2019. ÉV CIKKEI

A LÉGZÉS MŰKÖDÉSE ÉS A HATÁSAI AZ AGYRA CP-S ESETBEN


2019. november | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

A megfelelő légzés működésének fontossága nyilvánvaló és érthető. A legtöbb esetben, egy relatíve leegyszerűsített nézet szerint gondolkodnak: "oxigén bevitel és szén-dioxid kibocsátás". A hangsúly a légzés kapcsán a tüdőn van. Annak ellenére, hogy ez egy nyilvánvaló szempont, mégis a teljes környezetét is vizsgálni kellene. 

Ez a szempont elengedhetetlen a CP-s esetekben mint rehabilitációs prioritás. 


Számos cikk és kutatási tanulmány vizsgálta a hiperventilláció (jelentős légzésfokozódás, a légzés frekvenciájának növekedése) hatását az agyra. Ha egy egyszerű hiperventilláció ilyen jelentős változásokat okoz az agyban, akkor feltételezhetjük, hogy a CP-s esetekben a változás még jelentősebb, már csak azért is, mert a légzés diszfunkciója (helytelen működése) nem csak egy rövid ideig áll fenn, hanem gyakorlatilag állandó.

A képeken MRI felvételek látszanak az agyról, normál légzés mellett (bal) és hiperventilláció során (jobb). Az agyi véráramlás mértékének csökkenése igen jelentős. Habár tudjuk, hogy a hiperventilláció nem folyamatos jelenség a CP-s egyéneknél, de a légzés diszfunkciója az. Így az agyi véráramlás nem csak csökkent mértékű a CP-s esetben, de a probléma az, hogy folyamatosan ilyen csökkent állapotú a nap 24 órájában. A csökkent véráramlás mellett a következőket is érinti:
- A belek simaizmainak összehúzódását
- Hörgőszűkületet
- Magnézium és kálcium egyensúlyának megbomlását az izmokban

Valójában ennél még több hatása van, de az üzenet egyértelmű. 


A vizsgálódásunk most ezért a légzőszervi mechanika e jellegzetes diszfunkciójának általános gyökereire irányul CP-s esetben.

Miért veszélyeztetett a légzés mechanikája CP esetén? 

A könnyebb követhetőség kedvéért, most néhányat összegzek az alábbiakban:
1. Elégtelen mellkas körfogat és térfogat
2. Az egyes bordák és a teljes bordakosár csökkent rugalmassága 
3. Kifejezetten gyenge kötőszöveti rendszer, amely a következőkben mutatkozik meg:
- gyenge felső légutak
- légcső instabil működése (helytelen levegő áramlás)
- csontok helytelen elhelyezkedése a fasciában
- a nyelv és ajak elégtelen működése
- a kulcscsont és a felső 3 borda helyes működésének hiánya
- a felső tüdőlebenyek alulfejlettsége és gyenge használata


Ma már számos módszer próbálja a légzési mechanikát javítani. Mégis, a túlnyomó többségénél az a cél, hogy megtanítsa a helyes légzést... vagy folyamatosan ismétlődő képzéseken, edzéseken próbálják elsajátítani az egyének, hogyan javítsák.

Valójában a légzés egy olyan funkció, amely KEVÉS mentális figyelmet igényel. Sokkal inkább AUTOMATIKUS funkció, és nem egy képzés, edzés eredménye.

Ha mentálisan odafigyelve és többlet izommunkával lélegzünk, akkor az nem csak az anyagcserére hat ki negatívan (mivel sokkal több erőt kell kifejtenünk hozzá), hanem a kognitív fejlődésre is negatívan hat, így még tovább fokozza a nehézségeket egy már meglévő neurológiai eredetű probléma esetén. 


Összefoglalva, az üzenet lényege: ha a strukturális és biomechanikai szempontokat vesszük figyelembe, és kezeljük prioritásként, akkor az egy, - egymásra épülő - pozitív hatást fog eredményezni (szociálisan, kognitíven, mozgásban, anyagcserében és neurológiailag).

Ezért, ha arra fókuszálunk, hogy a mellkas térfogatot növeljük, akkor az egy sokkal jobb agyi működést, anyagcserét és homeosztázist fog eredményezni. 

Az ABR első számú prioritásként és a rehabilitációs folyamat egyik legfontosabb elemeként kezeli a légzési mechanika javítását, rendezését.

   
Vissza a tartalomhoz

A FASCIA ÉS AZ ERŐ, A ROBOSZTUS TARTÁS


2019. november | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Mechanikai inger, stimuláció hatására a fascia képes újraépülni, újraépíteni önmagát. Az ABR a szülőknek olyan technikát tanít meg, amely segítségével a fascia-háló fel tud épülni.

Az ABR elsődleges célja, hogy az erőt és a szilárdságot javítsa.

Kezeli és javítja a:

  • Nyelést
  • Bélmozgást
  • Emésztést és a tápanyagok felszívódását
  • Légzést,

a testünk egységét, külső megjelenését is ez adja.


De, mielőtt nekivágnánk, mi is a fascia???

A fascia egy sűrűn szőtt kötőszöveti struktúra, amely körülölel minden izmot, csontot, ideget, artériás és vénás ereket, és mindennemű belszervet, sőt a gerincet és az agyat is.

A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy a testünket nem a csontvázunk tartja egyben, hanem ez a hihetetlenül erős kollagén rostokból álló háló, amely behatol testünk minden egyes részébe, és szorosan mindent mindennel összeköt. Tartalmazza az idegeket és a vérereket.

A folyadékok, amelyek ezen a szöveten keresztül áramlanak biztosítják a hidraulikus mozgását, amellyel döntő szerepet játszanak az izomerő-átvitelben.

A fascia teszi lehetővé, hogy minden izom egy jól szervezett módon tudjon összehúzódni, hogy minden mozgást szelektíven tudjunk végrehajtani, és hogy minden ízületünk erős és stabil legyen.

Továbbá ez biztosítja a lehető leghatékonyabb motorikus teljesítményt, mozgást is.

Ez a leghatékonyabb érzékszervünk, mivel a testünk legtöbb receptorát a fascia tartalmazza.

Fontos tudnivaló: Kompressziós erő kontra kompressziós gyengeség (ld. a képen)

  • A kompressziós erő az ABR-ben a test bármely szegmentumának azt a képességét jelenti, hogy képes az alakját/formáját megtartani kompressziós nyomás alatt is.
  • A kompressziós gyengeség az ABR-ben azt jelenti, hogy a testet átszövő fascia-háló, fascia-mártrix és a vázizom szerkezete összeesik, nem tartja magát, jellemzően az agyi károsodások eredményeként.

 
Vissza a tartalomhoz

A LÁB ÉS AZ AFO


2019. november | Írta: Hárosi Brigitta Leonid Blyum tanításai alapján, ABR Americas

26 csont.

33 ízület.

100+ izom, ín és szalag.

El tudjuk képzelni, mi történik, ha a fentieket egy AFO-ba, kis csizmába szorítjuk?

Mennyi fajta mozgástól és stabilitást, tartást fejlesztő képességtől, lehetőségtől fosztjuk meg magunkat, ha egy műanyag - mozgásra teret nem engedő - kis csizmában vagyunk? Mennyire kihat ez a csípőre és a medencére?

Annak ellenére, hogy a láb kezelése igen hangsúlyos a CP-s esetekben, meglehetősen leegyszerűsítve nézik a lábat.

A lábban lévő csontok, ízületek és szalagok száma alapján, érezhető, hogy a lábnak mozognia kell. Gondoljunk arra, hogy az ízületek többsége több dimenzióban kell, hogy mozogjon. Nem lehet beszorítani egy öntött sínbe, csizmába. Az ízületet ízületként kell kezelni!

Deformitásoktól félünk és preventív jelleggel tesszük csizmába? Vagy már a deformitásokat akarjuk ezzel csökkenteni? Érdemes elgondolkodnunk, hogy ha egy már kissé vagy nagyon eldeformálódott lábat egy olyan helyzetbe kényszerítünk, hogy ne mozogjon, mi lesz az eredménye?

Egy fokozatosan beszűkülő, mozgásra egyre kevésbé képes lábat várhatunk ennek eredményeként, amit aztán küldhetünk a műtőbe a kikristályosodott, mozgásra alkalmatlan szalagok, az esetleges izom megrövidülések miatt. Fontos, hogy a legkisebb mozgás is mozgás. Szüksége van rá. A sok mikromozgásból tud egyszer egy nagyobb mozgás kialakulni. A sok mikromozgás elkezd összeadódni, együtt dolgozni, amelyből később egy nagy mozgást el tudunk érni. Rögtön a nagy mozgással nem tudunk kezdeni.

Csak teszteld magadon: emeld fel és nyomd le csak a nagy láb ujjadat. Nézd végig magadon, hogy mennyi mindened mozog egy ilyen aprócskának tűnő egyszerű mozgásban? Vidd végig a kezedet és nagyon alaposan vizsgáld mennyire mozog az alsó lábszárad elülső izmai, szövetei, és vidd tovább a térdeken keresztül, a csípődön át egészen a derekadig és még tovább is lehetne...

Ezektől akarjuk megfosztani a lábat?

Meg kell erősíteni a lábat azokon a területeken, amelyek alulfejlettek, nem elég erősek, mechanikai ingert és adott nyomást kell neki biztosítani (mesterségesen, a kezünk által), hogy a nem működő rész is aktiválódjon és bekapcsoljon a működésbe.

Egy eldeformált lábat nem javasolt sétálással, járatással terhelni. Hiszen ebben az esetben a test önsúlyát is magával kell cipelnie egy olyan lábnak, amely a teherviselésre alkalmatlan, a statikája nem jó... és ami miatt a deformitások is kialakultak.

Tegyük lehetővé azt, hogy a láb szerkezete megerősödjön, hívjuk segítségül az ABR által használt viszkoelasztikus anyagokat, amelyek segítségével újra életre kelthetjük a láb mozgását és helyes pozícióját.

   
Vissza a tartalomhoz

MINDEN FESZESSÉG MÖGÖTT EGY HIPOTÓNIA HÚZÓDIK MEG


2019. október | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Gondoltad volna?

Ha feszes a gyermeked, akkor valójában hipotón is minden esetben. Gondoljuk csak végig, mi történik feszesség esetén. Vegyük azt, hogy a gyermek keze feszes (ld a képen).

1. kérdés: Miért feszít? Mi szüksége van a szervezetnek rá? Csak rossz infó az agyból? Vagy van valami célja?
Az ABR szerint nem rossz az infó az agyból, egyszerűen ez egy teljes mértékben logikus lépése a szervezetnek arra, hogy stabilizálja magát. Valahol szövethiány, gyengeség lépett fel, összeesett a rendszer (O2 hiány vagy agyvérzés vagy baleset vagy genetika miatt) és nincs már egyensúlyban. Ahhoz, hogy csökkentse a bizonytalanság érzetét, elkezd feszíteni. (Ha szédülsz vagy imbolygó hajón vagy, te is kissé befeszítesz, hogy nagyobb biztonságot találj magadnak.) Ez a feszítés stabilizál más területeket - próbáld ki magadon. Ez a stabilizáció a célja a feszítéseknek!

2. kérdés: Mi történik, ha a feszes területek lazítjuk, nyújtjuk, esetleg elvágjuk?
Ismét csak egy nagyon logikus választ kapunk a "sérültnek" mondott agytól. Vagy jobban feszít itt, hiszen azt érzi, hogy eddig ez a feszesség segített a stabilizációban, most már nem elég, azaz, még jobban kell feszíteni, és segíteni azt a területet, ahol a normális egyensúly felbomlott. Így egy még erősebb feszítésbe kezd. Ha ott nem tud, mert elvágták, hát jöjjön a következő hely, ami be tud ebbe segíteni, így most más helyen fog feszíteni. De sajnos az a terület, ami a hipotón rész, ami az egész feszességnek az okozója, még mindig ugyanolyan rossz. Ha nagyon nyújtjuk, még mikro-sérüléseket is tudunk okozni, amelynek hatására pedig a szervezet azt köteles begyógyítani és megerősíteni a sérült területet, így megint csak erősítjük a feszességet... és így tovább, nem csoda, hogy minél többet nyújtunk, annál nagyobb, kummulált feszességet érünk el.

3. kérdés: Mi a megoldás?
A környező területeket kell megerősíteni, kipótolni a szövethiányos részeket, feltölteni a fascia állományt, a kötőszöveteket, zsírt építeni, és megerősíteni az ízületi tokot, a szalagokat és az izmok/inak tapadási pontjait.

4. kérdés: Hogyan lehet megvalósítani?
Ehhez csak egy kifinomult technika tud hozzájárulni.
Miért?
Mert, ha túl erősen nyomjuk a területet, akkor ott sérülést okozunk, kitüremkedést, ha pedig túl gyengén, akkor meg nem érünk el semmit vele. Ismerni kell azt a tartományt, amelynél a szövetek "felébrednek", és működésbe lépnek. Az ABR az egyedi technikáival egy erősíti és segíti a különböző szöveteket (csont, izom, zsír, kötőszövet) felépíteni, egy adott, állandó stimulusú mechanikai nyomással/nyomatékkal/tenzióval.
Ha a test - jelen esetben a kéz - struktúrája megszépült, felépült, akkor már nem lesz szükség erre a feszességre, és szépen lassan oldódni fog, nagy részben el is tűnik.

5. kérdés: Mennyit kell ezen dolgozni?
Ennek a felépítése hosszú távban, években mérhető. Míg az izom építése 1-2-3 hét/hónap alatt is látványos lehet, addig a fascia háló, a kötőszövetek átváltoztatása nem megy ilyen gyorsan. Ciklusidejük kb. 2 év. Így ha most elkezdesz dolgozni rajta, akkor annak 1-2 év kell, hogy igazán látszódni kezdjen, és ha most dolgozol rajta, de abbahagyod valamiért, annak eredménye csak 2 múlva fog eltűnni (ha csak nem használod már egészséges formában és funkcióban).

6. kérdés: Lehet, hogy jobban járok, ha izmot építek, mert sokkal hamarabb látszódik az eredménye?
Nyilván kell izom is a mozgáshoz, de ha arra gondolsz, hogy milyen sovány, izom nélküli emberek (éhező Afrika vagy a modellek, anorexiásak) is tudnak mozogni, a mi gyerekeink pedig csupa izmok és mégsem megy minden, ahogyan szeretnénk, akkor azért érdemes utánagondolni.
Az izom alapvetően arra van kitalálva, hogy a nem megszokott cselekvésekben segítsen. A megszokott, mindennap sokat végzett aktivitást jórészt nem az izom végzi. Ha most éppen ülsz, figyeld meg, mennyi izmot használsz hozzá... és mennyit a gyerekeink. Az izmokat rövid ideig tudjuk használni, nagy energia igénnyel. A fasciát pedig hosszú ideig használjuk, kis energia igénnyel. A fascia-háló veszi át az izom működés nagy részét, így tehermentesíti azokat a nagy feladattól. Ha izmot építesz, lehet, hogy 10 mp helyett 15 mp-et is tud majd ülni vagy állni, vagy 20 lépés helyett már 30 lépést is meg tud tenni, de ez sosem lesz harmonikus, állandó, és hosszú távon fenntartható, mert túl nagy az energia igénye, és túlságosan nagy az igénybevétel.

Csak a fascia rendszer megerősítésével, a teljes test struktúrájának a helyes kialakításával van arra esély, hogy a mozgásokat hosszabban ki tudjuk vitelezni, illetve harmonikusan tudjunk mozogni, hiszen ezek veszik át az izomtól a munka nagy részét.

   
Alsó nyíl: feszes rész, próbál stabilizálni, hogy "ne csak úgy lebegjen". Mögötte egy instabilitás és hipotónia áll. Ha a környező szöveteket, kötőszöveteket, fasciát, tapadási pontokat, ízületeket megerősítjük, akkor kezd el javulni és... MÁR NEM LESZ SZÜKSÉGE ERRE A FESZÍTÉSRE!
Felső nyíl: ellenoldali gyengeség, nagyfokú ízületi gyengeség, mélység/vastagság hiánya, kitöltő anyag támasztószövet hiánya, kapcsolatok hiánya.
Vissza a tartalomhoz

AZ AGY KÜLD ROSSZ INFOT A TESTNEK VAGY A TEST KÜLD ROSSZ INFOT AZ AGYNAK???


2019. október | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Tyúk vagy a tojás?

Hagyományosan az az elgondolás jár körbe, hogy a CP-s gyerekek teste azért ilyen, azért nem tudnak helyesen mozogni vagy azért nem tudják helyesen tartani magukat, vagy azért vannak feszítéseik, kontraktúráik, mert az agysérülés miatt az agy rossz információt küld a testnek.

A jó hír, hogy a legfrissebb kutatások szerint, ez nincs így, csak újra kell értelmeznünk a folyamatokat...

A megszokottól így most eltérően fogunk közelíteni, de úgy gondolom, hogy teljesen logikusan.

Leonid azt mondja, hogy az agyunk - még súlyos agyi sérülés esetén is - egy "SZUPERAGY", hiszen a dolgát a tőle telhető legjobb formában teszi, bármi is legyen vele, bármilyen sérülés is érje őt.

Ha az agy a testből rossz információkat kap, - mivel a test struktúrája nem teszi lehetővé, a helyes mozgást, testtérképet és szenzoros érzékelést- , nem tud másként válaszolni, mint azt, amit ő, mint agy, a legjobbnak gondol. Ez persze nem az általunk "helyesnek" tartott válasz, hiszen feszít a test, feszítenek a karok és lábak, hátrafeszít vagy előrebukik a fej, stb... De ha bármelyik választ lebontjuk apró részleteire, akkor láthatjuk, hogy egyébként egy teljesen logikus választ küld vissza az agy a testnek reakcióképpen... csak mi nem annak értékeljük. Így például, a fej azért bukik előre, egészen a mellkasra, mert azon meg tud támaszkodni. Vagy azért feszíti hátra a fejét a gyermek, melyhez párosul a karok feszes behajlítása és hátrafeszítése - megint csak a fej védelme érdekében -, mert így tudja valamelyest stabilizálni és védeni a fejét. Nincs köze a rossz csecsemőkori reflexekhez, hanem egyszerűen az agy logikus válasza arra nézve, hogy hogyan védje a legfontosabb részt, a nyakat és fejet. A nyakat azért kell védenie egyébként, mert itt van a legtöbb receptor, testünk receptorainak 2/3-a itt található. Ahogy felépül a fej kontrollja, javul a test struktúrája, úgy a csecsemőkori reflexek is szépen eltűnnek... Az agy okos, mindent megtesz, hogy védje a testünket, de ezeket a feszítős válaszokat tudja csak segítségül hívni.

Ha azonban a test szerkezete, felépítése jobb állapotba kerül, az agy által küldött válasz is az általunk is helyesnek tartott út felé fog elmozdulni, teljesen magától.

És most felmerülhet logikusan, hogy mitől alakul ki a "rossz helyzet" a testben, aminek hatására rossz infók mennek az agyba? Az agysérülés, oxigénhiány hatására a fascia állomány nagyon könnyen sérül és egyszerűen összeomlik. Mivel a fascia állomány az, ami az izmok működésének szerepét is tartósan átveszi, így ennek hiányában nem vagyunk képesek hosszan csinálni adott dolgokat. A fascia csak érző receptorokat tartalmaz, viszont sokszorosát bármilyen más típusú szövetnek, így ezek küldik a legtöbb infót az agynak. De mivel a fascia állomány sérült, így folyamatosan segítséget kér az agytól, SOS jeleket küldve, amire az agy ezeket a rossznak tartott válaszokat küldi, amelyek, mint írtam, teljesen logikus és valójában helyes válaszok, hiszen védelmező reakciókkal felel.

Ha sikerül viszont a testet jobb állapotba hozni, és a fascia állományát újra kialakítani, megerősíteni test szerte, akkor ezek az infók, - amelyeket a fascia közvetít az agynak -, a helyes irányba tudnak mozdulni és az agy sem fog kórosnak tartott parancsokat visszaküldeni.

Igazából egyszerű, csak máshonnan közelítve.

Új szempont, érdemes újragondolni. A tudomány már ebbe az irányba fut, tőlünk okosabb emberekkel, remélem, mi is vesszük a fáradtságot, és átgondoljuk, hiszen lehet, hogy a tudomány korábban kicsit holt vágányra lépett és remélem, hogy mi pedig merünk nyitni az új felé...

Neuroplaszticitás  Neuroplaszticitás  Neuroplaszticitás 
Vissza a tartalomhoz

ABR ÉS A NEUROPLASZTICITÁS


2019. szeptember | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

ABR és a Neuroplaszticitás, azaz mennyire plasztikus, képlékeny az agyunk az ABR szerint

"A TESTÜNKNEK SZÜKSÉGE VAN ARRA, HOGY KOMMUNIKÁLJON AZ AGYUNKKAL"

Az egyik legfontosabb dolog, hogy megértsük és tudjuk, hogy az agyunk (is) képes rendkívül nagy mértékben a gyógyulásra. Meg van benne a képesség is és a kapacitás is. Ez a neuroplaszticitás elmélet definíciója.

Be kell lássuk, hogy az agy nem egy olyan szerv, ami a "mozgásra lett kitalálva". Az agynak MINDENNEMŰ érzékelést elektromos jellé kell konvertálnia (mozgást, szagokat, hangokat, tapintást, hőmérsékletet, stb...), ezért is fontos szem előtt tartanunk, hogy ahhoz, hogy az agy hatékony és koordinált mozgást tudjon biztosítani, a testnek megfelelően "KOMMUNIKÁLNIA" kell vele, hogy megfelelően tudja feldolgozni az információt és utána egy kiegyensúlyozott és pontos választ tudjon adni a mozgásra.

Az ABR arról híres, hogy képes javítani a strukturális eltéréseket, deformitásokat... de az egyik legfontosabb előnye az ABR által használt innovatív technikáknak, hogy hozzájárul a NEUROPLASZTICITÁSHOZ, stimulálva a legerőteljesebb szenzoros és proprioceptív szervünket: a FASCIA-t.

Neuroplaszticitás 
Vissza a tartalomhoz

AZ ÁLLÍTÓGÉPEK ÉS A CP


2019. október | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Azok a beszélgetések, amelyek az állítógép (vagy a vertikalizáció, a függőlegesbe állítás) körül forognak, eléggé leegyszerűsítve kezdődnek:"Hasznosak vagy károsak az állítógépek?"

A mi válaszunk igen messze áll az általános "igen vagy nem" választól.

Mindent ÖSSZESSÉGÉBEN, ÖSSZEFÜGGÉSEIBEN kell nézni, legalább ezek alapján:
- MILYEN állító gépet használunk?
- KINEK a részére kell?
- MILYEN szögben szeretnénk használni?
- MILYEN IDŐTARTAMBAN szeretnénk használni?
- MILYEN GYAKRAN szeretnénk használni?
- stb... a kérdések listája így menne tovább...

Mielőtt belevágunk a szélesebb körű magyarázatba, érdemes a legszélesebb körben elterjedt magyarázattal kezdeni. Ez az érvelés tipikusan a következő:

"A vertikális (függőleges) terhelés jót tesz a csípőnek."

Ez az állítás akkor igaz, ha a fejlődéstörténetet nézzük, de ahhoz hogy ez az állítás valóban igaz legyen, egy plusz tényezővel kell korrigálnunk. Így ez helyesen így hangozna:

"EGÉSZSÉGES BIOMECHANIKAI ESETBEN, a vertikális terhelés jót tesz a csípőnek."

Ez a teljes körűbb és pontosított állítás kétségtelenül igaz... habár jól tudjuk, hogy mozgásbeli és tartásbeli rendellenességek különböző és változatos biomechanikai megnyilvánulásokat idéznek elő. Ezért mindig vissza kell térnünk az eredeti kérdéshez:

" Szóval jó vagy rossz?" Emlékezzünk csak az elején azt írtuk, hogy attól függ, és ÖSSZEFÜGGÉSEIBEN kell nézni...

A legjobb út az, ha a szélesebb körű megértés felől közelítünk, és az állításunkat pontosítjuk. Erre változtathatjuk:

"Az AXIÁLIS (tengely irányú) terhelés jót tesz a csípőnek."

Nézzük meg részleteiben ez mit is jelent, még ha apróságnak is tűnhet.Egészséges biomechanikai környezet esetén, biztos lehetsz abban, hogy a talaj felől érkező erőhatások (azok a mechanikai erők, amelyet a láb/talp felől érkeznek) végig fognak menni a lábon (talpon), a bokán, majd át a térden, és végül a csípőn. Ezek az ismétlődő mikro-stimulációk, amelyek a mászás / járás során elősegítik a csípő vápának (acetabulum) és a teljes csípőnek a fejlődését. Mégis, egy CP-s szituációban, ahol több minden érintett, így az ízületi gyengeség, az izom működésének egyensúly zavara, a proprioceptív érzékelés hiányossága, a csont deformitások, stb... gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy ezek a talaj felől érkező erők valóban el is érjék a csípőt, és ne lépjenek ki hamarabb, már a bokánál vagy a térdnél... vagy ami még rosszabb eset, hogy az ízületeket tovább rontják és destabilizálják. Az egyetlen módja, hogy a mechanikai nyomások és erők elérjék a csípőt az az, hogy - speciális és fókuszált módszerrel -, olyan stimulációt adjunk neki, amellyel biztosan elérjük, hogy az erők a csípő csonton axiális irányban (tengelyirányban) át tudjanak haladni.

"Akkor most azt mondjátok, hogy ténylegesen rossz dolog az állítógép?"

Nézzük Ö-S-S-Z-E-F-Ü-G-G-É-S-É-B-E-N !

Mi így válaszolnánk erre a kérdésre:

Igazából, nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz az állítógép, hiszen élettelen tárgyak, nem tudnak sem jót, sem rosszat okozni, amíg nem áll benne valaki, aki egy biológiai élőlény. Így a pontosabb kérdés:

"Jó vagy rossz a gyermekem számára?"

Ennek a megválaszolására, viszont, egy még átfogóbb képet kell, hogy adjunk általánosságban a CP-s rehabilitációs stratégiákról.

Pontosítunk: te, mint szülő vagy szakmabeli vagy gondozó olyat kell, hogy biztosíts, ami egy vagy minden elemét szolgálja az adott személy szükségleteinek: szociális, kognitív és fizikai téren.

1. Az állítógép szociális szükségletek elégít ki? IGEN. Tény, hogy függőlegesen vagy együtt "szem magasságban" lenni a családdal, testvérekkel, barátokkal mindenképp jó dolog, ami hozzájárul a szociális interakciókhoz és a szociális fejlődéshez.
2. Az állítógép vajon hozzájárul a kognitív fejlődéshez? IGEN. Egy támasztott, félig-terhelt pozícióban, amelyben komfortosan érzi magát, végeredményképp felszabadulhat energia, hogy a mentális képességeit tudja használni a gyermek a különböző kognitív feladatoknál (iskola, művészet, stb.)
3. Kielégíthet az állítógép a fizikai szükségletet is? IGEN*. Szándékosan tettük hozzá a * (csillagozás jelét), hogy mindenképp tartsuk szem előtt, hogy az állítógépet tulajdonképpen pont erre használják, mint egy "értékes" eszközt..., de valójában további részleteket kell ehhez megvizsgálnunk és átgondolnunk.

Megbízható eszköz lehet, ha:
a) nincsenek igazán elváltozások a talpban / lábfejben / bokában / térdben
b) nincsen erősebb feszítés, spazmus az izmokban
c) a medence már legalább egy minimális mértékben felkészült a gyermek saját súlyának a teherviselésére
d) megfelelően át lett gondolva, hogy milyen szöget alkalmazunk a beállítás során
e) időben nem használjuk tovább, mint teherbírásunk szintje, és nem okoz további kárt, torzulást az izomrendszerben
f) minden üres részt ki tudunk tölteni, így a térdek között /mögött és a csípő mögött, valamint a hát alsó részét is ki tudjuk valamivel tölteni.

Ezzel egy semlegesebb helyzetet tudunk felvenni, az izmok számára egy kevésbé kimerítő állapotot tudunk elérni, sokkal kevesebb feszítéssel.

Szóval, jó vagy rossz? Egyik sem.

A fő kérdés, hogy annak az adott személynek jó-e az állítógép.

A következőként összegezhetjük: "Sem félned, sem rajonganod nem kell az állítógépet illetően. Lehet "barát vagy ellenség"... ezért úgy kell kezelni, hogy mint megannyi mindent a testben, ez is egy komplex dolog, és inkább arra kell figyelni, hogy vajon SZÜKSÉGES-E, MEGFELELŐ-E A SZÁMODRA vagy sem."

Állítógép   
Vissza a tartalomhoz

A KÉZ ANATÓMIÁJA


2019. szeptember | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Ezt, a kézről készült képet, valószínűleg, nem sűrűn láttátok. Általában az anatómiában hagyományosan és szisztematikusan azt tanítják, hogy egy sor hosszanti irányú izom és ideg alkotja. Azonban, ha megnézzük az anatómiát egy másik dimenzióból, bizony könnyen összezavarodhatunk. Azaz, sokkal fontosabb, hogy újraértékeljük a szerepét azoknak a NEM-ÖSSZEHÚZÓDÓ SZÖVETEKNEK (fascia, kötőszövet, ZSÍR, csont, ízületi tok, szalagok, stb...), amelyek a struktúra, a szerkezet, az integritás kialakításában játszanak szerepet, és ezzel együtt a kéz FUNKCIÓJÁBAN, mozgásbeli képességében.

#1 Kérdés: "Mennyi izmot (piros) és ideget (sárga) látsz a képen ?"
#2 Kérdés: "A látottakon mekkora rész, ami nem képes összehúzódásra?"

Fontos megérteni, hogy - a kéz és láb komplexitása miatt - a fejlesztéshez mi az ÖSSZES SZÖVET állapotát vizsgáljuk és azonos hangsúllyal és intenzitással közelítjük meg azok fejlesztését.

Összetett problémák komplex megoldást igényelnek. Az ABR egy komplex stratégiai megoldást nyújt, egyedi és innovatív eszközök és technikák segítségével, hogy csökkentsük a feszességet és helyreállítsuk a szerkezetét, formáját, és ezzel együtt a funkcióját is.

Kéz komplexitása  Kéz komplexitása 
Vissza a tartalomhoz

MENNYIRE KOMPLEX ÉS BONYOLULT A GERINCÜNK?


2019. szeptember | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Tekintsük át a "Kisízületi kapcsolódásokat a gerinc és a bordák között"

A gerinc a testünk fő mechanikai motorja. Más szóval, ez a legfőbb forrása annak, hogy mennyire hatékony a mozgásunk, tartásunk, az egész testünk. Akár csak egy kis egyensúlyi vagy ellen-egyensúlyi esetről beszélünk, akár a mozgás szélesebb skálájáról, a gerincünk a mi "középvonalunk" motorja ÉS proprioceptív, észlelési/érzékelési rendszere.

Ha mélyebben belenézünk a hát anatómiájába, pontosan látszik, hogy mennyire bonyolult és mennyire nagy számú izom kapcsolódások vannak benne. Elmondhatjuk, hogy minél mélyebbre ásunk, annál komplexebb és sűrűbben szőtt a kapcsolódások száma. Ráadásul, minél mélyebbre ásunk, annál nyilvánvalóbb, milyen fontos ezeknek az izmoknak és kapcsolódásoknak az egyensúlya, stabilitása és pozíciója.

Ezért, annak lehetősége, hogy ezeket a mély szöveteket elérjük és stimulálni tudjuk, kulcs fontosságú a sikeres rehabilitációban. Az ABR számos innovatív technikát és stratégiát fejlesztett ki és tesztelt már, amelyek non-invazívek, fájdalommentesek, könnyen kivitelezhetők és hatékonyak.

Csípő deformitások  Csípő deformitások  Csípő deformitások 
Csípő deformitások  Csípő deformitások  Csípő deformitások 

Tekintsük át a "Fejkontrollt és a nyak anatómiáját"

A fejkontroll és a fej pozicionálása továbbra is az egyik legérzékenyebb terület és legnagyobb kihívást rejtő cél az érintettek körében. Szemben azzal az elgondolással, hogy ez csak az izmokon múlik, valójában ez annál határozottan sokkal bonyolultabb.

Megfelelő fejkontroll és annak használata csak úgy tud bekövetkezni, ha nagyon erősek, jók az alapok, amelyből indíthatjuk a mozgást, az aktivitást. Ez egyben hatékony KOORDINÁCIÓT is feltételez... ezért ha kicsit rátekintünk a nyak komplexitására anatómiailag, láthatjuk, hogy mennyire sokrétű, sokirányú összetevőkből áll a fejkontroll.

Az ABR ezeket a kihívásokat jelentő kört célozza meg, egy átfogó, mindenre kiterjedő eszközállománnyal és képességekkel/készségekkel, amely a fejkontroll hatékonyságát és hatásosságát maximálja.


A nyak anatómiája
Vissza a tartalomhoz

A CSÍPŐ DEFORMITÁSAI ÉS A LÉGZÉS ÖSSZEFÜGGÉSE A CP-s esetekben


2019. szeptember | Forrás: ABR Americas | Fordította: Hárosi Brigitta

Sok esetben (vagy inkább a legtöbb esetben), a CP-s betegeknél az izomproblémákat úgy szokták kezelni, mint egy-egy különálló rész, fókuszpont és ezeket egymástól teljesen különállóan kezelik. Ha mélyebb anatómiai megfigyeléseket teszünk, (különösen a kötőszöveti / fascia kapcsolatokra tekintettel), akkor láthatjuk, hogy ez a szűk nézetű hozzáállás, mennyire korlátoz minket a hatékonyabb eredmények elérésében.

Az alábbi anatómiai képek épp úgy mutatják a légzőizmokat (rekeszizom, bordaközti izmok, haránt izmok), mint az utat ahogyan a láb felső része, a csípőt elhagyva, áthaladva a hasi részen, finom kapcsolatot teremt a rekeszizommal.

Ha megértjük ezeknek a kapcsolatoknak a lényegét, láthatjuk, hogy HOVA kell fókuszálnunk és HOGYAN tudjuk elkezdeni fejleszteni ezeket a komplex problémákat. A csatolt képek mutatják, hogyan tudjuk kezelni a rekeszizmot, a bordaközti izmokat és a csípőhajlítók mély izmait.

Lényegében, ha fejlesztjük a csípőt, fejlődik a légzés is... ÉS vica-versa, ha fejlesztjük a légzést, javul a csípő is.

Csípő deformitások  Csípő deformitások  Csípő deformitások 
Vissza a tartalomhoz