2022. ÉV CIKKEI

A SZEMEK, A SZÁJ ÉS AZ ARCMIMIKA HATÁSA A TELJES TESTRE - ABR WEBINAR 18.


2022. november | Forrás: Leonid Blyum

Szeretném Nektek bemutatni, hogy a szemek és a mimikai izmok mennyire érintik, és mennyire tudják befolyásolni az egész testet. Azaz, azt szeretném érzékeltetni veletek, hogy az arc és a szem 20-30 izma mennyiben tudja befolyásolni a test többi 600 izmát. (Bár egy kicsit most leegyszerűsítve mutatom be az izmok révén, de jól fogja mutatni.)

Daniel egy spanyol fiatalember, aki az elmúlt egy évben rengeteget fejlődött. Korábban rendkívül érzékeny volt mindenre, még az érintésre is, a bőrtől a mélyebb szintekig, mindenre. 10-12 évvel ezelőtt már próbálták az ABR-t, de nem jártak sikerrel, mert nem tolerálta az akkor még gyermek Daniel. Nem tudta elviselni, hogy hozzáérjen bármilyen anyag is. Próbálták, de hát fel kellett adni az anyukának. Ahogy nőtt, ahogy befejeződött a pubertás, a dolgok nem éppen javultak, sokat romlottak.

Tavaly újrakezdték az ABR-t, mivel hallotta az édesanya az új eszközeinkkel elért eredményeket. Szeretett volna segíteni a felnőtté vált fiának, hiszen nagyon súlyos és nehéz helyzetben van Daniel. Az alábbi képen láthatjátok bal oldalt, hogy milyen volt 1 évvel ezelőtt, és a jobb oldali képen, hogy milyen lett mostanra.

   

Nagyobb méretben

   

Nagyobb méretben

Egy évvel ezelőtt, ahogy próbáltam ülésbe hozni Danielt, egyáltalán nem tudtam. Rendkívül erőteljesen csavarodott balra, a feje és törzse együtt, hatalmas torzulásokkal. Sehogy sem tudtam kicsit sem egyenesbe hozni a testét. 90 fokot csavarodott a teste a lábaihoz képest, és 90 fokot csavarodott a feje a törzséhez képest. Viszont, egy évvel később, idén már egy elfogadható egyenesbe tudtam őt hozni ülésben, lett egy jobb ülőfelülete a fenekén, nagyon sokat változott az egész teste, és ha közelebbről is megnézzük, akkor az egész arca is sokat változott nagyon.
Nem lehet a test egyes részeit teljesen elkülöníteni, minden rész mindennel összefügg.

   

Nagyobb méretben

   

Nagyobb méretben

Daniel édesanyja megújult erővel kezdte újra az ABR-t, lágy zenét, aromagyertyákat tett be háttérnek, és ezzel megtalálta, hogyan tudja megnyugtatni Danielt. Egyre jobban viselte így az érintést és a gyakorlatokat. Napi 2 órát következetesen végig tudott csinálni ebben az évben. Mivel Daniel már túl van a pubertáson, a növekedési fázisokon, a növekedés adta lehetőségeket már nem tudjuk kiaknázni. De látható, hogy felnőtt korban is mennyit lehet rajta segíteni és az elmúlt 12-15 évben történt óriási romlás, csavarodás mennyit tudott javulni.

Nézzük meg Daniel fejét egy évvel ezelőtti állapotában! Látjuk, hogy akkora volt a csavarodás, hogy szinte egyáltalán nem tudtam semmilyen irányba mozgatni a fejét, folyamatosan bal oldalt volt, miközben hátrafelé feszített folyamatosan, gyakorlatilag be volt betonozva ebbe a pozícióba, teljesen kimozdíthatatlan volt. A képeken az is látszik, hogy mennyire stresszes az egész arca.

   

Nagyobb méretben

Most, ahogy a teste javul, a kapcsolata a külvilággal is sokat javult, így figyelmesebb lett. Mindemellett, sokkal boldogabb is lett, sokkal jobban érzi magát a testében, és megjelent már a mosoly is az arcán.

 

Nagyobb méretben

Tekintsük át, mi változott Daniel arcán! Látjuk, hogy tavaly még nagyra nyitotta az állkapcsát, hogy stabilizálja a nyakát valamennyire. Daniel tipikusan az az eset, amikor az igazi nyak nem működik, és az egyetlen esélye az, ha a fejbiccentő izmát (SCM) és/vagy a trapéz izmát használja fejkontrollnak (amelyek mind a karokhoz tartozó izmok és csak áthidalják a nyakat, nem igazi nyakizmok). Ide tartozik az állkapocs is, ami a fejkontrollt segíti az igazi nyakkontroll helyett, hiszen a nyelv alatti csontot köti össze a koponyával a kéthasú állizom (m.digastricus), amelyet meg tud feszíteni a száj és állkapocs nagyra tátásával. Ez a három stratégia szokott a gyerekeknél feltűnni a hiányos nyakkontroll miatt (elülső kar - fejbiccentő izom, hátsó kar - trapéz izom, állkapocs - kéthasú állizom).

 

Nagyobb méretben

Daniel esetén ezek a stratégiák nem különülnek el, mind egyszerre van jelen. A horizontális fascia egy tömböt alkot, egyszerre csinálja mindegyiket. Még a nyelvét is kidugja, hogy még jobban meg tudja feszíteni magát és jobb fejkontrollt érjen el. Az állkapcsát előre nyomja, gyakorlatilag kiakasztja, hogy egy plusz tenziót adjon a nyaka felé. Ezt ő fejkontrollja megsegítésére csinálja.

   

Nagyobb méretben

Először is a kéthasú állizmát (m.digastricus) feszíti meg, utána használja hozzá még a nyelvét, kidugja, hogy extra tenziót érjen el a nyelv alatti csonttól kiindulva, aztán az állkapocs ízületét akasztja ki előretolva. Őszintén szólva, még nézni is fájdalmas. Hát neki mennyire fájdalmas és rossz lehet ezt így megoldania naponta több ezer alkalommal. Közben a szemeivel sem tud figyelni, nem tud kiigazítani, mert a szemeit is a fejének megsegítésére használja.

 

Nagyobb méretben

Mivel a nyelv alatti csont a légcsőhöz közel van, így mind a légzés, mind a nyelés nehézséget okoz neki. Éppen ezért a nyaki erek is nagyon kitüremkednek. Nyilván ez nagyon nehéz helyzet, könnyen fárad, és sokat izzad. Tavaly még ilyen nehéz helyzetben volt Daniel.

Nézzük meg, milyen lett mostanra, egy évvel később a kezdetekhez képest.

   

Nagyobb méretben

Mit láthatunk?
- Korábban nagyon nagy és erőteljes állkapocs és nyelv, fejbiccentő mozgásra volt szüksége, hogy segítse a fejkontrollt. Mostanra ez nagyon nagy mértékben lecsökkent, sokkal kisebb, finomabb mozgást végez Daniel. Az állkapocs mozgása sokkal nyugodtabb lett, nem kell óriásira tátania a száját.
- A szeme kezdi meg a mozgást. Korábban nem mozgott a szeme, most az indítja a mozgást és csak után megy vele az arca. Ez nagyon fontos lépés. Elkezdte a szeme a finomhangolást. A szemizmait sokkal jobban használja összességében.
- Megjelentek az arcán a mikromozgások, kis apró mimikákat lehet már látni.
- A száj körüli és a szem körüli körkörös izmok nagyon sokat javultak.

Az édesanyja nagyon következetesen használta az ABR Fascia Gélt, mert hamar megtapasztalta jótékony hatását Daniel műtéti hegeinél, amelyek igencsak le voltak tapadva, de mostanra szépen és könnyen mozgathatóak lettek.

   

Nagyobb méretben

Nagyjából 20 mimikai izmunk van, de senki nem beszél annak fontosságáról, hogy a körkörös szemizmoknak milyen nagy hangsúlya van az egészben. A szemizmok a leggyorsabban reagáló izmok, 1/20 mp alatt reagálnak, míg a nagy izmaink pedig 1/2 mp alatt. Így a szemizmaink 10-szer gyorsabbak, mint bármely más izmunk. Sokszor esnek a terapeuták abba a hibába, hogy a hosszú és erős, akaratlagosan mozgó izmokra koncentrálnak, mert ez a látványosabb része a dolgoknak. Pedig pont fordítva kéne nézni az izmok jelentőségét. A gyorsaság paramétere sokkal fontosabb szempont, mint az, hogy mekkora, milyen erős, mennyire akaratlagos mozgást vált ki.

Az agynak nagyon nagy szüksége van a szemgolyó kontrolljára. Ekkor nem magáról a látásról beszélek, hanem a szemgolyó kontrolljáról, mert a szemgolyó közvetlen kapcsolatban áll a vesztibuláris és proprioceptív kontrollal. Ez a kulcs az egészben.

 

Nagyobb méretben

Praktikusan, ez azt jelenti, hogy ha jó a szemgolyó kontrollja, akkor az agy számítási feladatai megváltoznak. Ugyanis a szemnek a legkisebb - akár csak pár fokos - mozgása is, ugyanaz az agy számára, mint a nagymozgások a nagy izmainkkal, hiszen a szögbeli változás ugyanaz. Itt követik el a legnagyobb hibát, hogy a kicsivel nem foglalkoznak a terapeuták, hiszen ott vannak a nagy, feszes izmok, amikkel törődnek, de a kicsi szemizmokat nem kezelik. A másik hiba, hogy nem nézik az egész testet egyben, hanem mindenki csak részéket, testrészeket néz. Csakhogy nem darabokból állunk össze, amit szét lehet választani, hanem egy egység vagyunk, ahol minden mindennel összefügg.

A teljes test koordinációja attól függ, hogy hogyan tudja kontrollálni a szemgolyót.

Vajon mennyi energiát emészt fel az, hogy a gyerek mozgassa a szemét? Nagyon keveset, szinte semmit, ha összehasonlítjuk a nagymozgások energiaigényével. Nem szabad összecserélni a sorrendet! Nem a test az első és utána majd jön a szem valamikor, hanem a szem az első, az kell, hogy a mozgást vezérelje!

   

Nagyobb méretben

Nagyon sokat változott Daniel körkörös izmainak kontrollálása mind a szeménél, mind a szája és arca körül: az izom összehúzódások testszerte javultak, koordinációja javult.

 

Nagyobb méretben


A SZEMIZMOK nagyon nagy mértékben határozzák meg a teljes test izomzatának KOORDINÁCIÓJÁT.

A SZÁJ körüli körökörös izmok nagy mértékben meghatározzák a teljes test IZOMTÓNUSÁT.

Sokszor említettem már azt a példát, hogy amikor reggel megmosod az arcodat, akkor attól az egész tested felébred. Pont emiatt van ez. Kritikusan fontos ez a két terület.

 

Nagyobb méretben

Daniel esetében látjuk, hogy a tónus a legnagyobb probléma: szenved, izzad tőle, amely koordinációs problémákat eredményez. A koordináció hiánya tónus problémákba ütközik, és így megy körbe körbe. Ahogy most az elmúlt egy év alatt képessé vált az állkapcsával apró, mikro mozgásokra, úgy ezek a kis mozgások azonnal ki is váltják a test nagymozgásait.

Ha azt látod, hogy a gyermeked elkezd a szájával vagy szemével játszani, vicces, esetleg fura arcokat vágni, akkor az nem csak a mimikai izmok javulását jelenti, hanem a teljes testkontroll javulását is. egyben. Ezek a kis pici izmok javulása felér a nagyizmok javulásával, hiszen nagyon nagy mértékben befolyásolja azokat. A szem mozog a testünkben a legtöbbet. Egyszerre kell mozognia a két szemnek egész nap gyakorlatilag. Ezért is kritikusan fontos.

Mindenképp el kell kezdeni dolgozni az arcon. Hozzá kell szoktatni a gyerekeket. Lehet kezdeni valami lágy, finom simogatós masszázzsal, és el kell jutni addig, hogy dolgozni tudjunk rajta. Egyébként a gyerekek általában egész jól viselik a micro méretű pisztolyt. Az ABR Fascia Gél is sokat segít a mimikában, hiszen a mimikai izmok a bőrbe ágyazódnak bele. Annak ellenére, hogy tudjuk, hogy a mimikai izmok a bőrből indulnak, mégsem dolgozik a bőrrel senki, mert a hagyományos szemlélet még mindig a csont és izom relációja, azon túl nem nagyon látnak a terapeuták.

   

Nagyobb méretben

Ha megnézzük a fenti képet, láthatjuk, hogy a barna színnel ábrázolt terület milyen nagy területet képvisel. Az alsó ajaktól lefelé lévő területet az állig, a nyakig a fascia kontrollálja. Kell, hogy jól elkülönüljenek az egyes területek az arcon, és kirajzolódjon szépen az állkapocs, a toka rész, és ne folyjon egybe. Ezt a változást látjuk Daniel esetében is.


A SZEMEK ÉS AZ AJKAK ELSŐDLEGES KONTROLLERNEK TEKINTHETŐK A TELJES TEST TEKINTETÉBEN!

Értem, hogy vannak, akik nehezen viselik az érintést, de látjátok, hogy mekkora szerepe van ezeknek a teljes test tekintetében. Látjuk, hogy nem csak amiatt fontos, hogy kis édes, cuki legyen a gyerek az arcával is. Teljesen praktikus okok miatt van szükségünk az arc kezelésére: a teljes testet tudjuk ezáltal javítani. A száj határozza meg a teljes test izomtónusát. A szemek határozzák meg a koordinációt és izommunkát. Szépen lassan fel kell építeni, hogy tudjunk az arcon dolgozni és a teljes testen javítani. Valahogy a szülők próbálnak kibújni az arcon való munka alól, nem szeretnek konfrontálódni a gyerekkel. Pedig fontos lenne. Nem tudunk óriási csodákról beszélni, de meg kell lovagolnunk minden egyes lehetőséget, apró részletet, amely előre visz minket. A fascia gél is ilyen. Daniel édesanyja látta, hogy a hegeken mennyit segít, és elkezdte testszerte kenni. Mindig működik, csak lehet, hogy nem jön el a csoda olyan gyorsan, több idő kell, hogy beépüljön. Az, hogy te, mint szülő a hétköznapokban észrevedd a változást, az nagyon ritka, talán az esetek 10%-ban történik meg. A változások megfigyeléséhez és megértéséhez szükségünk van a képekre, amelyek objektíven lehetővé teszik az összehasonlítást. A szemek amúgy is gyorsan mozognak, nagyon nehéz meglátni a változást, mikor mit csinál éppen. Csak a lelassított videók, a képkockákra bontott videók, sorozatképek teszik lehetővé a számunkra a helyes és teljes elemzést. Megnézzük milyen lehetőségeink vannak a test több területén, és ha van egy plusz 10%-nyi javulási lehetőség valahol, akkor megragadjuk, élünk vele. Legyen ez a szem, a száj, a pofacsont, az állcsúcs, a toka, stb, mindent megragadunk, mindenhonnan pár %-nyi javulást összevadászunk és meglovagoljuk. Így összeadódnak, egymásra épülnek, míg egyszer csak összeáll a kép, és megtörténik a szemmel is látható fejlődés. De ha megkérdezitek például Daniel édesanyját, hogy melyik feladattól lett ennyivel jobban a fia, nem fogja tudni megmondani. Egyszer csak ütésszerűen valami összeáll.


Nagyon hálás vagyok Daniel családjának, hogy megengedte, hogy a többiek ebből építkezzenek, és megoszthattam a képeket róluk. Remélem, hogy ezáltal látjátok a célt, látjátok, hogy hova kell eljutni az arc tekintetében, látjátok, hogy milyen fontossággal bír. Nyilván tiszteletben tartjuk azt, hogy mit szeret és mit bír a gyermek, de el kell kezdeni azon dolgozni, hogy idővel elviselje. Semmi rossz érzés nem lehet az, ha dolgozunk az arcon, olyasmi nagyjából, mint egy elektromos borotva. Ráadásul különböző interfészeket is használunk, szóval nem kell tőle idegenkedni, a szülőknek sem. Remélem, hogy a mostani példa szemléletesen bemutatta.azt, hogy mennyi hozama van, mennyit lehet belőle profitálni.

Lássátok meg a célt: szeretnénk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a gyermeketekből, és ebbe a szem, száj és arc is beletartozik, hiszen vezető szerepet töltenek be a teljes test tekintetében. Amikor esetleg újra lecsúszik a gyerek a székében, vagy hátrafeszít a karját megcsavarva, akkor jusson eszetekbe, hogy az aprócska szemmozgás pont akkora szögű mozgás, mint amikor a gyerek a "kóros nagy mozdulatokat" csinálja. Egyenértékű. Jusson ekkor eszetekbe, hogy lehet, hogy mégis kéne dolgozni az arcán. Mert ha ezzel 5-10-15%-ot tudod javítani az izomtónusát és a koordinációját, akkor már előrébb vagy, és így adódnak össze a jó dolgok és épül fel a test.

   

Nagyobb méretben

Remélem, Daniel jó eredményeivel tudtunk Titeket inspirálni. Láthattuk, mennyire szenvedett, mennyire kiakasztotta az állkapcsát, mennyi mindent kellett egyszerre feszítenie, hogy a fejkontrollja valamilyen szinten működjön. Ha mi egyszer is így kiakasztanánk az állkapcsunkat, akkor a traumatológián kötnénk ki. Ehhez képest ő folyamatosan ezt tette, mert szüksége volt rá a hiányos nyakkontroll miatt. Egy év alatt akkor változás történt nála, hogy még ha most is kicsit hasonló mozdulatokat csinál, már sokkal kisebbeket, töredékét, nincsenek olyan mértékű fájdalmai, szenvedései. Nagyon sokat javult az arca mellett a teljes fej-, és testkontrollja, valamint a csípője és gerincferdülése is.


Forrás: ABR Webinar n.18 - Mimics & Total Body Control. By Leonid Blyum

Vissza a tartalomhoz

ÚJABB ESZKÖZÖKKEL VÁR LEONID


2022. november | Forrás: Leonid Blyum

Jó hírekkel szolgálhatunk: megérkeztek az újfajta fejek a pisztolyokhoz, amelyekkel fokozhatjuk a vibropisztolyok által keltett válaszreakciókat.

Korábban a szivacsos gömbfejet, majd a lapos műanyag, valamint a gumi fejeket használtuk váltva, de most kiszélesedett a repertoár. Többfajta megjelenés és anyag áll a rendelkezésünkre az előbb említetteken kívül:

1. A nagy méretű szivacsos gömbfej, amely ugyanúgy lehetővé teszi, hogy a mélyedésekbe, a gödrökbe jól odaférjünk, mint a kisebbel, ám ezzel nagyobb területet tudunk vele lefedni. Ugyanolyan anyagú és sűrűségű, mint a másik.

2. A szilikon fej nagyon érdekes anyag, nagyon tetszik nekem az a válaszreakció, amit kihoz az ízületekből, a gerincből. Sok helyen tudjuk használni.

3. Egy zöldes színű szilikon fej, amelyet nagyon fogtok szeretni. Van egy plusz része a tetején, ami segít minket abban, hogy a kezdeti felszíni érintkezésnél plusz mélységet tudjunk vele elérni, mert más az ellenállása ennek a felső résznek, mint a fej többi részének, jobb grádienssel tudunk a szövetekbe hatolni. Ezt a fejet egy újfajta technikával fogjuk alkalmazni, amelyet dinamikus szivacs technikának nevezünk, amelyet majd részletesen megmutatunk. Ezt a technikát az érzékenyebb területeken, a felszíni rétegeken fogjuk használni, mint például a nyakon. A szokásos vibro memory szivacs, mint dinamikus interfész fog nekünk segíteni itt is. Nagyon egyszerű és világos lesz minden, ahogy majd megmutatjuk a használatot élőben. 

4. Kifejezetten a talpra és az achillesz ínra való speciális fej, amelyet a zoknin keresztül tudunk majd használni. 

 

Váltogatni fogjuk a különböző fejeket, hetente vagy területenként. Valamikor kifejezetten ezt vagy azt fogom javasolni, de minél többfajta behatás éri a szöveteket, annál jobb.

Nagyon örülök ezeknek az új fejeknek, mert tovább tudjuk ezekkel javítani a szöveteket válaszreakcióját. Már egy jó ideje vártam ezekre. Célunk, hogy a szöveteknek különböző apró hatásokat, terheléseket adjunk. A hagyományos tornákban ez az egyik hiba, amit elkövetnek: mindig ugyanazt a rutint, ugyanazokat a gyakorlatokat végzik, amelyekhez a test hozzászokik és nem képes már egy idő után változni. Kicsit hasonlóan működik a fascia esetében is. Gyakran látjuk, hogy a fejek cserélgetésével mennyivel jobban beindul a szövetek fejlődése.


Forrás: ABR Tools - NEW extended set of vibroheads for Enriched Fascia Response. Unboxing. By Leonid Blyum


Egy másik nagyon hasznos eszközt szeretnék bemutatni: ez az akupresszúrás tűkkel ellátott kesztyűt (pinchos spanyolul). Ezt arra fogjuk használni, hogy tovább javítsuk a proprioceptív érzékelést a 2 D-s felszínen, miközben aktiváljuk a mélyebb szinteket is, így 3D-ben is aktivizáljuk a szöveteket.

Mindannyian tudjátok, hogy a gyerekek általában kétféleképp reagálnak szenzorosan: vagy túl szenzorosak (csikisek, viszketősek) vagy nem éreznek semmit, és egyáltalán nem működik a szenzoros térképük (nem reagálnak semmire).

Sokszor látjuk, hogy a bőr nagyon nagy mértékben elcsúszkál az alatta lévő elemeken (izmokon, csontokon). Jó eredményekkel tudjuk ezt javítani a vibro eszközök egyik új technikájával, a super-superficial, a nagyon-nagyon felszíni technikával, valamint az ABR Fascia Gél segítségével, hogy a bőr tapadása az alatta lévő rétegekhez jobb legyen, amely egy jobb tartást tud biztosítani a gyermek számára.

Most még egy eszközzel tudjuk javítani ezt az összeköttetést a bőr-zsír rétegeknél: az akupresszúrás kesztyűvel.

 

A kesztyűt akként fogjuk használni, mint a Saloon Gate oszcilláló technikáját: megfogjuk az adott területet és aprócska, mikro-oszcillálást végzünk vele. Eleinte nem a csupasz bőrön csináljuk, hanem egy anyagon keresztül, például a pólón keresztül. Ez elég számunkra ahhoz, hogy megfelelő proprioceptív választ váltsunk ki az adott területen. Nem okozhatunk ezzel fájdalmat, finom kell, hogy legyen a technikánk, mert amint fájdalmat váltunk ki, akkor a proprioceptív érzékelők azonnal lezárnak és a fájdalomérzékelő receptorok kapcsolnak be.

Ezt a kesztyűt a talpon és a tenyéren jó eredménnyel tudjuk használni, amely területek nagyon érzékenyek, viszont nagyon fontos bemeneti pontok. Ráhelyezzük az akupresszúrás kesztyűt a kezére, és eleinte csak hagyjuk, hogy érzékelje, milyen is, így kicsit megszokja. Ha a gyermek nagyon ide-oda mozog közben, akkor érdemes egy plusz köztes anyagot használni, egyébként ezt lehet ezeken a helyeken közvetlenül a bőrön is csinálni.

Vannak még kör és négyzet alakú, kisebb akupresszúrás kék lapjaink is, amelyeket akár alvás közben vagy a többi ABR feladat végzése során tudunk alkalmazni néhány vibro szivaccsal, amely egy igen egyszerű dolog, hiszen csak rá kell helyezni a testére, miközben ő fekszik. Egy ambíciózusabb változata, ha a fáslizásba, a wrap-be integráljuk bele. Lehet még finomítani azzal, hogy finoman rátesszük a kezeinket, és esetleg mikro-oszcillációt végzünk közben, mint egy plusz hatást gyakorlunk rá.

Nagyon egyszerű ennek az alkalmazása, és a szövetek 3D-s fejlődését, a mélyebb szintek felé ezzel meg tudjuk segíteni. Ezeket a lapokat lehet közvetlenül a bőrre is helyezni, ha nyugalomban van a gyermek. Ha viszont sokat mozog, akkor érdemes egy vékony pólót alá tenni, hogy ne karcolja össze a bőrét. A háttérben ez jól tud működni, plusz hozzáadott értéke van.

Tipikusan a törzsön fogjuk használni: a has felső, középső és alsó szakaszán és a mellkason. De igazából bárhova teheted, rád van bízva, mehet a lábakra is (bár arra én a másikat, a kesztyűt gondolom, ahol a mikrooszcillációt is végzed, de ha nyugalomban van a gyermeked, nyugodtan tedd rá ezt a lapot is bárhova).

Ezeket az akupresszúrás lapokat, kesztyűket már jó pár éve használom magamon is, és látom, hogy meglehetősen sokat hozzájárul a disztribúcióhoz, oldja a feszes koncentrált izomzatot. Tényleg nagyon egyszerű ezeknek az akupresszúrás lapoknak a használata, a vibro memory szivacsok segítségével.


Forrás: ABR Tools - The ABR Acupressure Stimulation Set for Improving Proprioception. By Leonid Blyum


A fentieken kívül még egy fascia tollat (fascia pen - https://amzn.to/3ElQ7qU) és egy speciális fascia szemüveget (Brad & Bob eye massager - https://amzn.to/3U9MQQZ) is fog ajánlani adott esetben.

Vissza a tartalomhoz

MIÉRT BÍZHATUNK A SÉRÜLT AGYBAN, HOGY JÓ DÖNTÉSEKET HOZ?


2022. november | Forrás: Leonid Blyum

A szemizmok a leggyorsabban reagáló izmaink. Még egy nagyon gyorsan repülő legyet vagy porszemcsét is le tudunk vele követni. A szem reakcióideje 50ms, azaz a másodperc 1/20-ad része. A kar izmainak reakcióideje 1/2 másodperc. Azaz, a szemizmaink 10-szer gyorsabban tudnak reagálni, mint más izmaink. 

Miért fontos ez?

Mert, amikor az agyról, mint a testünk kontrolleréről beszélünk, akkor egy nagyszerű teszt lehetőség számunkra az, hogy lássuk mire képes az agy.

Ha valaki jól kontrollálja a szemét, akkor az a számunkra egyben már azt is jelenti, hogy az agy - amely egyébként egyetemlegesen működik és minden területet kontroll alatt tart - már mutatja is nekünk, hogy vele bizony nincsenek nagy gondok, képes a leggyorsabb izmokat is kontrollálni, szóval a többi is menne. Csak adnunk kell egy jobb törzset, ízületet, ujjakat, karokat, lábakat. Így a sokkal több lehetőségből, nagyobb diverrzitásból sokkal jobb mozaikot, kompozíciót képes majd kirakni.

A tizenöt szemkörüli izom tehát a leggyorsabb izom a testben. Ha ezt képes kontrollálni az agy, akkor a maradék 600, sokkal lassabb izmot is képes lesz működtetni megfelelően, csak még hiányos a test többi eleme, azaz be kell épülnie a testtérképbe, hogy fel tudja azt használni az agy. Csak úgy működik, ha elkezdjük felépíteni a testtérképet.

Ösztönösen viszont sajnos mindenki úgy gondolja, hogy úgy kell fejkontrollt kialakítani, hogy ösztönzi arra a gyereket, hogy emelje a fejét. De ez sajnos nem működik hosszú távon. Nekünk a legmélyebb összeköttetéseket (szalagokat, inakat, ízületeket, kötőszövetet, fasciát) kell felépítenünk. Ahogy beépülnek a mélyebb szintek a testtérképbe, úgy nagyobb választékot biztosítunk az agy számára, amelyet az agy már örömmel fog felhasználni, tanítani nem kell, mert minden agy - sérüléstől függetlenül -, mindig a lehető legjobb megoldást fogja magának választani. Bíznunk kell az agyban, hogy ő jobban tudja mi jó neki, mint mi gondoljuk. Ez az egy működik hosszútávon. Így tudjuk csak javítani a jobb és valódi test kontrollt. 


Forrás: ABR Basics. Trust the Brain. By Leonid Blyum

Vissza a tartalomhoz

A FASCIA GÉL ELŐNYEI AZ IZOMTÓNUSRA ÉS A MOZGÁSKOORDINÁCIÓRA


2022. november | Forrás: Leonid Blyum levele a fascia gélt használók részére

Kedves Barátaim!


Örömmel osztok meg veletek 3 “Előtte-Utána” videót, amely bemutatja azon látványos javulásokat, amelyek néhány hónapnyi ABR fascia gél következetes használat után következtek be.

A fejlődések főként a következő területen figyelhetők meg:

Az összefoglaló cikk a fenti videókról itt olvasható: AZ ABR FASCIA GÉL HATÁSA >>


MIÉRT AZ ARCIZMOKON / MIMIKÁN KERSZTÜL MUTATJUK MEG A FASCIA GÉL HATÁSÁT ÉS A MOZGÁSKOORDINÁCIÓ FEJLŐDÉSÉT?

Az arcmimika változását a LEGKÖNNYEBB MEGFIGYELNI és ÉRTÉKELNI, még akkor is, ha nem vagytok mozgástudomány szakértők.

Minden ember természetes módon ért ahhoz, hogy az emberek arcát leolvassa, felismerje az egyes arckifejezésüket. A test többi részének anatómiájában már általában bizonytalanabbak az emberek, kevésbé látják meg a változásokat, kevésbé veszik észre az apró kis nüansznyi változásokat (karok alakja, lábak kontúrja, hasfal összeköttetése). Amikor az arc változásáról beszélünk, akkor lehet, hogy az izmok szintjén részleteiben nem látják meg a változásokat, de amikor megmutatom, hogy mi hogyan változott, akkor könnyen felismerik. A test többi területén már nehézkesebben látják meg a változásokat, főként, ha "szemük, megfigyelésük nincs ehhez hozzászokva".

Éppen ezért az arc és szem izmok, valamint a mimikai izmok fejlődése a leginformatívabb, ha a Fascia Gél hatását szeretnénk illusztrálni.

Az 1. tipikus kérdés a következő szokott lenni: "Látom a videókon, hogy az arca sokat javult, és értem is, hogy a teljes test szempontjából fontos terület az arc, de… a gyermekem arc kontrollja egész jó, legalábbis ott nem szenved, nem fáj, egész jól működik. De a teste többi része - a lábak, a csípő, a lábfej, boka, a kezek, a hátrafeszítő gerince - engem sokkal jobban aggaszt."

A 2. tipikus kérdés: "Tök jó, ha fejlesztjük a mimikai izmokat, de a gyermekem tud beszélni, az alapvető érzelmi kifejezései egészen jók, még akkor is, ha limitált a mimikai repertoárja… de ami igazán aggaszt engem az sokkal inkább egyéb motoros funkciókkal és pozíciók tartásával függ össze, mint az ülés, állás, mászás, járás stb. Szóval ezekre a területekre szeretnék koncentrálni, amelyek nagyobb bajban vannak és azokat a funkciókat, mozgásokat szeretném fejleszteni, amelyek a legrosszabb állapotban vannak - és nem is igazán értem, hogy a Fascia Gél hogy tudna segíteni ezeken a területeken az én gyermekemen."

Válasz és magyarázat a fenti kérdésekre:


1. Neurológia alapú izomkontroll

1.1 A SZEMIZMOK A LEGGYORSABB, LEGPONTOSABB, ÉS LEGGYAKRABBAN HASZNÁLT IZMAINK a testünkben. Éppen ezért, EZT A LEGNEHEZEBB KONTROLLÁLNIA AZ AGYNAK.

1.2 Ha a SZEMKONTROLL, azaz a LEGGYORSABB IZOM KONTROLLJA JAVUL, akkor az AZ ÖSSZES TÖBBI IZOM idegrendszer alapú kontrollja JAVULNI FOG.

1.3 NEM AZ SZÁMÍT IGAZÁN, HOGY HOL DOLGOZOL A TESTEN, HANEM AZ, HOGY A TEST SZÁMÁRA LEGMEGTERHELŐBB TERÜLETEN MILYEN A KONTROLL.

1.4 Más szóval, ha javulnak a leggyorsabban működő szem-, és mimikai izmok, akkor JAVULNI FOG A TEST TÖBBI TERÜLETE IS. És ez nem működik oda-vissza – hiszen, ha a test egyéb területein lévő lassabb izmokat stimuláljuk, nyújtjuk, eddzük, attól még a gyorsabb izmok működését nem fogja elősegíteni, de még a lassabb izmokat sem fogja igazán javuláshoz segíteni (olyan, mint egy törékeny kártyavár).

Minél gyorsabb az izom reakciós ideje, annál nehezebb kontrollálnia az agynak. Az izmok gyorsaságát a reakciós idejük alapján mérjük: azt nézzük, hogy mennyi idő alatt, hány ezredmásodperc alatt ad választ az agyi utasítás után.

A lábak, a karok nagy izmai nagyon lassan reagálnak, nagyjából 500 ezredmásodperc, azaz fél másodperc alatt tudnak reakcióba lépni. Ez azt is jelenti, hogy ezeket a legkönnyebb kontrollálni, és nem igényelnek gyakori kontrollt, kiigazítást az idegrendszer részéről.

Viszont, a szemizmok 10-szer gyorsabbak, 1/20-ad másodpercenként reagálnak, villámgyorsan folyamatosan. Más szóval, ezek igénylik az agy részéről a leggyorsabb és a leggyakoribb választ, kontrollt, kiigazítást.

Nyilvánvalóan ez sokkal nehezebb feladat egy sérült agy számára, függetlenül attól, hogy agyvérzés, oxigénhiány vagy genetikai sérülés miatt alakult ki.

Éppen ezért, ha a szemkontroll javul, azaz javul a stabilitása, a tárgyak követése, a távolra és messzire látás pontossága, a perifériás és központi észlelés közti váltás, stb, akkor igencsak elégedettek lehetünk, mert ez azt árulja el a számunkra, hogy a legnehezebb izmok összeköttetése az aggyal javul.

Ez azt jelenti számunkra, hogy ha a sérült agy elég jó ahhoz, azaz, elég gyors és pontos ahhoz, hogy a leggyorsabban működő izmokat, a szemizmokat kontrollálni tudja, akkor BIZTOSAN elég jó lesz ahhoz is, hogy a másik 600 - lassabban működő - izmot is tudja kontrollálni, például a törzsben, a karokban, a lábakban. Bingo!

Ahogy a szemizmok kontrollja javul, úgy fog fentről lefelé is javulni a testben MINDEN másik, lassabban működő izom is.


2. A mozgások neurológiai kontrollja

2.1 Amit az ABR Fascia Gél ‘Előtte-Utána’ videókban láthatunk, azok mind nagyon fontos mérföldkövek a mozgás kontroll szempontjából. MINDEN MOZGÁS A SZEM AKTIVÁLÁSÁVAL / KIIGAZÍTÁSÁVAL KEZDŐDIK.

Miért is olyan fontos ez? Mert NEM AZ A FAJTA MOZGÁS JELENTI A MOZGÁSKONTROLLT, AMIT TE AZ ÜLÉSSEL, ÁLLÁSSAL, JÁRÁSSAL VAGY FINOMMOTORIKA FEJLESZTÉSÉVEL PRÓBÁLSZ ELÉRNI. AZZAL KEZDŐDIK A MOZGÁSKONTROLL, HOGY KÉPES LEGYEN A MŰVELETI FOLYAMATOKAT, A LEGGYORSABBTÓL A LEGLASSABBIG MINDEN LÉPÉST VÉGHEZVINNI.

Más szóval, ha a gyermeked arra edzed, hogy álljon, járjon, vagy bármi mást így csináljon, akkor te a lassú izmait fogod edzeni a lábában, míg a gyorsabb szem körüli izmok, az arcizmok, a mélyebb nyakizmok nem kontrollálnak megfelelően. Így csak az idődet pazarlod és az edzés is nagyjából felesleges. A fejlesztés alatt lehet, hogy úgy tűnik, hogy fejlődik, DE igazából, hosszú távon nem fog működni.

Ha a gyermeked stresszes, fáradt, kimerült, ha a környezet változik, ha a gyermek másra gondol épp, ha nem érzi túl jól magát, ha nincs jókedvében, stb…, akkor bármilyen fejlesztést, tréninget is adsz neki, gyakorlatilag mind a kukába megy és nem fog működni.

Miért? Mert a végrehajtó izmokra alapoztad a fejlesztést, ami túl lassú reakciókra képes csak az igazi életben. Egy mesterséges környezetben ez még valamelyest működhet is, de az igazi életben sosem fogja megállni a helyét. Olyan, mint a TV-n a frissítési gyakoriság: ha másodpercenként minimum 20-szor frissül, akkor egy élvezetes képet fogsz kapni, az emberek realisztikusan, szépen mozognak benne. De ha csak 2-szer frissül másodpercenként a képernyőd, akkor nem lesz realisztikus a kép, csak képkockákat fogsz látni, nem egy folyamatos mozgást.

2.2 Mindennemű pozicionális vagy funkcionális mozgásunk az izmaink műveleti sorrendjén alapul, amelyek szorosan együtt dolgoznak, egy nagyon rövid időintervallum alatt. Minél kevesebb a késleltetés az időintervallumok között, annál jobb lesz a mozgás kontroll.

2.3 Ha egy gyermek a lassabb izmaival kezdi meg a mozgást (karok, lábak, törzs, sőt még anyak is), akkor ezt a műveleti folyamatot nagyon gyenge kontroll kíséri.

2.4 Ha a gyermek a leggyorsabb izmaival kezdi meg a mozgást, azaz a szem-, és arcimzaival, akkor nála ez a műveleti folyamat sokkal jobb neurológiai kontroll mellett tud megtörténni.

2.5 Amikor a gyermek BÁRMILYEN MOZGÁST VAGY HELYZETFELVÉTELT, MOZGÁSÁTMENETET KÉPES A SZEMEI AKTIVÁLÁSÁVAL/KALIBRÁCIÓJÁVAL KEZDENI, akkor már tudjuk, hogy AZ AGY MÁR SZABAD, NINCS TÚLTERHELVE, MEG VAN A KAPACITÁSA ARRA, hogy az ÖSSZES TÖBBI IZMOT kezelje és kontrollálja. Praktikusan ez azt jelenti, hogy már nem kell aggódnunk az aktuális agyi sérülés miatt, mert képes lesz a lassabb izmok kezelésére is.

2.6 Amint látjuk a leggyorsabb mozgások javuló kontrollját, akkor már meg is kaptuk a visszajelzést, hogy már nem az idegrendszer a leggyengébb láncszem arra, hogy jobb funkciókat érjünk el. A strukturális hiányosságok adják a szűk keresztmetszetet.

Más szóval, AHELYETT, HOGY TELJESEN FÖLÖSLEGESEN BIZONYOS TERÜLETEK MOZGÁSÁT FEJLESSZÜK, sokkal több értelmet nyer, ha inkább a LEGGYORSABB, LEGFONTOSABB MŰVELETI FOLYAMATOK KONTROLLJÁN DOLGOZUNK, MERT AZOK A TEST MINDEN TERÜLETÉT FEJLESZTIK EGYSZERRE.


3. Az izomtónus neurológiai kontrollja

Az előző két fejezetben, az izom-, és mozgáskontroll fejezetekben, főként a szem szerepéről beszéltünk. Eljött az idő, hogy AZ ARC ELKÉPESZTŐEN FONTOS SZEREPÉT is kiemeljük.

3.1 A MIMIKAI IZMOK LEGFONTOSABB FELADATA, HOGY A LEGGYORSABBAN MŰKÖDŐ IZOMTÓNUST SZABÁLYOZZÁK.

3.2 Hol nyilvánul meg leginkább a gyenge izomtónus szabályozás, a merevség, feszesség a testben? Nyilvánvalóan a karokban, kezekben, valamint a lábakban, lábfejekben.
Mit csinál a legtöbb ember? Megpróbálnak harcba szállni a spazmussal, a feszességgel ott, ahol megnyilvánul: a végtagokon.

3.3 De a TELJES TEST IZOMTÓNUS SZABÁLYOZÁSA GLOBÁLIS, egész testet érintő!

Legelőször is azt kell megnéznünk, hogy:

- Hol a legnagyobb a szenzitivitás az izomtónus szabályozásban, azaz hol a legkisebb a késlekedés.

- Melyik terület járul hozzá a legnagyobb mértékben a test többi részének az izom szabályozásához.

- Ha változtatod az arckifejezésed, akkor az EGÉSZ tested izomtónusa vele együtt változik. Így ha megfeszíted az arcizmaidat, akkor az egész testben megemelkedik az izomtónusod. Ha nevetsz vagy relaxálsz, akkor az egész testedben a túlságos mértékben megemelkedett izomtónus ki tud engedni, vissza tud állni.

- Ha gyorsan kell aktiválnod az izomtónusodat, például fel kell kelned reggel, akkor általában megmosod az arcod egy kis vízzel, és mintha varázslat történt volna, az EGÉSZ tested felébred.

Ezek egyszerű példák arra, hogy bemutassuk, hogy milyen nagy szerepet játszanak a teljes testben az arc és mimikai izmok.

3.4 AZ ARC ÉS MIMIKAI IZMOK LEGFŐBB FELADATA A TELJES TEST GLOBÁLIS IZOMTÓNUSÁNAK ALAPVETŐ SZABÁLYOZÁSA.

Azaz, az arcizmok kontrollja és az arckifejezések repertoárja mintegy varázspálca hatnak, és megalapozzák a teljes test IZOMTÓNUS INGADOZÁSÁT.

3.5 Kulcsfontosságú megértenünk, hogy az izomtónus nem egy statikus, nem egy állandó állapot, hanem egy folyamatosan változó, fel-le ugráló folyamat, amely idővel változik, gyorsabb és lassabb lesz. A LEGGYORSABBAN VÁLTOZÓ IZOMTÓNUSÚ TERÜLETEK SZABÁLYOZÁSA MEGHATÁROZZA AZ EGÉSZ TEST IZOMTÓNUSÁNAK SZABÁLYOZÁSÁT! Beleértve a legproblémásabb területeket is, amelyek nagyon feszesek, merevek vagy akár nagyon gyengék, hipotónok.

3.6 Ha a gyermek IZOMTÓNUS INGADOZÁSÁNAK SZABÁLYOZÁSA GYENGE ÉS PROBLÉMÁS az olyan helyeken, ahol a leggyorsabb, legváltozatosabb, legpontosabb kellene, hogy legyen, AKKOR A TEST TÖBBI RÉSZÉN IS GOND LESZ AZ IZOMTÓNUSSAL, AMELY ELŐBB-UTÓBB FESZESSÉGBE ÉS / VAGY HIPOTÓNIÁBA TORKOLLIK.

3.7 A karok/kezek, a lábak/lábfejek izmai nem tudnak helyben a test többi részétől függetlenül működni. Az izomtónus láncfolyamatainak köszönhetően lassabban reagálnak az izomtónus szabályozásra, mint a háttérben futó mimikai izmok, amelyek az egész testre kihatnak.

3.8 Ha nem kapnak a kar-, és lábizmok megfelelő segítséget az izomtónus szabályozásban a mimikai izmoktól, akkor nem lesznek képesek az adott terület megfelelő izomtónusának szabályozására, mert nem elég érzékenyek, nem elég gyorsak, nincs elég ráhatásuk. Ennek eredményeként, az izomtónus vagy nagyon alulműködő lesz, így hipotón/gyenge lesz, vagy nagyon túlműködő lesz, így pedig feszes, merev lesz.


-----

Remélem, hogy a fenti válaszok segítenek annak megértésében, hogy lássuk, milyen nagy hatással vannak a teljes testre globálisan a szem körüli izmok és a mimikai izmok, az arckifejezések:

  • Segítik az aktuális mozgást és a pozíció megtartását.
  • Újabb utakat nyit meg, újabb funkciók felé.
  • Csökkenti az izomtónus által okozott problémákat - mind a feszes, mind a hipotón esetekben.

És ezek a jelentős változások szinte zéró energiabefektetéssel, szinte semmilyen plusz munkával is elérhetőek. Az ABR Fascia Gél alkalmazása napi két alkalommal, 1-2 percet vesz igénybe.

Jól hangzik, talán még TÚL JÓNAK is hangzik? Egy részletes tudományos magyarázat áll mögötte. A honlapon részletesen megtaláljátok a fasciáról szóló magyarázatot: >

De nézzük meg röviden, ami segíthet a megértésben. A FASCIA KONTROLLÁLJA AZ IZMOKAT, INAKAT, SZALAGOKAT, miközben körülöleli őket.

   
(J.C. Guimbertau, 2009-2018)

1. A fenti képek megmutatják, hogy az anatómiai hosszanti elemek, mint az izmok, szalagok, inak hogyan vannak beágyazva egy un. extracelluláris, sejten kívüli mátrixba/fasciába, amely körbeveszi és a tépőzár jellegű tulajdonságával mintegy irányítja ezeket az elemeket.
Videó: Strolling under the Skin (Dr. Jean-Claude Guimberteau)

2. A képek azt mutatják, hogy két fő terület van a fascia hálózat részére, amely több ezer rosttal kötődik ezekhez: az egyik a mélyen fekvő csont, a másik pedig a felszínen lévő bőr!
Valójában, a bőr teljes felszíne, amely a fascia forgatagába ágyazódik sokkal nagyobb, mint a csont által nyújtott felszín, és így NAGYOBB is a SZEREPE a bőrnek a fascia hálózaton keresztüli teherviselés elosztásában, amely cserébe pedig kontrollálja a hosszanti elemek, az izmok, inak, szalagok összehúzódását és nyúlását.

3. Ha ez a fascia háló nem működik megfelelően, akkor egy egész sor problémába ütközünk, onnantól, hogy túl össze van ragadva, merev, nem képes a mozgásra egészen odáig hogy túl laza, nem tart, illetve ezeknek kombinációjába az aktuális kis területtől függően. Ezáltal, az izmok, inak, szalagok, stb, amelyek ebbe vannak beágyazva, azok is eképpen fognak működni, amit a fascia háló enged, hiszen nincs más lehetőségük, ebben a környezetben vannak.

"Az extracelluláris mátrix (ECM) a sejtek körül lévő fehérjék és cukrok változatos gyűjteménye, minden szilárd szövetben. Főként egymásba illeszkedő hálóból álló fibrilláris és nem fibrilláris kollagének, rugalmas rostok, nem kollagént tartalmazó glikoproteinek (hialuronán és proteoglikánok), glikozaminoglikán (GAG)" (Cox, 2011)

Éppen ezért, a fibroblasztok érzékenyek az ECM-en, a hálózaton belüli szövetközti folyadékra. Más szóval, ha az ECM elemek összeállnak, összeragadnak vagy túl lazák, túl vékonyak, akkor a fibroblasztok átmennek egy un. alvó állapotba és nem folytatják tovább az építő munkájukat. Ezt a szövetek, a szövetközti folyadékok tixotróp tulajdonságának nevezzük.


-----

A Fascia Gélt a bőrre visszük fel – így a BIOAKTÍV POLIMEREK át tudnak jutni a bőr pórusain – és meg tudják kezdeni annak a folyamatát, hogy a nagyon összetapadt bőrt elkezdjék feloldani, és a nagyon gyenge területeket pedig stimulálják. Ezáltal fejleszti a teljes disztribúciót, a fascia tixotróp tulajdonságait.

Sok egymásra épülő pozitív hatást érünk el vele.

  • A fascia gél nyilvánvalóan közvetlenül nem az izomrostokon fejti ki a hatását, de ahogy megváltoztatja a bőr / fascia interfész tulajdonságait, úgy másodlagosan segíti az izmokat, inakat, szalagokat stb. egyaránt.
  • A leglátványosabb hatása az arcon és a mimikai izmokon fellelhető, mivel a bőr relatív szerepe különösen nagy az arc tájékán (összehasonlítva a mélyebb szintű csontos összeköttetésekkel)
  • A fascia gél nyilván nem fejt ki semmilyen közvetlen hatást magára az agyra, de másodlagosan mégis pozitívan hat rá azzal, hogy megsegíti - a különben megközelíthetetlen - leggyorsabban működő izomtónusú és izomösszehúzódást szabályozó szemizmokat
  • Az egymásra épülő pozitív hatások mellett, onnantól kezdve, hogy a szem és mimikai kontroll javul, egészen az új tónusok és funkciók megsegítéséig, még további bőr-fascia-izom előnyöket figyelhetünk meg a fascia gél alkalmazásával.


Javulások a következő területeken várhatók:

1. Nyak

Teljesen nyilvánvalóan nagyon nagy szerepet játszik a fascia, mint mindent beborító közeg, a felszíni nyakizmoktól egészen a mély izmokig, különös tekintettel az örök problémás fejbiccentő (SCM) és trapézizom feszességére, megrövidülésére.

2. Has alsó részén / szeméremcsonton / csípő ízületnél

Ezeken a területeken a bőr nagyon vékony és érzékeny. Éppen ezért nem jó a tapadása, könnyen elcsúszik, ami tovább rontja a csípőhajlító kontraktúrákat és az adduktor megrövidülését, mert ha gyenge a bőr-fascia-izom interfészen keresztüli teherviselés disztribúciója, akkor ott a tenzió koncentráció csak néhány nagyobb izomban fog megjelenni, és ezek túlterhelődnek.

A Fascia Gél segíti a bőr alatti fascia megvastagodását, jobb lesz a tépőzár jellegű hatása, jobb lesz a tartása, jobb lesz a saját súly teherviselésének disztribúciója, így enyhülést hoz a túlterhelt csípő hajlítók és adduktorok számára.

3. Gerinc

Mindig fontos kiemelni, hogy a gerinc tartásában a kulcsfontosságú szerepet a szalagok adják, hiszen a szalagok képesek a leggyorsabban a hullám-tenzió átvitelre, amely azt a képességet biztosítja, hogy a gerinc megfelelő undulációs, hullámzó mozgásra legyen képes.

Ha a bordakosár nem képes kis, apró mikromozgásokra, akkor már nem tudja táplálni a gerincmenti szalagokat sem, amelyek ennek következtében “kiszáradnak”, összetapadnak, és kikristályosodnak.

A Fascia Gél segít abban, hogy feloldja az összetapadásokat, újra hidratálja a gerinc szalagokat, ezzel segít kialakítani az undulációs, hullámzó képességet, az ABR vibro eszközökkel együtt.

4. Lábfej és kézfej

Az ujjakban a legnagyobb szerepet az inak és szalagok játsszák, ami azt jelenti, hogy ezek un. gyorsan reagáló tenziós struktúrák, amelynek a lehető legnagyobb tenziós finomhangolásra, nagy repertoárra van szüksége.

MINDEN CP-s és genetikai sérült gyermek esetében az ujjak működése gyenge, az ujjak funkciójának csak töredéke van használatban.

A tenyérnél és a talpnál a legvastagabb és a legsűrűbb a bőr, amely gyakran össze van állva, össze van tapadva. A Fascia Gél segít ezt az összetapadt területet feloldani, ami által azt várjuk, hogy az ujjak legyenek a vezérek és a talp, illetve a tenyér kövesse le az ujjakat.

5. Boka és csukló

Speciális szerepe van itt a szalagoknak: a hajlító és feszítő retinaculum, tartószalag az, amelyik meghatározza a sarok beilleszkedését a bokába és a kéztőcsontok beilleszkedését a csukló hajlatban. Ez is általában összeáll, összetapad, elengedhetetlen ennek a feloldása, hogy segítsük a kulcsfontosságú összeköttetések kialakulását.

6. Tipikus területek, ahol a bőr és izom össze szokott tapadni: combhajlító, mellizom, bicepsz/felkar, csukló hajlítók

Ezeken a területeken az izmok inai a csonttól a LEGTÁVOLABB erednek, így a bőr adja a stabilizáció legnagyobb részét. Éppen ezért, ezeken a területeken nagyobb a bőr szerepe, mint bárhol máshol.

Másfelől, ezek a területek kapják a legnagyobb terhelést is spasztikus mozgás és tornáztatás (mászás, állás, stb) esetén. Ennek eredményeként, mindig azt látjuk, hogy ezeken a helyeken a bőr és az inak összetapadnak, ami a jelentős mértéktől a szélsőségesen extra mértékig is tud terjedni.

A megoldás rá a Fascia Gél lehet, mert ezek a területek általában nagyon érzékenyek és nehéz mechanikailag dolgozni rajtuk.

7. Bordakosár és a bordaközti izmok

Ez a terület, ahol nyilvánvalóan szintén érdemes használni a gélt, mivel - mint mindannyian tudjátok -, a légzés mechanikájának hatalmas szerepe van a gyerek fejlődésében, a napi 20.000-nyi aprócska, mikromozgás által.

A legtöbb gyerek vagy a belső vagy a külső bordaközti izmait használja túl, és mivel nagy az ismétlésszáma ezeknek a nap folyamán, ez a terület is összetapad.

Célunk, hogy maximalizáljuk a bordaközti izmok szerepét.


Remélem, hogy ez a kis összefoglaló segít Titeket annak a megértésében, hogy miért is ajánlom annyira a Fascia Gélt Nektek, és miért is számít nagyon a következetes használata.

Így tudjuk a maximális javulást elérni.

Gyakorlatilag nagyon egyszerű használni, igazán nem igényel túl sok törődést, pillanatok alatt készen van.

Értem, hogy túl jónak hangzik ahhoz, hogy igaz legyen. Ezért is mutatom Nektek a képeket a videókban, milyen volt előtte és milyen lett utána, most pedig ezzel az írással segítek, hogy érthető legyen, hogyan járul hozzá a fejlődéshez.

A mi részünkről pedig, elkötelezetten tartjuk a fascia gél árát a korábbi évek árain, még a növekvő előállítási és szállítási költségek mellett is.

A lehető legboldogabb életet és a legnagyobb fejlődést kívánom a gyermeked részére!

Üdvözlettel,

Leonid Blyum
Az ABR Csapat nevében

További leírások, javulások, videók a fascia gél témakörében >>


 

Forrás: Leonid levele: ABR FASCIA GEL AND ITS BENEFITS FOR STRUCTURE-- Aug 2022.pdf

Vissza a tartalomhoz

AZ ÜLÉS: A JÓ, A ROSSZ ÉS A GYÖNYÖRŰ ÜLÉS - ABR WEBINAR 17.


2022. november | Forrás: Leonid Blyum

Mikor mondhatjuk, hogy a gyermekünk jól tud ülni? Akkor, ha fel tudod őt tenni egy magas bárszékre, háttámla nélkül, a lába nem ér le, és te biztonsággal ott tudod hagyni őt a széken és el tudsz menni kávézni. Ebben az esetben elmondhatod, hogy ő jól ül. Minden egyéb esetben javítani kell rajta. Ha ez megy már, akkor utána lehet tovább finomítani: fel tud-e mászni a bárszékre, le tud-e mászni róla, meg tud-e rajta fordulni, stb. Ha nem tudod ott hagyni a bárszéken, akkor az még korántsem ülés.

Nemrégiben Koppenhágában tartottam előadást, ahol elmentem egy múzeumba, és ezt a szobrot találtam, amely igencsak megragadott engem, hiszen ez egy több száz éves szobor, amikor még a művészek nem tanulták, hogy mit hogyan kell ábrázolni, nem tanulták az anatómiát hozzá. Nagyon meglepett, hogy milyen pontosan ábrázolják például az ülőplatformot (az emberek fenekét hívjuk ülőfelületnek vagy ülőplatformnak).

 

Nagyobb méretben

Az ülőplatformnál a legfontosabb az, hogy megnézzük, hogyan csatlakozik azzal a felülettel, amin ül, hogyan támaszkodik fel, hogyan tud "odatapadni", hogy ne csússzon el. Ha visszatérünk barátom, J-C. Guimberteau híres videójára (Strolling under the Skin - youtube videó ), hogy mi a kapcsolat a bőr, a mechanikai zsír és az izom között, akkor egyrészt láthatjuk, hogy kell egy adott réteg vastagság milliónyi rosttal, ami azért felelős, hogy jól össze tudjon állni és tartani a tépőzár jellegű hatásával, másrészt kell egy olyan vékony réteg, amihez ez oda is tud tapadni, ami nem csúszik el az egyes rétegek között, amihez oda tud horgonyozni. És ez a horgonyzó tulajdonság mindkét oldalt szükséges, hogy a lágyabb, köztes vastag réteg fent is és lent is oda tudjon tapadni. Így működnek az összeköttetések a szervezeten belül. 

 

Nagyobb méretben

Ha megértjük, hogy miért is olyan fontos ez a tapadás, megkapaszkodás a fenekünk és szék között, akkor már azt is megértjük, hogy nem az egyenesek, nem a vonalak, nem a pozícionálás számít igazán az ülésben. Azaz nem csak egy X és egy Y tengely létezik, hogy jól tudjunk ülni. Sokkal fontosabb maga a tapadás minősége. És ez egy teljes kört alkot valójában, mert ha történik valami lent, az ülőfelületünknél, akkor ezzel párhuzamosan történik valami fent is, a kör ellenkező oldalán is, valamint az egész körre kihat a fenekünktől a derekunkig.

 

Nagyobb méretben

Az a kérdés, hogy mekkora ereje van ennek a tapadásnak és a vele párhuzamosan zajló behajlásnak, ráncoknak.

Egészséges ember esetén, egy nagyon kis támaszkodási pont is elég, amivel képesek vagyunk a kibillentett egyensúlyt megtartani. Ez a kis pont lehetővé teszi, hogy egy nagy szögben kiterjedve képesek legyünk megtartani magunkat, egészen fel a vállakig.

 

Nagyobb méretben

Ha közelebbről megvizsgáljuk, akkor látjuk, hogy a feneke jól illeszkedik a farokcsonti összeköttetésekhez. Fontos, hogy a padhoz is illeszkedjen a fenekünk jól, legyen felülete a fenekünknek, ami fel tud támaszkodni. És fontos, hogy ez a terület jól illeszkedjen jelen esetben a farokcsonti területtel. Úgy tud a lágy szövet tartást adni, ha ez a zsír rétegnek mindkét külső fele egy vékony réteghez jól oda tud csatlakozni, meg tud rajta tapadni. De ennek a vékony, filmszerű rétegnek is kell valahova csatlakoznia, különben elcsúsznak az egyes rétegek egymáson, aminek a következménye megintcsak a bizonytalan, lecsúszós ülés lesz. Ahogy a Guimberteau videóban is látszik, egy paralelogramma alakú, tépőzár hatást kiváltó terület, ami megadja azt, hogy ne tudjon csúszkálni és tartson egy adott tartományon belül. Ha nem tud mozogni kicsit ez a réteg, akkor nem leszel képes arra, hogy korrigáld a testhelyzetedet, nem fogod tudni kis mikromozgásokkal koordinálni az adott pozíció megtartását. Ha viszont túlságosan nagy a mozgástartománya ennek a területnek, akkor viszont nem fogod tudni megtartani magad, minden elcsúszik, szétfolyik. Ezek kulcsfontosságú kapcsolatok, amelyeket tudnunk, ismernünk kell. 

 

Nagyobb méretben

Egy másik nagyon fontos rész, amit látnunk kell, hogy itt több kör alak is szerepet játszik, de nem akárhogyan: a két körnek egymásba kell ágyazódnia, mint egy fogaskerék, hogy megfelelően tartson. A fogaskerekek ide-oda mozognak egymáson, egymásba illenek. Sok-sok fogaskerék illeszkedik itt össze, kicsik a kicsikkel, nagyok a nagyokkal, kicsik a nagyokkal és fordítva. Minden egyes kis fogaskerék hatással van az ülés tapadására, a megfelelő ülőfelületre, ahova oda tudunk horgonyozni. Ezekkel képes a testünk a különböző szögeket kontrollálni.

   

Egy másik fontos dolog is látszik ezen a szobron: a csípőlapátok taréjának, élének fontossága. Ugyanis, ha kirajzolódik a csípőlapátok széle és nincs egybeállva a medence többi elemével és szépen szegmentáltan áll, akkor már képesek vagyunk arra is, hogy origami jelleggel, fent behajlítsuk a derekunkat, míg lent a fenekünk feltámaszkodjon egy adott ponton és közben elhajoljon a testünk. 

 

Nagyobb méretben

Az alábbi képen is nagyon jól kirajzolódik a csípőlapátok éle, valamint a farokcsont fontossága. Jól elkülönül a törzs és a medence, nincs egybeállva, nem egy tömb, mint az ülni nem tudó gyerekeknél. Azonban a medence mégis csak a törzshöz tartozik, nem a lábakhoz, azaz egy megfelelő koordináció zajlik a törzs és a medence között. A CP-s gyerekeknél a medence a lábhoz tartozik, nem kommunikál rendesen a törzzsel a medencéjük. Az egyik fő feladatunk, hogy a medencéjüket a törzsükhöz csatoljuk. Majd látjuk a képeken a későbbiekben. 

 

Nagyobb méretben

Az alábbi képen anya és gyermeke látszik. Oldalazva ül kicsit a gyermek, előredől. Itt is remekül látszik a farokcsonti rész, és az, hogy a medence a törzshöz tartozik és a lábak külön, szeparáltan tudnak működni.

 

Nagyobb méretben

Még egy szobor: láthatjuk, milyen jól illeszkedik a feneke, az ülőfelülete a padhoz.

   

Nagyobb méretben

Ha megnézzük előlről is, láthatjuk, hogy milyen fontos a has középső részénél az a vízszintes vonal. Senki sem beszél anatómiai értelemben erről a vonalról, de ezek a behajlások, ráncok igencsak elsődleges feladatot látnak el origami jellegükből adódóan. 

 

Nagyobb méretben

Alább is látszik a behajlás az oldalán, jól kirajzolódik a csípőlapát éle, valamint a thoracolumbális fascia jelentősége.

 

Nagyobb méretben

Itt is jól látszik a dupla origami behajlás az oldalán, amely az utolsó bordák, a has és medence határait adja.

 

Nagyobb méretben

Íme Appolón szobra is, ahol tökéletesen kirajzolódik a köldök mentén a dupla origami behajlás. Továbbá tökéletesen látszik a lábhajlatban a láb és a medence határa. Ezek mind nagyon fontos strukturális tulajdonságok. Tökéletesen látszik az is, ahogy a medence és a láb elkülönül és a kettő között még van egy határoló sáv is. A bőr divíziói jól kirajzolódnak, más-más irányúak, más-más a bőr szerkezete egyik és másik helyen. A lábnál a rotáció az elsődleges. A medence és láb határán látszik, hogy képes továbbadni az impulzusokat az csípőlapát felé, és a hasi résznél meg képes behajlani és rotálódik.   

   

Nagyobb méretben

Az alábbi képen pedig jól látszódik, ahogy a fenék alján is ott van a ránc, a behajlás, ami szintén nagyon fontos. El tudjuk különíteni a fenék hátsó részét, a fenék alsó részét és a láb hátsó felét megfelelően. Enélkül sincs stabil ülés. 

   

Nagyobb méretben

Az alábbi 2000 éves szobron is szépen kirajzolódik a ránc a hasnál, az elkülönült szemérem háromszög, a lábak külön határa a medencétől.

 

Nagyobb méretben

Az elsődleges mindig a bőr! Nagy mértékben meghatározza, hogy mi lesz belül is. Nem arról van szó, hogy csak belülről jön a bőr felé a rossz dolog, hanem kívülről, a bőr felől is megy befelé nagy mértékben a rossz. Ezért kell a bőr és annak összeköttetésein is sokat dolgoznunk. 

Egészen fantasztikus, hogy milyen megfigyelők voltak anno a művészek! És nekünk meg különösen szuper, hogy ezeket a tulajdonságokat könnyen meg tudjuk figyelni a meztelen szobrokon, anélkül, hogy morálisan bármit is megsértsünk. Ezek az alapjai a testnek, amelyet sok-sok száz évvel ezelőtt is már láttak a művészek, a szobrászok, anélkül, hogy beszéltek volna róla. Jól kirajzolódnak a lényegi elemek ezeken a szobrokon, ahogy a természetes mozgás is zajlik.


Ezt a szobrot is szeretem, amely kicsit modernebb ábrázolás már. Jobban kidomborítja a gerincmenti izmokat. Az hogy ezek az izmok mennyire vannak előrébb vagy hátrébb a gerinchez képest, megmutatja, hogy mennyire esik be a gerinc, milyen a thoracolumbális fascia. Amikor kevésbé süllyed be a gerinc, akkor kevésbé hangsúlyosak a gerincmenti izmok, viszont jobban látszik a thoracolumbális fascia. 

 

Gerincmenti dominancia és a thoracolumbális fascia - Nagyobb méretben

A CP-s gyerekeknél azt lehet általában megfigyelni, hogy a gerincük be van süllyedve, túldominálnak a gerincmenti izmok. A thoracolumbális fascia nem látja el a feladatát, nem valósul meg a vízszintes dominancia, csak a függőleges gerincmenti. 

Íme, Thor, a mennydörgés istene, akinél egy csomó réteget felfedezhetünk: jól látszik a csípőlapát éle, e fölött látjuk a haránt hasizmot, rajta pedig a thoracolumbális fasciát. Látjuk a gerinc mélyre süllyedését, a bordák szerepét függőleges tartásban, amelyek a masszív erejét adják a teljes bordakosárnak és amelyek a gerincmenti elemek helyett dominálnak. Az egész a gerinc vonalába fut be, az a fő helye az összeköttetéseknek, míg az érintett gyerekeknél ez az egész oldalra van elcsúszva, és a felkar tetejéhez kapcsolódnak erősebben, ezért is emelik a kezüket fel "kóros" tartásba.

 

Thor - Nagyobb méretben


Nézzük meg az érintett gyerekeket! Kezdjünk egy jó példával, ahol a gyerek stabilan, jól tud guggolni. Láttuk a szobron a vonalakat: a hasnál lévő vonalakat, a kifelé-befelé forduló lábakat, és a lábak és a medenceközti kis területet, amely a medencéhez tartozik már. Ezek adják meg a kontroll dinamikájának képességét.

   

Jó ülés - Nagyobb méretben

Az alábbi kisgyereknél hiányzik a hasi oldalon az az ék, ami szükséges lenne a jobb üléshez. Minden terület egybe van olvadva itt a hasi tájékon, nem szegmentált, egy tömbként van jelen az egész. Az illiopsoas az, ami összeköti a lábat a gerinccel egészen fent, a gyomorszáj magasságában, a kettő közt pedig nagyon hiányos minden. Ezért is van, hogy amikor hátrafektetjük őket, közben felhúzzák a lábukat. A gyermek törzse pedig gyakorlatilag a bordáknál ér véget. Így a hasa és medencéje helytelenül már a lábaihoz tartozik, nem a törzshöz, ami nyilván nem bírja el a test alsó részét. 

   

Gyenge hasi ék, "rövid törzs" - Nagyobb méretben

Egyik tesztfeladat erre,  hogy ha hason fekve behajlítjuk a lábát, akkor emelkedik a medencéje, és a láb hajlításával együtt mozog a medence és a has. Ez tökéletesen bizonyítja, hogy mennyire gyenge a hasa és a medencéje, milyen hiányos a testtérképe, a propriocepciója, a szenzoros elemei, mennyire nem tartanak a mély elemek. Ez azt jelenti, hogy az illiopsoas izom köti össze a lábakat a mellkassal, átugorva a hasat és a medencét, amelyek a testtérképben nagyon hiányosan vannak benne. Ekkor látjuk a tipikus fókamozgást is: ha a feje fent van, akkor a feneke lent, ha a feje lent van, akkor a feneke fent van. A korábban említett fogaskerekek az egyes területek között nem tudnak megfelelően működni. 

   

Tesztelés - Nagyobb méretben

Akkor tud működni az ülés, ha a különböző fascia differenciálódások megtörténnek, az alsó hasi és medence tájékán, hogy a különböző szögű mozgásokat képes legyen kivitelezni a gyerek.

A feneke, az ülőfelülete szépen odatapad a talajhoz, a medencéje a törzsével együtt mozog, a törzshöz tartozik akár előre-hátra, akár jobbra-balra mozog. A lába a törzstől elkülönül. A törzse szép hullámokat ír le minden mozgásnál.

 

Nagyobb méretben


Ha megnézünk olyan példákat, ahol nem működik megfelelően az ülés, akkor látjuk, hogy nincs meg az a határ, hogy meg tudjuk mondani, hogy hol kezdődik a láb, hol ér véget a törzs, egybefolyik minden, nem láthatóak a szegmentált részek. A bőr is fényesebb lesz ezeken a helyeken, és összeáll, össze van tapadva.

 

Nagyobb méretben

Az ülést most kicsit más aspektusból vizsgáljuk: megnézzük, hogy milyen a gyerekek felszíni és mélyebb ülőfelülete, milyen a szék és a feneke találkozása, hogyan támaszkodik fel a fenék, és a törzs hogyan reagál erre.

A legelső lépés a képen is látható módon az, amikor már nem csúszik el a feneke, a felszíni rétegek már tartanak, így egyfajta tapadás már megvalósul.

 

Nagyobb méretben

Egy tömbként reagál arra, ahogy én mozgatom jobbra-balra. Ezt én sellő lábaknak hívom. Egybe megy minden, a lábától a medencéig, egy tömbként. Hiányosak a farokcsonti összeköttetések, és a csípő taréj menti elemek, amelyek végül a farokcsontba torkollanak újra. A mélyebb szintek még nem működnek. Minél jobban kidönteném oldalra, annál jobban kellene tapadnia a földhöz a fenekének másik felével. De ez még nem történik meg, ez lesz a következő lépés.  

   

Nagyobb méretben

Láthatunk még egy jó dolgot: a nagy farizom elkezdett felépülni. Már nem csúszkál annyira, még nincs szegmántálódva ugyan, de az első lépések megvannak. Ha hiányzik az ékszerű alak előlről, akkor nem tudja magát kiigazítani, nem tudja kontrollálni. Ez még itt kialakítandó. 

 

Nagyobb méretben

Amint kialakul ez az elülső ék, akkor már el fogja bírni a saját súlyát, jó lesz a teherviselése. Mint ennél a lánynál, akit én fentről lefelé próbálok összenyomni. Nem tudom összenyomni, stabil marad, tartja magát, mert kialakult már ez az ék.

 

Nagyobb méretben

A következő ráncoknak, gyűrődéseknek kell kialakulniuk, hogy a törzsével jól tudjon ülni: a hasi divízió, bordakosári divízió, az alhasi divízió. Ez utóbbi segíti kialakítani azt a bizonyos éket.

     

Nagyobb méretben

Minél jobban döntöm őt előre, annál jobban leszögezi ő maga a fenekét a padra. Ez az egész varázsa. Nem emelkedik vele együtt fel a feneke, nem esik előre az egész teste, feje, hanem képes ott tartani magát ülésben, még nyomás hatására is. Ezt ezek az ékek és gyűrődések, ráncok segítik elő.

 

Nagyobb méretben

Viszont itt ez az ék teljesen beesik, nem funkcionál, nem tart. Itt ki kell alakítani. Látjuk, hogy a gyomorszája gyakorlatilag a combjához is ér. Egészséges esetben ez elképzelhetetlen.

 

Nagyobb méretben

AZ ÜLÉS KRITIKUSAN FONTOS!
MERT AZ ÜLÉS MAGA HATÁROZZA MEG AZ ÉRINTETT GYERMEKEK ÉLETMINŐSÉGÉT!

Mikor mondhatjuk, hogy a gyermekünk jól tud ülni? Akkor, ha fel tudod őt tenni egy magas bárszékre, háttámla nélkül, a lába nem ér le, és te biztonsággal ott tudod hagyni őt a széken és el tudsz menni kávézni. Ebben az esetben elmondhatod, hogy ő jól ül. Minden egyéb esetben javítani kell rajta. Ha ez megy már, akkor utána lehet tovább finomítani: fel tud-e mászni a bárszékre, le tud-e mászni róla, meg tud-e rajta fordulni, stb. Ha nem tudod ott hagyni a bárszéken, akkor az még korántsem ülés. Az ülésben olyan sok minden benne van: ha megy, akkor egy csomó mindent már elárul nekünk, mint például, hogy az adott személy képes relaxálni, képes a normális izomtónusra, tudja tartani és kontrollálni a fejét, törzsét. Innen már könnyebb tovább építkezni a karok és lábak felé, ha azok nem mennek olyan jól, de maga az ülés minősége nagyon-nagyon sok mindent meghatároz az életminőségben. Magas minőség az ülésen keresztül valósul meg. Ha nem megy a bárszéken az ülés, akkor biztos, hogy egy vagy több része hiányzik, mint például nem megfelelő a tapadása a fenéknek a padhoz, nem képes ellenegyensúlyozásra, nem képes a koordináció során a megfelelő hullámokat generálni a testében, nem megfelelőek az adott ékek, stb.

Ülés nélkül nincs járás! Az ülés az első platformja az állásnak!


Ülés = Állás a szuper rövid lábakon

Az ülőcsontjaink a lábaink szuperrövid elemei. Ha ez jól működik, akkor hozzá tudjuk tenni a rövid lábakat, azaz a térdeket a mászáshoz, és utána hozzá tudjuk tenni a rendes hosszú lábat is a talppal együtt. De megfelelő ülőcsont nélkül nincs állás és járás! Ha az ülőcsontjaidon, azaz a szuperrövid lábaidon nem tudsz megfelelően ülni, akkor a meghosszabbított lábakkal még nehezebb lesz a járás - ezt azért könnyű megérteni és elképzelni. 

 

Nagyobb méretben

A megfelelő álláshoz elengedhetetlen a megfelelő törzs is, hogy a hosszú lábakat is tudja kezelni, amelyek az ülőcsonton keresztül mennek fel a törzsbe. Tehát, ha nincs meg a teljes kontroll a törzs és az ülés felett a szuperrövid lábakon, az ülőcsonton, akkor semmi pozitívat nem remélhetsz a hosszú lábaktól sem.   

És bármilyen kísérlet arra, hogy ezt megtanítsuk anélkül, hogy megfelelően tudja kontrollálni az ülést és a törzset a gyerek, az teljesen haszontalan, felesleges erőfeszítés.

Az üléshez tehát fontos, hogy az ülőcsonton, az ülőfelületen szélesen tudjon ülni, a farokcsonttól a csípőtaréjokig tudjon reagálni, tudja az ellenegyensúlyozást megvalósítani megfelelő hullámokon, mikromozgásokon keresztül. Amikor oldalra dől, akkor pedig képes legyen olyan ékszerűen mozogni, hogy az oldala nem beesik, hanem ékszerűen begyűrődik, főként egy asszimetrikus törzs esetén. 

Ez már egy jó lépés előre.

 

Nagyobb méretben

Ha egy súlyosabb esetet nézünk, akkor látszik, hogy az éknél nincs tartása, teljesen beesik, nagyon gyenge. Nála az a fő cél, hogy a törzset megerősítsük, ne legyenek ilyen kifejezett behajlások, és amikor oldalra dől, akkor ne az oldala reagáljon elsőként a behajlással, hanem a feneke reagáljon egy jobb tapadással. És ez a bőrtől indul el. (Ez a gyermek csak mostanában kezdte az ABR-t.)

 

Nagyobb méretben

Még egy súlyos esetet mutatunk, ahol a lábak és a medence egészen becsúszik a bordakosárba. A képen jól látszik, hogy az ő törzse a bordakosárnál ér véget, és a has, medence és láb is egy egységet alkot. Nincsenek szegmentálva. Ezért nem képes koordinációra. A feneke elcsúszik, nincs megfelelő tapadása a paddal, az ülés így kivitelezhetetlen. Elő kell csalogatnunk a hasat, a medencét, hogy nagyobb  és erősebb legyen, szegmentált legyen és a törzshöz tartozzon. Nem túl bonyolult megérteni, de nyilván nem túl egyszerű véghezvinni.  

 

Nagyobb méretben

Amíg kicsi a gyerek, addig kicsi a törzse és relatív kicsi a lába is, ezért képes arra, hogy elbírja. De amint beindul a növekedési fázis, akkor a lábak aránytalanul nagyra nőnek meg, amit a relatív kisebb törzs már nem bír el.

Amikor már nagyobb, akkor megváltoznak az arányok. Éppen ezért olyan fontos, hogy már kiskorban elkezdjük őket a helyes irányba terelni.


Ha megnézzük ezt a képet, akkor látjuk, hogy a nagy lánynak a lába berotál, ami természetes, mert megpróbálom eldönteni oldalra. A rotáció egy természetes mozgás, hiszen olyan, hogy "nyíl egyenes láb" nem létezik. Erről már beszéltünk egy korábbi webinárban a lábakról >>

 

Nagyobb méretben

Tudom, hogy nagyon furának hangzik a szülők számára, akik mindig az egyenesekben gondolkodnak, hogy jó az, ha a láb elkezd berotálódni. De legalább már azt a mozgást képes kivitelezni a láb, és az üléshez kell is ez a képesség. Tovább kell dolgozni, hogy minden irányba tudjon csavarodni, akkor lesz szabad a láb. Amikor eldőlünk oldalra, a lábnak muszáj csavarodnia, rotálódnia, anélkül nem tudjuk kiigazítani a testünket.

   

Nagyobb méretben

Fontosnak tartom, hogy átlássuk a bőrnek a fontosságát! Nagyon sokat segítenek a tartásban, sok minden a bőrrel kezdődik a mozgásban is. Ha megfelelő a bőr szerkezete, akkor már sokkal előrébb vagyunk, mert nincsenek gyenge pontjai, nincs olyan hely, ami besüllyedne, összeesne. Amint ezek a gyűrődések és ékek ki tudnak alakulni, úgy a lábak elkezdenek szegmentálódni, és a funkciójuknak megfelelően működni. Így itt már fel tudom emelni a lány lábát anélkül, hogy hátraesne. Nem egy tömb az egész, hanem képes a szegmentált mozgásra. 

 

Nagyobb méretben

Még egy kép ahhoz, ha hiányzik az a bizonyos ék elől, és a csípőtaréj sem működik megfelelően. Az első képen hiányos, a lábak együtt mennek a hassal, medencével, míg a második képen már jó, tud szegmentáltan mozogni, relaxáltabb marad a lába, nem emelkedik fel.

   

Nagyobb méretben

   

Nagyobb méretben

A csípőcsont rotációs mozgásra tervezett elem. Ha elkezdődik a rotáció, az már egy jó jel, jó felé megyünk. Ahogy elkezd a medence a törzshöz jobban csatlakozni, és már nem a lábakhoz tartozik, úgy el kezdi a csípő is az igazi mozgását. Enélkül csak az illiopsoas működik túl, kihagyva a medencét az egészből, közvetlen összekötve a lábakat a derékkal, a lumbális gerinccel. 

   

Nagyobb méretben

Az ilyen jellegű rotáció szükséges és már az első lépések egyikének mondható az üléshez. A következő lépésként szeretnénk, hogy jobb legyen a tapadása a fenekének a székkel, és a farokcsonti rész összeköttetése javuljon, de a vibro eszközökkel gyorsabban tudjuk elérni, mint eddig valaha.

   

Nagyobb méretben

Még az üléssel kapcsolatban, a gerincferdüléses lányt szeretném megmutatni, milyen sokat fejlődött az elmúlt időben. Látjuk, hogy mennyit fejlődött az egész törzse, gerince, az ülőfelülete, feneke, egyre jobban a padon van a feneke.

   

Nagyobb méretben

   

Nagyobb méretben

Láttuk a szobrokon az ideális eseteket, és láttuk, hogy mikor tud már igazán jól ülni egy gyerek, a bárszéken, és láttuk, hogy az ABR programban résztvevők is milyen változásokon mennek végbe, hogy az ülésük egyre jobb legyen. Reméljük segítettek ezek az ülés tesztek abban, hogy megértsétek, hogy mitől lesz a gyereknek egyre jobb az ülése.



Forrás: ABR Webinar n.17 - Sitting: The Right, the Wrong and the Beautiful. With Leonid Blyum

Vissza a tartalomhoz

EREDMÉNYEK SPANYOLROSZÁGBÓL


2022. november | Forrás: Leonid Blyum

Leonid Blyum Spanyolországban tartja a konzultációkat jelenleg. Négy gyermek javulását mutatjuk be alább.

A 2022-es évben Daniel csapata hozta számunkra a legnagyobb változást fejlődés tekintetében. Ő az abszolút győztes!

Mindamellett, hogy a többi gyermeknél is rengeteg fejlődést láttunk, Daniel fejlődése igencsak különlegesnek mondható.
- A kora tekintetében: már túl van a növekedési fázisokon.
- Igencsak nagy kihívásokkal kellett megküzdenie: extrém nagyfokú disztóniával küzdött, amely következményeként, teljesen elcsavarodott balra, amiből nem is tudott egyáltalán kijönni.
- A feje is teljesen elcsavarodott, 120 fokban a testhez képest, amely teljesen megakadályozta őt abban, hogy egy kicsit is lehajtsa a fejét.
- Daniel nagyon stresszes volt és folyamatosan izzadt.
- És a korábbi ABR felméréseken is nagyon tudott szenvedni.

Daniel családja tíz évvel ezelőtt próbálta elkezdeni az ABR-t, még amikor kisebb volt, de nagyjából lehetetlennek tűnt, mert egyrészt az egyik oldala hiperérzékeny volt, a másrészt túl feszes volt, így nagyon nehéz volt az édesanyjának az ABR által javasolt megfelelő intenzitást és következetességet véghezvinni.

Mára viszont sok minden megváltozott!

Az első helyen az ABR új generációs eszközei állnak, a vibro eszközök, amelyek segítenek olyan változásokat elérni a fasciában, amit mindig is akartunk. Háromszorosan is jobb így, mint a korábbi eszközökkel:
- Könnyebb a használata a szülők számára.
- Jobban szeretik a gyerekek is.
- Sokkal gyorsabban hatnak (amennyiben a megfelelő technikával és interfészekkel használjuk ezeket).

Daniel családja újrakezdte az ABR-t, és Maria meg tudta oldani, hogy következetesen és folyamatosan dolgozzon Danielen. És itt nagyon nagy hála Mariának. Még egy olyan gyerekkel is megtalálta annak módját, hogy dolgozni tudjon rajta, aki annyira tudott tiltakozni, hogy képes volt magát fizikailag rossz állapotba hozni. Az édesanyja megtalálta azt a közeget és módszert, ami működött a fiánál: aroma gyertyákkal, lágy zenékkel kényeztette fiát, nem engedte, hogy bármi megzavarja ezt a nyugalmat, és végül meg tudta valósítani a napi bő 2 órát, amelyet végül Daniel is megszeretett és egészen megnyugszik tőle. 

Másfelől, azért vannak dolgok, amiket nem igazán szeret még Daniel. Ilyen az ABR fáslizás, becsomagolás. De ez is mutatja, hogy számos oldalról tudunk közelíteni az ABR-rel, sokféle technikánk és eszközünk van, amelyekkel tudunk szépen előre haladni. Az édesanyja úgy döntött, hogy egyelőre fáslis becsomagolást elengedi, míg egy jobb szenzoros állapotba nem kerül a fia, viszont ezt azzal kompenzálta, hogy az ABR Fascia Gélt rendszeresen használja. Ennek jótékony hatása már hamar megmutatkozott, hiszen a több, mint tíz éves csípőműtét miatti letapadt heg gyorsan felpuhult, szebb lett az ABR Fascia Géltől. 


Néhány ABR szülőtől jött olyan visszajelzés, hogy már próbálták a Fascia Gélt, de vagy nem értették meg, hogy miért jó vagy nem láttak változást, így abbahagyták. Azonnali csodák nem történnek meg, azt azért látnunk kell. Ezek csak hosszútávon működnek, következetes munkával.

Ha olyan területen használjuk a gélt, ahol könnyű megfigyelni a változást, mint például a hegeknél, vagy a vörösesen fénylő bőrön az abduktornál, vagy a gerincferdüléses gyerekeken, vagy a csuklón, ahol gyakorlatilag összeáll, összetömörödik a bőr, akkor látjuk, hogy az ABR Fascia Gél mindig segít. Miért?

Nézzük meg, mi is a heg. A heg a tiszta kollagén legkoncentráltabb változata. A fascia legsűrűbb, legtöményebb változata. Éppen ezért, a hegek nem reagálnak általában semmilyen kezelésre sem.

Miután Daniel hege sokat lágyult, sokat javult - főleg a jobb lábán, ahol kisebb volt a mobilitása, és még jobban egybeállt, letapadt a heg -, Maria nagyon fellelkesült, és elkezdte máshol is használni a gélt. Levonta a következtetést: ha működik a hegeknél, ahol a bőr-fascia összetapadás a legnagyobb kihívás volt éveken keresztül, akkor Daniel többi testrészén is működnie kell, ahol a bőr kompetenciája nem igazán megfelelő, így a hasfalon, az arcon, a gerincen...  

És ez az egyszerű logika csodásan működött: hatalmasat javult Daniel arc és szemkontrollja, a teljes koordinációs mozgásmintája. 

Tavaly még igencsak kihívásokkal teli volt Daniel koordinációja. Kerekesszékben ülve, a feje mindig balra-hátra fordult, folyamatosan nyomta magát hátra az arcával az arca melletti támasztóval, és elképesztően feszes volt, folyamatosan emelkedett tenziókkal. Amikor csak próbálta magát újrapozícionálni, mindig előbb a fejét mozgatta, és csak utána a szemeit és az össz mimika, amire képes volt az annyi, hogy előre-hátra mozgatta az állkapcsát, amelyet az állkapocs ízületének rendkívüli instabilitása adott meg, gyakorlatilag diszlokalizálta az állkapcsát. Ezt percenként 30-40 alkalommal végezte el, miközben nagyon izzadt és nagyon erősen feszített a karjaival és a teste többi részével. 

Ez abszolút jól mutatja, amiről az oktató videókban és webinárokon beszélünk. A szemek a legfontosabb kontrollerek a teljes test koordinációjában. Mert a körkörös és mély szemizmok a test leggyorsabban reagáló izmai, és ezért ezek kontrollálnak mindent. Ha a gyermeked jól kontrollálja a szemeit, akkor képes az egész testét jól kontrollálni.

Mostanra Danielnek már NEM minden izma spasztikus és disztóniás. Már képessé vált kis mikromozgásokra, kis apró mozgások kiigazítására a szemeivel, amely hatására a teljes disztóniás ugrások a teljes testben lecsökkentek.

Ez az elsődleges oka annak, hogy Daniel csapatát a 2022-es év Fejlődésének Bajnokává neveztük ki. 

A másik oka az, hogy a nyakbeli csavarodása, amely a testének csavarodásával folytatódott, szintén sokat javult. Drámaian csökkent a gerincferdülése.

Tavaly még, amikor az ABR felmérésen ülő pozícióba akartuk őt helyezni a masszázs ágyra, a szokásos tesztelésünkhöz, akkor a feje és teste folyamatosan 90 fokot csavarodott, amelyet a disztóniája, a nyakának elcsúszása, a testének az egyértelmű deformációja, valamint a csípő műtét utáni letapadások okoztak. Idén viszont radikális javulásokat láthattunk. A korábbi óriási mértékű csavarodás helyett, ahol még a lábai és a teste teljesen keresztezték egymást, most azt látjuk, hogy az arca, a teste és a lábai egy irányba néznek.

Ez hatalmas előrelépés Daniel fejlődésében, és reméljük tanulságos is egyben más gyerekek és családjaik számára.

Az ABR-rel képesek vagyunk a teljes test deformitásait kezelni még akkor is, ha a növekedési fázisokon túl van a gyermek, valamint ha extrém mértékben súlyos az esete.

Gratulálunk Danielnek és családjának!

Daniel esetét részleteiben hamarosan megnézhetitek, honnan hova jutott el, a 18. ABR Webinárban.

 

- - - - - - -


Lili egy olyan kislány, aki egy rendkívül ritka genetikai betegséggel küzd.

Először is elmondanánk az ABR koncepcióját genetikai sérülés esetén.

Napjainkban, ahogy a genetikai szűrések, tesztek fejlődnek, évente több tucat új genetikai betegséget fedeznek fel. Minden címkéhez egyre több gyerek tartozik, míg korábban csak párat számoltak adott betegséghez, addig mára már akár a néhány százat is eléri. Lili esete is egy ilyen eset.

A szülők természetesen nagyon alaposan áttanulmányozzák az adott eset leírását, és első kérdések között szokott lenni, hogy és "Dolgoztál már ilyen diagnózisú gyermekkel?". Erre a válaszom természetesen többnyire nemleges.

A kevés esetszám mellett, tegyük hozzá azt is, hogy az adott diagnózis címke esetén is a prognózis igencsak különböző lehet. Minden egyes típusra általában két generációnyi idő szükséges, hogy megértse az orvostudomány a tipikus kórtörténetet és hogy tudjon valamilyen szintű ésszerű előrejelzést adni, hogy mi várható.

Főként az intelligens szülők szokták kérni, hogy mutassak be klinikai eseteket, amely a legtöbb esetben nem kivitelezhető.
Így el kell mélyednünk abban, hogy melyek a közös és egyértelmű elemek az egyes esetek között, és tanulmányoznunk kell, hogy milyen fejlődést tudunk elérni ott, ahol ekkora a szórás a fejlődésben.

Lili csapata egy jó példa erre.

Tipikus velejárója a genetikai sérült gyerekeknek, hogy a bőr és a mechanikai zsír, valamint az izmok között nagyon gyengék az összeköttetések. Ezek a hiányosságok világosan kirajzolódnak az ABR vizsgálati tesztek során, hiszen a bőr elcsúszkál az alatta lévő területeken, és nem adja az egészséges egyéneknél megfigyelhető mintákat, így az apró kis pöttyöket, a kereszt alakokat és az origami jellegű válasz reakciót.

És éppen ezért is, a genetikai sérüléseket egyben kötőszöveti sérülésnek is szokás nevezni.

A másik, tipikusan megfigyelhető tulajdonság az, hogy rendkívül gyengék és lazák az ízületek, amelyek főleg három kulcsfontosságú helyen figyelhetők meg:
- A nyak rendkívül gyenge. Egy évvel ezelőtt a legfontosabb vizsgálati tesztet sem tudta megcsinálni, annyira gyenge az összeköttetés a feje és a törzse között. Ez a teszt az, amikor a nyakát fogjuk, és úgy emeli a fejét. Lili esetében a nyaki gerince teljesen beesett volt.
- A vállak rendkívüli gyengesége.
- A csípő ízület rendkívüli gyengesége. Annyira gyenge volt a csípő ízülete, hogy béka ülésben, előrefelé kiugrott.

Ez a fajta gyengeség nem felismerhető a röntgen képeken. Viszont abszolút jellemző a genetikai sérült gyerekekre. A béka tartásban lévő csípőt általában nem tudják megfelelően elemezni, mivel ahogy a csípő előrefelé ugrik ki nem tud oldal irányba is elcsúszni, így a röntgenen nem látszik a gond egy ideig, amíg valami nagy baj nem lesz.  

Mivel Lili extra gyengesége, továbbá a bőrének, illetve az ízületeinek kontrollja nagyon hiányosak, így kizárólag az izmaira számíthat, hogy valamennyire kontrollálni tudja magát. Amikor valaki jórészt az izmaival kontrollálja magát, akkor két szélsőség felé tud eljutni:

1. Az egyik a disztóniában mutatkozik meg, amikor a gyermek megfeszíti magát, extra nagy tenziót halmoz fel, de aztán képes kiengedni.

2. A másik pedig a folyamatos aktivitás.

Lili ez utóbbiba tartozik, folyamatosan mozgatja a fejét, a karját, a törzsét, és mindeközben a háttérben folyamatosan rengeteg hangot ad ki, hogy le tudja vezetni a felgyülemlő extra tenziót.

Felmérésről felmérésre látjuk Lili fejlődését: folyamatosan erősödik és nyugszik le a teste. A bőre már kevésbé csúszkálós, amelyet főként a kulcscsontja, a bordák, a hasa és a gerince mentén figyelhetünk meg. A gerinc menti ízületi összeköttetések egyre erősebbek. Újra megcsináltuk a korábbi tesztet, miszerint fogtuk a nyakát és úgy kellett emelnie a fejét, és most már meg tudta mutatni új erejét!
Az akaratlan mozgások és a háttérben kiadott hangok egyaránt csökkentek. Sokkal nyugodtabb lett, kevésbé érzi már szükségét annak, hogy folyamatosan mozogjon és újrapozícionálja magát amiatt, hogy nem érzi magát jól.  

Ezek olyan fejlődések, amelyeket általában a szülők nem vesznek észre, de attól még nagyon nagyon fontos pozitív változások.

Míg a korábbi felmérések alkalmával, Lilit ki kellett mindig venni a babakocsiból, és hol az egyik szülő, hol a másik szülő tartotta a kezében, és közben Lili folyamatosan adta ki azokat a bizonyos háttérhangokat, és közben elégedetlenkedett, panaszkodott, addig mostanra simán tudtunk fél órát komolyan beszélgetni a szülőkkel, koncentrálni, és közben mindenki boldog volt, mert Lilinek már nem volt szüksége arra, hogy folyton újra legyen pozícionálva, azaz szépen, nyugodtan várt.

Fontos, hogy tudjuk értékelni a legapróbb tendenciákat is, amelyek aztán szépen összeadódnak. Lili esetében csak akkor láttuk a különbségeket, amikor a korábbi felmérések alkalmával készült képekkel összehasonlítottuk a fejlődését. Így láttuk, hogy mennyit változott a mimikája, a mimikai repertoárja, a fejkontrollja, illetve, hogy a szeme mennyit javult, mivel most már a szem vezeti a fejmozgást, és nem fordítva. Továbbá, a szemmel való követése is sokat javult.

Ahogy a szem mozgása javul a szemüregben, azzal együtt mindig megfigyelhető egy jelentős javulás a koordinációban is.

Ahogy az arc vonalai jobban kirajzolódnak és a száj körüli körkörös izom javul, úgy javul drámaian a teljes test izomtónusa is.

Az ABR vibrációs eszközök és az ABR Fascia Gél kombinációjával tudjuk elérni a szem és az arc kontrolljának legnagyobb javulását.

Ezek a pozitív változások új lehetőségeket nyitottak meg Lili testkontrolljában és pozícionálásában. 
- jelentősen javult az ülése, amelyhez nyilván hozzájárult az is, hogy fejlesztettük az ülőfelületét (fenék, gát, ülőcsont, medence)
- stabilabb lett a törzse és a felső teste
- a hasa már nem esik úgy be, nem esik össze a saját testsúlyának teherviselése alatt
- mára képessé vált arra, hogy egy kezét fogva tudjon ülni, ami korábban elképzelhetetlen volt, mivel a vállízülete olyan gyenge volt, hogy folyamatosan előreugrott, és nagyon hiányosak voltak az összeköttetések benne.
- végül szeretnénk megemlíteni a csípőízületének hihetetlen változását. Már említettük, hogy mennyire ki és előreugrott a csípője a vápából. A medencéje nagyon lapos volt, de mostanra szépen elkezdett mélyülni, vastagodni.

 

Ez a fajta fejlődés gyakran jön olyan megfigyelésekkel, hogy "hát nehezebb a pelenkát cserélni", vagy "kevésbé mozgatható a lába", vagy "látjuk a bal és a jobb láb közti különbséget", amelyet a röntgen képek félreértelmezése is vissza szokott igazolni.

Az az igazság, hogy amíg nincs a medencének megfelelő mélysége, amíg túl lapos, addig fejlődni sem tud. Rossz a struktúrája, ha sekély, lapos a medence és hátulról előre nincs meg a mélysége. De amint elkezd mélyülni a medence, akkor elkezdenek kirajzolódni a korábbi problémából adódó aránytalanságok és a csípőízület elégtelen kalibrációja, hiányossága a testtérképben. Ezért is beszélünk mindig arról, hogy hosszútávon kell az ABR-ben gondolkodni. Lili most pont ebben a fázisban van, szépen változik. A medence mélységének javulásával, mélyülésével, erősödésével egy jobb képességre tett szert ülésben, ahol már nem csúszkál, nem veti hátra magát, és nem is ejti előre magát, egyszerűen jobban tartja magát.


Tudjuk, hogy tovább kell haladnunk ezen az úton, tovább kell mélyíteni a medencéjét, tovább kell javítanunk a csípő ízületének stabilitását, amely Lili egészségének egy kulcsfontosságú eleme.

Gratulálunk Lilinek és családjának. Várjuk a következő találkozót, a téli és tavaszi következetes ABR munkátok után, és örömmel osztjuk meg majd 2023-ban is a javulásaitokat.

 

- - - - - - -


Joaquín sokat fejlődött, szépen gyarapodott és javult az általános egészségi állapota.

Az utóbbi időkben a vibro eszközökkel ezt az általános átalakulást láthatjuk minden esetben: minden gyerek egyre jobb közérzettel élhet, kevésbé törékeny az egészsége, és ha meg is betegszik, csak rövidebb időre.

Ez adja az alapot ahhoz, hogy egy jó általános állapotot érjünk el, ami majd a jobb mobilitásban és a stabilabb pozíció tartásban is meg fog jelenni.

Joaquin legfőbb problémája a légzéséből adódik, un. paradox légzése van. Nem elég erős a mellkasa, így nehézkesebb a légzése is: a rekeszizmán kívül a légcsövét is összehúzza, hogy megfelelő levegőhöz jusson. Emiatt számos probléma alakul ki mellette, hiszen nem tud megfelelő nyomás érkezni a hasába, így a még medencéje sem fejlődik megfelelően. Éppen ezért is maradt olyan kicsi a korához képest.

Ezért elsődleges célunk, hogy a légzőkapacitása javuljon, megfelelő szekvenciákkal tudjon lélegezni.

Ha összehasonlítjuk, hogy milyen volt 3-4 évvel ezelőtt, ahhoz képest rengeteget fejlődött: sokkal jobb a kedve, stabilan tart a jókedv, kevésbé csavarodik, kevésbé feszít, és így már az igazi boldog személyisége is meg tud jobban mutatkozni. Ez az egész család számára átütő változást hozott.

Ezen felül:
- Stabilabban ültethető.
- Komfortosabban is érzi magát ülve.
- Kevésbé csúszkál el a feneke ülésben.
- Sokat csökkent a láb rotációja.

Még látjuk, hogy a fejkontrollon sokat kell dolgoznunk, de már jobban kontrollálja, mint korábban. Fel tudja emelni a fejét, oldalra tudja fordítani.

Három évvel ezelőtt még utazni sem lehetett vele, hamar elfáradt, sírt, míg most még az elemzés után egy Real Madrid focimeccsre is el tudtak menni együtt, amit már jól bír. Ez mutatja, hogy az egész test robosztussága, ereje mennyit fejlődött, ezzel együtt az egész család életminősége is. Ehhez kellett persze az édesanya napi munkája, amit az ABR-rel töltött a kisfián, amely szépen kummulálódva ilyen mérföldkövekhez vezetett el. Érezzük csak át a súlyát annak, hogy milyen lehet egy olyan szituáció, amikor még ki sem teheti a lábát az ember otthonról, mert nem bírja a gyermek vagy hogy már bárhova el tud menni együtt a család!

Az ABR könnyebbé teszi az érintett gyermekek és családjaik mindennapjait!

 

- - - - - - -


Egy argentín család repül át minden évben az Atlanti-óceánon, hogy Leonid Blyum-mal személyesen találkozzon Spanyolországban: Amador és szülei.

Amador esete tipikusan az, amikor maguk a szülők is jócskán alábecsülik a javulás mértékét.

Kulcsfontosságú része a fejlődésének, hogy sokkal nyugodtabb, mint valaha. És jó, ha megértjük, hogy az, hogy "sokkal nyugodtabb, mint valaha" igencsak lenyügöző, mert például tavaly még meg sem állt, folyton valamit csinált kényszeresen, szétszedett mindent, parancsolgatott, ugrálgatott. Minden kész kavalkád volt körülötte.

Idén teljesen megváltozott. Minden lenyugodott körülötte, jobb és biztonságosabb lett. Ez is mutatja, hogyan tudja az ABR az egész testet fizikálisan, szenzorosan, emocionálisan, viselkedésben megváltoztatni. Minden sokkal kiegyensúlyozottabb lett. Amador esete megmutatja, hogy az ABR-rel, a test fizikai átalakításával hogyan tudjuk megváltoztatni a személyiséget a jó, kiegyensúlyozott irányba.

És itt nem arra gondolunk, hogy hogyan tudjuk leszedálni a gyereket gyógyszerekkel, ami egyébként a hiperaktivitás hagyományos módszere, és nem is valami szigorú módszerrel, amelyek nyilvánvalóan nem működnek megfelelően.

Az ABR révén megcélozzuk a szenzoros alapokat, javítjuk az összeköttetéseket és a proprioceptív testtérképet, amely segíti a gyermek személyiségének fejlődését - jelen esetben segített lenyugtatni Amadort.

A második nagy változás Amador esetén egy látványos fizikai javulás.

Mi az ABR során mindig megnézzük - súlyosságtól függetlenül - , hogy mit tud jelenleg csinálni, és annak a minőségét javítjuk tovább, hogy majd egy következő szintre léphessen a saját természetes módján.

Ha egy gyermek tud önállóan ülni, akkor azon dolgozunk, hogy az ülése még tökéletesedjen, de még nem erőltetjük a járást, hiszen azt megelőzi egy csomó egyéb mozgásátmenet, hogy megfelelő járásképe legyen majd.

Ha egy gyermek olyan gyenge, hogy csak feküdni tud, és nem tud egyedül ülni, akkor meg tudjuk segíteni, hogy képes legyen majd ülni.

Amador már elég koordináltan tudott járni, de mindezt úgy tette, hogy közben csavarta a lábait, nagymozgásokat csinált csak, hátrafeszítette a törzsét. Ő már képes volt koordinációra, de még nem volt korántsem tökéletes.

Ahogy elkezdtünk rajta dolgozni, a lábfején, a talpán, ahogy elkezdett javulni a talpának a földdel való érintkezése, ahogy dolgozunk a csípőjén, a medencéjén, a törzsén, látjuk, hogy a járása, a járásképe drámaian sokat javult: sokkal stabilabb lett, kifinomultabb, jobban tudja a testsúly áthelyezéseket megvalósítani egyik lábáról a másikra, és így tovább.

És mivel értük el ezt ilyen hamar? Az új vibrációs eszközökkel és ABR technikákkal az elmúlt három évben.

Korábban ilyen léptékű fázis változásoknál gyakran tapasztaltuk, hogy volt egy idő, amikor instabilabb lett a gyerek, és csak utána következett be a javulás, amely a szülők részére kicsit aggasztó volt, de ez a nehezebb fázis most gyakorlatilag eltűnik, sokkal gyorsabban és könnyebben megtörténnek a jó változások. Ahogy dolgozunk rajtuk, jelentősen javulnak.

Amador sokkal együttműködőbb lett, könnyebben kezelhető emocionálisan , szociálisan és mindenhogy. Fizikálisan sokkal robosztusabb, erősebb lett.

És ez az ABR kulcsfontosságú üzenete: Az életet könnyebbé tesszük.

 

Forrás: ABR Europe facebook

Vissza a tartalomhoz

MIÉRT JÓ MINÉL KORÁBBAN KEZDENI AZ ABR-T?


2022. október | Forrás: Leonid Blyum

Megszületik a kisbabátok, megtörténik a baj, megkapjátok a diagnózist. Születésétől körülbelül 20 éves koráig egy hosszú utazáson vesztek részt a gyermeketekkel, amikor is sok támogatásra, segítségre van szüksége a részetekről.

A maximumot akkor tudod belőle kihozni, hogy ha kicsiként kezded a megfelelő segítségnyújtást. Mert amikor még kicsi, akkor tudod a legtermészetesebben a megfelelő út felé terelni.

De ez az út sajnos nem az ösztönös út, hiszen ösztönösen a következőket teszed, akár szülőként, akár terapeutaként: ha nem tud mozogni, akkor mozogni tanítod, ha nem vesz részt a játékban, akkor szórakoztatod, ha nem emeli a fejét, akkor biztatod arra, hogy emelje, ha nem mozog, akkor serkented a mozgásra, adott pozíciókba helyezed. Egyszóval, mindenki mozgások irányába tereli a gyereket.

Általában 4-5 vagy 6-7 év szokott eltelni, mire a szülők rájönnek, hogy ezek a mozgatások, ez az irány nem működik megfelelően.

Miért? Mert az első évben, években szinte minden szülő olyan terápiába ugrik bele, amelyek iszonyúan le vannak egyszerűsítve, ösztönösen csinálják vele azt, amit nem tud: nyújtanak és mozgatják, mozgásra ösztönzik, tanítják így-úgy mozogni.

Sajnos nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy ez az a kor, amikor a legtöbbet lehetne kihozni a test strukturális és szenzoros fejlődéséből. Pedig az első években van még a lehető legközelebb a méhen belüli állapothoz, a babakori fázisokhoz, a mélyen fekvő fejlődésekhez.

Minél korábban kezded meg a test struktúrájának felépítését, annál kevésbé nyílik ki az olló a fejlődési eltérésekben. A megfelelő testtel pedig a mozgás már magától fog menni. Nem szabad elfelejteni a sorrendet: előbb a megfelelő test, utána jöhet csak a természetes alapú csak a mozgás. A tanított mozgásalapok sosem lesznek természetesek, mindig újabb és újabb problémákat szülnek. Az a természetes mozgás, amit ő kezdeményez, ő saját magától csinál.

 

Nagyobb méretben


Forrás: ABR Basics. Why starting early. By Leonid Blyum

Vissza a tartalomhoz

AZ ÚJ NEUROLÓGIA - ELŐADÁS MAGYARORSZÁGON (2022), 3. RÉSZ


2022. szeptember | Forrás: Leonid Blyum

Az emberi agy sokkal több dologra képes figyelni, mint a többi élőlény. Az agy képes arra, hogy figyeljen, és utána elengedje a figyelmet. Az állatoknál pillanatok alatt megtörténik az átállás a figyelemre és az elengedésre. Vegyünk egy gazellát veszünk példának, aki legelget a szavannán. Ha jön az oroszlán, akkor egy pillanat alatt menekülőre fogja, de húsz másodperc múlva már újra ott legelget a mezőn, nem törődve azzal, hogy az oroszlán ott van tőle 100 méterre. 

Az emberiség fejlődése során a figyelme folyamatosan javult. Nagyon fontos megérteni, hogy a teljes csomag része az elengedés is, a figyelem elengedése. A legújabb neurológiai kutatások szerint, nagyjából 1%-ban figyelünk, és 99%-ban az elengedést működtetjük. Viszont a modern társadalom az 1% figyelmet akarja minél jobban megemelni, melynek a következménye az, hogy nem tud annyira elengedni, kiengedni az illető, ami végül az idő előtti kiégést, a krónikus fájdalmak megjelenését, a kimerülést és a stresszt eredményezi. Miért? Mert a figyelmet élettanilag nagyon nehéz fenntartani, költséges a szervezet számára. A tónus a figyelemmel együtt megemelkedik, ezt pedig nehéz fenntartani, nagyon energiaigényes. Így jó lenne, ha könnyen el is tudnánk engedni. Amikor az izomtónus megemelkedik, akkor a teljes testben megemelkedik, nem csak egy-egy adott helyen. A figyelem esetén is az egész testünket bevonjuk. A belső szervek működéséről gyakorlatilag nem is tudunk, nem kell rá külön figyelnünk, ha minden rendben megy. Viszont, ha valami bajod van belül, akkor természetesen befelé figyelsz, és a külvilág nem fog érdekelni, a külső figyelmed a külvilág felé lecsökken. Gondoljunk csak bele, ez milyen energiaforrással jár, milyen energia költsége van a szervezet számára. Az elengedést, csillapítást úgy tudjuk megvalósítani, hogy kikapcsoljuk az érzékszerveinket és a tónusunkat. 

Ha a külső vagy belső figyelem nehézséget okoz a szervezet számára, akkor két lehetőség előtt állsz:

1. Továbbra is küzdesz és szenvedsz.

2. Lekapcsolod.

+1. Vagy valahol a kettő között állsz meg. Ez tipikusan az autisztikus viselkedés. Az autisták egyrészt nagyon ügyesen tudnak kizárni dolgokat, és nem figyelni, a másik oldalról a feszültség levezetéséhez különböző "furcsának tűnő" mozdulatokat csinálnak, hogy csillapítsák a feszültséget. Így tud megszabadulni a felesleges feszültségtől, így tudja levezetni a figyelmet, a koncentrációt (például, a kezek erőteljes rázásával). 

 

Nagyobb méretben

Van olyan CP-s gyerek, aki folyamatosan ijedezik, igen súlyos eset, az érzékelők nincsenek kikapcsolva, küzd folyamatosan, a nyaka viszont ráadásul nagyon gyenge, nincs meg a belső stabilitása, hogy az érzékelt világot elnyelje, ezért állandó nagy kóros reflexekben köt ki, hátrafeszít. Ehhez idő kell, hogy le lehessen annyira nyugtatni és meg lehessen annyira erősíteni, hogy már máshova irányuljon a figyelme. Van olyan CP-s gyerek, akinél az érzékelők ki vannak kapcsolva, és a nyak stabilitása is gyenge. Ez a gyerek nem fog ijedezni, nem fogja érdeklni, hogy mi van körülötte, vagy mi történik vele, viszont életminőségben úgymond ő egy szerencsésebb alkat, mert nem ijedezik, nem feszít.  

Amikor nem működik rendesen az izomtónus, akkor kétféle irányt vehet fel: vagy túlműködik és hipertónus, azaz feszesség alakul ki, vagy nagyon alulműködik és hipotónia alakul ki, azaz gyenge lesz a gyermek.

Azt kell megérteni és megjegyezni, hogy az elengedés, a csillapítás egy folyamat, amelyre szüksége van a szervezetnek. Ez nem egy figyelemzavar. Az autizmus az, amit a leggyakrabban abszolút tévesen írnak le. Úgy írják le a szakemberek, hogy az autisták képtelenek a figyelmüket összpontosítani, míg ők csak valójában ezt a csillapítást, elengedést egy különleges módon viszik végbe. Amit nem tudnak levezetni, azt kényszermozgásokkal oldják fel. Túl sok mindenre figyelnek, erről be is szoktak számolni, hogy sokkal jobb a hallásuk, vagy a látásuk, mint másoké, azaz rengeteg apró részletet élnek meg, túl sok az információ.

A hagyományos neurológia abból indul ki, hogy minden a figyelem köré épül, és ha nem az adott határon belül mozog, akkor az már probléma és érzékszervi zavarokat diagnosztizálnak. De jó, ha tudjuk, hogy az új neurológia alapján, már egész más a felfogás, az elengedés a legnagyobb része a tevékenységünknek. Szelektálni kell, mi fontos és mi nem, és csak azt a kis részt megtartani, ami fontos. Tehát az elengedést kell leginkább megtanulni, a figyelem pedig csak egy kis része lesz a neurológiai tevékenységünknek. Amiben a gyereknek segítenünk kell, az az, hogy hogyan csökkentsük a figyelmét (a fölösleges dolgok iránt) és hogyan tápláljuk azt a képességét, hogy el tudja engedni az információk nagy részét. 

A feszes gyermek túlzottan figyel, a hipotón gyermek pedig túlzottan elengedi az infókat. A mi célunk, hogy ezeket a túlzott dolgokat csökkentsük, és a normál oldalt erősítsük. Ezt a belső késztetés alapján tudjuk elérni, ha maga fedezi fel a világot, a saját ütemében, saját biztonságos környezetében. Feszesség esetén a külvilágot kell lecsendesítenünk. Mindezt a tenziós háló javításával, a terhelés eloszlatásával, a disztribúció révén tudjuk elérni. 

A teljes megértéshez javasoljuk az előadás első felét is elolvasni: Mit tegyünk és mit ne tegyünk otthon? >>

Ha az élet könnyű oldalán állunk egészséges emberként, akkor a neurológiai kapacitásunk 99%-a a csillapítással foglalkozik, és 1%-a foglalkozik a külvilággal. Egy érintett gyermeknek a saját belső folyamataival 99,9%-ot kell foglalkoznia, és csak 0,1% marad a külvilágra, de ez épp ugyanúgy 100%. Csak kevesebb energiája marad a külvilágra, mert a belső dolgaira kell figyelnie, hogy életben maradjon. De mindannyian épp 100%-on működünk, egyformák vagyunk. Ha a külvilágra nekünk 1% jut, míg egy érintett gyereknek meg 0,1%, akkor 10-szer okosabbnak tűnhetünk, mint az a gyerek, és máris megkapja a kódot, hogy intellektuálisan érintett. De ha valaki 99,99% - 0,01% arányokkal rendelkezik, akkor a gyereket már "zöldségnek" szokták nevezni, aki nem vesz részt a világban. Pedig ugyanúgy 100%-on teljesít mindenki, csak máshova kell koncentrálnia. 

 

Nagyobb méretben

Mindenki azt méri, hogy a külvilág felé ki hogyan teljesít. Ha nem jók a mérőszámok, akkor elkezdik stimulálni. De ezzel pont az egyensúlyt teszik tönkre. Egy nem fenntartható állapotba hozzák a gyermeket. A belső világának rovására, egészségének rovására fog menni. Ha az a gazella folyamatosan tudatában lenne annak, hogy ott van az oroszlán, ő az első nap annyira izgulna, hogy már ott szívinfarktust kapna, ha nem tudná lecsillapítani magát. Ez meg is történik egyébként az állatokkal gyakran. 

Ahogy az ABR feladatokkal dolgozunk a belső stabilitásán, strukturális felépítésén, stabilabb és robosztusabb lesz a teste, így kevesebbet kell a belső dolgokra figyelnie és többet fog tudni a külvilág felé mutatni. A kezdő ABR szülők első reakciója egyébként az szokott lenni, hogy jobb a gyerek figyelme. Éppen ezért. Elindult a belső stabilitás javítása, több energiája marad kifelé. 

Mivel egy olyan világban nőttünk fel, ami figyelem központú, még helyes szavaink sincsenek igazán arra, hogy hogyan csillapítsuk a felesleges dolgokat az agyunkban, nem tudjuk, hogy kell megfigyelni ezt. Ezért is kell a gyereknek magánéletet, privát szférát hagyni, hogy el tudjon indulni a gyerek ezen az úton saját magától.

Mindenki 100%, amíg csak él, semmi különbség nincs az emberek között. Csak az arányok változnak. Ez pusztán matematika, nem valami divatos irányzat. Viszont a régi tudományos megközelítések kizárólag a figyelemmel kapcsolatosan építik fel a kategorizáláshoz szükséges kódokat. Régen azt mondták volna rá, hogy retardált, most azt mondják rá, hogy értelmileg érintett, kihívásokkal küzdő, vagy valami ilyesmit, épp a politika mit diktál. Pedig mindenki épp 100%-on működik, semmi különbség nincs az egyik és másik között. És jó, ha észben tartjuk, hogy az élet nagyobb részét adja az, hogy megfelelően tudjunk csillapítani, elengedni adatot a kinti és a benti világból. 

Szülőként érezheted, hogy teljes értékű a gyerek, de kívülről mindig csak a külső figyelmet értékelik, így könnyen belekerülsz egy rossz spirálba, ami nem vezet sehova. Így ennek tudatában, lazuljatok inkább, és egy ilyen szemüvegen keresztül nézzetek a gyermeketekre. 


Forrás: Leonid Blyum előadása az ÚJ NEUROLÓGIÁRÓL, 2022.05

Vissza a tartalomhoz

MIT TEGYÜNK ÉS MIT NE TEGYÜNK OTTHON A HÉTKÖZNAPOKBAN? - ELŐADÁS MAGYARORSZÁGON (2022), 2. RÉSZ


2022. szeptember | Forrás: Leonid Blyum magyarországi előadása

Mit tegyünk, mit ne tegyünk a hétköznapokban? Milyen extra gyakorlatokat érdemes csinálni, mit érdemes kerülni?

Mivel az érintett gyerekek élete már eleve nehéz, ezért a mi küldetésünk az, hogy az életüket könnyebbé tegyük.



Függetlenül attól, hogy mit tud a gyerek csinálni, a szülők és terapeuták célja mindig az, hogy egyre többet tudjon csinálni, egyre több újat tudjon csinálni, és ha lehet most azonnal szeretnénk ezt elérni, nem később, hiszen már most is késleltetett a fejlődése, és az idő szorít, meg fogjuk bánni, ha nem tudja felvenni az ütemet időben. Minden fejlesztés erről szól.

Nekünk kicsit más a szemléletünk, másként közelítünk. Mi az agy felől közelítünk: úgy gondoljuk, hogy az érintett gyermeknek is az agya nagyon-nagyon okos, a lehető legjobbat akarja magának, hiszen elsődleges feladata, hogy mindig a lehető legjobb megoldást válassza az adott prioritásokon belül. Elsődleges prioritás, hogy a légzést megoldja. És ehhez minden létező elemet bevet a testben. Ezzel a gyermek túléli a kezdeti megpróbáltatásokat, viszont az élet nehéz oldalára kerül.


Normál esetben az izmainkat 2-5% mértékben használjuk. Ekkora erőfeszítéssel dolgoznak az izmaink, függetlenül attól, hogy épp futunk, sétálunk, ülünk vagy épp fekszünk. Ezt nevezzük MVC-nek (maximum voluntary contraction, maximális önkéntes összehúzódási képesség). A 2-5% azt jelenti, hogy az izmaid kapacitásának maximum 1/50-ed vagy max, 1/20-ad részét használod. Lefordíthatjuk úgy is, hogy míg egy egység izmodat használod, addig 20-50-szeres multiplikátor szorzóval tudsz te jól működni 100%-on. De igazából nem csak az izmaid használod mozgásban. Ez a multiplikátor nagyon fontos rész, hogy teljesen megértsük, mi hogyan működik. Ez kicsit olyan, mintha csak halkan beszélnénk, de lenne egy hangszórónk, ami viszont lehetővé teszi, hogy messzebb is lehessen hallani a hangunkat.

Normál esetben, mi képesek vagyunk 5%-on működni, így az élet könnyű oldalán vagyunk. Az érintett gyerekek viszont a nehéz oldalon vannak, ők sokszoros erővel dolgoznak meg mindenért, az életben maradásért is.

 

És most jön a csavar: a társadalmi elvárások alapján, aki csak keveset tud mozgásban, azokból próbáljuk kihozni a lehető legtöbbet. Nem elég, hogy az élet nehéz oldalán vannak, mégis a lehető legtöbb teljesítményt akarjuk kihozni belőlük, folyamatosan edzük őket. Ha tud támasztással ülni, akkor vegyük el a támasztást, és gyakoroltassuk vele az önálló ülést. Ha tud 20 métert menni, akkor menjen 30-at. Ha nem tud állni, akkor tegyük állítógépbe, stb. Ha ezt erőlteted, és közben a gyerek megnő, akkor biztos vagyok benne, hogy bukás lesz a vége, mert túl nehéz a feladat, hogy hosszútávon működni tudjon. 

Én egy nagyon egyszerű dologról beszélek. Egy eget rengető ötletem van, igazi mérföldkőnek számít, egy valóban zseniális ötlet: ha a gyerek élete nehéz, akkor tegyük könnyebbé! Nem nehezíteném az amúgy is nehéz életét. Először könnyebbé teszem az életét, és csak utána nyúlunk valami újdonság felé. 

Sokszor hallom, hogy ezer helyre vittem a gyereket terápiára, jól csináltunk mindent, küzdöttünk, de aztán mégsem sikerült semmi, például egy betegség után minden összeesett.


Az én logikám szerint csak könnyebbé kell tenni az életét!

Mitől lesz az élete könnyebb?

Az érintett gyerekek az izmaikat nem 5%-on égetik, hanem mondjuk 50-70%-on is. Ami azt jelenti, hogy az ő élete akár 10-szer, 15-ször nehezebb, mint a tied.


Nézzünk egy példát, hogy a fejlesztések iparága mire is épít. Ha mondjuk a gyereked nem 5%-on, hanem 20%-on működteti az izmait, az is még azt jelenti, hogy 4-szer nehezebb, mint neked. De ahogy erőlteted a különböző terápiákon, hogy ezt meg azt csinálja meg, úgy felemeled a 20%-ot, akár 50%-os izomhasználtságra. Azaz, próbálsz minél többet kihozni. De egyre nehezebbé teszed ezzel az életét, és egyre rosszabb állapotba fog kerülni a növekedéssel. Ezt mutatják a statisztikák is. Az 5 évesek körében, 10-ből 9 tud segédeszközzel sétálni, de mire 15 évesek lesznek, addigra 10-ből már csak 1 fő lesz az, aki képes járni. Túlerőltettük az izmaikat, és a növekedéssel már nem bírják el a saját súlyukat.

 

Az én logikám pedig pont az ellenkező. Megnézem, hogy most mire képes a gyermek, és ezzel párhuzamosan megnézem, hogy mitől lehetne ugyanezt jobb hatékonysággal művelni, milyen területeket kell a testben javítani, hogy ugyanez jobb hatékonysággal, kevesebb energiabefektetéssel működjön. Ez egyben azt jelenti, hogy kevesebb izommunkával tudja ugyanazt elvégezni. Kevesebb izommal, több egyéb elemmel a testben (kötőszövet, szalag, fascia, inak, csonthártyák, zsír, bőr). Kevésbé veszi őt igénybe az izmok szintjén, viszont egy sokkal szélesebb körű terület tudja őt szolgálni a kötőszövetek szintjén, egy disztributált módon. Azaz, a célunk, hogy minél kevesebb izommunkával dolgozzon, és minél disztributáltabb módon, több elemet bevonva, széles területet működtessen. Ez a működésünk háttere.

 
   

Nagyobb méretben


Tudnunk kell, hogy minden pozíció felvétele egyben mozgás, funkció is. A fekvéstől a járásig minden egy természetes funkció. Viszont, mondjuk focizni, vagy zongorázni már nem természetes funkció, ezek mesterséges funkciók, amelyek több izommunkát igényelnek. Mondhatod, hogy ha elkezdesz focizni, és sokat gyakorolsz, akkor annál jobb leszel benne. Ez így is van, de ennek az az oka, hogy neked nagy tartalékod, puffered van, amelyből könnyen hozzá tudsz adni egy kis pluszt ezekhez az extra tevékenységekhez. Te az alap funkciókat, a fekvéstől a járásig, mindent könnyedén csinálsz és van plusz tartalékod is, amiből a zongora tanulást és a focizást meg tudod oldani extra izommunkával. Viszont az érintett gyerekek egészen más dimenzióban vannak. Ők nem a könnyű oldalon állnak, nincs plusz tartalékuk, nem tudják a plusz erőltetett edzéseket hozzákapcsolni semmihez, nincs egy bázisuk, amihez csatlakozhatnának, mert mindent nehezen csinálnak, és nincs meg az a puffer sem, ami őt ebben segíthetné.

Húsz évvel ezelőtt készült egy tanulmány, közel 2.000 gyermek részvételével, (Sparkle) 10-12 európai országban két korcsoportban, 6-12 és 12-18 évesek között. Arra voltak kíváncsiak, hogy milyen az életminőségük és ki mit tud funkcionálisan. Az életminőséget a gyerekek értékelték, a mozgást, funkciót a szakértők. A GMFCS I-IV szintig kérdezték meg az érintetteket, az enyhéktől a súlyosakig. A legsúlyosabbakat nem tudták megkérdezni, mert mindenkinek magának kellett választ adnia arra, hogy milyen az ő életminősége. A tanulmány szerint az életminőségét mindenki egyformán jónak érezte, függetlenül attól, hogy mozgásában mit tud a gyerek. A családi háttér sokkal többet számított. Az egészséges gyerekeket is megkérdezték később, és pont ugyanaz a minta jött ki. Nyilván mindkét esetben volt kevésbé és nagyon boldog gyerek is, de a függvény eloszlása pont ugyanaz volt. Azaz, teljesen független a boldogság attól, hogy milyen funkciókat tud a gyerek. De életminőségben nagyon sokat jelent az, hogy melyik utat választod neki: a könnyebb vagy a nehezebb utat. Ha a gyereked nagyon súlyosan érintett, az sem jelent neki feltétlenül gondot, hiszen ugyanúgy boldog tud maradni, ha a belső egyensúlya jó, a belek jól működnek, az alap pozíciók felvétele jól működik. Ahogy javul a belső stabilitása, erősödik belülről a teste, jobban működik az emésztése, robosztusabb, jobban tartja magát, azonnal kinyílik a világ a számukra és jobban részt tudnak venni a mindennapokban. Csak ez számít. 

 

Nagyobb méretben


Mi a következőket javasoljuk:

1. Erőltetni nem szoktunk semmit. Nem is szabad, csak amit ő szeret csinálni, azt támogatjuk.

2. Figyeljük meg a gyermekünket, a viselkedését! Még akkor sem szabad közbeavatkozni, ha kívülről furcsának mutatkozik, azoknak a mozdulatoknak, tevékenységeknek is mindig megvan az oka. (Pl: amikor valamit folyton ismételgetnek, akkor építenek be új dolgokat a testükbe.)

3. Legyél az a szülő te, aki lehetőséget teremt a gyerekének, és egyfajta biztonsági tartalékként ott vagy neki, segíted mindenben. Ne told a maximumokig, ne az legyen a célod, hogy a lehető legnagyobb célt elérje a gyereked, nem bajnokot kell nevelned, hanem egy boldog gyereket! Segítsd egy biztonságos környezetben a lehető legjobb világ felé, de ne erőltess semmit! Ne felejtsd, hogy a gyereked már eleve a nehéz oldalon van, ne akard még nehezebbé tenni! A könnyebb oldalra akkor tud eljutni, ha maga játszik, önállóan, mindent ő maga fedez fel, ő kapcsolódik magától a világhoz. Lehet, hogy furának fog tűnni, hogy mit csinál az ujjaival, a fejével, a nyelvével, fura szögben áll valamije, de annak oka van, ő így tudja felfedezni a világot! Hagyd őt minél jobban elmerüljön a dolgokban, ne zökkentsd ki, hagyd őt békén! Ha nem panaszkodik, akkor ő biztosan boldog. Nem unatkozik. Mindenki azt hiszi, hogy ha csak bámul kifelé, akkor ő unatkozik. Nem, akkor is ő dolgozik valamin, belül. Hagyjuk meg neki, hogy saját motivációból adódóan indítson bármit, ő fedezze fel a világot! Az izomtónus szabályozást is így tudja megtanulni, mivel nekik folyamatosan túlzott mértékekben ugrál fel-le. Ez kicsit olyan, mintha egy ugráló lovon ülnél vagy egy viharos tengeren lennél, és úgy próbálnál meg olvasni. Neked is nehéz lenne, ugrálna az izomtónusod oda-vissza. Számukra is valami ilyesmi lehet.

4. Erőszakkal ne szórakoztassuk, ne tanítsuk! Hagyjuk meg neki a saját privát szféráját. Ami nem könnyű. De ha biztonságos környezetben van, hagyjuk őt nyugodtan magára! Meg kell jól ismerni a gyermekeinket, hogy milyen ciklusai vannak, mikor mennyi ideig figyeli meg a dolgokat, saját magát. A mi dolgunk az, hogy az agyunkat átállítsuk arra, hogy a gyerekeinknek tudjunk teret engedni egy biztonságos környezetben.


   

Nagyobb méretben

Van egy adott energiaszintünk, amit több területen költünk el:

  • 1. a belső funkciókra, szervezetünk működtetésére (légzés, emésztés, vizeletürítés, stb)
  • 2. külső funkciókra, mozgásra
  • 3. felesleg, selejt (pl: égetés)
  • 4. sejtdifferenciálódás, növekedés, sejtregeneráció - hosszú távú fejlődés
  • 5. felépülésre, tartalék a holnapra - rövid távú fejlődés

A fentiekből az 1., 4., 5. költségeken nem spórolni, mert az egyik a napi költség (szervezet fenntartása), a másik a holnapi tartalék, a harmadik pedig a hosszútávú növekedés, fejlődés. Ezeken nem tudsz spórolni, fix költségűek.

Viszont a 2. és 3. pontokon, azaz a mozgással kapcsolatos dolgokon és a felesleges dolgokon tudsz spórolni. Így tudsz még többet allokálni azokra, amelyek fontosak.

A mozgást könnyen tudod lejjebb vinni, hogy ne vegyen el annyi energiát, nem erőltetsz semmit, csak annyit hagysz, amennyit, ő saját maga kezdeményez.

A feleslegnek a legnagyobb részét az emocionális, az érzelmi ugrálások adják: a félelemtől, a dühön, a mérgen át, a legizgatottabb, örömteli állapotokig. Ezeken is tudsz javítani te magad. Ezeket úgy tudod elérni leginkább, hogy minél nyugodtabb világot teremtesz neki. 

Általában elmondható, hogy túl sok az elvárásunk, túl sokat próbáljuk szórakoztatni, foglalkoztatni, felvidítani a gyermekünket, túl sok a rejtett dráma az életében. A cél az, hogy ha minél nyugodtabb legyen a környezet. Ha lehetőséged van, hogy ne avatkozz közbe abba, amit csinál, akkor tedd meg, ha lehetőséged van, magára hagyni, akkor tedd meg, ha lehetőséged van nem aggódni, akkor tedd. meg. (Nyilván a biztonságra mindig figyelni kell.) Attól még, hogy valaki mozgássérült, még nem jelenti, hogy nem annyira boldog - láthattuk a tanulmányban is. Lehet, hogy valaki semmilyen külső funkcióra nem képes, de sokkal boldogabb, mint más valaki, aki agyon van tréningezve, és az életét ezzel még nehezebbé tesszük. Nyilván, ha valakinek fájdalmai vannak, valami diszkomfortos, akkor az az elsődleges feladatunk az, hogy kihozzuk ebből, de összességében az a feladatunk, hogy minél jobban lenyugodjunk. Így fogjuk tudni élvezni minden egyes pillanatát az életnek, élvezzük, ahogy apró lépésekben halad szépen előre a gyermekünk, és ennek részesei is vagyunk.

 

Nagyobb méretben


Mi az ABR-rel az alapvető funkciókat fejlesztjük, a légzéstől kiindulva, amelyek segítik, hogy jobb összeköttetések alakuljanak ki a szervezetben, robosztusabb legyen, erősebb struktúrával rendelkezzen, amelyek a felsőbb szintű mozgásokban már maguktól meg fognak mutatkozni. Így nincs szükség azok tanítására, hiszen, ahogy aktiváljuk a sejteket és beépülnek a testtérképbe, úgy már minden megy a maga természetes útján előre. Nincs szükség beavatkozásra sem a járásban, sem semmilyen egyéb funkcióban. Mi sosem utasítanánk a gyereket, hogyan tegye a lábát járáskor. Ha kimaradt a mászása, akkor sem megyünk vissza arra a szintre, ha már egy járó gyerekről van szó. Azt nézzük járásakor például, hogy milyen a gyerek testtömeg középpontja, milyen a földdel való érintkezése a lábának, a terhelése, milyen undulációs hullámok mennek végbe a testében, hogy kezeli a mozgás átmeneteket, milyen a törzs és végtagok összeköttetése. 

Az utasítás jellegű erőfeszítések, tornák teljesen haszontalanok, hiszen mire észreveszed, hogy mit csinált, eltelik 2-3 mp, mire kimondod, hogy mit csináljon, újabb 2-3 mp telt el, mire rájön, hogy te mit mondtál, és megpróbálja azt megvalósítani, arra már megint 3-5 mp telt el, azaz mire reagálna rá, addigra eltelik kb. 10 mp. Ezzel szemben az izom negyed és fél másodperc között reagál. Azaz 10 mp alatt 20-40 más dolgot csinált már azóta, hogy csinált valamit, amire te reagáltál. Ezért mi nem az izommunkába szeretnénk beavatkozni verbálisan, hiszen ez nyilvánvalóan nem tud jól műkdöni egy érintett gyerek esetén. Mi inkább még az izom munkába lépése előtti folyamatokon dolgozunk, a szalagokon, kötőszöveteken, ízületeken, a tenziós hálózatokon. A vibrációs eszközökkel dolgozunk, amelyek 15-40 Hz között mozognak, azaz 3-10-szer gyorsabb, mint bármilyen izom által előidézett mozgás. Ez a lényege az egésznek, nem nehéz, így tudjuk elérni a maximális disztribúciót a testben, hogy ne csak az izom dolgozzon, hanem a test minden eleme részt vegyen a szervezet fenntartásában, mozgatásában. 

Ekkor szokták megkérdezni, hogy jó, de hogyan fog válaszolni az agy a megváltozott testre. Erre is egyszerű a válasz: az agy nagyon nagy örömmel veszi, ha a testtérképébe olyan újabb elemek lépnek be, amikből ő választhat. Ezek az elemek nem olyan nagy energiaigényűek és nem olyan lassúak, mint az izmok, így költséghatékonyabban, kisebb energiával tudja működtetni, ráadásul még gyorsabban is. Természetesen az agy ennek csak örülni tud, várja a többi elem bekapcsolódását is, hogy még hatékonyabb lehessen. Ehhez persze visszakanyarodunk ahhoz, hogy igenis, az agy okos és bíznunk kell benne. 


Forrás: Leonid Blyum előadása ABR családok részére, 2022.05, 34:40 perctől

Vissza a tartalomhoz

ÉTKEZÉS, TÁPLÁLÉKKIEGÉSZÍTŐK, GYÓGYSZEREK - ELŐADÁS MAGYARORSZÁGON (2022), 1. RÉSZ


2022. szeptember | Forrás: Leonid Blyum magyarországi előadása

Milyen összetételű ételekkel tudjuk maximalizálni az ABR terápia hatékonyságát?


Egy étkezés alapú kultúrából jövünk, ahol azt várjuk, hogy a gyógyszerek, pirulák mindent megoldjanak majd. A táplálékkiegészítők a gyógyszerek és az ételek között helyezkednek el valahol. Feltételezem, hogy minden szülő a legnagyobb gondossággal állítja össze a család étkezését, változatos étrendet ad gyermekének. Nyilván előfordulhat, hogy valami drasztikusan hiányzik a gyerekből (pl.: a vas), de alapvetően biztos vagyok benne, hogy a változatos étrendet kínáljátok magatoknak. Ha valahol nagy eltérést láttok a vérképben, akkor természetesen érdemes vele foglalkozni, és adni kiegészítést. 

Sokan a biokémia iránt köteleződtek el, ami nem baj, jó, csak sokszor nem elég, mert hiába adsz plusz elemeket, ha nem tudja felszívni, felhasználni a szervezet. 

Vannak, akik a gyógynövényes utat választják. Ezt tartom a legjobb útnak ahhoz, hogy finomhangoljuk az egészséget. A gyógynövények esetén kis mikroelemeket juttatunk be a szervezetbe, amelyeket már ősidők óta használnak. Nem vagyok gyógynövény szakértő, de mindenképp azt javaslom, hogy a helyben, magyar földön termő, őshonos gyógynövényeket fogyasszátok. El lehet mozdulni messzebb területekre is, India, Kína irányába, csak ne nézzétek, hogy miből hány mg van az adott anyagban. Az a fontos, hogy helyben elérhető legyen, természetes alapú legyen, és minél kisebb elemekből, mikroelemekből álljon.    

 

Két világot különböztetünk meg: a biokémia és a biomechanika világát. A biokémia egy kiterjedt, széles körben ismert világ, míg a biomechanika még viszonylag szűkkörű. Bármit is viszel be a testedbe, az lesz a kulcs, hogy hogyan tud felszívódni, beépülni a szervezetbe, illetve hogyan tud megújulni a szervezet a hatására. Például, ha nem fejlődnek a csontok megfelelően, bármit bevihetsz, ha nem tud felszívódni, akkor sem fog nőni, erősödni és fejlődni. Adott mechanikai stimulációra van szükség, hogy beépüljön a kalcium a csontba. Bármilyen ételt vagy egyéb anyagot viszel be, a szervezet a szükséges kalciumot ki fogja vonni, ha van mechanikai inger, ami segíti a felszívódást is. Ugyanez igaz az ízületekre, a porcokra, mindenre.

Magyarul, az a logikám, hogy előbb mechanikai úton ingereljük a testet, mielőtt ezer féle készítményt adunk a gyermeknek. 

Történelmileg nyilván nagyon fontos volt, hogy ki mit eszik, mert sokszor nem volt mit enni, szezonálisan ingadozott a rendelkezésre álló élelmiszer vagy háborúk miatt is szűkös lehetett. Innen az egésznek a gyökere, de mára ez megszűnt, minden mindig kapható. Sokkal fontosabb, hogy mechanikailag stimuláljuk a szervezetet, hogy képessé tegyük arra, hogy felszívja és integrálja a bevitt szokásos ételekből a kívánt elemeket, mint hogy pontosan milyen étel milyen mértékben és arányban, milyen hatóanyagot tartalmaz.


Az életben maradáshoz alapvetően háromféle táplálék létezik, amelyek a következők fontossági sorrendben:

  • gáz
  • folyadék
  • szilárd

 

Nagyobb méretben

A táplálékkiegészítők, gyógyszerek, gyógynövények a szilárd ételekhez tartoznak.

De a táplálékkiegészítőknél sokkal fontosabb a folyadék, és még ennél is fontosabb a levegő. A levegő táplál téged minden nap a legtöbbet. Hiszen szilárd étel nélkül két hétig vagy el, folyadék nélkül két napig, levegő nélkül 2 percig. Az érintett gyermekek elsődleges feladata is, hogy a levegőt minél jobban biztosítsák maguknak. Az oxigén szaturációt minimum 96-97%-os szinten kell tartania, különben vége az életnek.

Ezért mindent megtesznek a gyerekek, hogy ezt elérjék. Testük minden elemét bevetik, hogy szinten tartsák a szaturációt, és minél több levegő jusson be. Még a vérük képlete, összetétele is megváltozik sokszor, hogy fent tudják tartani. Normál esetben a gázcsere, a folyadékbevitel könnyű, így mi egyszerűen tudunk a szilárd elemek felé mozdulni. Amikor viszont nem könnyű a gázcsere és a folyadékbevitel, akkor erre kell elsődlegesen koncentrálnunk. Teljesen feleslegesen kapnak a gyerekek gyógyszereket erre. A gázcserét nem tudják gyógyszerrel javítani.


A megfelelő légzés, gázcsere az alap, ezen kell elsődlegesen dolgoznunk.

Minden érintett gyermeknél van kisebb-nagyobb gond a légzéssel, amit javítani kell, és ami általában a problémák forrása. Érdemes ezen a szemüvegen át nézni, szélesebb spektrumban, hiszen minden esetben gyakorlatilag, már a legalapabb mechanizmusokat kell javítani náluk: a légzést. Ehhez viszont a legbiztonságosabb út a biomechanika.


Forrás: Leonid Blyum előadása ABR családok részére, 2022.05, 33:00 percig

Vissza a tartalomhoz

FOGCSIKORGATÁS ÉS A SZÁJTÁTÁS - ABR WEBINAR 16.


2022. szeptember | Forrás: Leonid Blyum

I. rész: Az általános megközelítés

A fogcsikorgatás sok családot érint. Igen zavaró tud lenni a család részére, ha a gyermek csikorgatja a fogait, egyrészt a hangja miatt, másrészt mert rombolja, koptatja a fogak felszínét. Ismerkedjünk meg a fogcsikorgatás okaival, és azzal, hogy ez hogyan hat ki a test többi területére!

Nézzük meg - már szokásunkhoz híven - a Google-ban, hogy mit írnak a fogcsikorgatásról. Megkülönböztetjük az éjszakai és a nappali fogcsikorgatást. Ha alvás közben csikorgatja valaki a fogát, akkor az általában más alvási rendellenességekbe is torkollik, mint például alvás közbeni légzéskimaradásba, horkolásba. A fogcsikorgatás egyéb problémákhoz is vezethet, mint például fejfájás, állkapocs deformációk, fogsérülés stb. 

 

Nagyobb méretben

Érdekesnek találom, hogy azt írják mindenhol a neten, hogy az enyhe eseteket nem is kell kezelni, várjuk meg, míg rosszabb lesz. Ha van rá megoldás, miért nem kell kezelni?
Érdekes és furcsa az is, és magam is meglepődtem, hogy nem nagyon találni technikai leírást a fogcsikorgatásról, hogy mi miatt történik. Azt írják a neten, hogy a fogcsikorgatás kialakulásának főbb oka a stressz, amely extra tenziót, feszültséget okoz, és ez eredményezheti a fogcsikorgatást. Továbbá, az alkohol, dohány, koffein, drog, életstílus stb.

A fogcsikorgatás kézzel fogható, lokális, adott helyhez kötött, ám mégsem találni a neten egy technikai, mechanikai magyarázatot sem a kialakulására. Csak annyit, hogy a stressz okozza. De ez túl általános megfogalmazás... A 630 izmunk folyamatosan tenzió alá helyeződik, majd elengedi a tenziót. Ez váltakozik állandóan. És ennyit lehet mindössze az egészről találni. Ha én szembesülnék ezzel a problémával, és a neten kutakodnék, hát nem lennék túl elégedett a tekintetben, hogy meg fog-e oldódni egyáltalán a problémám. Bevallom, ez igencsak meglepett, ahogy nézegettem a leírásokat. Azt írják, hogy az enyhe fogcsikorgatással ne foglalkozzunk, amikor meg már súlyossá válik, akkorra már jó stresszesek is leszünk. Igencsak aggasztana, hogy van egy helyi szintű problémám, amire nem kínálnak megoldást, és a szakma szerint csak akkor foglalkozzunk vele, ha már az egész szervezetemre globálisan kihat. Hát nem túl megnyugtató a hozzáállás... Kicsit olyan ez, mintha nem működne jól az ajtómon a zár, és akkor nem azt javasolnák, hogy a zárat javítsuk meg, hanem inkább vegyünk kamerarendszert, riasztókat, kössük be biztonságtechnikai céghez, vagy járjak pszichológushoz, hogy ne féljek. De ha megkérdem, hogy mi köze a pszichológusnak ahhoz, hogy nem működik az ajtómon a zár, akkor nem kapok rá választ...

Ha megnézzük, hogy van-e gyógymód a fogcsikorgatásra, akkor azt találjuk, hogy nincs rá semmi. Kicsit lehet javítgatni, de gyógymód nincs. Mintha az elromlott ajtóm mögé egy házőrző kutyát tennék, de az ajtót továbbra sem javítanám meg. Semmilyen gyógyszer sem segít a fogcsikorgatásban. Pszichológiai oldalról próbálják kezelni, stresszoldó gyógyszerekkel, amelynek mellékhatásaként javulhat a fogcsikorgatás is. Azzal, hogy a gyógyszer az izomtónus szintjét lejjebb tudja vinni, a fogcsikorgatás is javulhat (megjegyzem, a gyógyszer az egész testre hat, nem a helyi problémát orvosolja). Ennyi a logika mögötte. Pedig igen súlyossá is tud válni, fogászati problémákba és állkapocs deformitásokba tud fordulni. 

Bevallom, hogy ahogy erre a webinárra készültem, igencsak meglepett, hogy ennyire szegényes a fellelhető információ és ennyire szegényes a kezelése is a fogcsikorgatásnak.

 

Nagyobb méretben

Ha a gyerekek fogcsikorgatására keresünk, azt látjuk, hogy a düh, méreg, a stressz, valamilyen más háttérben kialakuló betegség vagy a fogak rendellenes állása, az állkapcsok rendellenes találkozása okozza. Ez utóbbi strukturális kérdés, minden további pedig pszichés. Ha strukturális, akkor állkapocs tágítókat, fogszabályzókat javasolnak, amelyek CP-s gyerekeknél csak ritkán működnek. Háromféle csikorgatás létezik: az egyik oldalirányú mozgatás, a másik függőleges mozgatás, a harmadik pedig a folyamatos csattogtatás. A gyerekek 20%-a szokott javulni 11 éves koráig.
Mindig arról szól a dolog, hogyan tudja a megemelkedett izomtónust, a feszültséget, tenziót oldani. A csattogtatással jól tudja oldani a tenziót, a másik kettővel, az oldal irányú és a függőleges mozgatásnál pedig az a logika, hogy kimerülésig szorítja az izmaival a fogait. Az izmok kimerülésekor pedig képes elengedni a tenziót. 

 

Nagyobb méretben

Őszintén szólva, nem is értem, hogyan lehet, hogy a jelenlegi gyógytornának, fizioterápiának nincs egy olyan egyszerű és jól meghatározható esetre megoldása, mint a fogcsikorgatás... Nem értem és egyben nagyon aggasztó is... Még azt is több helyen írják, hogy az orvosok sem értik, hogy milyen ok húzódik meg mögötte... hát igencsak meglepődtem ezeken. Megoldásként annyit kínálnak, hogy kerüld a stresszt, adott esetben fordulj fogszabályzó orvoshoz, esetleg botox, hogy paralizálják az izmokat, és néhány azért már valamiféle kisebb masszázst is ajánlanak. Ez utóbbi már legalább közelít annyiban, hogy helyi szinten próbál valamit tenni, de ha működne, akkor nem írnák mindenhol, hogy gyógyíthatatlan a fogcsikorgatás.


II. rész: Az ABR perspektíva


Normál esetben van egy adott szintje az izomtónusnak, illetve a miofasciális tónusnak, amely egyszer megemelkedik, aztán meg teljesen ellazul, így váltakozik a szintje folyamatosan, egy adott intervallumon belül. Ezt nevezzük HRMT-nek, human resting muscle tone-nak (humán nyugalmi izomtónus). A stressz hatására viszont megemelkedik a tenzió, a feszültség, az izomtónus és nem tud a tónus visszatérni eredeti állapotába. Bent marad egy adag feszültség, tenzió, amitől nem tud szabadulni. Ez utóbbi a fő probléma. Bent marad a szervezetben egy un. reziduális tenzió. A fogcsikorgatás a maradék tenziótól való megszabadulást segíti elő. 

Az a kérdés, hogyan tudjuk elérni, hogy egy ilyen lokálisan fennálló problémát lokálisan is kezeljünk, hogy az izomtónus emelkedése és elengedése itt helyben meg is történjék és ne okozzon testszerte további tüneteket?

Én nem látok emögött semmilyen misztériumot. Az ok teljesen egyértelmű, nyilván eltérhet egyénenként, és az is eltérhet, hogy hogyan kezeljük, mit és milyen sorrendben oldjunk fel, de a logika mögötte ugyanaz, világos és egyszerű. A tenziót kell csökkenteni az adott területen mechanikai úton. A megemelkedett tenziós ciklust kell kizökkenteni és segíteni, hogy el tudjon lazulni minden izom és miofascia. Kizárólag mechanikai oka van, azt kell kezelni. 


A fogcsikorgatás megvizsgálásához CP-s esetekben előbb vissza kell térnünk a fejkontrollhoz. A nyakszirti szalag az, ami a legnagyobb szerepet játsza. Az alábbi képen látható a szalag és a fej semleges pozíciója. 

 

Nagyobb méretben

Nem szabad továbbá elfelejtenünk, hogy a testben nincsenek egyenesek, csak spirális alakzatok. Minden spirálisan csavarodik, ez a természetes alakja. És ne felejtsük el azt sem, hogy a testben nem statikus elemek vannak, hanem minden dinamikusan változik. Ezért a szögsebesség, a szöggyorsulás és a hozzá tartozó mozgás az, ami meghatározza, hogy mit hogyan csinálunk, milyen a tartásunk. Ha visszatérünk a fejkontrollhoz, akkor mindenképp látnunk kell azt a spirált, ami egyrészt a fültőtől megy hátrafelé, másrészt ami a háttól jön vissza a fül felé. A fül lesz a középpont, de attól még nem egyenesek vannak, hanem a kétféle fogaskerék itt találkozik. Ezért az állkapocs és a fül közötti rész mintegy tépőzár vagy cipzár funkcionál az embereknél. Az állatok fülei sokkal feljebb helyezkednek el a fejen, ezért is más az elrendezés kicsit ott.

 

Nagyobb méretben

Ha az állkapocs és a fül közötti terület nem működik megfelelően, akkor valamilyen probléma biztos, hogy felmerül. Ha nem tart megfelelően ez a terület, akkor a fej elkezd hátraesni, ami hatására pedig az állkapocs előrejön, hogy a megfelelő tenziót fenn tudja tartani a nyakkontrollhoz (ez az állkapocs protrakciója, előreeső állapota). Vagy egy másik verzió az szokott még lenni, hogy az állkapocs hátramegy, hogy gyakorlatilag összeálljon a fül mögötti résszel, egy egységet képezve, így pedig egy tömbként képes együtt mozogni (ez az állkapocs retrakciója, hátrahúzott állapota). Akármelyik állapot is következik be, az már azt jelenti, hogy az állkapocs nem tud megfelelően működni, nincs meg a teljes mozgásszabadsága.

Ezen esetekben, nem tart a cipzár jelleg az állkapocs és a fül közötti területen, így pluszban aktiválódik az állkapocsízület (temporomandibular), ami elkezd rotálódni össze-vissza. Amint nagyobbra nyitjuk a szánkat, az állkapocs is előrébb ugrik, a tenzió megnő. Hiányos nyakkontroll esetén, ha az állkapocs környéki területtel kell segítenie a gyermeknek a fejkontrollt, akkor már bizony igen nehéz helyzetben van, mert sosem tudja lenyugtatni, a tenziót oldani a rágóizmában (masseter). 

 

Nagyobb méretben

Itt is jól látszik, hogy ha a körzőnk hegye az állkapocs ízületnél van, akkor egy kör alakban nyílik az állkapocs. De az állkapocs pluszban még előre is megy, amint nagyra nyitjuk, ezért ez egy nehéz és kiszámíthatatlan mozgás. Előre-hátra húzzuk az állkapcsunkat. Ha az extra tenziót nem tudják levezetni az állkapocsnál, akkor nagyra nyitják sokszor a szájukat a gyerekek, ami segít a levezetésben. A legjobb megoldás általában az ásítás szokott lenni, de olyankor már az egész nyakat bevonjuk a mozgásba. Viszont alvás közben nem ásítunk. Ha a rágóizom nem képes oldódni a tenzió alól, és marad bent reziduális tenzió, akkor alakul ki további probléma. 

A rágóizom alatti rétegben helyezkedik el a halántékizom alsó fele, ami megy fel az általunk is halántéknak nevezett részhez. Ezt az izmot az érintett gyerekek vagy egyáltalán nem használják vagy pedig kifejezetten erre támaszkodnak (főként mikrokefália esetén). Egészséges esetben enyhén lehet látszik a halántékizom működése étkezéskor. Amennyiben a halánték izmot nem használja a CP-s gyerek étkezéskor a rágáshoz, evéshez, akkor az állkapocsízület sokkal jobban igénybe van véve és a rágó izmát használja sokkal nagyobb mértékben, mint kellene. Nem is muszáj a rágásra, mint rágásra gondolni, mert ha pépeset eszik, akkor is ugyanúgy fennáll a rágóizom és az állkapocsízület túlhasználása. 

 

Nagyobb méretben

Tudjuk, és korábbi webinárokból ismerős már, hogy a CP-s gyerekeknél jellemző, hogy a fejkontrollt hátravetett fejjel próbálják meg elérni, mert a nyakszirti szalag nem tart rendesen. Ilyenkor az állkapocs előre megy, előrébb fog helyezkedni, mint kellene. Ebben az esetben a nyak elülső izmai, amelyek a nyelvalatti csonthoz csatlakoznak, azok töltik be a vezető szerepet a szabályozásban, és egy közvetlen kapcsolatot teremtenek az állkapocs és a fej hátsó része között. És akkor már világossá is válnak a "rágó háromszögek" túlterheltsége: a trapézizom, a fejbiccentő izom (SCM) és a toka (mouth floor).

 

Nagyobb méretben


Mivel szembesülünk CP esetén? A fejkontroll nem csak a fejkontrollból áll, hanem a nyakkontrollból, az állkapocskontrollból és a karkontrollból is. 

FEJKONTROLL = NYAK + ÁLLKAPOCS + KAR kontrollálása

Normál esetben a nyakkontroll adja a fejkontroll 99%-át (főként a nyakszirti szalag által). A CP-s gyerekek esetében ez nagyon gyenge, így az agy megkeresi a következő legjobb megoldást, akár az állkapocs ízületen keresztüli kontroll, akár a karokon keresztüli kontroll segítségével. A lényeg, hogy olyan elemet keres az agy, ami a testet közvetlenül összeköti a fejjel. A karok úgy segítenek be a fejkontrollba, hogy a fejbiccentő izommal (SCM, sternocleidomastoideus) a kulcscsontot összeköti a fejjel, illetve a trapéz izom által pedig a lapockákat köti össze a fejjel. Az állkapocs is besegít a fejkontrollba, hátrakapcsolódva a koponyához. Ezt a három opciót használják a gyerekek a fejkontrollhoz, ha a valódi nyakkontroll hiányzik. A nyakkontrollról itt olvashattok bővebben:   3. ABR  Webinar - AMIT A FEJ- ÉS NYAKKONTROLLRÓL TUDNI KELL >>   

A súlyosabb CP-s esetekben nem annyira a rágás miatt tátják nagyra a szájukat vagy csikorgatják a fogukat, hanem sokkal inkább a hiányos nyakkontroll miatt. Egyszerűen besegít a fejkontrollba. 

Egy másik izom fontosságára is felhívnám a figyelmet: ez a kéthasú állizom (m. digastricus), amely része a tokának és a nyelvalatti csonton megy át. Azért koncentrálunk erre az izomra is, mert ez nyilvánvalóan az az izom, ami a szájnyitással összefügg és a fej hátsó részéhez csatlakozik. A fejbiccentővel (SCM) együtt tudják a fejkontrollt segíteni CP-s esetekben. 

 

Nagyobb méretben

Hiányos nyakkontroll esetén a szájnyitás másodlagosan segít a fejkontrollban: akár a hátrafelé irányuló tenzió fenntartásában az állkapocs előre-hátra, valamint fel-le mozgatásával, akár a felfelé irányuló tenzió fokozásában, a rágóizom (masseter) vagy a halántékizom (m. temporalis) felé. Ez történik napközben, ha valakinek nem jó a fejkontrollja és nem a megfelelő elemeket használja fejkontrollra. 

 

Nagyobb méretben

Vannak gyerekek, akik alvás közben nagyon sokat mozognak, és vannak, akik erősen behúzzák végtagjaikat, és például feszesen felhúzva tartják a lábukat, hogy a lábukban maradt reziudális tenziótól meg tudjanak szabadulni. Ugyanez történik az állkapocsnál is, amelyek a fogcsikorgatás különböző formáiban öltenek testet. 

Ha megnézzük egy CP-s gyermek tokáját, jó eséllyel fogjuk tapasztalni, hogy az állkapcsa nagyon keskeny, és a tokában ez a kéthasú állizom nagyon feszes. Ebben az esetben is az a célunk, hogy a disztribúció javuljon.

Hogyan tudunk segíteni?

Egyrészt segítjük, hogy a gyermek rágóizma is és a halántékizma is egyaránt el tudjon engedni. Azonosítjuk azokat a területeket, ahol a legnagyobb tenzió gyülemlik fel, és ott pontos munkával, megfelelő technikával és megfelelő viszkoelasztikus eszközökkel dolgozunk. Szoktuk itt oszcillálva a saloon gate technikát, valamint a görgetős technikát, továbbá a sodró technikát alkalmazni. Szoktuk még haladóbb esetben a finomabb rezgő eszközöket is használni itt. Ezekkel a technikákkal nem csak a reziduális tenzió levezetését segítjük, de a mélyebb szinteket is, a fasciába ágyazott teljes halántékizom disztribúcióját, minőségét, funkcionalitását is segítjük. 

Itt újra visszagondolhatunk az alapokra, miszerint az arcizmok disztribúciójának fő mechanizmusa az a bőr.

 

Nagyobb méretben

Minden probléma gyökere ott van, hogy az izmok terhelése túl lokális, túl koncentrált, nincs meg a disztribúció. Ez az oka a fogcsikorgatásnak is. Ezért egyrészt az a célunk, hogy segítsük ezt a túltöltött tenziós feszültséget oldani minden nap, másrészt az a célunk, hogy segítsük a disztribúciót megvalósítani, hogy ne legyenek ennyire koncentrált erők, több elem dolgozzon felváltva, és ne egy-egy elemet terheljen túl az egyén napközben.

Amikor a disztribúcióról beszélünk, akkor az adott izmok szomszédaira gondolunk, mint például a körkörös alakú arcimzokra, és a bőr-zsír funkciójának fontosságára.

 

Nagyobb méretben

A bőr-zsír rétegének megfelelő kialakításában, mechanikai szerepének ellátásában fontos szerepet játszik a fascia gél a mimikai izmokon.

 

Nagyobb méretben

Minél jobb az arcizmokon belül a disztribúciós képesség, annál kevésbé terhelődik a halántékizom és a rágóizom, amelyek a fogcsikorgatás "kivitelezői".


Ha a nagyobb képet vizsgáljuk, akkor igen fontos, hogy a nyakra is koncentráljunk, hogy kialakuljon a nyakkontroll a fejkontrollhoz, hogy minél jobban a nyakszirti szalag vegyen részt a fejkontrollban és ne a toka környéki izmok, ne a kéthasú állizom, illetve ne a fejbiccentő és ne a trapézizom legyen túlterhelve.

Nem mondom, hogy a fogcsikorgatást könnyű megoldani, de szeretném, ha tudnátok, hogy abszolút logikus az egész, végigvezethető, hogy mi miért alakul ki, lehet rajta bőven dolgozni és segíteni. Amint említettem, egyrészt a halánték-, és a rágóizmokat kell oldani a túlterheltségtől, továbbá a tokánál lévő kéthasú állizom és a körkörös arcizmok disztribúcióját kell megsegíteni, valamint a helyes nyakkontrollt kialakítani. 

A következő szokásos elvet követjük itt is: először is segítünk feloldani a túlterhelt területet, miközben fókuszálunk azokra a területekre is, amelyek a túlterheltség problémáját okozzák, valamint megerősítjük a többi szükséges területet, segítve ezzel a disztribúciót. Ez a szokásos logikánk mindenhol. Ezáltal azt várjuk, hogy az izomtónus szabályozása normalizálódik, csökken a túlterheltsége adott izmoknak, valamint javul a teljes arcmimika, ahogy a disztribúción keresztül nagyobb repertoárját tudja használni az arcának. 

Amint korábban említettem, engem igencsak meglepett, hogy a fogcsikorgatás témaköre hogy áll ma az orvostudományban, mennyire nem tudják lokálisan vagy regionálisan az arcon kezelni, mennyire a pszichológia irányába tolták el az egészet. Visszatérve az ajtós példánkra, ha elromlott az ajtónkon a zár, akkor a zárat kell megjavítani, és nem riasztót kell beszereltetni vagy pszichológushoz járni, hogy a félelmemet elűzzem. 



Forrás:
ABR Webinar n.16 - Bruxism. Part I - The standard approach. With Leonid Blyum
ABR Webinar n.16 - Bruxism. Part II - The ABR Perspective With Leonid Blyum

Vissza a tartalomhoz

ORTÉZISEK, SÍNEK, RÖGZÍTŐK - ABR WEBINAR 15.


2022. augusztus | Forrás: Leonid Blyum

Már nagyjából 25-30 éve, még a google előtti idők óta beszélek az ortézisek által generált problémákról. Már több ezer alkalommal beszéltem róla, ám az alapok ugyanazok maradtak.

Ha a google-ban rákeresünk az ortézisek jelentésére, azt találjuk, hogy a biomechanikai funkciókat javított hivatni, hogy javítsa az ízületek megfelelő állását, illetve hogy megvédje a végtagokat. A lábfej-, és bokaortézisek segítik a láb tartását, csökkentik a gyulladást. Segítenek megelőzni a nagyon kifelé vagy befelé dőlő lábfej kialakulását. Ezeket kapjuk nagyjából a google-től. CP-s esetekben is azt javasolják, hogy minél hamarabb kezdjük meg az ortézisek, sínek viselését, hogy megelőzzük a nagyobb bajt. Ez a hosszútávú orvosi stratégia. Mert a sínek, afok segítenek a helyes pozicionálásban (semlegesítik a lábfej ki és befelé fordulását, a térdet is megfelelő helyen tartják), segítik funkcionalitásban az érintetteket (megfelelő helyen érintkezik, nem fog lábujjhegyezni, jókor teszi le a sarkát, megfelelő szögeket lehet vele tartani, stb), valamint jó tesz a rehabilitációs célokban is (segíti az önálló életet, tartósabb lesz a mozgás, a mozgástartományt helyén tartja, erősít és normál fejlődést tesz lehetővé).

Ha éppen csak belecsöppennék én személyesen abba, hogy szükség lenne ortézisre, akkor teljesen elégedetten kezdeném hordani, mert az internet alapján is ez egy teljesen jól, megbízhatóan működő terület, jó célokkal. Szépen levezetik, hogy mennyire szükséges hordani, rövid és hosszútávon is, akár évtizedeken keresztül, hogy ezt meg azt megelőzzünk, különben jönnek a durva műtéti beavatkozások, amelyek nélkül pedig minden még rosszabbra fordulna. Jó megállapítások, jó reklám, jól működőnek tűnik ez a terület, szépen levezetnek mindent, minden olyan profinak tűnik benne, kedves rajzfilmbeli figurákkal díszítik.

 

Nagyobb méretben

Az egyetlen kérdés, hogy valóban működik-e hosszútávon? Rövid távon ugyan szép sikereket érnek el, de a kérdés, hogy fennmaradnak-e a sikerek hosszútávon? Ugyanis, ha igazán jól működne, akkor meg tudnák előzni a műtéteket ezzel vagy igazán javítani tudná a súlyosabban érintett gyerekek állapotát is. Hiszen az üzenetük igazából csak az enyhén érintettekre vonatkoznak. De ezt nem mondják ki. A GMFCS 1-es szintű gyerekekre igaz, hogy működhet. Szeretném hangsúlyozni, hogy minden CP-s konferencia igazából 95%-ban az enyhén érintettekre fókuszál (önálló járás, alig látszik valami érintettség), mert ott tudnak sikereket elérni. Egy kicsit beszélnek a 2-es és 3-as szintről, amikor is segédeszközzel tudnak járni, de semmit sem beszélnek a súlyosan érintett 4-es és 5-ös szintről, mert egyáltalán nem működnek a hagyományos dolgok ezekben a csoportokban.

Az ortézisek történelme alapján, már több száz évvel ezelőtt is használtak különféle segédeszközöket. A mai ortézisek nem sok mindenben különböznek a több, mint 100 évvel ezelőtti ortézisektől. A maiak könnyebbek, bőrszíj helyett tépőzárak vannak. A funkcionalitás teljesen ugyanaz, csak az anyagok lettek lecserélve.

 

Nagyobb méretben

2003-ban találkoztam neves belga ortopéd professzorokkal, és megkérdeztem, hogy nem érzike-e furcsának, hogy nem fejlődik ez a terület és semmi új eredményt nem tudnak elérni? Mire az a válasz jött, hogy ez az ortopédia hagyománya, ki vagy mégis te, hogy megkérdőjelezed. Pont ez van mindenhol, a hagyományokat követik, büszkék rá, jónak tartják. Mindenhol ugyanaz az alapelv, ha például lábujjhegyezik a gyerek, akkor nyomjuk felfelé a lábfejét, a derékszög irányába. Teljesen logikusnak tűnik, a kezdők számára is és azok számára is, akik az egész életüket ezzel töltötték. És amikor azt mondom, hogy hát az eredményeik nem túl jók, akkor megint csak annyit kapok vissza, hogy "ki vagy te, hogy megkérdőjelezed az eredményeinket, hiszen vannak enyhe esetek, ahol nagyjából működik, törés esetén is egész jól működik, a súlyos esetekben meg nem azért nem működik, mert mi hibázunk, hanem azért, mert túl súlyosak, mi mindent jól csinálunk." Így működik a CP-s ellátás. Senki sem kérdőjelez meg semmit, mindenki profinak érzi magát, elégedett önmagával, és így lehet az is, hogy valaki, aki 10 perces előadást hallgatott a CP-s területről, pontosan olyan ortézist készít el, mint aki évtizedeket töltött el CP-sekkel, semmi különbség nincs a kezdő és a tapasztalt között.

 

Nagyobb méretben

Persze vannak már modernebb eszközök, amelyek úgy tűnnek, hogy nagy minőségi különbséget tartalmaznak a műanyag sínekhez képest, de az elgondolás mögötte még mindig ugyanaz. És az ortézisek nem csak a CP-sek számára kellenek, sokszoros létszám használja.

 

Nagyobb méretben

Ezért is gondolják, hogy ha azokban a könnyebb esetekben működik, akkor CP esetén is kéne működnie, és nem foglalkoznak csak a CP-s területtel, nem fókuszálnak rá, hogy vajon miért nem működik megfelelően.

 

Nagyobb méretben

Az a logika uralkodik, hogy ha a gyermek lábujjhegyezik, akkor kezdjük el a bokacsont körül felfelé húzni. Egyetlen pont körül szeretnék ezt megvalósítani, így egy helyen engedi mozogni. Az az elgondolás mögötte, hogy a boka két oldalán merevítést alkalmaznak, a boka körül pedig emelik fel a lábfejet, ezzel nyújtva az achilleszt. Nagyon leegyszerűsítve dolgoznak, az igazi emberek nem így működnek. Lássuk, hogyan látom én.

 

Nagyobb méretben

A lábfej először a terhelést a bokahajlatnál érzékeli, ami két helyről érkezik. Az egyik fentről, a test felső részéről, a másik pedig lentről, a talptól, ahogy a földdel érintkezik. Tehát az első legfontosabb rész a bokahajlat. A bokahajlatot éri a legnagyobb terhelés, ott a legnagyobb az erőhatás. A legfontosabb, hogy ezt a hajlatot tudja kontrollálni, ami lágy szövetű miliméterekből, mikrométerekből áll. Elsődlegesen ezt a hajlatot kell erősíteni, hogy ne essen össze, ne deformálódjon, valamint, hogy szépen harmonikusan tudjon mozogni, ne hirtelen feszüljön és engedjen ki, mert az túl kiszámíthatatlan, túl sok munka, és akkor nem lesz bent helyesen a testtérképben. Továbbá, ezt a hajlatot ki kell terjeszteni további körök mentén, a sarok irányába öt vonalban (egy a bokacsont felett és négy alatta), hogy szépen beintegrálódjon.

 

Nagyobb méretben

Nézzük, hogy miért is gondolom így! Először is, az achillesz nem a sarok alján megy át, hanem a sarok csúcsán.

 

Nagyobb méretben

Hogy is gondolhatnánk, hogy a talp, ahol csak fascia és zsír van, az lenne az elsődleges támasz a járásban a boka számára? Az a kérdés, hogy a talp vagy a sarok csúcs lesz a meghatározóbb elem a boka számára a járásban? Mert ha a sarokcsúcsról beszélünk, akkor a bokahajlat lesz a bemenet, és a sarokcsúcs lesz a kimenet, meg is van ezzel a konvergens és divergens része a testnek. A legnagyobb terhelés a hajlaton van először, és megy tovább a négy további vonal mentén egészen az achilleszig. Így már viszont minden mozgás világossá válik, ha az élő személyen vizsgáljuk a mechanizmust, az elemek, a fascia disztribúcióján keresztül és nem csak a leegyszerűsített képletek mentén.

 

Nagyobb méretben

Ahogy terhelem a lábát, mozgatom és némi terhelést adok rá, látszik, hogy először a bokahajlat reagál. Ugyan csak mm-ekről van szó, vagy azon belüli skáláról, de ezzel kezdődik az egész, ez kell, hogy elvigye a terhelést első körben. A bokahajlat lágy szövetei.

 

Nagyobb méretben

Az alábbi képen is a bokahajlatot vizsgálom, ami a bőr formációjával kezdődik valójában, a bőr hajlatokkal. A bokahajlat és a sarok csúcsának, valamint az ezek közti területnek, vonalaknak a fejlődése a lényeg. Ez az elsődleges összeköttetés.

 

Nagyobb méretben

És itt jön be egy nagyon fontos összeköttetés: a flexor retinaculum, amivel senki sem foglalkozik, pedig, ha ez nem működik megfelelően, akkor az összes többi elem sem fog jól működni. Ez adja meg az egész bokahajlatnak, éknek a stabilitását a sarokcsonttal. Ha ez a retinaculum nem működik megfelelően, akkor vagy nagyon feszes lesz az achillesz, hogy megpróbálja tartani a sarkát valahogy, vagy teljesen laza lesz, kiesve abszolút a testtérképből.

 

Nagyobb méretben

Ha nem ezzel a vonallal foglalkozunk és erősítjük, akkor egy teljesen hibas képen alapuló járást, állást próbálunk ráerőltetni az érintettre. Nem nézhetjük egy egységként, mint egy dobozt a lábfejet. Meg kell néznünk, hogy mi az elsődleges összeköttetés, ami az adott funkcióban reagál. Ez az elsődleges üzenetem.

 

Nagyobb méretben

A második pedig még egyszerűbb: nem korlátozhatjuk le egy merev valamibe a lábfejet, ahol annyi csont és összeköttetés, szalag van! Az a célunk, hogy mind aktív, élő összeköttetés legyen! Az ortézisek lekorlátozzák egyetlen helyre a mozgást és úgy gondolják, hogy a többi elem már nem is fontos a lábfejben. De igazából, már ez is helytelen feltételezés, hogy egy helyen történik meg a lábfej mozgatása. Nincs egy egyetlen ilyen pont. Sokkal több helyen, az öt félkör alakban történik a boka mozgatása, és nem egy pont körül. Az élő szövet nem egy leegyszerűsített koordináta rendszer. Ilyen nem létezik az életben.
Már huszonvalahány éve ezt mondogatom: hogyan is lehetne helyes elgondolás az, hogy valamit egy mozgatható pontra korlátozunk, ha egyszerűen ott 27 csont van, rengeteg elemmel párosulva. Hogy lehet lekorlátozni egyetlen dimenziós mozgásra, ha ott 27 csont, 3 dimenzióban (fel-le, előre-hátra, jobbra-balra), és még képes önmaga körül is két irányba rotálódni. Ezt a több, mint 135 dimenziót az ortézisekkel egy dimenzióra csökkentjük le. Hogy is gondolhatnánk, hogy jól fog majd menni, ha a 135 dimenziót egy dimenzióval akarjuk kontrollálni? Ez nagyjából olyan, hogy ha van egy tartályod, ahol 135 lyuk van, és ereszt, és te befogod az egyik legnagyobbat, mert azt tartod a legfontosabbnak, a másik 134 lyukkal nem törődsz, és azt várod, hogy ne eresszen. Itt tartunk most. A lábfejjel is ezt teszik, egyet engednek mozogni, a többi része pedig elhal, mert nem kap elég inputot, nem aktivizálódik. Nekünk a valóságot kell néznünk, nem szabad megállnunk egyetlen pontnál. A valóság pedig ennél sokkal összetettebb.

 

Nagyobb méretben


Mutatok egy példát: a bal láb talpán végzett kismértékű terhelést végezve jól látszik, hogy a talp szétterül még a legkisebb nyomásra is.


Ha megnézed a saját lábadat, nem fogsz látni ekkora mértékű szétterülést. Miért? Mert sokkal erősebb a lábad. A tied is ugyanúgy szétterülne, ha fele ilyen erős lenne, de mivel nagyon erősen össze vannak kötve az egyes elemek, így szépen egyben tartja, és már nem terül annyira szét. Azaz, a te lábad minimum kétszer erősebb, mint az érintett gyerekek lába. Ez a láb nem túl rossz lábfej, de nem is jó, ennél sokkal rosszabb lábfejek szoktak lenni. Látjuk, hogy nyomásra szétterült, ami tendencia jónak minősül, de a következő célunk az, hogy annyira megerősödjön a körülötte lévő tartószerkezet, hogy a szétterüléssel aktiválja a szalagokat körülötte, hogy az elasztikus energiát tárolni tudja, és sétáláskor, minden lépésnél el is tudja majd engedni. Te kétszer jobb vagy, mert nálad is megvan ez a szétterülés, csak olyan erős a körülötte lévő szerkezet, hogy szépen megtartja. Az minősül rosszabb lábnak, ami nem terül szét, és nem is reagál a földről érkező erőknek. (Érdekességként megemlíteném, hogy itt jól látszik a talpi bőnye (plantar fascia) óriási szerepe, hiszen ezt használja ez a kisgyermek.)

 

Nagyobb méretben

Mindegyik esetben az a megoldás, hogy a lábat, lábfejet aktivizáljuk, élettel telibbé tegyük. Amint rátennénk egy ortézist, még ha mozgó bokásat is, akkor is a lábfej többi részét teljesen inaktív állapotba tartjuk, így esélye nincs megerősödni.

Ha megnézzük a jobb lábát, látszik, hogy ez rosszabb láb, mert ez még szétterülni sem tud, ha alulról nyomás éri. Csak egy tömb az egész.



Még egy másik fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet: a bőrön található vonalak, gyűrődések igencsak nagy fontossággal bírnak. Ahol vonalak vannak, ott egy ék is van, ami a problémák forrása lehet. Ki kell alakítani azt a képességet, hogy a terhet elbírd, amely egy ponton koncentrálódik. Ezt a terhet el kell tudnia nyelnie annak a területnek és szétoszlatni, disztributálni további területekre. Különben a rendszer ott összeesik.

 

Nagyobb méretben

Még a legsúlyosabb esetekben is, - amit gyakran hangoztatok -, a test mindig épp olyan okosan reagál, mint egészséges esetben, és szó nincs arról, hogy az agy rossz információkat küldene. Fel kell végre eszmélnie mindenkinek, hogy még a legrosszabbnak, nagyon deformáltnak tűnő esetben is, nem a rossz információküldés miatt alakul az ki, hanem a test van annyira összeesve, annyira hiányoznak az összeköttetések az egyes elemek között, hogy az agy ezt tartja az általa járható legjobb megoldásnak, legjobb útnak, mert a számára elérhető testtérkép ezt teszi lehetővé, a többi terület pedig egyszerűen hiányos.

Ha szintekre bontjuk a lábfejet a csonttól a bőrig, akkor minden szintnek kezelnie kell ezeket a kialakult ékeket, gyűrődéseket. És nem szabad, hogy beesen, hogy ne tudjon visszatérni eredeti pozíciójába rugalmasan, ezeket ki kell alakítani.

 

Nagyobb méretben

A fentebbi képen is látszik a vízszintes törés mellett egy függőleges törés is a talpon. Ez az alábbi kép még jobban mutatja ezt a törést. Ez már meg is adja a magyarázatot arra, hogy a gyereknek miért nem képes a talpa szétterülni: emiatt a nagyon mély mélyedés, gyűrődés miatt. Ezen a területen a szövetek nagyon beesnek, gyengék, összeköttetésben hiányosak, nincs bent a testtérképben és itt így összeesik.

 

Nagyobb méretben

Ha erre a lábfejre rátennénk az afot, akkor még azt a maradék kis életet is elvennénk belőle, és nagyon nehéz lenne visszahozni.


Különböző irányú terhelések érik a lábfejet, amelyek különböző ékeket terhelnek. Ha megnézzük ezzel párhuzamosan a lábfejét fentről, jól láthatjuk, hogy ezek a vonalak, szalagok egyáltalán nem tartanak. Az egyetlen ami próbál valamit tenni, az a belső vonal, ami a nagylábujjtól megy fel a sípcsontra. És mivel a többi nem teszi a dolgát, így ez erősen összeáll belül, fuzionál, hogy valamelyest tartson. Így lesz valami féle kapcsolata az agynak a lábfejjel, mert a többiben nincs kapcsolat. A kisgyermek térde is nagyon gyenge, a lábfej is. Ha ezeket mind sínbe tesszük, akkor fogjuk elérni, hogy már az egész teste feszes legyen, kontraktálódjon, ami szintén nem a kívánatos cél.

 

Nagyobb méretben

Az alábbi háromszög a legfontosabb a lábfej vizsgálatakor, ami a sarok csúcsától indul ki. Ami felette (az achillesz felé) vagy alatta (a talp felé) van, az már csak másodlagos fontosságú. Ha a sarokcsúcs már jobb minőségű és tart, akkor tud felfelé és lefelé (a sarokcsont lenti oldala) is irányulni a terhelés.

 

Nagyobb méretben

Itt még bejön a bőr szerepe is pluszban, hogy annak milyen a tépőzár jellegű szerepe, hatása. Ha nem elég jó ez a tépőzárat ellátó feladata, akkor megint nem tud tovább terhelni a lábfej többi részére, a disztribúció nem megy tovább. Az alábbi esetben a sarok egész jól tart, inkább a további disztribúció nem tudott még jól kialakulni.

 

Nagyobb méretben

És ha a nagyobb képet is megvizsgáljuk, akkor már minden érthetővé válik. A erők disztributálása végigmegy a lábfejtől a csípőig, és a teljes lába alkalmazkodik a csavarodással. A csavarodás maga extra tenziót ad a teljes lábnak, hiszen az összeköttetések hiányosak, az ízületek gyengék, és így ezzel a csavarodással és extra tenzióval tudja terhelni, illetve a testtérképben tartani. És itt megint előjön a torzió témaköre. Az elsődleges válasz a testtől mindig a torzió, a csavarodás. A torzió az elsődleges válasz, amely nyilván helyi szinten koncentrálja az erőt. De a test mindenhol ezzel manipulál elsődlegesen. (Erről részletesebben már beszéltünk a 12. webináron, a befelé forduló és keresztező lábakról)

 

Nagyobb méretben


Ha ezeket megértjük, akkor már egészen másként néz ki minden és egyszerűnek tűnik, tudjuk rá a megoldást. A vibrációs eszközökkel sikerült felgyorsítani a javulást, könnyen, kényelmes tudjuk aktiválni azokat az elemeket, amelyek még az izom munka előtt aktiválódnak (fascia, kötőszövetek, szalagok, csontok, csonthártyák). Csak tudnunk kell elemezni, hogy kinél mi miért alakult ki, hol vannak a főbb hiányosságok, hol kell felépíteni a testet, hogyan kell aktiválni a testrész minden elemét, honnan és milyen irányba haladjunk, milyen sorrendben csináljuk, hogy maximális javulást hozzon.

Ha a mérlegre tesszük a döntést, hogy gyakran használjunk-e ortézist, hogy a csavarodást, deformációt a lehető legnagyobb mértékben gátoljuk, viszont annak kárára, hogy a teljes lábfej inaktívvá válik VAGY pedig ne használjunk gyakran ortézist és élővé, aktívvá, erőssé tegyük a lábfejet, az egyes elemek közti összeköttetéseket, még azon az áron is, hogy átmenetileg csavarodást látunk, akkor én mindenképp az utóbbit javaslom. Szükség szerint, ahogy a szülő jónak és biztonságosabbnak gondolja, rövid időre fel lehet tenni az ortézist, ha nagyon erős terhelést kap a lábfej (járatás, járás közben), de alapvetően minél többet szabadon kell lennie a lábnak, hogy a sok-sok kis mikromozgásokkal meg tudjon erősödni az egész lábfej, és tudjon 135 dimenzióban mozogni a 27 csont.



Forrás: ABR Webinar n.15 - Splints & Orthoses. With Leonid Blyum

Vissza a tartalomhoz

AZ ABR FASCIA GÉL HATÁSA


2022. június | Forrás: Leonid Blyum

Bemutatjuk a fascia gél hatását egy 6 éves kisfiún, aki kizárólag az ABR Fascia gélt használta 16 hónapon keresztül, egyéb fejlesztést nem végeztek rajta. Így lehetőségünk van pontos képet kapni arról, hogy mennyit jelent a fascia gél használata az arcon, hiszen a feladatokkal együtt nehezen tudjuk pontosan elkülöníteni, hogy mennyit segítenek az ABR feladatok és mennyit a gél.

 

Nagyobb méretben

Megnézhetjük a képeken keresztül, hogy mennyit fejlődött a kisfiú teljes arckifejezése, a mimikája, az ajkai, a szemei, továbbá minden arcizma.

 

Nagyobb méretben

Tizenhat hónappal ezelőtt, mindössze háromféle arckifejezést tudott mutatni.

     

Nevetés közben az orrnál megjelentek redők, a szemét nem tudta megfelelően koordinálni. Amikor tárgyat kellett követnie, akkor is fixen maradt ugyanaz a mimika, nem változott szinte semmit közben. Mindössze pár mm-t tudta oldalra elhúzni az arcát, annyi grimaszolásra volt képes az arca. Ha oldalra nézett, ment vele együtt az egész törzse, egyáltalán nem volt képes szelektív mozgásra.


Mostanra rengeteget változott az arca: akár 20-30 féle mozgásra is képessé vált (csak az arca):
- számos grimaszt tud vágni,
- képes lett nagyon pontos szelektív mozgásra az ajka.

Az alábbiakban láthatjuk, hogy mennyire megnőtt az arcmimika repertoárja: vidám, nevetős, félős, megijedt, huncut, félelmetes, komoly, stb... Másként helyezkednek el a ráncok, az izmok által kirajzolt körök az arcon, az állkapocs, az ajak körüli kis mozgások mind-mind nagyon sokat változtak.

     
     
     
     
     

Annak köszönhető a sok-sok javulás, hogy a korábban egybeállt, összetapadt arcizmokat sikerült szétválasztani a gél hatására, így el tudtak kezdeni külön-külön is jól működni. Így szemmel láthatóan javultak a következők: a száj körüli kör alakú izom, az állhoz és az állkapocshoz tartozó izmok, továbbá a szem körüli kör alakú izom, valamint a homlok és a halánték körüli izmok.

   

A gél segíti a fascia rétegek megerősödését, jobban tud áramlani tőle sejtközötti folyadék, így mobilisabb és funkcionálisan erősebb lesz. A fascia összeköti a bőr rétegeit az izommal, mátrixszerűen, a mechanikai zsíron és egyéb elemeken keresztül, ami lehet túl feszes, túl összeállt vagy épp túl laza. A mi dolgunk, hogy segítsük és aktiváljuk ennek a fasciának a minőségét biológiailag aktív összetevőkkel.

Láthatjuk, hogy a korábbi 1-2 féle arckifejezést felváltotta minimum 15 féle újfajta arckifejezés, amivel már tud játszani, ki tudja fejezni érzelmeit, gondolatait, jobban működik a másokkal való metakommunikációja, jobban ki tudja fejezni magát, hozzátéve az arc adta lehetőségeket, érzelmi töltetet. Ezáltal javult például a részvétele az iskolai feladatokban is. És akkor még nem beszéltünk a teljes izomtónus kontrollról, a képességek javulásáról, a koordináció javulásáról. Mindez annak köszönhető, hogy a test leggyorsabban reagáló izmai, a szem körüli izmok javultak, amely nagymértékben hozzájárul a test többi részéhez. Ahogy a mimikai izmok javultak, úgy a test többi részén is javult ettől az izomtónus végig testszerte, amely pedig a koordináció javulásához is vezetett. Így most, amikor oldalra fordítja a fejét, a törzse nem feltétlen fordul a fejjel együtt, képes lett szelektív mozgásra a fej. 


Jól látszik, hogy mennyi potenciál van a gélben, amit igen egyszerű használni, naponta két alkalommal kell vékonyan bekenni a gyerekeket, nem több, mint 1-2 perc. Rengeteg ilyen rejtett helyen tudjuk a gyerekeink állapotát javítani. Most az arcot mutattuk, mert ott a leglátványosabb a különbség, de természetesen ugyanígy igaz a test bármely részére is. Ugyanígy alkalmazhatjuk a nyakra, a bordakosárra, a kézen, lábon. A gerincen is nagyon érdemes alkalmazni, de ott kevésbé látványos a szemnek a változás, de attól még az átváltozások megtörténnek. Hiszen a gél segíti a bőr, az izom, a csont közötti területeket, a mechanikai zsírt, az inakat, a szalagokat. A gél jól működik érintettségtől függetlenül, súlyos és enyhe esetben is. A fascia univerzálisan segít, hiszen aktiválja a sejtközötti állományt, amely segíti a fibroblasztokat.

Remélem, ezzel segítettünk annak átlátásában, hogy milyen jó hatása van a gélnek a teljes testre.


Forrás: ABR Fascia gel --AMAZING FACE EXPRESSIONS AND MIMICS

Vissza a tartalomhoz

MI A FASCIA GÉL?


2022. június | Forrás: Leonid Blyum

A Fascia Gél legfontosabb összetevője a Hirudomedicinalis (orvosi pióca). Olyan fehérjéket tartalmaz, ami a vért folyékonyan tartja, és növeli a véráramlást az alkalmazott helyeken. A Fascia Gél alkalmazása javítja a sejtek hidratációját és a sejtközi folyadékáramlást.


A Fascia Gélnek a sejtekre fiatalító, sejtregeneráló hatása van, segítve a mikrokeringést, és javítva a sejtközi folyadékáramlást a felszíni és a mélyebb bőr, valamint a fascia rétegekben. A kollagén rostok és sejtközi folyadékáramlás viszkozitása létfontosságú elemei a myofascia rendszernek. Elégtelen mechanikai ingerlés, stressz, hosszan tartó rossz hangulat esetén a sejtközi folyadék áramlása lecsökken és besűrűsödik. Ez jelentős mértékben gyengíti a myofascia-t. Egy tipikus jellemzője a CP-s gyermekeknek a dehidratált gerincoszlop is.


Összetevők: Ionmentesített víz, Kamilla Recutita (orvosi kamilla, székfű) virág kivonat, Betula Alba (nyírfa) kéreg kivonat, Aloe Barbadensis (orvosi aloé) levél kivonat, Hirudomedicinalis (pióca) kivonat, tokoferol (E-vitamin), glicerin, Rosmarinus officinalis (rozmaring) kivonat


Alkalmazása: naponta 2x, vékonyan kell bekenni az adott területet.

 

A következő területeket szoktuk kenni közvetlenül a géllel, vékony rétegben naponta lehetőleg kétszer (fontos a következetes használat):

  • Az egész arc, haj vonalig
  • Szemöldök, szemhéj, száj körül
  • Toka rész
  • Egész nyak
  • Fülek mögött
  • A gerinc mentén
  • Lapocka
  • Bordakosár körbe
  • Has
  • Szemérem háromszögében
  • Keresztcsont
  • Kézfej, tenyér, ujjak, csukló
  • Lábfej, talp, lábujjak, achillesz, bokahajlat
  • Térd körbe
  • Adduktorok

Vissza a tartalomhoz

A BŐR CSODÁJA, LEONID BLYUM LEGÚJABB KUTATÁSAI


2022. május | Forrás: Hárosi Brigitta, Leonid Blyum konzultációi nyomán

Leonidról köztudott, hogy nagyon mélyen, minden egyes apró részletre kiterjedően vizsgálja a gyermekeket. Éppen ezért is tart általában egy felmérés 2-2.5 órán át.

Ebben persze azért benne van egy beszélgetés is, ahol fény derül arra is, hogy a szülők számára hogyan a legalkalmasabb beiktatni az ABR-es órákat a mindennapokba, mi hogyan megy, vannak-e bármilyen nehézségek esetleg a kivitelezéssel vagy egyéb területekkel (pl.: emésztéssel, vizelet-, és székletürítéssel, reflux-szal, evéssel-ivással vagy épp az alvással) kapcsolatban. Ezeket mérlegelve adja végül a feladatsort a család számára. (Az online felmérés és elemzés készítése is ennyi időt vesz igénybe.)

Minden alkalommal újabb és újabb meglepetéssel jelentkezik Leonid. Idén is így történt.

Leonid arról híres, hogy a legmélyebb, legrejtettebb területeket is képes megcélozni, elérni, főleg, amióta a vibro eszközöket (is) használja. Képes csontokat növelni, a csontsűrűséget javítani, - ami a nem járó gyermekeknél kulcsfontosságú -, képes a medencét kitágítani, hogy az ülni nem tudókat ülésre képessé tegye az ülőfelület megnövelésével. Képes az ízületeket megerősíteni, az izmokat ellazítani és megerősíteni. Képes a szalagokat aktiválni, és képes szövetet építeni, köztük a kötőszövetet, a fasciát fejleszteni.


Az elmúlt években rájött arra is, hogy a bőrnek is milyen nagy szerepe van a tartásban, mozgásban. Hiszen az izom mint egy szendvics, úgy helyezkedik el a csont/csonthártya, valamint a bőr/zsír között. Az izom erejét és rugalmasságát, valamint lazaságát meghatározza az is, hogy az hogyan csatlakozik felfelé és lefelé a többi elemhez, a csonthoz, csonthártyához, valamint a zsír és bőr rétegeihez, és ez a kitöltő kötőszöveti, fasciális állomány milyen szerkezetű, milyen rugalmasságú, milyen sűrűségű.

 

Nagyobb méretben

Rájött, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a bőr hogyan gyűrődik, hogyan redőződik. Ez nem ismeretlen egyáltalán, hiszen az ortopéd orvosok is a kisbabáknál a comb redőit nézik első körben, hogy van-e csípőficamra gyanú. De itt meg is állt a történet, többet a bőrrel nem nagyon foglalkozik senki, sem funkcionális, sem mechanikai szinten (természetesen a bőrgyógyászat más szemmel nézi a bőrt).

 

Nagyobb méretben

Régóta tudja Leonid, hogy a bőr fontos, és mindig is kezelte. Fontos, hogy ne legyen fényes, ne álljon össze, ne legyen egy elkülönült tömb és nagyon fontos, hogy ne csúszkáljon el az izmokon. Ezt eddig a tépőzár jellegű hatásként írta le, aminek komoly tartó szerepe van, hogy az egyes rétegek megfelelően tudjanak egymáshoz képest csúszkálni, mozogni, de ne legyen túl csúszós sem, mert akkor elveszik a tartásbeli szerepe.


Most viszont arra is rájött az elmúlt 2 évben, hogy az sem mindegy, hogy hogyan gyűrődik, hogyan ráncolódik: befelé vagy kifelé, kis mikroráncokkal vagy egy-egy nagyobb gyűrődéssel, milyen mélyen megy be a ránc, hol és hány darab alakul ki. Természetesen mellette a tépőzár jellegét is folyamatosan figyeli, mert az az első lépése a tartásnak a bőr oldaláról.

   

Nagyobb méretben

Mély szinten pedig továbbra is figyeli a csontokat, a szalagokat, ízületeket, inakat és izmokat, azoknak tapadását és eredését, hiszen pár milliméter elcsúszás esetén már olyan mértékben megváltozik a terhelés szöge, hogy eldeformálhat sok mindent.

Leonid nagyon nagy tudást halmozott fel, amely bizony nagyon nagy kincs. Ez a tudása párosul azzal, hogy a gyerekeket valóban nagyon alaposan méri fel. A feladatokat a fentieknek mentén adja személyre szabottan akár személyesen, akár online történt a felmérés. Egyedülálló és becsülendő.


Jó volt látni a gyerekeken az elmúlt fél év vagy egy évben elért sikereket ezen a téren is, hiszen ez valóban könnyen, szabad szemmel is látható volt összehasonlítva az előző évek több ezer képeivel, amelyek egzaktul mutatják a fejlődést, nem lehet mellé beszélni.

Látszódott például, hogy a hason mennyi és milyen mély redők alakultak ki, amelyek elnyelik a gyermek saját testsúlyának a teherviselését, vagy látszódott, hogy a fenéken milyen redők alakultak ki, amelyek megjelenésével sokkal jobb minőségű lesz az ülés megtartása. Látszódott, hogy a gerincen milyen lett a bőr minősége, hogyan gyűrődik, hiszen ez is meghatározza például a csigolyák minőségét és a gerincferdülés mivoltát. Vagy a térden, lábfejen, bokán milyenek a redők, mennyi a zsír, a kötőszövet.

 

Nagyobb méretben

Az, hogy hogyan hajlik a bőr, az meghatározza a járást, a tartást. A könyökön, csuklón, az alkaron a redők és a zsír mennyisége meghatározzák a kar tartását, a kéz finommotorikáját. Az ujjpercek vastagsága és a bőr kapcsolódása az ujjak között, továbbá hogy mekkora és milyen vastag az ujjak közti bőrvastagság a bütykök felett és között, az meghatározza az írást, a fogást, a finommotorikát. Látható az alábbi képen is, hogy mennyire sok a fascia, a mechanikai zsír réteg például egy alkar keresztmetszetében is.

 

Nagyobb méretben

A műtéti sebek, hegek sok komplikációt tudnak okozni, ez is már régóta köztudott, például székrekedéshez, gerincferdüléshez vezetnek könnyedén, mert az alatta lévő kötőszöveti réteg teljesen átsrutúrálódik nagy területen, amely megbontja az egyensúlyt. Vagy a hegek mentén nagyon feszes lesz, összeáll a bőr, és nem engedi mozogni azt a területet, lekorlátozza, mint egy szűkített pizsama. A baj már ott kezdődik, hogy műtétek után nincs hegkezelés. És még hosszan sorolható lenne. A lényeg, hogy egy újabb nagy terület került szem elé, aminek fejlődésével a gyerekek még nagyobb mértékben, szebben és gyorsabban javulnak, mint valaha.


A bőrre csak úgy gondol mindenki, mint a szervezetünk első védelmi vonala, megakadályozza, hogy a kórokozók bekerüljenek és egy szép külsőt ad nekünk, határolja a szerveinket kifelé. Pedig ennél sokkal, de sokkal több. A tartásban, a pozíciók felvételében is nagyon nagy szerepet játszik, valamint a mozgáskoordinációban, funkciók minőségében is.

Az általános kép, ami megjelenik az emberek előtt csupán a bőr három rétege egymáson. Pedig igazából a három réteg nem különül el, egymásba fonódik, mátrixosan átsző minden mindent, egészen a csontig. Ha már így nézzük, akkor mechanikailag is érthető lesz sok minden. Az egyszerűsített gondolkodás szerint három réteg egymáson helyezkedik el, pedig a valóságban ezek mátrixszerű alakot vesznek fel, minden mindenben belekúszik és mászik, valamint az egyes rétegek hullámszerű alakot vesznek fel, amely hullámok, redők nagyon sok terhet képesek felvenni a saját testsúlyunk teherviseléséből.

   

Nagyobb méretben

Leonid egyik újdonsága, hogy a bőr rétegei origami jelleggel hajlanak be. Ezt szeretnénk látni a gyermekeinken, hogy ne csak kitüremkedjenek, hanem behajoljanak, befelé gyűrődjenek. Ha ez megvalósul, akkor rengeteg terhet vesz át a bőr a tartásban, a teherviselésben. Nagyon jól látszódott a gyerekeken is, ahol megjelentek e befelé gördülő bőr rétegek, ott a tartás javult, stabilabb lett a gyermek. Sok-sok lépcsőn át lehet ide eljutni, de a technika adott, a tudás adott hozzá, csak csinálni kell és az eredmények mindenhol megjelennek.

 

Nagyobb méretben

Remélem, hogy az egészségügybe inkább előbb, mint utóbb ez is bekerül majd, és tágul a szemlélet. Kívánom, hogy a kutatásokkal együtt tudjon haladni az egészségügyi rendszer, és előbb-utóbb utolérje magát, hiszen a fascia kutatások is már minimum 30 évesek, és csak mostanság lát napvilágot valamelyest itthon. Ehhez képest a tudomány már 30 évvel előbbre jár, Leonid ezt képviseli, ott van a legjobb kutatók között, és az eredmények pedig magukért beszélnek.

Mi meg örülünk, hogy ő jön ide hozzánk Magyarországra, szereti a magyarokat, jól érzi itt magát, novemberben várjuk őt újra!


Forrás: 2022. tavaszi ABR tréning és konzultációk


Tovább megyünk a bőrrel kapcsolatos témában, szerkezetének fontosságában. Leonid tartotta a Biotensegrity Társaság utóbbi online előadását, amelynek oszlopos tagja Leonid mellett például Graham Scarr és Stephen Levin.

BÁRMINEMŰ MOZGÁSRA A BŐR REAGÁL ELSŐKÉNT. EZ ADJA STABILITÁSUNK EGY KOMOLY HÁNYADÁT, ÉS EZ KEZDI MEG A MOZGÁST, MÉG JÓVAL AZ IZOMMUNKA ELŐTT.

Tudjuk, hogy a szem körüli izmok a leggyorsabbak. De például, a boka esetén, az izom kb. 1/4 másodperc alatt reagál, ami egyáltalán nem tudja lekövetni a bokaízület mozgását. Itt is az ékszerű bokahajlat reagál először. Behajlik, origami jelleggel itt a bőr, kívül pedig maximalizálódik a tenzió az achillesznél. De a teher nagy részét a belső hajlat viszi. Olyan mint a fogaskerék.

Gerincferdülés esetén is a bőr az első számú felelős, mert egyszerűen nem kompetens a tartásban, ettől elindul minden egy adott irányba, csavarodva.

Ne felejtsük - még akkor sem, ha furcsán hangzik -, hogy az izom egy vad, kontrollálhatatlan szörny. Nehezen kontrollálható eleme a testünknek. Képtelen kontrollálni például a súrlódásmentes ízületet.

Abban a privilegizált helyzetben vagyok, hogy lépésről lépésre van lehetőségem meglátni a mozgás minden egyes elemét a társadalomnak egy nagyon szűk csoportjánál, ahol egyszerűen minden világos lesz, hogy mi miért történik.

Az előadás angol nyelven megtekinthető:BiotensegriTea Party with Leonid Blyum


Vissza a tartalomhoz

BESZÁMOLÓ A 2022. TAVASZI ABR FELMÉRÉSRŐL ÉS TRÉNINGRŐL


2022. május | Forrás: Hárosi Brigitta

CSODÁS FEJLŐDÉSEKET éltünk meg újra. Minden visszatérő család mosollyal az arcán távozott a felmérésről, mert az előző alkalmakkal készített képekkel való összehasonlítás során objektíven fény derült arra, hogy honnan indultak és hol tartanak most a következetes munkájuknak köszönhetően.

Leonidon kívül nem ismerek senkit, aki ennyire RÉSZLETESEN és ennyire TELJES EGÉSZÉBEN VIZSGÁLJA a gyerekeket. Szó szerint, minden egyes millimétert megvizsgál, elemez, mind a FELSZÍNI elemeken, mind a MÉLY ELEMEKEN, így a bőr és a zsír rétegeinek elemzésétől, annak funkcionális és struktúrális szerepétől egészen a legmélyebben fekvő szalagok is.

   

Ő az egyetlen, aki vizsgálja a BŐR JELENTŐSÉGÉT IS, hiszen nagyon nagy szerepe van a tartásunkban. Annak tépőzár jellegű hatása nagy mértékben befolyásolja, hogy mennyire lesz feszes vagy laza az alatta lévő izom. Hiszen az izom két réteg között terül el szendvicsként: a csont/csonthártya és a bőr/zsír rétegek között. Ez is szerintem egyedülálló, és az elmúlt 2-3 év KUTATÁSAI ALAPJÁN NAGYON NAGY FONTOSSÁGGAL bír a gyerekek strukturális és funkcionális fejlődésében.

   

Összességében, MINDENKI SZÉPEN JAVULT, mind a mélyebb, mind a felszíni elemek, összeköttetések sokkal intenzívebben életre keltek, mint valaha, az ÚJ GENERÁCIÓS VIBRÁCIÓS ESZKÖZÖKNEK és az ABR TECHNIKÁNAK ÉS SZEMLÉLETNEK KÖSZÖNHETŐEN.

   

A test struktúrális felépítése javulásával sok kis funkcionális javulás is szemmel látható volt. A következő javulások voltak láthatóak általánosságban a gyerekeknél:

  • javult a légzés minősége, kapacitása
  • a légzés elérte a hátat is, így már táplálja a gerincmenti izmokat, szalagokat
  • szebb lett a bordakosár formája, 3D-ban emelkedik
  • a fej-, és nyakkontroll javult, a megrövidült nyak kinyílt, képes lett forogni, körbenézni
  • a kézfej, ujjak felépítése és használata javult, ezzel a finommotorika javult
  • a lábfej használata javult, a lábujjak aktívabbak lettek, a sarokcsont jobban látja el szerepét
  • térdek stabilabban tartanak
  • a csípőízület mobilisabb, jobban kimozgatható, erősebb ízületi kapcsolódással
  • a medence tágul és mélyül, valamint erősödik, ezzel jobb ülőfelületet biztosítva az ülés megtartásához
  • a gerinc közti elemek erősödnek, az összeállt, kikristályosódó gerincmenti elemek fellazulnak, mobilisabbak lesznek, a körülötte lévő mélyebb szintű elemek elkezdenek dolgozni, amely csökkenti a gerincferdülést
  • a has erősödik, ezzel javul az emésztés és a tartás
  • jobb tartás, jobb ülőfelület, jobb fej-, nyak-, valamint törzskontroll
  • szebb járáskép, képesség az ugrálásra, oldalazásra, hátramenetre
  • több energia, jobb kognitívfunkciók, jobb megfigyelés, jobb iskolai teljesítmény
  • elkezdenek nőni és hízni a gyerekek, nő a zsír réteg rajtuk, amely elengedhetetlen része a fejlődésnek.

   

Gratulálok én is még egyszer minden családnak, örömteli látni a temérdek sok-sok apró fejlődést, de jól tudjuk, hogy a sok-sok apró hogyan áll össze egy egységgé, teszi lehetővé gyermekeink számára a könnyebb, szebb életet.

   

A vibro eszközök nagy mértékű használata igen könnyű, a gyerekek imádják, az életminőségük pedig fokozatosan javul, szebbé, jobbá tesszük a mindennapjaikat, az életüket.

   

Elindította Leonid a dupla pisztoly széles körű alkalmazását is, mert az elmúlt év tapasztalata alapján a fejlődés üteme még tovább növelhető, ezzel a 3 évvel korábbi fejlődési ütem nagyjából megötszörözhető a megfelelő rétegek és technika alkalmazásával, a megfelelő helyeken és sorrendben. Ezen kívül még egy új fajta pisztoly kezelési technikát dolgozott ki, valamint a superegg-ek, az óriás sminktojások alkalmazásában is történt előrelépés. Nincs olyan alkalom, hogy ne jönne újabb innovatív ötlettel, fejlesztéssel. Köszönjük szépen elkötelezettségét!

   

Kellemes ABR-es időtöltést kívánok minden családnak és a gyerekeknek pedig töretlen fejlődést!

Az online felmérést kérő családok személyes betanítása is hamarosan megkezdődik.

És még egy... sokan kérdezik meg, hogy milyen a tréning. Hát az alábbi kép mindent elmond róla. Ilyen, amikor egy család (anyuka, nagymama, nagypapa) együtt örül egy csodás kislány csodás javulásainak. Ez engem is megérint, és leírhatatlan érzés. Én is külön köszönettel tartozom, hogy ennek részese lehetek. :-)

 

Forrás: 2022. májusi ABR felmérés és tréning személyes tapasztalata

Vissza a tartalomhoz

A LAPOCKÁK JELENTŐSÉGE - ABR WEBINAR 14.


2022. április | Forrás: Leonid Blyum

Az egyik legfontosabb, ám mégis méltatlanul nem megfelelően tárgyalt és értékelt terület a lapocka, mivel meglehetősen trükkös ízület és nagyon nagy szerepet játszik sok mindenben.

Leginkább egy madárnak a szárnyaihoz hasonlíthatjuk. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy mi a kar semleges semleges pozíciója, akkor arra nem azt a választ kapjuk, hogy az egyenes. A semleges pozíciója a karnak az alábbi képen látható madárszárny pozíció. A madarak is több ezer km-eket tudnak így repülni.

   

Nagyobb méretben

Pedig minden hajlítva van, mintha egy spasztikus karról lenne szó. Ez a tartás a legmélyebb szintű összeköttetéseket tükrözi, amivel a test operál. A képen jól látszik az is, hogy a bőrnek, az ectodermának milyen nagy szerepe van az egész összetartásában, kialakításában. A belső oldalnál csatlakozik a testhez, onnan ered minden. Az egészet a törzs folytatásaként kell tekintenünk, amely egyrészt a bőr uniformitásának, másrészt a lapocka széleinél való csatlakozásnak köszönhető, az intenzív tenziós erők révén.

Tudjuk, hogy a szárnyak szélesek, de laposak. De nem amiatt laposak elsősorban, hogy könnyebb legyen velük repülni, az sokadlagos szempont, sokkal inkább a struktúrális összetétel miatt.

Az emberek végtagjai attól lesznek más kinézetűek, attól lesznek lazák, hogy elkezdenek kigömbölyödni, megvastagodnak. A spasztikus gyerekek végtagjai laposak és vékonyak, míg egészséges esetben a végtagok vastagok és kerekdedek.

 

Nagyobb méretben

Amikor a lapockáról beszélünk, akkor az egész vállövről beszélünk, beleértve kulcscsontokat is. A képen látható ellipszis, ami minket érint. Sokszor látjuk, hogy az elülső, a kulcscsont felőli oldal tart, oda tapad a trapéz izom nagyobb része, holott a lapocka felé kellene eltolódnia. Az érintett gyerekek háti része nagyon gyenge, hiányzik a mélység belőle, így nagyon lapos a hátuk.

   

Nagyobb méretben

Ha kettévágjuk ezt a keresztmetszetet vízszintesen, akkor két részre osztjuk, egy elülső és egy háti részre. Minden érintett gyermek esetében a háti rész gyenge és lapos, nem egyforma a két rész mélysége. Hasonlíthatjuk ezt a földnek a szélességi köreihez is. Mintha egy-egy lépcsőn mennénk fel a szélességi körökön, amit a bőr kívülről elfed és uniformissá tesz.

Ha összehasonlítjuk a lány hátát és a fiú hátát, akkor láthatjuk, hogy a fiúnál hiányzik a bőr és az alatta lévő integráló elemek, így a csontok dominálnak. A lány esetében sokkal vastagabb, mélyebb a háti rész, több az anyag benne, így jobban is funkcionál. A fiúnál hiányzik a hát vastagsága, a bordakosáron rögtön rajta ül a lapocka, és fölötte csak minimális lágy szövet (mély fascia, zsír, bőr) található.

   

Nagyobb méretben

A fenti lány esetében, ahogy mozgatta magát, és tolta fel a padról magát a kis testsúlyáthelyezésekhez, úgy a lapocka mindvégig stabil maradt, nem csúszkált egyik irányba sem. Ha a lapocka felcsúszna, akkor nem lenne képes feltolni magát, mivel része ennek a madárszárny és a papírsárkány (kite) alakú tömbnek (trapéz és széles hátizom kite-ja). Ennek az első szintű kite-nak kell mélynek, vastagnak lennie, ez köti össze a fejet a farokkcsonttal. Ha ez a kite nem elég vastag, akkor a lapocka felcsúszkál könnyen, és a fejkontrollba segít be, nem a törzskontrollba. A másik szint a madárszárny.

 

Nagyobb méretben

A fiú lapockáját stabilizálnunk kell, hogy ne csúszkáljon felfelé a nyakba, valamint fel kell építenünk a hátát, és vastagságot kell adnunk az egész hátnak. Ehhez a teljes gerincnek, nyaknak az összeköttetéseit kell javítanunk, így ez a másodlagos szerepet betöltő kite jelleg, a trapézizom már nem a fej-, és nyakkontrollhoz szükséges, hanem teheti a saját dolgát, ha a teljes gerinc, különösen a nyaki gerinc rész jobban működik. Azután pedig a szárnyak vastagságát is növelnünk kell, kerekded végtagokra van szükségünk. Ezek kellenek a megfelelő fejlődéshez.

   

Nagyobb méretben

A következő lépéseken dolgozunk a fiúnál:

1. A gerincet végig stabilizálni kell, hogy a lapockák ne nyak felé csússzanak fel.
2. A hátoldali vastagságot növelni kell.
3. Ki kell alakítani a "szárnyakat" oldal irányba először, amely révén a lapockák kissé ugyan oldalra fognak mozdulni, de csak így lesznek képesek a lapockák is megvastagodni, megerősödni.
4. Utána a lapockák elkezdenek hátramenni, és egy helyes vállövi stabilitást adni. Ekkor lesz képes a gyermek a vállövét jól használni.
Például ekkor tudja majd feltolni magát ülésbe vagy kiigazítani magát ülésben, illetve a megfelelő teherviselés is csak ekkor tud megvalósulni. Ekkor lesz képes arra, hogy szelektíven tudjon mozogni minden eleme, hogy megfelelő fejkontrollja legyen és a vállövét is megfelelő funkciókra használja. Az egyes szinteket meg kell különböztetnünk: nyakszirt, nyak közepe, nyak alja, lapocka felső széle, lapocka közepe, a teljes vállöv (oválisan, a kulcscsont felé). A lépcsőket viszont elfedi a bőr, ami miatt nem látjuk ezeket a lépéseket könnyedén. De nagyon nem mindegy, hogy milyen a csont, csonthártya, a mély fascia, a szalagok. És ahogy jövünk felfelé, nem mindegy, hogy milyen a felszíni fascia, a zsír, a bőr. Oda-vissza irányban működnie kell: a bőrtől a csontig, és a csonttól a bőrig, megfelelő összeköttetések kellenek. Vizualizálni úgy tudjuk, mint a föld szélességi köreit.

Amióta a vibro eszközöket használjuk, nagyon jó eredményeket érünk el. A lapockák belső felét, - lapos nagy csont lévén -, korábban nehéz volt elérni, de most a megfelelő nyomással és rezgésekkel jól tudjuk alakítani. Az összeköttetések szépen javulnak a lágy részek és a csontok között. Korábban a lány nem tudta felnyomni magát, most annyit változott a lapockája, annak élei, összeköttetései, hogy fel tudja magát nyomni, könnyen tudja magát újrapozíciónálni ülésben, át tudja helyezni a testsúlyát, teljesen természetes úton, saját magától.

   

Nagyobb méretben

Ennek köszönhetően a mászó pozíciója is sokat javult a lánynak, könnyen tudja magát előre-hátra helyezni, mert tartanak a lapockák és stabilabb vállöve lett. Így már a funkcionális szint, a mászás is sokkal harmonikusabban tud természetesen működni. De a hát vastagságán még kell dolgoznunk, hogy a kellő hullámok, szelektív kis mikromozgások fejlődjenek.

A következő nagy fiú nagyon erős, rendkívül erős "szárnyai" vannak, ám nagyon hiányzik a háti vastagsága, a kite alak.

   

Nagyobb méretben

A lapockái nagyon oldalt vannak, a széles hátizma pedig két funkciot lát el: a szárnyakat szolgálja és a háti részt is segíti. Neki erős szárnyai vannak, amelyhez a széles hátizma is hozzájárul, de a kite viszont nagyon lapos, nem elég vastag. Ezért ülésben mindig a szárnyait használja arra, hogy védje magát, és hogy próbáljon stabilan ülve maradni. Ezzel a nagy tölcsérszerű alakkal próbálja magát stabilizálni.

   

Nagyobb méretben

   

Nagyobb méretben

A mi dolgunk, hogy tovább javítsuk azt, ami már működik, de még jobb minőségben tudjon működni, továbbá építsük a hiányzó, lapos háti részeket. Korábban a lapockája nagyon vékony volt, feszes, húros, amit az ABR eszközökkel és a szülők munkájával felpuhítottunk, vastagítottunk, jobb összeköttetéseket alkottunk. Ha nem ABR-ezne évek óta, akkor ez a gyerek tipikusan az, akinek a szárnyai sokkal szárny alakúbbak lennének, több húros, feszes részekkel, például a hónaljánál lenne több feszes, lapos bőr rész, mint a madaraknál.

   

Nagyobb méretben

Sajnos a bőrt, sehol nem tekintik a tartószerkezetünk részének. Pedig nagy hiba. A bőr a vezető mechanikai tényező a tartásban. Tenziós szemszögből nézve, nagy tenziós kapacitása van és nagyon erős. Fejlődéstörténetileg is a bőrrel kezdődik minden, és abba ágyazódik bele a többi részünk. Az új technikáknak köszönhetően pedig a bőr - mint a legnagyobb szervünk - is számos pozitív meglepetést tartogatott a számunkra. Fejleszteni tudjuk tovább a testtérképet. Ehhez megalkottuk a super-superficial technikánkat, amivel a nagyon-nagyon felszíni rétegeket célozzuk meg. A vibro eszközökkel javítani tudjuk az instabil részeket, elég rugalmasan, hiszen jól tudjuk adaptálni az egyes területekre. A korábbi eszközökkel limitáltabban fértünk hozzá az egyes elemekhez, most ezek jobban mennek, és így - a disztribúció elvét követve- az egyes rétegeket jól elérjük.


Forrás: ABR Webinar n.14 with Leonid Blyum. The Shoulder Blades

Vissza a tartalomhoz

ABR-ABC: "E" - ENERGIAHÁZTARTÁS


2022. április | Forrás: ABR Belgium

 

Az igazi fejlődéshez szükségünk van energiára. Normál esetben az energiaháztartás jól működik, éjszaka feltöltődünk, nappal égetünk. Azonban, amikor az alapvető életfunkciók gyengék, akkor sajnos nem tud feltöltődni kellőképpen. Így a test más alternatív megoldásokat talál, hogy az alapvető fizikai és vitális funkciókat biztosítani tudja. Hasonlíthatnánk ahhoz, hogy ha elveszíted az állásod és nincs bevételed, akkor ahhoz hogy megélj, először eladod az ékszereidet, majd kölcsön kérsz, majd a bankokhoz mész hitelért, majd már a házadat kell eladnod. Luxus dolgokat már rég nem engedsz meg magadnak, de az életben maradáshoz szükséged van ezekre a hitelekre, amiket már egyáltalán nem könnyű visszafizetni. Ahhoz, hogy sikerüljön visszafizetni, a megfelelő helyen kell lenned, a megfelelő módon kell beruháznod.

 

Nagyobb méretben

A gyermekeinknél is valami hasonló történik. A gyengeség eluralkodik rajtuk és nem lesz optimális az energiaháztartásuk. Az első dolog, amire a szervezet fókuszál az az, hogy leegyszerűsíti a szövetépítést, és kevesebbet fog mozogni. Ez olyan, mint amikor az ékszereidet adod el. Aztán elkezdi az izomtónust megemelni. Ez olyan, mint amikor kölcsön kérsz valakitől. Ennek eredményeként az izomtónus nagyon feszes lesz, és nem lesz képes relaxálni. Ez már olyan, mint amikor a bankból is kértél kölcsön. Végül pedig a test elkezdi a saját szöveteit felemészteni, hogy a szükséges energiát biztosítani tudja a működéshez. Ez az, amikor már a házadat is el kell adnod. 

Ahhoz, hogy a fentieket kezeljük, először is szövet szinten kell rendbe rakni mindent és visszahozni a kiesett területeket a testtérképbe. De azért, mert kapsz egy kis készpénzt, még nem jelenti, hogy hirtelen képes leszel értelmetlen dolgokkal törődni. Ekkor lazábbak és érzékenyebbek leszünk, próbálunk az adósságból kikecmeregni. Továbbra is a fontos dolgokra kell összpontosítanunk ahhoz, hogy előre haladjunk. 

 

Nagyobb méretben

Az ABR terápiát elkezdve, nem fogod rögtön érezni, hogy több az energiája a gyermekednek. Idő kell hozzá, hogy a gyengébb területek elkezdjenek fejlődni és azáltal több energiája legyen a gyermeknek. Egy sokkal energiahatékonyabb módba áll be a szervezet, amely nélkülözhetetlen a test alapjainak felépítéséhez. Ha tudjuk, mi a fontos, időt és energiát szentelünk neki, akkor a gyerekek komfotosabban fogják érezni magukat, és boldogabbak lesznek a testükben, megerősödve alapjaiban, ami hosszútávon új és fenntartható funkciókat is eredményez. 

Forrás: The ABC of ABR – E – Energy


Az ABR-ABC további elemei:

   

   

Vissza a tartalomhoz

ABR-ABC: "D" - DEVELOPMENT, AZAZ A FEJLŐDÉS MENETE


2022. április | Forrás: ABR Belgium

 

Nehéz megállni, de ha ésszerűen végiggondoljuk, nem érdemes állandóan azt kérdezgetni, hogy mikor fogja már tudni a gyermekem ezt vagy azt? Vagy hogy 3, vagy 6 hónap múlva mire lesz képes.

Sokkal inkább azt a kérdést kell feltennünk a szakemberek felé, hogy vajon jó minőségben csinálja-e azt a gyermekem, amit csinál? Jó elemeit használja-e a testének? Jó stratégiával csinálja-e azt? Fenntartható-e hosszútávon? Előnyére válik-e hosszútávon, ha ezt vagy azt így csinálja? Ugyanis a megfelelő stratégia, amivel a gyermekünk adott mozgás formákat kivitelez sokkal fontosabb, mint maga a funkció, a mozgás. Hiszen hosszú távon csak ez számít.

Használjuk a szalma kunyhó és a felhőkarcoló példáját szemléltetésképp. A gyerek, amíg kicsi olyan mint egy szalmakunyhó. Könnyű, kicsi a mérete, a testét még könnyebben elbírja, mert mások még az arányok, mint nagyobb korban. A rossz stratégia ugyan funkcionális eredményeket tud hozni, de azok nem fenntarthatók nagyobb korban. Éppen ezért olyan fontos, hogy az elejétől a jó stratégiát használja, amire építhet a jövőben is, és egy hosszútávon is fenntartható testi struktúrát és mozgásbeli, funkcionális tudást tudjon elsajátítani. A szalmakunyhóhoz nem kell erős alapokat építenünk, egy kicsi kis tartást kell biztosítani és már ott is a látszólagos siker. 

 

Nagyobb méretben

Azonban, ahogy nő a gyermek, és már 5 éves kortól elindul az arányok változása, és tini korra pedig már nagyon szembetűnő lesz, ahogy az arányok megváltoznak és a serdülőkor is felüti a fejét, rájövünk, hogy hiába okos a gyermekünk, a mozgásintelligenciája már nem lesz elégséges fenntartani azt, amit kicsiként elért. Ezért nagyon fontosak az alapok. 

 

Nagyobb méretben

Alapok nélkül nem lesz képes elbírni a megnövekedett súlyát és magasságát, így összeesik és funkcióvesztés alakul ki. Ezért mi felhőkarcolót kell, hogy építsünk. Megfelelő alapokkal, erős struktúrával.

Forrás: The ABC of ABR – D – Development


Az ABR-ABC további elemei:

   

   

Vissza a tartalomhoz

BBC rádión az ABR Belgium


2022. április | Forrás: ABR Belgium

Az ABR Belgium csapata adott interjút a BBC Sheffield rádiónak Angliában, terápia közben.

 

ABR Belgium csapata

Riporter: Az ABR terápia agyi sérüléssel született és mozgáskorlátozottsággal élő gyermekek számára nyújt fejlesztést. Az ABR (Advanced Biomechanical Rehabilitaion) a test struktúráján, a testkontrollon, a pozíciós tartáson és funkcionális javuláson dolgozik. Angliába érkezett az ABR Belgium csapata, velük beszélgettünk.

Krista Bynens (ABR Belgium): Krista Bynens vagyok, az ABR Belgium igazgatója. Az ABR módszer egy otthon végezhető terápia, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szülők végzik az általunk betanított gyakorlatokat otthon a gyermekeiken. Mi nem a különböző mozgásbeli funkciókra koncentrálunk elsősorban, hanem inkább megerősítjük a test strukturális alapjait, amely által a mozgásbeli funkcionális javulások már automatikusan megjelennek. Van egy mozgássérült fiam, aki oxigénhiánnyal született. Rengeteg terápiát kipróbáltam már, mikor találkoztam egy orosz fickóval, aki végre meg tudta válaszolni minden kérdésemet. Gondoltam akkoriban, hogy hát tegyünk egy próbát, amivel olyan mértékű javulást értünk el, hogy úgy döntöttem, hogy 15 másik családot is elviszek magammal Angliába Leonid Blyum-hoz, majd abbahagytam akkori munkámat és létrehoztam egy ABR központot Belgiumban. Onnantól sok másik országba is elmentem, hogy az érintett szülőket tájékoztassam erről a lehetőségről.

Riporter: Milyen fizikai változásokat láttál a saját fiadon?

Krista Bynens (ABR Belgium): Pár hónappal később elkezdett beszélni, javult a fejkontrollja, törzskontrollja, elkezdte jobban használni a kezét, az izomtónusa csökkent, a feszessége csökkent, szóval egyre több javulást láttam rajta.

Emma Haynes (ABR szülő): Egy CP-s gyerek anyukája vagyok. Már rengeteg gyógytornára jártunk, de nem bizonyult elégnek, mert nagyon súlyos a sérülése az agyvérzés következtében. Így elkezdtem más terápiák után nézelődni, mikor megtaláltam az ABR-t. Korábban nagyon feszes volt testszerte a gyermekem, a bordakosara olyan volt, mint egy nagy öblös hordó, mára viszont sokkal komfortosabban érzi magát a saját testében. Korábban rengeteget sírt, most már nem sír, sokat nevet, igazán kicserélték, már nem kell annyira harcolnia a megemelkedett tónusokkal, kiegyensúlyozottabb lett, könnyebben kezelhető, nagyobb szabadság fokkal élő gyerek lett belőle. Más terápiákra már nem is járunk, csak ezt csináljuk és annyit mondhatok, hogy abszolút megéri az árát.

Caroline Roberti (ABR Belgium): Carolien Roberti, ABR tréner vagyok. Először a szülőkön mutatjuk be a gyakorlatokat, a technikát, hogy érezzék át, milyen, milyennek kell lennie. Számos anyaggal dolgozunk, viszkoelasztikus tojásokkal, fáslikkal, vibráló, rezgő eszközökkel, labdával és pisztollyal, vizes labdával.

Riporter: Hogy látod, milyen változások jelennek meg?

Caroline Roberti (ABR Belgium): Sokszor szomorúan jönnek a családok, még sírnak is a szülők, és utána később mindannyian boldog családként térnek vissza. Néha még mi is sírva fakadunk a meghatottságtól, és velük együtt örülünk könnyes szemekkel, ahogy látjuk a pozitív változásokat. A családoknak egy minőségibb életet, jövőt adunk a kezükbe.

Forrás: BBC Radio Sheffield came to visit us at our sessions...

Vissza a tartalomhoz

LÉGZÉS ÉS A BORDÁK - ABR WEBINAR 13.


2022. március | Forrás: Leonid Blyum

Az egyik és legfontosabb az, hogy a légzés minőségének alapos vizsgálata nélkül nem is érdemes fejlődésről / fejlesztésről beszélni. A másik, amire szeretném felhívni a figyelmet az, hogy miben különbözik a mi szemléletünk a többi, hagyományos terápiától. Szinte minden esetben mi a légzésből indulunk ki, amely fejlesztésével a törzs többi része is könnyebben fejlődik. A szülők 99%-a sosem gondolná, hogy nem tökéletes a gyermeke légzése, mert soha nem hangzik el orvosoktól, fejlesztőktől. Pedig a fej és törzskontroll ettől függ. Nem tudjuk külön kezelni a légzést, sokkal inkább a test integrált rendszerének egyik elemeként kell rá tekinteni, ami a legmeghatározóbb a fejlődésre. A hangsúly az integritáson van, ezzel szemben a test minden elemét ma az orvostudomány külön-külön kezeli. Külön eszünk, emésztünk, lélegzünk, stb... nem tekintik az egész szervezetet egy egységnek, hanem külön-külön részeknek, amit mindenki csak a saját területén figyel meg. Mi csak is egyben szeretjük nézni a testet. Ugyanígy igaz rá, hogy nem csak az izmokat nézzük a mozgás tekintetében, nem csak annak összehúzódó képességét vizsgáljuk, hanem az egyes elemek közti kapcsolatokat, és a hozzá tartozó fascia hálót vizsgáljuk meg.

Térjünk rá a légzésre. Az egyik legfontosabb feladat a légzéskor a gázcsere megvalósulása, azaz oxigénben dús levegőt szívunk be és szén-dioxidban dúsat lélegzünk ki. Miért is olyan fontos a gázcsere? Azért, mert ez az alapja az életnek, mindennek, még az emésztésnek is. Ezért sincs értelme tulajdonképpen emésztésről úgy beszélni, hogy nem vizsgáljuk meg vele együtt a légzés minőségét is. Közel sem elég a megfelelő tápanyagok bevitele a szervezetben. Sajnos viszont csak erről szól minden a vérvétel és a vizeletvétel alapú teszteken, kb 200 féle paramétert vizsgálva, azonban a gázcsere minősége és hatékonysága sehol nem jelenik meg a vizsgálatkor.

   

Nagyobb méretben

A tápanyagok vizsgálata a hierarchia teteje csak valójában, hogy megtudjuk, hogy miből mennyi kéne pluszban. A legfontosabb eleme, az 1. pillére az emésztés piramis hierarchiájában a gázcsere, utána következik 2. pillérként a folyadék bevitel mennyisége, annak emésztése és keringetése, és csak a 3. pillér lesz az tápanyagok bevitele, emésztése és felszívódása.

5-10 másodpercenként lélegzünk egyet. Folyadékot, illetve ételt csak sokkal-sokkal ritkábban veszünk magunkhoz. A súlya már ebből is érezhető, hogy mennyire sok függ attól, hogy milyen a légzés minősége az alatt a sok-sok ezer légzési ciklus alatt. Covidos időkből jól tudjuk, hogy az oxigén szaturáció akkor jó, ha 96-98% körül mozog. A megfelelő minőségű és a megfelelő gyakoriságú légzés elengedhetetlenül fontos a helyes légzésben. Ez a legfontosabb a szervezet számára. Ha ez nincs meg, akkor veszélyben az élet. Éppen ezért, a test mindent bevet (hasat, karokat, lábat, nyakat, nyelvet, stb), hogy a megfelelő 96-98%-os oxigén szaturációs értékeket tartani tudja, hogy életben maradhasson. Így jellemzően be szokta vetni a kritikusan jó értékek eléréséhez például a hasfalat, még akkor is, ha ez az emésztés kárára megy. Ugyanígy a fej bizonyos tartásával vagy a karok adott pozíciónálásval, mindent megtesz, hogy a légzéshez szükséges alapvető kritériumokat szolgálja. Ez egyben azt is jelenti, hogy jól funkcionáló kezeket, karokat csak akkor tudunk kapni, ha a kar nem a légzés mechanikáját támogatja már. Ezek az alapok a teljeskörű megértéshez.

 

Nagyobb méretben

Belégzéskor a boltív alakú rekeszizom lefelé megy, összehúzódik, míg kilégzéskor elernyed és felemelkedik és visszanyeri ernyedt boltív alakú állapotát. Belégzéskor a bordakosár kitágul minden irányba, miközben a légcső változatlan marad. Ez utóbbi megint csak nagyon-nagyon fontos eleme a légzésnek, hogy belégzéskor a légcső nyugalmi állapotban maradjon, stabil maradjon, ne mozogjon el, ne feszüljön be. Ezt a részt sehol semmilyen orvosi könyv nem taglalja. A bordakosár úgy kell, hogy mozogjon fel-le, előre-hátra, jobbra-balra, hogy közben a légcsövet nem érinti a mozgás, stabil marad. Mivel a légcső főként porcból áll, gyakorlatilag egy merev csőnek tekintik sok esetben, amely sajnos hibás feltételezés. A légcső nem merev cső. Mi fogja stabilan ott tartani, ha körülötte minden más elem mozog be-, és kilégzéskor? És így már a légcsövet sem nézhetjük külön magában, hiszen sok másik elemmel van összeköttetésben, az alsó álkapocstól lefelé végig, mint például a vele párhuzamosan futó nyelőcsővel is. Így már rengeteg dolog merül fel, amivel foglalkoznunk is kell.

Ha a légzés mechanikájáról szeretnél az interneten tájékozódni, akkor csak a rekeszizom és a bordakosár mozgása fog feljönni, de, hogy ezek hogyan integrálódnak a felette és alatta lévő területekkel, az már bizony rejtve marad, nem találsz róla információt igazán.

 

Nagyobb méretben

Belégzéskor a rekeszizom tehát összehúzódik, és lefelé megy a magas boltívből csinál egy kisebbet, ezáltal egy hasűri nyomást, hasűri prést hoz létre a hasban, amely erősíti egyrészt a haránthasizmot, amely a tartásban segít, másrészt elősegíti az emésztést, a perisztaltikát, továbbá megy tovább a medence irányába, amelynek szélesedését, fejlődését, a stabil ülőfelület kialakítását segíti elő. De az érintett gyermekeknél ezek nem történnek meg. Sok esetben úgy kerüli ki, és úgy húzza lefelé kissé a rekeszizmot, hogy a bordakosár jórészt oldal irányba tágul, jobbra-balra, amely már elég ahhoz, hogy valamennyire lefelé mozogjon a rekeszizom, de korántsem lesz elegendő ahhoz, hogy a hasfal megerősödjön és a medence kitáguljon és üléshez megfelelő struktúrát alakítson ki.

Fontos kiemelni, hogy a helyes légzés 3D-ban működik, azaz fel-le, jobbra-balra és előre-hátra. Nagyon fontos minden iránya, hiszen attól tud például a medence megfelelő méretet, ülőfelületet elérni, hogy eléri a légzéssel és hasűri préssel a medencét is. A gerinc menti elemek akkor tudnak megerősödni, hogy ha a légzés eléri a gerincet, a szalagokat, és minden légzésnél emelkedik a hát, ezzel napi több tízezernyi impulzust adva. Ezek nyilván nem nagy mozgások, csak néhány miliméterről beszélünk, de egyrészt nagyon nagy az ismétlésszáma, másrészt a tenzió-hossz aránya a meghatározó. Például a has képes nagyobb mozgásra, ott a hossz nagyobb, a tenzió kisebb, míg a hátban a hossz kisebb, de a tenzió magasabb. Így különböző sűrűségűek lesznek az egyes területek.

 

Nagyobb méretben

Miért látjuk ezt olyan fontosnak a CP-s, neurológiailag érintett gyermekeknél? Mert az ő feladatuk a életük legelső másodperceitől már az, hogy a gázcserét optimalizálják és valahogyan megoldják.

Nézzük meg most a rekeszizmot oldalról, mert nagyon sok érdekes információhoz juthatunk. A rekeszizom elhelyezkedése egy adott szöget zár a földdel, azonban ha egy kicsit is megváltozik ez a szög, akkor számos kihívással nézünk szembe, mert az egész elhelyezkedése teljesen megborít mindent.

 

Nagyobb méretben

Méhen belül még relatíve nagyon könnyű dolgunk van, paradicsomi életünk van: mindent az anya végez el, így a gázcserét, a folyadék és tápanyag bevitelt is a véráramon keresztül az anya valósítja meg a magzat számára. A születés pillanatában azonban minden megváltozik: a légköri nyomással és reakciós erőkkel találkozunk, amihez alkalmazkodnunk kell azonnal, a 96-988%-os oxigénszaturációs értéket fel kell vennünk ahhoz, hogy életben maradjunk, és ha ez nehezen megy, akkor az agyunk minden létező elemet meg fog mozgatni, hogy ez sikerüljön, így beveti a nyakat, a kart, a hasfalat, stb. Ha nem megy eléggé le a rekeszizom, akkor trükkös megoldásokon keresztül kitalálja, hogy hogyan tudná valamennyire lefelé préselni a rekeszizmot. Innen indulunk születéskor: minden a gázcsere érdekében zajlik. Minden a légzés körül forog, a gázcsere érdekében, mindent bevetve, ami csak a test számára elérhető.

A bordakosárnak a felső 3-4 bordája a legsúlyosabb és a középsúlyos esetekben nem tágul ki légzéskor, csak az enyhébb esetekben lehet látni. A gyerekek valóban mindent bevetnek, hogy támogassák a légzésüket, és nem kóros mozgásokról, az agyból kiinduló rossz információkról van szó. Az agy, mint az egyik legnagyobb oxigén felhasználó megtesz mindent, és használ minden olyan elemet, amihez hozzáfér, hogy a gázcserét meg tudja valósítani.

Ez a fiú rengeteg kis mozgást végez, ami a belégzését segíti, folyamatosan izeg-mozog, csavarodik, nem tud nyugodtan meglenni, mert minden mozgása a jobb légzésért megy. Ha megnézzük a bordakosarát, egyáltalán nem tágul ki hason fekvésben például, hiszen ekkor még a saját súlyával szemben is kell lélegeznie.

   

Nagyobb méretben

Az alábbi lány esetében azt láthatjuk, hogy mivel nem működik az erre dedikált rész, így még a száját,álkapcsát, tokáját is ennek veti alá, hogy a gázcsere megtörténhessen. A légcsöve egyáltalán nem stabil. Nagyon lényeges, hogy minden egyes elem megfelelő szilárdsággal bírjon, az állkapocstól lefelé a légcsövön át, minden apró elem a rekeszizomig és még azon is túl.

 

Nagyobb méretben

Az alábbi kisgyermek kétségbeesetten próbálja optimalizálni a levegővételt. A sorrendiség a következő lenne: a légcső és a hasfal együtt dolgozik, és a mellkas és a medence is együtt dolgozik. Azaz egy hullámnak kell kialakulnia. Tökéletesen mutatja a példa, milyen nehéz, milyen összetett is a légzés mindannyiunk számára. A különbség az, hogy egészséges esetben annyi sok elem segíti ki a tenzió-hosszbeli paraméterek optimalizációját, hogy nem okoz nekünk gondot. Míg ennek a kislánynak komoly kihívást okoz, amelyet úgy hidal át, hogy a felszíni izmokat erőteljesen beveti a légzéshez, és testszerte megfeszül.

 

Nagyobb méretben

Ha megnézünk egy nagyon súlyos esetet, azt mondanák, hogy abnormális reakciói vannak. Pedig tévedés! Teljesen normális és érthető minden, amit csinál. Ugyanolyan normális, mint amilyen normálisan reagálunk mi. Mindannyian a gázcsere érdekében tesszük azt, amit teszünk. A súlyos esetekben is a gyerekek ennek a célnak rendelik alá a testük egészét, ezt a célt szolgálja minden. Nyilván az agy legkisebb baja, hogy a karokkal próbáljon meg valamit csinálni, és külső szemmel funkcionáló karok legyenek belőle. Ha a felső bordák nem tágulnak ki megfelelően, akkor az agy legfőbb dolga, hogy némileg besegítsen a bordakosár tágulásába a karokkal. És amennyiben a kezeit próbálnánk meg fejleszteni és játékot adnánk a kezébe, csikiznénk, vagy bárhogyan is ingerelnénk a kezét, azzal csak az egész folyamat ellen mennénk, szembe mennénk a saját gyermekünk alapvető szükségleteivel. Az agy azt mondaná nekünk, hogy "Halló, kedves külvilág, vegyétek már észre, hogy mit csináltok, próbálom menteni a menthetőt, próbálok életben maradni, elég oxigénhez jutni, ti meg ilyenekkel mentek velem szembe?" Miközben mi meg azt válaszolnánk neki, hogy "Tévedsz, kedves Agy, egy kicsikét butácska vagy, mert nem használod a kezeket megfelelően, majd én megtanítom neked, hogy kell." A hagyományos megközelítés alapján, az elsők között az látszana, hogy ez a kislány nem nyitja ki az ujjacskáit, és akkor rajta, segítsünk neki nyitni. A fő kérdés azonban az a számomra, ha elkezdjük kinyitni az ujjait, akkor azzal valóban segítjük őt, vagy valami galibát okozunk a prioritási sorrendben. Annyi mindenre nem gondolunk és nem értünk... hogy az agynak mennyi mindenre van szüksége ahhoz, hogy a gázcsere valóban megfelelően véghezmenjen, ha az azt szolgáló elemek kiestek, nem funkcionálnak. A kislány légzésén tökéletesen látszik is, hogy a nyak és a has együtt mozog, hogy a rekeszizmot tudja lefelé nyomni. A szelektív mozgást csak úgy tudjuk elérni, ha a rekeszizom felett és alatt minél több elem stabil, struktúrálisan szilárd, és jól működik, benne van a testtértképben. A rekeszizom csak ebben az esetben képes szelektív mozgásra. Maga a csoda, hogy ilyen tökéletesen tudunk működni, és az is csoda, hogy az agy milyen okosan talál alternatív megoldásokat arra, hogy segítse önmagát, a szervezetet. A mi dolgunk végiggondolni, és nem ellene menni, hanem inkább segíteni őt.

Mi is a hosszútávú megoldás a fentiekre?

Az egyik cél, hogy a mellkas bemenete valódi, szelektív mozgásra képes bemenet legyen és ne hozza magával a nyak, a torok, a nyelv, az arc mozgását, továbbá, hogy a mellkas kimenete a szelektív, önálló mozgásra képes rekeszizom legyen, és ne a has segítsen be a rekeszizom lefelé húzásába, de ne domináljon a belső bordaközi izom sem, amely pedig a bordakosarat az oldalak irányába tolja ki egy nagyon vékony testet eredményezve, továbbá a külső bordaközi izom se domináljon, mert akkor egy látszólagos tömege ugyan van a gyermeknek, de a légzése mégis vészhelyzeti üzemmódban munkálkodik. Aki a belső bordaközi izmát használja túl, az nem tud általában oldalt feküdni, eldől, hanyatt érzi magát jól (ha a nyaka engedi). A külső bordaközi izmot használó gyermek pedig kicsit olyan csirke alakú mellkassal rendelkezik, könnyen fekszik az oldalán, de nem szeret hason lenni. Van még egy választott megoldásuk a gyerekeknek: teljes rigiditás. Amennyire csak lehet befeszülnek, kő keményen egy páncélt növesztenek maguk köré. Ilyenkor kisebbek a deforitások, de egy merev tömbbé alakulnak át. Van olyan eset is, ahol a mellizommal helyettesíti a kulcscsont funkcióját a gyermek, és a karját használja folyamatosan a belégzéshez. Egy ilyen esetben a karnak a "fejlesztése", funkciókkal való megtöltése teljes mértékben nem csak felesleges, de káros is. Ahogy nőnek a gyerekek, egyre extrémebb irányba tudnak menni. A legmélyebben fekvő bordaközi izom nem is működik általában.

   

Nagyobb méretben

A fenti képen látható nagy lánynak a bordái előrefelé kitüremkednek, míg a lábai szétterülnek, és a medencéje nagyon lapos. Ha a mellkas bemeneti része nem működik megfelelően, akkor megpróbálja a hasával is behúzni a levegőt, ezért is szélesednek és türemkednek ki az alsó bordák, mert így egy szívóerőt próbálnak megvalósítani. Minden esetben ilyenkor egy hátrafelé hajlást tapasztalunk a vállaknál.

 

Nagyobb méretben

Amint sikerül felépíteni egy megfelelő légzési mechanizmust, a korábban kórosnak vélt elemek le fognak épülni, mert az agynak már nincs szüksége egy vészhelyzeti állapotra, elkezdi a légzés maga táplálni a testet és nem egy folyamatos életmentésről van szó.

Az ABR eszközökkel és technikával nagyon jól tudjuk fejleszteni a légzést. Az alábbi kép fél évvel később készült, de már jól látszik rajta, hogy mennyivel szebb lett a bordakosár formája. Sőt a lábai sincsenek már akkora terpeszben. Pedig "csak a belső stabilitását fejlesztjük, erősítjük". Az én dolgom, hogy megvizsgáljam, hogy ki melyik stratégiát használja, elkezdjük felépíteni a helyes, minden egyes elemet használó struktúrát, amelyet azért menet közben elemezni kell, mert idővel a gyerekek stratégiákat tudnak váltani, ahogy alakul át a testük, míg végül felépül a törzs.

   

Nagyobb méretben

   

Nagyobb méretben

A célunk, hogy stabil struktúrát alakítsunk ki, ne úszkáljon, ne lötyögjön, ne legyen merev tömb, hanem egy kontrollálható tenziós erőket fejlesszünk a gyermek testében, sok-sok szelektív apró, mikromozgásra képessé tegyük. A legfontosabb stabilizáló elemeket erősítjük meg a gyermekben. Ez a kulcsa a sikernek.



Extra lábjegyzet a csípővel kapcsolatban:

A csípő műtétnek szokott lenni egy kiszámíthatatlan következménye. Főleg, ha az kis korban történik meg, ugyanis a fejlődés menetét, sorrendiségét teljesen be tudja zavarni. Tudom, hogy tud fájni, de ezek a fájdalmak jól kezelhetőek az ABR eszközökkel. Viszont a csípő egészséges esetben is a legutolsóként fejlődik ki sorrendileg, mert egyfajta levezető szerepe van a formációban. Ha ezt megműtik és merevvé változtatják, akkor ez a törzsből jövő tenzió levezető szerepe elvész, és valahol máshol kell annak kijönnie. Egészséges esetben ez 12-18 hónapos korra megtörténik, de ezt megelőzi sok-sok minden a fejlődésben. Ezeket nem szabad átugrani, mert a légzésből adódó tenzió, feszültség levezetése akkor nem tud megvalósulni, ami számos egyéb problémát tud okozni, például több torzió, és csavarodás alakul ki a jövőben.


Forrás: ABR Webinar n.13 - Breathing & Ribs. With Leonid Blyum

Vissza a tartalomhoz

A HARANG ALAKÚ BORDAKOSÁR


2022. március | Forrás: Leonid Blyum

Amennyiben a légzés megfelelően működik, és mindenhova elér, a teljes bordakosarat minden irányba megmozgatja. Ebben az esetben a rekeszizom lefelé néz, és légzés során a hasűrbe továbbítja a megfelelő nyomást, amely segíti az emésztést és a medence fejlődését, erősödését.

 

Nagyobb méretben

Amennyiben nem ér el minden területet a légzés a bordakosárban, például nem éri el a felső bordákat, akkor a rekeszizom már nem lefelé fog nézni, hanem elfordul egy megdöntött pozícióba. A felső bordák behorpadnak, a lapocka is hátrafordul, míg az alsó bordák kitüremkednek és a has kiemelkedik. Így nem képes a rekeszizom megvalósítani a lefelé irányuló hasűri prést. Ez azzal jár, hogy a medence előreesik, meghajol, nem lesz elég vastag, mély és robosztus. Így vékony lesz, amelynek következményeként a lábak is vékonyak lesznek, hiszen nem tudnak megerősödni megfelelően vastag medence nélkül. A nem megfelelő hasűri prés miatt emésztési, felszívódási nehézségek is felléphetnek. 

   

Nagyobb méretben

Minden logikus és visszavezethető ugyanarra az okra: a légzéssel kapcsolatos nehézségekre.


Forrás: ABR Basics. Flared Ribs. By Leonid Blyum

Vissza a tartalomhoz

A KERESZTEZŐ ÉS BEFORDULÓ LÁBAK - ABR WEBINAR 12.


2022. február | Forrás: Leonid Blyum

Mit lehet tenni a keresztező és befelé forduló, rotáló lábakkal?

Egy édesanya kérdezte pont a napokban, mit tehetünk a fia lábával, aki járáskor még mindig keresztez. Korábban fekve is keresztezett, de most már hanyatt fekvésben nem keresztezi a lábait, hála a szülők ABR-es munkájának. Most már csak állásban maradt fenn a keresztezés.

   

Nagyobb méretben

A szülők és szakmabeliek fejében az van, hogy ha keresztez, akkor rossz, ha egyenes a lába, akkor jó. Hiszen normál esetben így van. De van olyan eset, amikor a párhuzamos láb is rossz esetnek minősül, és van olyan eset is, amikor a keresztező láb már egy jó szituáció. Honnan tudjuk, hogy a gyermekünk keresztezése még rossz vagy jó eset már esetleg?

Mindenki szeme előtt az lebeg, hogy akkor jó a láb, ha egyenes. Négy lehetőség van:

  • párhuzamos, de nem jól párhuzamos, mert merev és nem tud szelektíven, önállóan mozogni a csípőízület. Ez általában merev törzzsel kombinálva jelenik meg.
  • Keresztező, illetve egyik vagy másik irányba elforduló - rotáló láb, amikor is még rossz helyről indul a rotáció, például derékból, vagy nyakból
  • Keresztező vagy rotáló láb, de már jó helyről indul a rotáció, a csípőízületből. Csak ezen az úton tudjuk elérni a végén a megfelelő, helyes lábmozgást.
  • Tökéletes, párhuzamos láb, amely képes a csípőízületből induló minden irányú mozgásra.

   
   

Nagyobb méretben

Az alábbi első képen látható babának a csípőízülete megfelelő helyen van: a medence alatt képes rotálni, ki-be fordulni, 180 fokban. Míg a második képen látható babának a forgás pontja nagyon fent van, nem jó helyről indul a láb mozgása, hiszen együtt mozogna a lába az egész felső testtel. Így nem lenne képes szelektív mozgásra, amely csípőből kellene, hogy induljon, csak egy fentebbi ponton, amely lehet a derék vagy még feljebb, egészen a nyakig. Onnan történik a láb befelé csavarása, ami rosszabb eset, mintha a csípőből történik maga a csavarodás egyik irányba. Az első babánál a láb csípőből mozog, még a képen is jól láthatóan könnyen fordul befelé. A második babánál nem tudna a láb sem kifelé, sem befelé fordulni, csak deréktől felfelé csavarral tudna mozogni. Sok esetben ez utóbbi történik a gyermekek medencéjével, csípőjével.

   

Nagyobb méretben

Legtöbbször a CP-s gyerekeknél azt látjuk, hogy a lábat derékból vagy nyakból mozgatja. Miért? Mert ennek a kettőnek van hiperboloid formája, ezek tudnak a legkönnyebben csavarodni. Láthatjuk, hogy elől az egyik irányba csavarodik, hátul pedig a másik irányba csavarodik a tészta a lábosban, hiperboloid alakban, teljes 360 fokban csavarodik. A leggyengébb láncszem pedig mindig a legkeskenyebb rész (derék és nyak).

   

Nagyobb méretben

Vizsgálatkor nekünk nem az a legfontosabb, mennyit lehet terpeszteni és zárni a lábat, hanem hogy mennyire képes szelektíven mozogni a láb csak a csípőízület használatával. Azt is figyeljük, hogy együtt mit csinál a két láb, hiszen mindkettő ugyanabból a medencéből ered. A lábak ketten együtt biztosítják a rotációs mozgást minden esetben. Ezt bi-coxiális tulajdonságnak hívják, mert a két csípőízület egyszerre mozog. Kicsit hasonlíthatjuk a szem körüli izmokhoz is, amelyek szintén együtt mozognak. Ismerős és gyakori láb szokott lenni az alábbi is.

 

Nagyobb méretben

A testben az egyenes mint olyan nem is létezik. Csak a kifelé és befelé rotáció létezik. A láb a megfelelő tenziós erők jelenlétével kommunikál az aggyal. A laza állapot nem jó, mert nem tud kommunikálni, így mindig igyekszik egy adott tenziót fenntartani, hogy a receptorok tudjanak az agynak közvetíteni. Akkor lesz megfelelő a láb tartása, ha mindkét irányban jelen van a tenzió, és csavarodik mindkét irányban, hogy az agy a receptorokon keresztül információt kaphasson. Azaz, mindkét irányban azonos mértékű csavarodás egy egyenest fog eredményezni. A laza állapot nem vezet sehova, hiszen akkor nincs információ áramlás, nem lépnek működésbe a receptorok. Kell, hogy tenzió alá vonjuk a laza állaptot, így azaz azok el fognak kezdeni csavarodni először.

Furcsán hangzik talán, de a fentiek alapján érthető lehet, hogy attól hogy egyenesek a lábak, még nem lesz egy működő, hatékony láb, ha az laza vagy feszes, mint a betontömb. Akkor működik jól, ha képes a csípőízületben minden irányba fordulni, és ezek az erők egyensúlyban tartják.

Az alábbi láb ugyan egyenes, de nem jó. Ez sokkal inkább a rossz csípőjű játékbabához hasonlít.

   

Nagyobb méretben

Szem előtt tartva az ABR elméletét, megállapíthatjuk, ha a láb a törzsből mozog, az a lehető legrosszabb végkimenetet fogja eredményezni, mert mind a törzs, mind a láb torzulni fog, deformitásokba torkollik, így nem támogatjuk az egyenes lábat a törzs kárára sohasem. Inkább a törzset erősítjük meg előbb, még ha elején a láb kárára is megy, a megfelelő törzs utána pedig foglalkozunk a lábbal fókuszáltabban. Az élet főbb elemei a törzsből jönnek, ahol a belső szerveink találhatók, ahol a legtöbb az ízületi kapcsolódás, továbbá fejlődés történetileg is előbb fejlődik ki a törzs, mint a láb. Sőt legutoljára maga a csípőízület alakul ki. Szem előtt kell tartanunk a fejlődés történetnek a sorrendiségét. Nem a hónapokat, éveket, nem a gyerek korát kell néznünk, hanem a sorrendiséget. Tehát a csípő formálódik ki legutoljára, így a testnek sok előzetes lépésen előbb át kell esnie.

A rehabilitáció területnek az egyik legnagyobb tévedése, hogy a csípőre koncentrálnak csak. Úgy tekintenek a csípőízületre, mint a legfontosabb elemre az emberi testben, és jóval korábban kedik "kezelni", műteni, mint annak szükségessége indokolná. Az előtt műtik, hogy a többi rész, a törzs kialakulhasson. Azaz nagyon rossz az időzítés. A végső eredmény pedig hát... katasztrófális. Mesterségesen egyenes lábakat alkotnak, ellentétben a szervezet természetes működésével, amely a torziókkal és csavarodásokkal funkcionál normál esetben. Csak ezek a csavarodások és torziók egyensúlyban vannak és ettől néz ki kívülről egyenesnek az egész. De ha fixáljuk, akkor az semmi jóhoz nem vezet hosszú távon.

 

Nagyobb méretben

Ha nincs tenzió alatt valamely testrész, azaz nem csavarodik, akkor nincs információ az agy számára, hiszen jól tudjuk, hogy az agy csak a tenziókkal tud valamit kezdeni. Tehát a test csavarodásokkal dolgozik mindenhol és mindig, és az maga egy csoda, hogy a testünk ennyire egyensúlyban tud lenni, hogy ezeket ilyen tökéletesen tudja kezelni.

 

Nagyobb méretben

Az egyik legfontosabb dolgunk, hogy a fent említett hiperboloid alakokat, a derekat és a nyakat elkezdjük nagyon megerősíteni, hogy ne onnan jöjjenek a csavarodások. A hasnál ez a legmélyebben fekvő haránt hasizom és további kitöltő anyagok, kötőszövetek, fasciák lesznek. Ide egy fánk alakú toroid formát kell kialakítani, hogy megakadályozzuk a csavarodást. Az első és legfontosabb, hogy a saját testsúly teherviselése megvalósuljon, elbírja saját magát, tudjon a saját súlyával szemben is lélegezni, fekvésben is, emelkedjen a bordakosara minden irányba minden lélegzetvételkor. Állásban ezen felül plusz egy dimenzióban kell helytállni: nem csak a csavarodásoknak, hanem az összeesésnek, behorpadásoknak, összerogyásnak is ellen kell állnia a testünknek. Csoda, hogy a szervezetünk ezeket képes kezelni. Ez csak úgy lesz megoldható, - amit már régóta hangsúlyozok -, hogy az izmaink kapacitásának maximum 5%-át használjuk a mindennapi tevékenységeink során. Mindegy, hogy fekszünk, ülünk, állunk vagy járunk. Az izmaink 5%-át használjuk egyszerre maximum.

   

Nagyobb méretben

Ez azt jelenti, hogy egészséges esetben a saját testsúlyunkat, a csavarodásokat és a behajlásokat egyszerre tudjuk kezelni, deformitások nélkül. A test mindig a csavarodásokból indul ki, a receptorok ezeket érzik, ezeknek a tenziós erőiből indul ki. Minél sűrűbb az anyag, minél erősebb, annál pontosabb információkat tud adni az agy számára.


Ha visszatérünk az elején mutatott keresztező lábhoz és most feltesszük a kérdést, hogy jó vagy rossz-e a keresztezése? Akkor most már érthetjük, hogy jelen esetben jó, mert ezzel tudja aktiválni a receptorokat, ezzel tud stabilitást elérni jelenleg, ez a leghatékonyabb a számára

 

Nagyobb méretben

Ez a képen látható fiú egy irányba viszi a lábát, látszik, hogy mindkét csípője ugyanazt az irányt veszi fel, mindkét lába balra tart. A csavarodás abból adódik, hogy hiányzik az a fánk alakú rész a hasnál, deréknál, amire utaltam fentebb. Láthatjuk is, hogy mennyire vékony, szövethiányos. A derék és has körül kialakuló fánkszerű plusz szövetek tudnak segíteni a csípő csavarodásának ellenegyensúlyozásában. Természetesen ehhoz viszont kell a mellkas és a medence is. Ennek a fiúnak a medencéje nagyon keskeny, kicsi, ezt is át kell alakítani, szélesíteni és mélyíteni kell előbb. Ha megnézzük a jó játékbaba modellünket, nála látszik a hiperboloid alak és a fánkszerű gyűrűk a deréknál. Ez segít ellenegyensúlyozni a csavarodásokat.

   

Nagyobb méretben


Összefoglalva, a legsúlyosabb eset az, amikor egyik vagy másik irányba csavarodik a láb, vagy keresztez, de ezek a csavarodások nem a csípőből jönnek, hanem a derékból, vagy esetleg a törzs még fentebbi részéről. Ennél még egy lehet rosszabb, ha a derékból jön a csavarodás, de az egész gerinc annyira merev és egybeállt az egész hát, hogy semminemű mikromozgásra és ellenegyensúlyozásra nem képes, egybe mozog, egy egyenes tömbként mozgatható csak. Ennél a fiúnál alább először ezt az egybeállt, összeállt háti részt kell feloldanunk, amely nyilvánvalóan utána derékból jövő csavarodást fog eredményezni. A hasi rész megerősítésével, a fánkok kialakításával tudjuk elérni, hogy ez a csavarodás utána szűnjön derékból. Utána valószínűleg a csípőízületből fog csavarodni, azok már az utolsó lépések lesznek. A csípőízület minden irányú mozgását kell a végén elérni és egyensúlyba hozni.

 

Nagyobb méretben

Ha megnézünk egy másik esetet, ahol a lábak szétállnak, nem kereszteznek, azt hinnénk, hogy ezek a jó lábak. Pedig korántsem mondhatjuk, hogy ezek jó lábak. A legfőbb baja, hogy a medence nagyon kicsi mélységű, hiányzik a mélysége. Ezek a lábak is először elkezdének keresztezni, amint a derék és medence rész javulna.

 

Nagyobb méretben

A súlyos esetekben sem hibás agyi utasítások miatti rossz dolgok történnek a gyerekekkel, hanem teljesen természetes csavarodások. Egészséges esetekben is ezek történnek, csak az érintett gyermekeknél láthatóbbá válnak, mert a tetejéről hiányzik sok-sok réteg, ami segítene azokat ellenegyensúlyozni, semlegesíteni a csavarodásokat. És ha ezek a plusz rétegek, szövetek hiányoznak, akkor lesznek láthatóak a deformitások, a gerincferdülés, stb. A csavarodást azzal próbálják meg ellensúlyozni, hogy adott helyeken behajlanak, beesnek (pl hasnál, deréknál).

   

Nagyobb méretben

De van olyan is, aki egy páncélt von maga köré, a külső rétegeit folyamatos feszítés alá vonja, és ezáltal nem képes mozogni, mikromozgásokra sem képes egyáltalán. Ebben az esetben egyenesebbnek néz ki, de nem jobb funkcionálisan.

 

Nagyobb méretben

Van olyan eset is, aki ugyan keresztez, de már azt tudom mondani, hogy az egy jó keresztezés, mert ez a fejlődés folyamata. Már sikerült feloldania a derékból vagy fentebbről jövő csavarodást, és elkezdte a lábait a csípőízületből használni. Ahhoz, hogy megfelelően álljanak később a lábak, muszáj átmenni ezen a fázison is, mert ezt diktálják a torziós erők. A bicoxiális rotáció és a hiperboloid forma miatt, nincs más út. Erre van szüksége a testnek, hogy a tenziós kontroll megvalósulhasson a receptoroknál és fejlődni tudjon.

 

Nagyobb méretben

Sajnos sem a rossz fajta keresztezésből, sem a rossz fajta párhuzamos lábból nem tudunk egyenes úton tökéletes lábakat varázsolni. Az egyetlen út az, hogy elkezdi a gyermek a jó fajta keresztezést, és abból lesz idővel megfelelő láb, egyensúlyban lévő láb. Viszont türelmesnek kell lennünk és arra kell gondolnunk, hogy a csípőízület az, ami a fejlődésben a legkésőbb alakul ki, tehát előbb a többit kell rendbe tennünk, különös tekintettel a törzsre, a medencére. Ha nem tartjuk a megfelelő sorrendet, hogy a test megtanulja előbb a különböző irányú tenziós erőket, valamint hogy a csípő előtt a többi részt előbb rendbe tegyük, akkor bizony egyre nagyobb torziók, rossz típusú csavarodások alakulnak ki. Addig, amíg nem alakul ki minden más a csípő feladata az, hogy kiegyenlítő funkciót lásson el, az esetleges túlzott tenziós erőket csillapítsa. Amint ezt megszüntetjük (pl: műtéti eljárással), akkor mindenféle extrém alakot tudnak felvenni a gyerekek végtagjai és a törzsük. A csípőízület feladata korrigálni a test többi hiányosságait, amíg ki nem alakul a törzs és a többi testrész megfelelően.

Ez igen fontos rész, érdemes eszerint átgondolni, sajnos az egész világon a műtétek irányába megy el, ami rengeteg járulékos problémát szül, és nem oldja meg az adott helyzetet sem. Legyetek nyugodtak, nem kell terpeszteni éjjelente a gyermek lábát, bízzatok az ő testében, hogy tudja, hogy mit csinál, hiszen a gyermekek mindig a lehető legjobb módot választják önmaguknak, okosak, az agyuk a számára lehető legjobb utat keresi!


Forrás: ABR Webinar n.12 - Legs Crossing. With Leonid Blyum

Vissza a tartalomhoz

A TÖRZSKONTROLL - ABR WEBINAR 11.


2022. január | Forrás: Leonid Blyum

Érdekes módon a törzskontrollal kapcsolatban kevesebb kérdést kaptunk, mint a végtagokkal kapcsolatban, de ez tökéletesen tükrözi, hogy mit tekint a szakma illetve a szülő fontosnak.

A jéghegy csúcsa a kéz és láb mozgása, a mozgásfunkciók által, azonban, senki nem gondol arra, hogy mi az alapja az egészséges mozgásnak. Mindennek az alapja a törzs, azaz a jéghegy víz alatti része a törzs, a jéghegy csúcsa pedig a végtagok. Stabil törzs nélkül nem igazán lehet megfelelő mozgást elérni semelyik végtagban sem.

Az első és legfontosabb, hogy megváltoztassuk a gondolkodásmódunkat, és elkezdjünk volumetrikus térfogatban gondolkodni. Mivel ti, mint ABR szülők saját kezetekbe veszitek a döntést a gyermeketek fejlesztésével kapcsolatban, és nem csak külső szakértőkre, fizioterapeutákra bízzátok, így muszáj, hogy nagyjából értsétek miről van szó, és mi miért is fontos.

Amikor a test elülső és hátsó feléről beszélünk, akkor a legtöbben a hátsó fele alatt a gerincnek csak a kis kiálló csontocskáira gondolnak, amelyek a gerinc tövisnyúlványai. Pedig a gerinc nagyon vastag, mélyen fekvő rész, és tartalmazza a gerincoszlopot, a haránt és tövisnyúlványokat, valamint a gerincvelőt. Nézzük csak meg, hogy a sárga színű, és kékkel körberajzolt hátsó, valamint a barnás színnel jelzett, lilával körberajzolt elülső rész mélysége igencsak hasonló.  Azaz nagyon-nagyon fontos a hátnak a mélysége, vastagsága!

   

Nagyobb méretben

Az elülső részeknél a név is mutatja, hogy van térfogata: mellűr, hasűr, míg a hátsóról így nem beszélünk, mert az egy nagyon sűrű rész, ugyanakkor annak is van térfogata, és mint látszik hasonló mértékben, mint elől. Csak a hátunk nagyon sűrű anyagból tevődik össze, míg elől puhább, lazább az állomány, főleg a hasi részen. Azonban erről nem igazán vesznek említésre méltó tudomást még a szakmai publikációkban sem. Még olyat is olvastam erről, hogy mivel az ősemberek sokat bújtak szúrós bokrokba, így a hátukat erősebbre, sűrűbb szövetűre fejlesztették, mint az elülső részt, de valójában ez is csak azt mutatja, hogy a szakmának fogalma sincsen miért van ez... Azonban, ha a biomechanika oldaláról vizsgáljuk, akkor minden értelmet nyer egyszeriben. Ugyanis a teherviselés legnagyobb része a hátunkra esik. Az hogy valahol sűrűbb az anyag, a szövet, az annyit jelent, hogy erősebb a benne rejlő rugó. 

A legnagyobb terhelés hátunk külső részén van, amelynek nem az a legfontosabb feladata, hogy egyenes maradjon, hanem hogy bírja a terhelés növekedését és jól reagáljon a terhelés változásokra, a növekedésre és a csökkenésre is, rugó szerűen. Mint egy teherautó rugója, tudjon rugózni. A rugót, ha fentről lefelé, vagy lentről felfelé próbálod terhelni, akkor mindig megpróbál visszarugózni. Ez a spirálrugó. Ennek kétféle tulajdonsággal kell bírnia: egyik, hogy minél kompaktabb legyen, a másik pedig hogy minél erősebb és sűrűbb legyen.

Ha megnézzük az alábbi két rugót, könnyű elképzelni, hogy az első könnyen deformálódik. Ha súlyt teszünk rá, nem bírja, csavarodni fog, már kész is a gerincferdülés. Míg a második rugó a teher alatt nem fog eldeformálódni, vissza tudja rugózni magát, mert sűrűbb és erősebb.

 

Nagyobb méretben

A spirálrugó a függőleges tengely mentén (lentről felfelé és fentről lefelé) viseli a terhelés változást, míg a teherautó rugót elfordítva, láthatjuk, hogy előlről hátulra és hátulról előre irányuló terhelést is bírnia kell a szervezetünknek, hogy minél kevésbé deformálódjon mind a négy irányból érkező terhelés esetén. Minél jobban tart, minél jobban funkcionál, annál kevésbé látszik, hogy a rugó maga dolgozik éppen. Minél több réteg viszi a terhelést, a rugózást, annál jobban működik. Azaz, minél vastagabb, minél jobban fel van töltve anyaggal, annál jobb. Ez számunkra egyben azt is jelenti, hogy a bőr jelentőségét nem szabad figyelmen kívül hagyni. Még ha kicsinek is tűnik a bőr vastagsága, attól még ott van, sok-sok réteggel, és ez nagy mértékben viszi a terhet és a rugózást.

   

Nagyobb méretben

Születéskor az ember leginkább elülső (ventrális) fele fejlett, a hátsó sokkal fejletlenebb, így az elülső rész felel mind a testtartásért, mind a légzésért és az emésztésért. Ahogy elkezdünk lélegezni, a légzésünk belemegy normál esetben a hátsó (dorzális) felünkbe is, a gerincbe is, így fog megerősödni a gerincünk. A hátsó rész pedig sűrűbb, erősebb lesz, mint az elülső és átveszi a szerepet a tartásban. Amennyiben továbbra is túlságosan az elülső (ventrális) rész marad felelős a tartásunkért, akkor számos problémába ütközünk: emésztési problémák, beszédfogyatékosság, nyelési és evési problémák. Amennyiben a hátsó (dorzális) rész átveszi a szerepet az elülső résztől, és ez lesz a tartásért felelős, akkor felszabadul az elülső rész, és a szervezetünk máris könnyebben tud foglalkozni az emésztéssel, a beszéddel, a rágással és nyeléssel. 

 

Nagyobb méretben

Születésünkkor a testünk egy negyedével képesek vagyunk elbírni azt a pici újszülöttkori testet. Ez a negyed az elülső-felső testrész. És ezt az arányt egész jól elbírjuk nagyjából 5 éves korunkig, azaz a mellkasi és vállövi rész bevonásával egész jól tudunk mozogni, fejleszthetőek az érintett gyerekek. Nem véletlen, hogy a korai fejlesztők is 6 éves korig vállalják a fejlesztést, utána megszűnik minden hirtelen. Eddig tudják jól kihasználni, kipréselni a lehető legtöbb látszólagos funkciót, amelyeket viszont sajnos csak a test 1/4-ének használatával érnek el.  Ezt a negyedet használják fel a kúszatástól az állítógépben való állásig, míg valójában a saját testsúlyát nem bírja el a gyerek, és csak erre a negyednyi testre támaszkodik. A másik tipikus megközelítés, hogy a terapeuták megpróbálják behozni az elmaradást a mozgás funkciókban. De ezt egy negyed testre alapozzák.

És ez 1-2-3 évig talán működik is, 10 kg-s gyermeknél még működik, de 20, vagy 30 kg-s gyereknél már ezek nem tudnak működni. Az egészséges gyermek pedig mind a négy negyed részét használja a testéből. Minél erősebb a rugózás, a spirál rugó és a teherautó rugó, annál kevésbé látszik, hogy dolgozik, annál stabilabban fog tartani.

 

Nagyobb méretben

Üléskor, álláskor, fekvéskor is mindig a föld irányából jön felénk a reakció erő (F). Ezen reakció erők formálnak minket minden pillanatban, és nekünk ellen kell állnunk. Minél erősebb a rugó a testünkben, annál jobban ellenáll a testünk, elnyeli a nyomást. Ez a lényeg az egészben. Erről szól a csípő fájdalom, a gerincferdülés, minden deformitás, stb.

 

Nagyobb méretben

Ha a gerincferdülést vesszük példának, akkor mindenki azt hinné, hogy a képen látható lánynak a gerincével van a baja, az okozza a legnagyobb kihívást, a fenekével, az ülőfelülettel pedig nincs semmi gond. Pedig fordítva van valójában. Az ülőfelületre, a talaj felől érkező reakciós erőknél kezdődik a probléma. Erős medencére, jól integrált derékra van szüksége ahhoz, hogy a gerincferdülés ne alakuljon ki vagy csökkenjen. És itt csak ül a lány, amint állásba hozzuk egy állítógépben például, megsokszorozzuk a terhet. Ezzel sajnos senki sem kalkulál. Javítani csak úgy tudunk, ha a dorzális (hátsó) részt erősítjük meg legalább úgy, hogy 90%-ban a dorzális és 10%-ban a ventrális rész feleljen a testtartásunkért. A testtartás egyenlete így néz ki:

Testtartás = dorzális (hátsó) tartás + ventrális (elülső) tartás

Minél nagyobb a dorzális, annál jobb. Következő kérdésként merül fel, hogy hogyan lehet a dorzális részt megerősíteni?

Nem mással, mint a légzéssel. Az egészséges gyermek légzése minden irányba kiterjed, megerősítve ezzel mind a hasi, mind a gerinc menti területeket.

 

Nagyobb méretben

Egy CP-s gyermek nehezített körülmények között születik. Éppen ezért mindent megtesz a túlélésért. Mindent bevet, hogy a légzési kapacitását fenntartsa, így bevonja az összes létező izmát, a felszíni nagy izmokat, sőt, ha kell módosítja a vérének összetételét, ha kell módosítja a pulzusát, a légzésszámát, egyszerűen mindent bevet. Egészséges esetben 1-2 éves korig megtörténik a dorzális, azaz a háti résznek a teljes megerősödése, amely a testtartásért fog felelni. Ha ez nem történik meg, akkor már be is indult az ördögi kör. 

A mi feladatunk, hogy kívülről ösztönözzük a háti területeket, amelyek normál esetben belülről, a légzés révén, az elülső rész nyomásváltozása által fejlődik ki automatikusan az élet első hónapjai során, amikor még nem történik semmi, hiszen még nem mozog a gyerek, csak eszik-alszik. Ez a legfőbb eleme az egésznek. A háti oldal megerősödése tehát mozgás nélkül történik meg, amikor még egyáltalán nem tud semmit sem csinálni a gyerek. Ezt  megérteni kritikusan fontos! Hiszen, ha egy 4-5 hónapos gyermeket kézbe veszünk, és még nem tud mozogni, kúszni-mászni, akkor is már eléggé jól tartja magát. Az ABR elmélete és gyakorlata is a kezdetektől fogva az, hogy megpróbálja a lehető legjobb eszközökkel segíteni az érintett gyermekek dorzális / háti elemeit, hogy a tartásban segítsen, és átvegye a szerepet az elülső részektől, hogy az foglalkozhasson a beszéddel, az evéssel, rágással, nyeléssel és az emésztéssel.  Az elmúlt években bevezetett vibro eszközök nagyon sokat lendítettek a fejlődés sebességén. Közben természetesen az elülső résszel is foglalkozunk, hiszen a legtöbb esetben beesnek az elülső elemek, mert nagyon gyengék, másrészt elő kell segítenünk, hogy a légzés mechanikája egészen a medencéig elérjen, hogy az szélesedni tudjon és megfelelő ülőfelület tudjon kialakulni, megfelelő medence mérettel (az újszülöttkori méret ötöde annak, amit arányaiban el kell érni, hogy jó csípőízület tudjon fejlődni). Ehhez kell természetesen a megfelelő haránthasizom is, amely vízszintes irányú, a legmélyebben fekvő hasizom. Ez viszi a teherautó rugó szerű terhelést. 


Mit nevezünk megfelelő törzskontrollnak?

Amennyiben a gyermekedet biztonsággal egy magas, kis ülőfelülettel rendelkező bárszéken tudod hagyni percekre, akkor megfelelő a törzskontrollja van a gyermeknek. Amennyiben ezt nem tudod vele megtenni, akkor nem elégséges a törzskontrollja. Amíg ezt nem tudja a gyermek megtenni, addig gyakorlatilag kár járni tanítani, mert nem lesz helyes a járásképe, és túl nagy energiaigényű lesz a fejlesztés is. 

A legsúlyosabb esetben a gyermek két kezes megsegítést igényel üléskor. Lehet a mérést finomítani, hogy mikor hol kell fogni: minél közelebb a vállához, annál kisebb a törzskontrollja. Minél közelebb a tenyérhez, annál jobb a kontroll. A következő lépés, ha már elég az egy kezes megsegítés, figyelve hogy hol igényli a megsegítést (vállhoz közel vagy a tenyérnél), illetve meg lehet figyelni, hogy mennyire feszül közben, mennyire húzza be a kezeit, mennyire lehet a karokat oldalra eltávolítani és mozgatni. Ezt nézzük a felső végtagnál, a vállövnél.

Lentről viszont másként közelítünk. Meg kell figyelni, hogy milyen mértékű segítség kell alulról, a szék vagy föld felől. Minél kisebb, annál jobb. Mekkora felületen ül, ha jobbra-balra, előre-hátra mozgatjuk, képes-e ellenegyensúlyozásra? Elcsúszik-e a feneke? Merev darabként reagál-e a gerince? Képes-e a gerinc az undulációs mozgásokra?

 

Nagyobb méretben

Ha megnézzük az alábbi fiatalembert, akkor láthatjuk, hogy a gerincében az ellenegyensúlyozás egész jól megtörténik. Azonban hiányzik a kis undulációs mozgás, főleg, ha oldalra dől, akkor látszik, hogy egy tömbként hajlik a gerince, valamint a medencéjénél az összeköttetések hiányoznak, beesik a medencéje, ez okozza a nehézségeket. Viszont, a fejével egész jól tud ellen-egyensúlyozni, ahogy forgatgatom jobbra-balra. Az ülőfelülete is egész jó, jól kapcsolódik az ággyal viszonylag, bár amikor jobbra-balra mozgatom, akkor már egybe mozog a teljes törzs és medence, szóval még bőven fejlesztendő az ülőfelülete, az ülőcsontja, a feneke is. Ehhez szükség van a haránt hasizomra. Bár jelen van a haránt hasizom is, de annyira gyenge, hogy a szervezete egy SOS üzemmódba lép, befeszít minden felszíni izmot, hogy megsegítse önmagát, és nem képes szelektív mozgásra, ezért mozog egy darabban. A torziós erőket csak a mélyebben fekvő elemek képesek kezelni, a felszíniek nem igazán, mert komoly sérüléssel járhatnak. 

   

Nagyobb méretben

Szemből elemezve, akkor javul a gyermek ülése, ha jobb és nagyobb lesz az ülőfelülete, nem emeli fel a fenekét, ha eldől oldalra, és oldalra dőléskor a lábak berotálnak egyensúlyozva, a derék és a fej, valamint a lábujjak is közben ellen-egyensúlyoznak.

   

Nagyobb méretben

Az alábbi fiú egy hemiplég veterán ABR-es gyermek, akinél jól tudjuk, hogy a kezénél még sok a teendő, de a törzsével, amit és ahogy csinál, csodálatos, hiszen nagyon jól ellen-egyensúlyoz, milliónyi mikromozgást végez, minden eleme mozog közben (1:15:30-tól látható). Az előző fiatalembernél minden egyben mozgott, nem volt tele mikromozgással, nem volt benne élet. 

 

Nagyobb méretben

Összefoglalva, a törzskontroll az erőkről szól, a test struktúrájáról, a lentről és fentről érkező behatásokról szól. Ez a lényeg, a reakció erők, a behatások. A gerincferdülés önmagában nem jelent semmit, sőt egy veszélyes címke, mert arról árulkodik, hogy nem egyenes, és mindenki egyenesíteni akarja és beteszi egy fix fűzőbe, vagy korzettbe, amitől egyenesebben fog állni, csak közben az élet veszik ki belőle, még kevésbé lesz képes a mikromozgásokra, az ellen-egyensúlyozásra, amitől hosszú távon tovább fog romlani. Valójában viszont attól lesz egyenes a gerinc, ha egyensúlyban van körülötte minden apró elem, ha képes a mikromozgásra, ha képes az ellen-egyensúlyozásra, ha képes a teherautós és spirál rugók általi mozgásokra. Ezen felül a bőrnek úgy tűnik, hogy hatalmas szerepe van a teherviselés eloszlatásában, az egész teher viselésben, amely mint egy fogaskerék működik. 

 

Nagyobb méretben


Forrás: ABR Webinar n.11 Trunk Control with Leonid Blyum

A TÖRZSKONTROLL ALAPJA A REAKCIÓS ERŐK


2022. január | Forrás: Leonid Blyum

A hagyományos fizioterápia elgondolása alapján, be van osztva, hogy milyen funkcióknak, milyen életkorig kell beindulniuk. És eszerint járnak el, ha valahol nem indult be, megpróbálják behozni a lemaradást, és a teljes testet igénybe veszik, hogy imitálják, segítsék az egyes funkciókat állapottól függően. De valójában nem a mozgásfunkciók tanítása a legfontosabb, hanem az, hogy a test olyan struktúrális szilárdsággal és rugalmassággal rendelkezzen, mint egy spirálrugó. Ha ez utóbbi megvalósul, akkor minden mozgás a maga természetes és rendeltetésszerű módján fog beindulni, a megfelelő izmok használatával, így

  • elkerülhetőek lennének a csípő problémák, mert a láb a medence alatt lendülne előre
  • elkerülhetőek lennének a gerincferdülések, mert nem csavarodna, nem lenne egy-egy terület túlterhelve, míg mások nem maradnának alulfejlettek,
  • a mozgások maguktól beindulnának, miközben a helyes izmokat, szalagokat, kötőszöveteket és egyéb mélyen fekvő elemeket használnának a gyerekek.

A legfontosabb, hogy a törzs minden kívülről érkező hatást, impulzust könnyedén tudjon fogadni, és jól, rugalmasan tudja lereagálni.

Nézzünk egy példát: üléskor az első dolog, amit vizsgálni kell, az a testünk földdel (székkel) való reakciója, a fenék ülőfelülete mennyire biztosan tapad, mennyire stabilan, csúszásmentesen, szilárdan tud a székkel vagy talajjal érintkezni, kapcsolódni. Ahogy a testsúlyunk a föld középpontja felé tart (mindig oda tartunk, csak a talaj és jelen esetben a masszázságy a kettő között van), a reakcióerőkkel találkozunk, azaz a testünket éri a föld és a masszázságy reakcióereje.

Járáskor, ugráláskor, üléskor, vagy bármikor máskor, a gravitációs erőkkel és a reakció erőkkel kell szembenéznünk, és ez az igazi kihívás. A következő, a törzs stabilitásáról szóló webinárból fény derül a részletekre és a megoldásra.

 

Nagyobb méretben


Forrás: ABR Basics - Trunk Control. The Reaction Forces. By Leonid Blyum

Vissza a tartalomhoz

EREDMÉNYEK A FASCIA GÉL HASZNÁLATÁVAL


2022. január | Forrás: Leonid Blyum

Egy évvel ezelőtt a képen látható tinédzser fiú etetése a maihoz képest mindenképp nagyobb kihívás volt, hiszen alig nyitotta ki a száját, ezáltal a kanál tartalmának csak kis részét sikerült bevarázsolni a szájába, a fejét pedig ide-oda mozgatta közben. 

Mára - a fascia gél konzisztens használatának és néhány manuális feladatnak köszönhetően - , már szépen nyitja a száját, sokkal nagyobbra, mint korábban, így a kanálnak is nagyobb része be tud jutni a szájába, továbbá még az orra alatti ráncok is elkezdtek kirajzolódni, amelyek korábban egyáltalán nem látszódtak, pedig  elengedhetetlenek a helyes arc mimikához, száj mozgáshoz. 

   

Nagyobb méretben

   

Nagyobb méretben

Ugyanígy a szemhéj vonalai is látványosabbak lettek, az álla is, valamint az ajkai is aktívabbak lett, sokkal kontrolláltabban mozgatja, amely az evés javulásához vezetett. Sokat javult a szemkontroll, valamint a fej-, és nyakkontroll. Korábban a rágóizmát használta a gyenge nyakának a kompenzálására (a száj tátásával, az erős sírásokkal), most már sokat függetlenedett ez az izom, és így képes jobba ellátni a rendeltetésszerű funkcióját. 

   

Nagyobb méretben

Mára képes lett a fenti javulások által saját maga lenyalni a kanalat, míg korábban mindig az édesanyja gyorsan húzta le a kanalat, hogy a szájában maradjon valamennyi étel. Korábban az anyuka gyors és ügyes modulatán múlt, hogy bekerül-e az étel a szájába, ma már sokféle variációban veszi be saját maga az ételt a kanálról.

Rengeteget javult az egész arckifejezése is.



Forrás: ABR Basics - The ABR Fascia Gel. Amazing Eating Progress. By Leonid Blyum

Vissza a tartalomhoz