Fascia terápia

2018. | Írta: Hárosi Brigitta, Leonid Blyum taníításai alapján

1. téma: Miért nem szabad mondani a gyereknek, ha épp pánik helyzetben van és/vagy kibillen az egyensúlyából, hogy mit csináljon? (Azaz, használ-e a tanító jellegű hozzáállás ilyenkor?)

A törzsben, a törzs belsejében lévő kötőszövetekben, fasciákban többszörös a kapcsolatok száma, mint az agyban. Ezeknek a terjedési sebessége többszöröse a tudatos idegkapcsolatok terjedésének. Ezért ez egyszerűen felülírhatatlan azzal, hogy ha épp pánik helyzetben van a gyerek (pl eldől), hogy mit is kell csinálnia. Vagy tudja és megoldja "zsigerből", ami már felépült a szervezetében, vagy nem. Ha utasítjuk, hogy mit csináljon, még jobban leterheljük az agyát is, a szervezetét, a kapcsolatokat, így még jobban összezavarodik, mit is kell csinálnia. Csak az számít, hogy a testében a fasciák, a kapcsolatok milyen mértékben vannak jelen, mennyire vannak a testrészek összekapcsolódva, milyen mértékben tudott jól kialakulni a testtérképe és az egyes részek közötti kapcsolat, a többi nem igazán számít.

2. téma Miért mondja Leonid annyit a gyerekeknek a "ZS" hangot felmérés közben?

A "ZS" hang, ha közvetlenül a fülbe dúdolgatod, nagyon megnyugtatólag hat, az izgalmak nagy mértékben csökkennek. Inkább ezt az általános hangot mondogassuk, mint hogy utasítsuk, hogy mit is csináljon, ha pánik helyzetben van a gyerek. Pánik helyzet alatt azt értem, hogy kibillen az egyensúlyából, elveszíti a komfort zónát. Ne terheljük le az agyát még azzal is, hogy utasítjuk, többet ér, ha nyugtatjuk. Próbáljátok ki! Hirtelen pánik helyzetben ne mondjatok semmit vagy csak dúdoljátok a ZS hangot szépen finoman, illetve a másik is próbáljátok ki, mi történik, ha utasítjátok, hogy mit csináljon gyorsan. Melyik működik jobban?

3. téma Az energia háztartásról... és más terápiákról...

Nagyon fontos a gyerekeinknél az energia háztartás. Bérmit kivitelezni, megcsinálni, nekik sokkal több energiába kerül, mint nekünk. Ha túl vannak dolgoztatva, nem tud beépülni az, aminek kellene. Fontos a megfelelő pihenés, étkezés és ivás.

Nem szabad az izmokat nyújtani, mert az mikrosérüléseket okoz az izmokban, amire a szervezet öngyógyítással válaszol, amihez még plusz energia szükséges.

Nem szabad túlterhelni, például járatni egy olyan gyereket, aki még maga nem jár, mert nagyon túlterheli fölöslegesen, holott neki egész másra kellene fókuszálnia, például a törzsének, nyakának a megszilárdítására, ami sokkal, de sokkal fontosabb, mint maga a járás. Anélkül úgysincs valódi járás soha.

A járatást csak annyira szabad például nem járó gyereknél csinálni, amennyire ez neki örömöt okoz, de terápia szerűen nem. Ugyanígy igaz mindenre, amit a gyerek tud. Amit maga csinál, az mind jó, az a legnagyobb fejlesztő. Amit mi próbálunk megtanítani neki, ráerőltetni, azzal óvatosan kell bánni, mert sok energiát emészt fel, és nem tud beépülni a szervezetébe.

4. téma A feszítésekről...

Miért feszít általában a gyerek? Mert azzal próbálja stabilizálni magát. Ami, ha belegondolunk nagyon fárasztó, sok energiánkat viszi el. A súlyosabb esetek például ezért tátják ki a szájukat, mert azzal is kitámasztják a fejüket, hogy a nyakat segítse és védje. Még hanyatt fekvésben is azért feszítenek hátra csecsemő kartartásba, mert azzal próbálják meg a hanyatt fekvésüket is stabilabbá tenni, és védeni a fejüket, nyakukat, és három ponton megtámasztani magukat. Ezek nem kóros reflexként vannak az ABR szemében feltüntetve, hanem egy szükséges és hasznos reakciója a gyermeknek, hogy nagyobb biztonságban érezze magát. Amíg a nyaka, teste nem kapja meg azt az erősödést, azt a kapcsolatrendszert amire szüksége van legalább a biztonságos hanyatt fekvéshez, addig hanyatt fekve is feszíteni fog hátrafelé. Ugyanez igaz ülésben, állásban, bármilyen irányban: azért feszít, hogy stabilabb legyen, biztonságosabban érezze magát, de amint kialakulnak a szükséges fasciák és kapcsolatok, onnantól kezdve, nincs ezekre szükség, és természetesen leépülnek (a kóros reflexként számon tartott mozdulatok).

Még egy érdekesség és nagyon fontos átgondolandó: minden feszítés, feszesség mögött valójában egy mélyebb szintű gyengeség húzódik meg. Így a feszes izmokat nem legyengíteni kell, nem leépíteni és nyújtani kell, mert akkor már abban sem tud bízni a gyerek, ami eddig segítette, hogy védje magát, és újra kezdi keresni, hol tud feszíteni, hogy védje fejét, nyakát, törzsét, és hogy jobban érezze magát.

A megoldás a mélyebb szintek megerősítése. Nem csak a mélyebb izmokra gondolok, hanem mindennemű kötőszövetre, fasciára. Ez egy hosszú folyamat, de megéri.

5. téma Evés-ivás...

Nagyon fontos része a tréningnek. Fontos, hogy jól megemészthető darabokban, akár inkább turmixolva, vagy kis darabokban adjuk a gyereknek, hogy minél jobban meg tudja emészteni, amit megeszik. Fontos, hogy lassan egyenek, minél tovább forgassák a szájukban az ételt, jól rágják meg, ne egészben nyeljék le, mert ez megint az energiaháztartás minőségéhez vezet vissza. Ha nehéz megemészteni az ételt, akkor megint csökken az energia háztartása a gyereknek. Cél lassan enni, kis darabokat, sokáig forgatni a szájban, hogy az előemésztés már a szájüregben megkezdődjön.

Az ivás hasonlóképpen fontos, mert ha nem iszik meg mindig minimum 10-15 %-kal többet mint szeretne, akkor könnyen kiszáradnak a sejtek, mintegy alvó állapotba kerülnek, és nem tudnak felépülni, újraszületni, ahova kellenének. A szükséges mennyiség eléréséig, érdemes a napi 10-15%-kal többet itatni, mint ő maga szeretné. Aztán már magától fogja kérni vagy elfogadni a folyadékot, de ez csak akkor indul be, ha már kellő mennyiségű a folyadékbevitel. Amíg ez nem valósul meg, csak ritkán éreznek szomjúságot, és a sejtek így alvó állapotban maradnak, nem fejlődnek, nem gyarapodnak.

6. téma Baj-e, ha csavarodik a gyerek csípőből, törzsből?

Nyilván nem jó, de ez a természetes dolga a testnek, természetes reakciója, így ez önmagában nem baj, csak a semleges, neutrális, egyensúlyi állapotot még nem találta meg. Minden a testben spirálisan épül fel. A csavarodás egy nagy része azért történik, mert a testben a kapcsolatok (connection) még nagyon hiányosak, az izmok még ha vannak is, nincsenek kapcsolatban az alatta lévő csonttal, elforognak rajtuk, illetve a bőr is csak úgy elcsúszik rajta, akár az izmokon, akár a csontokon, azaz a kapcsolatok hiányoznak, vagyis a fascia rendszer, ami odaköti egymáshoz ezeket az egységeket még nem alakult ki. Ha az egyik részen már kialakult, akkor a másik rész kissé elhúzhatja, amit persze nem nyújtással ellensúlyozunk, széttépve a megerősödött fascia-t, hanem majd a következő alkalommal azt a részt kezdjük erősíteni, és megyünk spirálisan körbe, amíg meg nem erősödik a teljes részünk.

7. téma Miért fontosak a lábujjak? Miért nem szabad AFO-t hordani az ABR szerint?

A lábfejben 26 kis csont van, amit ha lekorlátozol az AFO-val, rengeteg természetes impulzustól fosztod meg az egész testedet, amelyek elengedhetetlenek lennének a normális fejlődéshez. Az a jó, ha a gyerek tudja sokat felfelé hajtogatni, emelgetni a nagy lábujját (öreg ujját). Ezért hát ha lábujj hegyen megy, az sem baj, sőt nagyon jól erősíti az alsó lábszárat.

Ha a lábujj bekarmol, és nem tudja a gyermek felfelé hajtogatni, emelgetni magától, az a nagyobbik probléma, amin dolgozni kell, sokkal nagyobb probléma, mintha lábujjhegyezik. Miért? Ha az alsó lábszárat keresztmetszetében négy felé osztjuk, akkor a két csont van jobbra és balra, a vádli izom van hátul, és még az elülső rész, valamint mindezek között középen egy membrán féleség. Ha az elülső rész nem erősödik meg kellően, akkor történik az, hogy aki tudott járni, de nem szabályosan, az bizony könnyen elveszti tini korára a járóképességét. A lábszár elülső részét sok nagy lábujj mozgatással tudjuk erősíteni (próbáld ki), valamint rengeteg guggolással és felállással. Hiába növeled a vádli méretét, hogy erősebb legyen, csak ront a helyzeten, mert még inkább eltolódik az egyensúly, még hamarabb elveszti a járóképességet.

Az alsó végtag tekintetében a lábfejben van a legtöbb proprioceptív receptor, sokszor több van, mint például a csípő tájékon, így nem szabad ezektől megfosztani a testet, mert a testtérkép nagy mértékben sérül, hiányos lesz. Viszont a csípőnél van a legtöbb fájdalmat közvetítő receptor, ezért is van, hogy az igen fájdalmas lehet.

8. téma Szem-fül-nyak kapcsolata az egyensúlyban

A szem (látás), a fül (belső fül) és a nyak együttesen alakítja ki az egyensúlyi állapotot. Ha egyik sérül, akkor a másik átveszi a feladat egy részét. Ha gyenge a nyak, akkor a szemmel próbál többet felvenni ingert, hogy tartsa magát a "neutrális" egyensúlyi pozícióban, és aztán egyszer csak bebandzsít a szem... ha a szem is elfárad, és a nyak is, akkor már könnyen eldől, elborul. Ha a nyak megerősödik, akkor sokkal jobban tudja a szemeit is használni az iskolában, jobban tud figyelni, többet tud befogadni a külvilágból (nem zavarja be a nagy tömeg, a sokaság annyira, az idegen zajok), mert a feje legalább biztonságban van. A vesztibuláris rendszert tehát ez a három fő elem alkotja, váltogatva, hogy mikor melyik a hangsúlyosabb.

2017. | Forrás: ABR Denmark | Fordította: Hárosi Brigitta

Sok család érdeklődött az ABR és a diéta kapcsolatáról. Mivel az ABR a legalapvetőbb szintekről építkezik, így természetesen fontos része, hogy egy racionális táplálkozást tartsunk, lévén ez az egészség egyik alap pillére.

Amint ez minden ABR felmérésen el is hangzik, minden szülő megérthette, hogy gyermekeknek egy általános metabolikus és emésztési gyengeségük van. Így bármi, amivel segíted az emésztést és metabolikus rendszert, azzal jobban segíted annak munkáját, és a stressz alól mentesíted.

Az alábbiakban adunk néhány útmutatót.

Az étel mérete és állaga

Ha a gyermek nem tud jól rágni, - és a legtöbb III-as, IV-es, V-ös szinten lévő gyermek nem tud megfelelően rágni -, akkor érdemes meggondolni az étel darabok méretét, esetleg érdemes-e pürésíteni vagy sem. Ha a gyermek nem tudja kellően megrágni az ételt, akkor a nagyobb darabok a gyomorban problémát okoznak a gyermek számára. Az amúgy is alulműködő emésztő enzimek nem tudják kezelni a nagyobb darabokat. Valójában az emésztő enzimeknek nem a feladatuk, hogy a nagyobb darabokat megemésszék - ők az étel külső részén tudnak csak dolgozni. Így a nagyobb darabok vagy a gyomorban maradnak hosszabb időre, vagy így nagy darabban tovább haladnak, ahol még inkább megemészthetetlen lesz a szervezet számára.

Ezért - vizsgáld meg, hogy hogyan eszik a gyermeked, és ehhez mérten adjad pürésítve vagy kisebb/nagyobb darabban az ételt.

Az ABR csapat mindig megvizsgálja az álkapocs állapotát, és ad az álkapocs platformjának megerősítésére gyakorlato(ka)t. Még miután a rágó képessége is fejlődött, akkor sem ajánlatos túl nagy darabokat adni. Ha valaki azt szeretné, hogy szokja a gyermeke a rágást, gyakorolja azt, akkor próbáljátok meg a mazsolát vagy a szárított gyümölcsöket, és nézzétek meg, hogy kezeli ezeket az ételeket.

Az étel típusa

Általában, érdemes olyan ételeket adni, amelyek természetesek és minél kevésbé vannak feldolgozva. Azaz a nyers állapotában érdemes őket enni: friss zöldségek; friss magvak; friss húsok és halak; tejtermékek (lehetőleg nem pasztőrizált)

Mindig a lehető legfrissebb állapotában kell megenni, a lehető legkevésbé feldolgozott állapotban (főzési/sütési és ipari, valamint egyéb finomított eljárásokon ne menjen át).

Érdemes elkerülni és lecsökkenteni a következőket: feldolgozott és mélyhűtött ételeket; cukrok – főleg a finomított fehér cukrot, de mindenesetre, józan ésszel használjunk cukrokat (főként epilepszia esetén kell teljesen elhagyni a cukrot); előre elkészített ételeket, mint mélyhűtött pizza, mélyhűtött meleg ételek, chips-szek, stb...; kólát és üdítőket, édes, cukros italokat

Továbbá, javasoljuk, hogy a családok csökkentsék le a glutén tartalmú gabonákat, valamint a tej termékeket. Gyenge metabolikus rendszerrel rendelkező gyerekek esetében sokkal jobban gyarapodnak, ha a kazeint és a glutént kivesszük az étrendjükből.

Ételek kombinációja

Mivel a gyerekeknek az emésztésük nem túl erős, segítség lehet az étel típusokat lecsökkenteni, amit egy-egy étkezés során kap a gyermek. A különböző ételek különböző enzimeket igényelnek az emésztéshez, és ha a gyerek mind proteint, mind szénhidrátot kap egyszerre, akkor az nem lesz könnyen emészthető a gyermek részére.

Így, ha könnyebbé szeretnéd tenni az emésztési folyamatot a gyermek részére, akkor érdemes az étkezéseket a zöldségek köré építeni.

A zöldségeket érdemes enyhén párolni, de ne legyen túl főzve, amíg lágy, pépes állapotúak lesznek. A brokkoli, karfiol lehet ropogós. Amikor "világos zöld" színűek lesznek, akkor a legtöbb zöld színű zöldség már kellően meg van főzve.

A párolt zöldség alapú étkezések mellé, lehet adni gabonákat is, - mint rizst, kölest, hajdinát - vagy halat vagy húst.

Mogyoróvajat is lehet használni, - mint kesudió vagy mandula vaj -, és gabonákkal vagy zöldségekkel tálalva egy tápláló étkezést biztosít. Vagy adjál hozzá frissen préselt lenmag olajat.

A legfontosabb, hogy kerüljük a protein és szénhidrát adását egyszerre. Gyümölcsök adhatók mind a proteinek, mind a szénhidrátok mellé.

Zsírok

A kókuszolaj bizonyítottan nagyon tápláló és jó minőségű olaj. Minden gyerekek ezt kellene adni. Az epilepsziás gyerekek esetében minden zsírt kerülni kellene, kivéve a kókusz olajat. A kókusz olaj csökkentette a rohamokat minden epilepsziás gyereknél. Néhány esetben, még a ghí vajat és a tisztított vajat is tolerálták a gyerekek.

Minden olaj nem-hidrogénezett és magas minőségű legyen. Mindig jó, ha kap a gyermek minden nap kiváló minőségű lenmag olajat, - minél frissebbet -, lehet kapni kis üvegekben, és a hűtőben kell tárolni. Ezt az olajat natúr kell adni, az ételre tenni, zöldségekre, nem szabad megfőzni.

Tej termékek

Sok érv szól amellett, hogy csökkentsük, vagy eltöröljük a tejet és tejtermékeket az SNI-s gyermek étrendjéből. Ha mégis szeretnétek megtartani, akkor érdemes friss tanyasi tejet vagy joghurtot adni. A joghurtokat könnyebb emészteni, mint a tejet, ha nincs “túlfeldolgozva”.

A juh-, és kecsketejet könnyebb megemészteni, mint a tehéntejet.

Gluténmentesség

Sok szülő döntött úgy, hogy gluténmentesen étkezzen az SNI-s gyermeke. A glutént nehéz emészteni. SNI-s gyermekeknél a glutén méregként hathat, és akadályozhatja a további fejlődést és előrehaladást. Gluténmentes gabonák: rizs, köles, hajdina, amarant (bársonyvirág), quinoa. Kevesebb glutént tartalmazó gabonák, melyeket néhányan még tolerálnak: rozs, zab.

Epilepsziás gyermekek esetén felettébb javasolt tejmentes, gluténmentes és cukor mentes diétát tartani. Ez az első lépés, hogy a napi étkezéseinkkel segítsük a rohamok csökkentésében.

A fentiek általános útmutatók, amelyek segítenek a gyermek diétájának fejlesztésében. Természetesen más mérések, elképzelések is adaptálhatók.

Tejmentes italok

Kókusz tej vagy kókusz víz alapú italokat is készíhetünk. Ha szeretnénk több zsírt, proteint hozzáadni, akkor tegyünk hozzá még mandula vagy kesudió vajat. Lehet még kurkumát vagy gyömbért (óvatosan) is adni hozzá. A kurkumát meg kell sütni előbb lassú tüzön vagy párolni kb. 20 percig.

Egyéb nagyon fontos ételek

A kutatások azt mutatják, hogy az agyi sérüléssel rendelkező gyermekek szöveteiben sok gyulladás figyelhető meg. Ez segít megmagyarázni a szövetek elváltozásait, fejlődésének hiányát. Számos fűszer gyulladás csökkentő hatású, és így a napi étkezésbe lehet alkalmazni. Ajánljuk: kurkuma – gabonákkal vagy zöldségekkel együtt megfőzve (vagy kurmuma tea, golden milk); rozmaring; gyömbér; szegfűszeg. Ezek napi szinten alkalmazhatók az ételeinkben. De a következők is használhatóak: fahéj, jamaica-i fűszerek; oregano; majoranna; zsálya; kakukkfű; jó minőségű olasz fűszerek;

Víz / folyadék bevitel

Az ABR munkád eredményéhez nagyon fontos elem a víz bevitel. Időről időre, újra meg újra tapasztaljuk, hogy a legfőképpen a nagyon súlyos gyerekek komolyan dehidratáltak. Egyszerűen nem akarnak inni. Feltehetjük magunknak a kérdést: "kér a sivatag esőt?"

Ha nem isznak, a szövetek nem tudnak hidratálódni, kiszáradnak. Ha nem tudnak hidratálódni, akkor még kimerültebbek lesznek a szövetek, még jobban összetapadnak. És kezdődik az ördögi kör. A gyermek nem lesz szomjas, nem kér inni, mert a szervezete megszokta, hogy keveset iszik, kevés folyadékot kap.

A szülőknek meg kell érteniük ennek fontosságát, súlyosságát a szövetekre nézve, és növelniük kell a víz fogyasztást.

- Ha szükséges, használj fecskendőt a vízbevitelhez
- Lehet ízesíteni is a vizet - kókuszitallal vagy almaléval. A gyermek könnyebben lenyeli, ha van íze a víznek. A gyomor reagál az ízekre és beindítja a lefelé mozgást, könnyítve a nyelést a gyermek részére.
- Meg lehet próbálni sűrítő anyagot is használni a vízhez - de kerüljétek a kukorica sűrítőt, mert elképzelhető, hogy GMO (génmódosított) termék.

Amikor az ABR-rel dolgozunk, akkor a "szövet folyadékok újratöltésén" dolgozunk. De természetesen ez nem tud megtörténni, ha nincs megfelelő folyadék bevitel - főleg víz.

Ezért a megfelelő mennyiségű folyadék bevitel elsődleges fontosságú.

Másfelől, kerüld a sok vizet étkezés során - kivéve, ha az leves vagy szósz. Különösen fontos, hogy amikor szénhidrátokat eszünk, a folyadékok hígítják az emésztésért felelős gyomor enzimeket.

     

2017. | Forrás: ABR Denmark | Fordította: Hárosi Brigitta

Minden kacifántos, SNI-s, mozgássérült gyermek szülei különleges hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyermekük keze-lába mit csinál, hogyan áll.

Bizonyos szempontból ez érthető, hiszen ezek a test egyértelmű részei, kiállnak belőle! Ha a láb befelé fordul, ha a kéz elsorvad, és nincs használatban, nem tud vele fogni, enni, játszani – akkor mind a szülők, mind a terapeuták a kezek-lábak körül ügyködnek. Próbálják a gyermeket stimulálni, hogy minél jobban használja, nyújtják, masszírozzák – bármit megtesznek, hogy megpróbálják használatra bírni.

Az ABR egy teljesen más szemszögből vizsgálja. A legfontosabb a megértés és felismerés. Meg kell próbálnunk a kezek és lábak nehézségeit illetően a megértés mélyebb szintjeire evezni a következő példán keresztül.

Mit mutat nekünk egy olyan kéz, ami nincs használatban? A kezek mindig egészen a vállövig és a nyakig vezetnek vissza. Ha valaki egy lógó vagy kontraktúrákkal teli kezet lát, nem kétséges, hogy a probléma már feljebb, a nyak és gerinc vertikális összeköttetésében, kapcsolatában van. Ha a nyaki csigolyák gyengék, akkor gyermek a karokat és kezeket stabilitásra használja. Így a karok átveszik a stabilizálási feladatot, hiszen a legfontosabb az egyén számára, hogy megvédje a nyakat, és a fejét stabilan tartsa.

Mozgás fejlesztők, akik gyerekekkel dolgoznak, mind láttak már gyereket úgy futni, hogy legalább egy karja be van hajlítva, és nagyon szorosan maga mellett tartja. Feltehetjük a kérdést: „Mit csinál ez a gyerek? Miért fut így?”

Amikor ezt látjuk, egy egyébként egészséges gyermeknél, aki egy vagy két behajlított karral fut, szorosan a mellkasához tartva, ezt azért csinálja, hogy megvédje a kevésbé nyilvánvaló gyengeségektől a nyakát. Ugyanígy egy CP-s gyermek kezének és karjának a különös, furcsa tartása is megfigyelhető, és látható, hogy mélyebb, strukturális alapokra vezethető vissza: mindig egy természetes módja annak, hogy megpróbálja megvédeni a nyak és a fej közötti gyenge kapcsolatokat és megpróbálja magát stabilizálni.

Vagy: ha a fejem ingadozik, imbolyog, mert a nyakam gyenge, akkor úgy tudok stabilitást találni a nyakam részére, ha blokkolom a karok hosszú horizontális kapcsolatokat, amely még nagyobb káoszt okozna nekem az imbolygó fejem részére. Ahelyett, hogy engedném a karjaim horizontális kapcsolatait, amely szétdöntené a gyenge nyaki stabilitásomat, inkább blokkolom azt, hogy segítsem ezzel a gyenge nyaki vertikális kapcsolataimat.

Ez annak az alapja, hogy megértsük, miért nincsenek használatban a kezek, miért lógnak, miért vannak behajlítva, és miért fordul be a láb. A mozgássérült gyermek belső törvényszerűsége, hogy zseniálisan keresi azt az utat, amivel a fejét - vagy a láb esetén a medencéjét/gerincét - stabilizálni tudja, még akkor is, hogy ha ez a próbálkozás nem a leghatékonyabb, és még akkor is, ha sokkal jobb módok is lennének a fej stabilitására.

Az ABR számára egyértelmű (amit Bio-tensegral Informed Understanding-nek hívunk), hogy azokat a gyerekeket, akiknek a kezük be van hajlítva és/vagy kontraktúrás a lába, hogy ezt egy magasabb szinten kell kezelni, méghozzá a vertikális kapcsolatoknál, különösen a gerincnél, mielőtt bárki jelentős eredményt várhatna a kezek és lábak helyzetének és használatának a javulásától. Bármilyen nyújtás vagy olyan szer, amely az idegekre hat és mérgezi, bármilyen ortopédiai beavatkozás csak korlátozottan és rövid távon segít, ha valaki nem ismeri fel, hogy a probléma gyökerét kellene kezelni.

Másfelől nézve, ha a kezek és lábak beszűkültek, befeszültek egy állandóan rossz pozícióba, az sajnos az érintett gyermek vagy felnőtt részére egy plusz teher lett. Évekig küzdöttek a gyenge nyaki vagy gyenge medence kapcsolatával, ami egy állandó feszítéshez vezette őket, amelyet általánosságban spasztikusnak hívunk. Ezek a feszes kezek és lábak nem engedik, hogy a gyerek ebből a feszességből engedjen az egész napja során. Normál esetben, el tudunk engedni egy csomó feszességet sétáláskor, vagy ha a kezünkkel csinálunk valamit, vagy beszédkor, gesztikulációkor. A mozgássérült gyermek kezei és lábai, ahelyett, hogy mozognának, táncolnának és közben elengednék ezt a feszességet, végülis folyamatosan csak a feszességet gyűjtik össze, és az amúgy is feszes testnek ezt a feszességet adják tovább.

Az érintett gyermekek szülei pontosan tudják, hogy mitől, hogyan feszül be a gyermek – amikor boldog és izgatott, amikor ideges vagy boldogtalan vagy fáj valamije -, a feszesség megjelenik a lábakban, a kezekben, az állkapocsban, a nyakban.

Az ördögi kör elkezdődik, és a gyermek nem tud ebből egyedül kilépni. És itt van szükséges külső segítségre, amit maga nem tud megoldani.

Az ABR stratégiája ebben az esetben nem csak a vertikális kapcsolatok megerősítése a gerincben, hanem a feszes kezek és lábak negatív hatásainak a csökkentése. Azok a feszességek, amelyeket nem tud elengedni, hosszú távon negatív hatásai vannak, további feszességhez vezetnek, a szövetek fibrózisához vezet, további kellemetlenséget okoz – és így megy körbe-körbe.

Újabb ABR eszközök lettek kifejlesztve a kezekre, lábakra, - mint a „power” zokni, a wrap/becsomagolás, az osteo-tapping/ütögetés, koppintgatás, a „reverse squeeze/fordított préselés” -, melyek a perifériás ízületekben fennálló feszességet oldják.

   

2017. | Forrás: ABR Denmark | Fordította: Hárosi Brigitta

Mit értünk igazi ülés és igazi járás alatt?

Nyilvánvalóan azt, amikor a testrészek helyes sorrendben aktiválódnak és a stabilitás a vállövből, a medenceövből és a gerincből ered. Ehhez szükséges, hogy a test megfelelőn szegmentált (tagolt) legyen és hogy mozgásban hullámzó jellegű elemek legyenek jelen.

Ez most eléggé műszaki nyelven volt… De vannak más, intuitívabb módjai is, hogy megítéljük a mozgást. Az igazi mozgások általában kontrolláltak és simák, könnyen lelassulnak és mindenekelőtt, nem használnak fel túl sok energiát, nem okoznak szokatlan fáradtságot és kimerültséget.

Ismert tény, hogy a CP-s emberek 30%-kal több energiát használnak fel ugyanolyan tevékenység közben, mint egészséges társaik. Ez azért van, mert a gyerek az agyát és az izmait használja, hogy helyettesítse a vállöv, medenceöv, gerinc és törzs (core) szerepét. Az agy és az izmok használata több energiát igényel, mintha a megfelelő elemek stabilitására támaszkodna. Nem csoda, hogy a CP-s gyerekek az idő nagy részében kimerültnek érzik magukat.

Az ülés alapvető eleme a megfelelő ülőfelület. A mi ülőfelületünk elég nagy ahhoz, hogy törzsünk eltérő dőlésszögei mellett is ellássa feladatát, hogy ne veszítsük el egyensúlyunkat. Ha az ülőfelület túl kicsi, hogy megbirkózzon a dőléssel, a gyerek kénytelen más módon gondoskodni az egyensúlyáról, nagyon gyakran belekapaszkodnak valamibe. Az enyhén érintett gyerekek a felszíni izmaikat használják a gyengeségük és instabil helyzetük ellensúlyozására.

Ahogy az ülőfelület nagyobb lesz, úgy javul az egyensúlyozásra való képesség üléskor.

   

Három hónapnyi fejlődés - teljes mértékben képtelen volt előremozdítani a lábát a lépéshez. 3 hónap alatt sikerült egy kicsit előre tenni, mivel a mozgást már a lumbális gerinctől indítja.

Mitől csavarodik a test, és mikor tud ez megszűnni?

Az emberi test sugárirányban tagolt, hengeres test. Ismert tény, hogy a púp és a gyengeség helyei tipikusan átlósan helyezkednek el. Ha a behorpadás bal elöl van, akkor a púp jobb hátul lesz látható, és fordítva.

Így bármilyen gyengeség is van a myofascia szerkezetben az spirál mintát követ. Ha a gyerek nagyon gyenge és képtelen megtartani a testében a feszültséget (nyomást) a gyenge myofascia rétegek miatt, spirál mintát követve rogyik össze és elcsavarodik.

Ahogy a myofascia rétegek erősödnek és fokozatosan visszanyerik az elveszett feszességüket, a csavarodás eltűnik.

   

A fascia-háló 2 éven át történő megerősítése után, a fascia-háló tenziója sokat javult, eltűnt a csavarodás, így a gyermek képessé vált az ülésre.