindig az okok mögé nézünk és megpróbáljuk megérteni a mögöttes tartalmat. A részletes vizsgálatok alapján, mindig látjuk, hogy mi miért történik. Ezt az utat nem bántjuk, nem fogjuk a nagyon feszes részeket nyújtani, hiszen akkor megfosztanánk az agyat attól, hogy használja a számára leghatékonyabban működő utat, ami az agy számára még nehezebbé tenné a helyzetet. Helyette a többi - a testtérképből kiesett - területeket fejlesztjük, újramodellezzük és felépítjük. Ez segíteni fog idővel azon feszes részeken, amelyek túl vannak jelenleg terhelve. Amint az agy érzékeli az új útvonalakat a testtérképben, örömmel fogja felhasználni és beépíteni a mindennapok mozgásába. Így magától enyhül a feszesség, a spazmus, mert többféle utat tud bejárni az információ, nagyobb a választási lehetősége, több izomcsoportot tud megmozgatni, felhasználni, és így az agy komfortosabban érzi magát. A spazmus oldódni fog ennek hatására.
ABR szempontjából a spaszticitás vagy a kontrollálatlan izomtónus nemcsak az agy- vagy gerincvelő-károsodás eredménye, hanem más elemek is befolyásolhatják. Az izomtónust tágabb értelemben vizsgáljuk, és inkább reakciónak tekintjük. Meg kell értenünk, hogy az izomtónus fogalma számunkra magában foglalja az érzelmi izomtónust, a mentális izomtónust, a mozgási izomtónust, a helyzetmegtartási izomtónust, a zsigeri izomtónust. Minden alkalommal, amikor gondolsz valamire, megváltozik az izomtónusod. Minden alkalommal, amikor érzel valamit, az izomtónusod megváltozik. Tehát például a görcs nem csak kizárólag izomreakció, hanem más mechanizmusok reakciója is lehet a háttérben. Ezek a mechanizmusok a hét minden napján, a nap 24 órájában folyamatos velünk vannak, jelen vannak, míg az izomgörcs, amely valóban az izomműködés miatt lép fel, az csak az idő körülbelül 5 %-ában jön elő. Az ABR pontosan ezért dolgozik ezen mozgásos, helyzetmegtartási, zsigeri, mentális, és érzelmi mechanizmusok kiegyensúlyozásán.
Mivel lehet kezelni a spazmust?
Az izomtónus csökkentésére és/vagy stabilizálására számos hagyományos megoldás létezik: napi izomnyújtó gyakorlatok, izomlazítók (Botox, Baclofen), immobilizálás sínekkel (végtagokra) vagy korzettel, fűzőkkel (mellkasra), végül részleges vagy teljes rizotómiát alkalmaznak (az idegkapcsolatok átvágásával, hogy oldódjon a spazmus). De meg kell érteni, hogy ezek nem a hosszú távú enyhülést vagy a spazmus gyógyítását célozzák.
Az ABR először az alapokat építi fel vagy építi újra, és nem csak a tüneteket próbálja kezelni. Nem vagyunk a híve a gyors fixálásnak. Két lehetőség van alapvetően: gyors segítség, ami hosszútávon nem segít vagy lassan felépülő testszerkezet, amely hosszútávon is sikeres, fenntartható fejlődést eredményez. Fel kell építeni a test robosztus erejét, térfogatát és szerkezetét, növelni kell az aktív elemek, sejtek számát, hogy kiegyensúlyozott legyen az izomtónus nyugalmi helyzetben. Ennek eredményeként a test könnyedén és szabadon tudja kezelni az érzelmi, a mentális, a zsigeri, a mozgási és a helyzeti behatásokat, impulzusokat. Így a testnek már nem kell a feszeséggel kompenzálnia, felszabadul, és nagyobb diverzitással rendelkező funkciókra, mozgásokra lesz képes.
Milyen következtetést vonhatunk le?
A legtöbb CP-s gyermek szembesül a spazmus komoly problémáival. Ha a szokásos terápiák, gyógyszerezések, műtétek sikerrel járnak a spazmus csökkentésében, akkor is ők csak az okozatot kezelték, és sosem a kiváltó okot szűntették meg. Ezzel ellentétben, az ABR a gyökereknél kezeli a feszességet, az okot keresi meg és azt kezeli. Ez lehetőséget ad arra, hogy tartós javulást érjünk el, így nem csak az érintett gyereknek lesz jobb, hanem az egész család javára válik hosszútávon.
Forrás: ABR Belgium, Blog, Spasticity + Hárosi Brigitta